14---Az ujjászületés reinkarnáció törvénye .

Az újjászületés avagy reinkarnáció törvénye
A reinkarnáció törvényének megértése kulcskérdés a keresztényi nevelésben felnőtt emberek számára, ugyanis a keresztény vallások dogmatikája tagadja, erős korlátként megakadályozza és tiltja e tudás megszerzését és a benne való hitet. Hiába van Makk István bizonyítása alapján benne az Újszövetségben legalább ötven helyen, az Ószövetségben pedig tíz helyen a reinkarnáció ténye a kereszténység vezetői és dogmatikusai hallgatnak róla és tagadják létét.
Jézus többször mondta, hogy "ha valaki újjá nem születik, nem látja meg Isten országát", és azt is mondta, hogy az Isten országa nem feltétlenül a túlvilágon, hanem bennünk (is) van és ugyancsak Jézus szavai: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újjá kell születnetek."
Az ok-okozat és az evolució törvényeknek is csak akkor látjuk az igazi értelmét, ha az újjászületés törvényét elfogadjuk és magunkévá tesszük. “Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sokezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be...és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig." – Tolsztoj. A Biblia szerint: “A bünbeesett ember, a bünbeesett emberiség – kiűzetett a paradicsomból.” I Mózes3:24 alapján.Tehát a Föld bukott szellemseregek helye, akik a szeretet elvétől eltérve paradicsomi világokból buktunk alá a Földre. Ebből az ős szellembukásból való felébredésünk az ősember állapottal kezdődött. Ez az ébredés és fejlődés – az emberi kultúrákon át – a mai napig folyamatosan tart a reinkarnáció és örök fejlődés boldogító távlatában.
A reinkarnáció nem más, mint az a folyamat, amikor a szellem új testet készít magának, hogy a fizikai síkon tudjon tevékenykedni. Ez a test valójában csak egy tudathordozó eszköze szellemi lényemnek.
A szellem nem azonos egyikkel sem, bár ezeknek a testeknek a finomanyagi összessége alkotja a lelket, ami egy-egy inkarnációban a szellem anyagi megtestesülése. Nézzük a reinkarnáció folyamatát, a halállal kezdve. A fizikai test halála nem elmúlás, hanem az ember lényegi részeinek átmenete egy anyagi síkról a magasabbakra. Amit elhagyunk, az a fizikai sík. A fizikai test funkcióképességének megszűnésével az abba beburkolózott lélek megszabadul az anyag kötésétől és elhagyja a fizikai síkot.
Lassan visszavonul egy köztes állapotba, ahol van még érzékelés a fizikai sík ingerei iránt, de már nincs eszköze válaszolni, reagálni rájuk. A fizikai testtel maga mögött hagyja azt az eszközt, ami ebben a környezetben lehetővé tette, hogy cselekedjen, tapasztalatokat gyűjtsön és általában megnyilvánuljon.
Amit összegyűjtött - az összes információ, emlék, tapasztalás, érzés, érzet, stb. - mind az asztrál- és mentáltestében kap helyet és vele együtt elhagyja a fizikai síkot. Pár hét után általában az étertest is felbomlik.
Amíg ezek az összetevők el nem távoznak az asztráltestből, addig a lélek ezen a szintszakaszon marad. Ha nagyon sok összetevője köti ide, akkor addig marad, míg ezek mind el nem oszlanak. Miből is állnak ezek az összetevők? Hát az elmúlt élet érzéseiből és érzeteiből. Az egész asztrálsík érzésekből, érzetekből és érzelmekből épül fel. Minden, amit éreztünk elmúlt életünk folyamán, ezen a síkon kerül feldolgozásra, ami azt jelenti, hogy az érzetek, érzések és érzelmek lényege, rezüméje maradandó nyomot képez a visszahúzódó lélek finomabb összetevőiben és mint rejtett, de megszerzett tulajdonság-összetevő gazdagítja a maradandó lényt, minden testetöltésünket magába foglaló felsőbb Énünket.
Az asztrálsík elhagyása után a lélek mentálsíkra vonul vissza. Ez a gondolatok világa. Talán felesleges megemlíteni, de a gondolatok is anyagi részekből állnak. Minden gondolatnak van tömege és energiája, csak jelenlegi eszközeinkkel nem vagyunk képesek megmérni.
A gondolatoknak formájuk van, töltésük és tartalmuk. Minél nagyobb egy gondolat energiája, annál több hasonló töltésű anyagot képes magához vonzani. a mentálsíkra és itt is végbemegy ugyanaz a folyamat, ami az asztrálsíkon; leválnak belőle azok az anyagrészecskék, amik a sík anyagával azonosak. Ez persze egy bizonyos időt vesz igénybe, addig a lélek ezen a síkon marad. A kauzálsík a mentálsík felső rezgéstartománya ezért felső mentálnak is nevezik. Ez a sík köznapi nyelven a mennyország. Ez az otthon, igazi lényünk, az anyagba leszállott isteni szikra lakhelye. A kauzál síkon megtestesült isteni szikrát nevezzük felső énünknek, aki mindvégig amig az inkarnációs folyamat tart, itt tartózkodik.
Itt tárolódik mindaz, amit inkarnációink során összegyűjtöttünk: ez a kincseskamra - meg a szikár, meztelen valóság; ennyink van... itt dologtalanok vagyunk, ez a kiindulópont, az abszolút pihenés helye. A kauzálsík az úgynevezett forma nélküli gondolatok világa, itt már csak ideák vannak, elvont fogalmak. Minden először idea-szinten fogalmazódik meg, erre rakódik rá a felépítmény. Ezen a helyen nincsenek már napi gondok, csak tapasztalatok és eredmények. Az Én-szikra látja elmúlt életeit és levonhatja a végső konklúziókat mindabból, amit eddig megtapasztalt. A reinkarnáció tehát az ember maradandó részének új testbe költözése, és azt a célt szolgálja, hogy az előző élet tapasztalataival gazdagodott isteni szikra új eszközökkel, kipihenten tudjon aktivizálódni és új tapasztalatokra szert tenni olyan körülmények között, amire a finomanyagi világban nincsen módja.
Három faktor határozza meg az új testetöltés paramétereit: belső, külső és független tényezők. A belső tényezők azok a tapasztalások, amiket az elmúlt élete során összegyűjtött. Másodszorra a karmikus kapcsolódások. Harmadszorra pedig van egy személytől független külső tényező, ami a testetöltés külső körülményeit rendeli az adott inkarnációhoz. Ez a külső tényező egy nem emberi fejlődési vonalon lévő faj, a Lipikák feladata, egy elképzelhetetlenül magas szintű összehangolás. Amit megszereztünk, az bennünk van még akkor is, ha nem érezzük jelenlétét,tehát az az asztrális és mentális tartalom, amivel nekikezdünk egy új testetöltésnek, minden eddigi tapasztalásunk eredményét magába foglalja. A szellemi tapasztalat bölcsességé válik, míg a fájdalmas tapasztalatok lelkiismeretként manifesztálódnak.
