2 hónap után

két hónap, új reményTegnap volt 2 hónapja, hogy összetörtem. Hogy azt mondtam, nem, nem akarom, nem bírom tovább. Elég volt.
Ma már jobb, de még mindig nem találom a helyem a világban. Voltam jósnőnél, pszichológusnál, ideggyógyásznál. Elkezdtem rendet rakni a lakásban, magam körül. A gondolataim is kicsit rendeződnek már... de még mindig nem vagyok a 'régi'.
Mostanában azon gondolkodtam, hogy akarok-e valójában olyan lenni, mint régen? Egyre inkább azt hiszem nem.
Át kell rendeznem magamban a világot (a pszichológus és Jung szerint ez szimplán middle age crisis). Arra már rájöttem, hogy nem azok a fontosak amik eddig voltak számomra. Azt hiszem teljesen elfelejtettem önmagammal foglalkozni, mindig csak másokra figyeltem no meg a munkámra. Bár az utóbbiért sokan irigyelhetnek, szerintem túl nagy árat fizettem érte... Ma már másképp tennék néhány dolgot. De nem tudok. Talán túl vagyok az önmarcangoláson, igyekszem ezeket a gondolatokat elengedni. Mi tagadás nagyon nehezen megy. Lehet, hogy fojtogat a sok kimondatlan szó, a gyomrom képtelen megemészteni amit letuszkoltam rajta...
És türelmetlen vagyok, nagyon nagyon. Ez hiba? Annyira szeretnék túllenni rajta!
Szeretnék ismét mosolyogni, boldogan és felhőtlenül. Örömöt találni a reggeli felkelő nap sugaraiban és a tovarohanó bárányfelhőkben. Nézni az eget teliholdkor és felfedezni a milliónyi aprónak látszó csillagot...
Írtam listát a fontos dolgokról, amit szeretnék rendbe tenni magam körül. De még csak ülök a csónakban és sodor az ár... Tudom, hogy odafentről sokan vigyáznak rám (sokkal többen, mint kellene) és biztonságban érezhetem idelent magam az Ő féltő szeretetükkel.
Már bízom magamban, és tudom hogy túl leszek rajta. Az Univerzum segítségével.

Hozzászólások



Kedves

Kedves ngh0102!

Emlékszem,amikor én voltam hasonló helyzetben ill. azt nem is tudom,milyen helyzetben vagy,
szóval inkább úgy fogalmazok,hasonló érzelmek tomboltak bennem.
Ki akartam szállni ebből a földi létből,mert nagyon elegem volt,nagyon nem láttam értelmét tovább folytatni a dogokat és nagyon nem láttam kiutat az akkori helyzetből.
Napokra bezárkóztam a lakásba,el akartam bújni mindenki,legfőképp magam elől.
De az életösztön erősebb volt,összeszedtem magam,kimentem bóklászni a zöldbe,
ahová a madár sem jár :)
Kiordítottam magam,bőgtem egy jót,leeresztettem a gőzt.

Ma már ilyen őrült mély pontok nincsenek az életemben,mert tudatosan önmotiválom magam.

Most bemásolok ide egy levélrészletet,amit a csoportomnak küldtem ki egy alkalommal:

Amikor azt hiszed,hogy nehézségeid vannak,
amikor azt hiszed,már nincs tovább,
amikor azt hiszed,hogy laptop,plazma tv stb. nélkül nincs élet,
gondolj arra az Emberre,akit most fogsz látni...
http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA
...és akkor rájössz,hogy CSODÁK PEDIG VANNAK.

A csoda benned él,az életed milyensége Tőled függ,
a szerencse: a lehetőség és az alkalom találkozása.
A megfelelő alkalom pedig MOST van.

Töröld a szótáradból!
"Nem tudom,nem megy,nem lehet."

Mondd ezt!
"Akarom,tudom,megcsinálom,képes vagyok rá!"

Végezetül egy olyan zene,ami engem mindig berobbant :)
http://www.youtube.com/watch?v=iikKzQwgBJc

Sok-sok szeretettel: Hajni
****************************************
A hit az "örök elixír",amely a gondolati impulzusnak életet,
erőt és cselekvést kölcsönöz. /Napoleon Hill/

http://radohajni.blogspot.com



Mindenkinek köszönöm:)

hogy elolvastátok és a gondolataitokkal erősítetek engem. Szinte kézzel foghatóan érzem ahogyan a sok szeretet és erő áramlik felém Tőletek és az Univerzumból! Már sokkal jobban vagyok és ismét elkezdtem bízni magamban. Azt hiszem ez a lehető legnagyobb dolog, ami történhetett velem!
Nagyon szép és szeretetteljes hétvégét kívánok Nektek!



Kedves ngh0102!

Remélem tudok egy kicsit a gondolataimmal segíteni.
Biztos, hogy amikor benne vagyunk bizonyos helyzetekben akkor nem látjuk át és nehéz is meglátni az értelmét a dolgoknak.
Mindennek oka van.
Úgy gondolom, hogy bizonyos helyzetek azért vannak, hogy tanulságot szerezzünk és azt a helyzetet is megtapasztaljuk.
Én pár hete veszítettem el a nagypapámat, akit nagyon szerettem és szívem szerint követtem volna.
Ebből a lényeg, hogy egész végig egy mondat járt a fejemben.
" Ami nem öl meg az megerősít "

Remélem, hogy ez a gondolat neked is segít.

Üdvözlettel: Cheeroke_24



Egyre jobban...

Kedves ngh0102!

Sokan voltunk ebben a cipőben. Csak a saját tapasztalatomat oszthatom meg. Miután végigjártam kineziológust, pszichiátert, ilyen gyógyszer, olyan csodakészítmény... rájöttem, hogy a gondoltaimat kell megváltoztatnom. Több éves szenvedés után, nekem az volt és a fontos és ez vált be, hogy (ahogy az agykontroll "mantrái" mondják) napról napra egyre jobban és jobban és jobban érezzem magam :) Mellé azt kértem az Univerzumtól, hogy mutassa meg számomra azt az utat, amit szívesen végigjárnék. Ez az én bevált receptem.
Kívánom Neked is, hogy egyre jobban légy, hiszen azt nehezen hiszi el az elme, hogy egy csapásra nagyon jól lehetünk ilyen mélységek után, de lehet minden nap egyre könnyebb :)
---
zollerke
http://zollerke.wordpress.com/
Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. - Albert Eistein



Szia!

Pár hónapja olvastam Coelho:Veronika meg akar halni című könyvét.
Ha még nem volt alkalmad elolvasni,sürgősen tedd meg!
Szerintem segít rádöbbeni,mennyire másképp is lehet látni a világot!
Voltam én is mélyponton,tudom mit élsz meg és azt is,hogy már kifelé jössz belőle.Szerintem egy jó kis fenékberúgás (csak úgy szeretetből)nem árthat meg,csak hogy meglegyen a kezdő lökés :o)))
Én ilyenkor,amikor valami bánt,mindig megkérem az Univerzumot legyen szíves segítsen nekem választani...
Aztán bemegyek a könyvesboltba és láss csodát....mindig AZ A KÖNYV akad a kezembe,ami megadja a választ,