Külső tényezőknek vesszük a karmák csoportjait : általános, legnagyobb keretrendszer a kozmikus karma, ami azt szabja meg, hogy most épp melyik bolygón, milyen rendszer részeként inkarnálódunk. Jobban húsba vágó a meglévő csoport és egyéni karmáink összetétele és érettségi foka. A csoportkarmákat nem látja át az átlagember, az egyéni karmákat kauzálszinten látja az ember felső énje. Vannak lappangó, érett és megnyilvánuló karmák. A lappangóval nem kell törődni, az majd egy távolabbi testetöltés nyűgje lesz, ami számításba jön, az az érett karma. Érett karma az, ami már nem vesz fel a cselekményekből töltéseket, vagy a meglévő töltés elérte benne azt a szintet, hogy aktiválódjon (a mennyiségi változás átcsap minőségibe, azaz kicsordul a pohár). Az új testetöltés karmáit a Karma Urai, más néven a Lipikák - akik nem emberi lények, válogatják úgy össze a karmák hatalmas seregéből, hogy ne is legyen sétagalopp az előttünk álló testetöltés, de ne is rokkanjunk bele a feladatba. A Lipikák arról is gondoskodnak, hogy ezek a kiválasztott csomagok más leszületni készülő lelkek karmáival összhangban legyenek. Feltétlenül fontos ugyanis, hogy az összhang minden résztvevőt előre vigyen, és ne haladja meg a lehetőségeiket, tehát ne kényszerüljön senki olyan helyzetbe, amit nem tud megoldani. Illetve ... vannak olyan helyzetek természetesen, amit az ember nem tud megoldani, mert nem is az a feladat, hogy megoldja, hanem hogy tanuljon belőle.
Nagyjából ilyesmi az összes megmagyarázhatatlan sorscsapás és atrocitás, amit elszenvedünk. Ne feltételezzünk ebben semmilyen gonosz szándékot, vagy büntetést; a karma leginkább egy töltés, aminek ki kell sülnie. Úgy fog kisülni, ahogy a jellege megkívánja. Rossz tehát a kérdés: miért ver engem az Isten?!! Isten nem foglalkozik az egyes teremtmények verésével, hanem rábízza a világ igazgatását a törvényekre.
Az emberszabású főemlőst a benne dolgozó szellem teszi emberré. Minél jobban képes az ember úrrá lenni ösztöntermészetén, annál hasznosabb eszköze az az állat, amiben tevékenykedik. A testfelépítés durva tükröződése a magasabb testekben foglalt tartalmaknak: ha a magasabb testek kidolgozatlanok, a fizikai test is tükrözni fogja ezt. olyan szülőkhöz fog a lélek leszületni, akik a legtöbb segítséget tudják neki nyújtani ahhoz, hogy teljesíthesse életfeladatát. Ebbe belejátszhatnak a csoportkarma és az egyéni karma kötődésein túl az elmúlt élet "érdemei" is.
A reinkarnáció a kauzáltestből indul ki: a maradandó Én készít magának egy újabb tudathordozó eszközt, amivel ismét anyagi környezetben gyűjthet tapasztalatot és nem utolsó sorban törlesztheti meglévő karmikus adósságait (illetve szerezhet újabb karmákat). Ez voltaképpen egy kényszer is, mert a teremtés (az Élet) nagy játékában mindenkinek részt kell vennie, míg ezt a szintet meg nem haladja. A kauzál-én először mentáltestet készít és ehhez felhasználja azokat a képességeket, készségeket, amit az előző inkarnációkból összegyűjtött. A mentáltest elkészülte után következik az asztráltest, az analógia ugyanaz, mint a mentáltestnél; ide épülnek be mindazon emocionális alkotók, amiket az Én eleddig összegyűjtött. Az étertest elkészítése és megtervezése nem függ a mi hozott anyagunktól, illetve indirekt összefüggés van: az étertest közvetlenül a fizikainak finomanyagi mintája és energiaraktára. A leszületés körülményeit döntően meghatározó Lipikák adják meg a paramétereit, amikor eldöntik, hogy az adott inkarnáció hol, mikor, milyen szülők közreműködésével és milyen energiatartalommal fog elkezdődni (ez a test tárolja azt a "csomag" életenergiát, ami biztosítja az illető inkarnáció +"töltését"). Ugyancsak ez a test tárolja a blokkokat is. Nem célszerű szabadjára engedni az ösztönöket, de nem is okos dolog elfojtani. Mint már említettem, az ösztönök töltések, a töltéseket pedig ki kell sütni, de ellenőrzötten és szisztematikusan; vagyis mindent ki kell próbálni, amire késztetést érzünk és vállalható, de mindenből tanulni is kell. Valamikor mindent ki kell próbálni, mert csak azzal tanulja meg a lélek a megkülönböztetést; mit szabad, mit nem, mi jó az előrejutás szempontjából, mi káros.
A reinkarnációs működést nagyon sokáig az ösztönrendszer irányítja, és csak meglehetősen későn, kb az utolsó négy-öt inkarnációra jellemző a mentális vezérlés megjelenése. Csak tanulással és odafigyeléssel lehet meggyorsítani az átállást.
Az ember már ebben az életében is hétévente reinkarnálódik. Bármelyik biológus megmondja, hogy a sejtek a testben állandóan pusztulnak s újak váltják fel őket. Vagyis mindannyiunknak számos “különböző" teste van, még ezalatt az egy emberöltő alatti is. A Bhagavad Gita-ban azt mondja az Úr Arjunának: “Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyettük, így a lélek végnélküli születések és halálok csapdájába esik, a megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig a születés". Amikor az elektromos áram keresztülhalad a mikrofonon, akkor úgy reagál, hogy a hangot elektromos impulzusokká alakítja át, melyek felerősítve, hangszórókon át szólalnak meg. Ha azonban a hálózatban nincs áram, akkor semmi sem történik. Éppígy az emberi testet is a benne lévő életerő tartja működésben. Amikor ez az életerő elhagyja a testet, azt mondják, hogy a test halott, olyan mint egy nagy gép. Valójában mindig is halott volt, a fizikai test nem több, mint élettelen anyag. Ölellek benneteket Merkaba :))))))))))

Címkék:

Hozzászólások



Ez roppantul érdekes gondolat:

Beidézem: " Az új testetöltés karmáit a Karma Urai, más néven a Lipikák - akik nem emberi lények, válogatják úgy össze a karmák hatalmas seregéből, hogy ne is legyen sétagalopp az előttünk álló testetöltés, de ne is rokkanjunk bele a feladatba.

A Lipikák arról is gondoskodnak, hogy ezek a kiválasztott csomagok más, leszületni készülő lelkek karmáival összhangban legyenek. Feltétlenül fontos ugyanis, hogy az összhang minden résztvevőt előre vigyen, és ne haladja meg a lehetőségeiket, tehát ne kényszerüljön senki olyan helyzetbe, amit nem tud megoldani.
!!!! * Illetve ... vannak olyan helyzetek természetesen, amit az ember nem tud megoldani, mert nem is az a feladat, hogy megoldja, hanem hogy tanuljon belőle. !!! *

Nagyjából ilyesmi az összes megmagyarázhatatlan sorscsapás és atrocitás, amit elszenvedünk. Ne feltételezzünk ebben semmilyen gonosz szándékot, vagy büntetést; a karma leginkább egy töltés, aminek ki kell sülnie. Úgy fog kisülni, ahogy a jellege megkívánja. Rossz tehát a kérdés: miért ver engem az Isten?!! Isten nem foglalkozik az egyes teremtmények verésével, hanem rábízza a világ igazgatását a törvényekre.
Az emberszabású főemlőst a benne dolgozó szellem teszi emberré. Minél jobban képes az ember úrrá lenni ösztöntermészetén, annál hasznosabb eszköze az az állat, amiben tevékenykedik. ... "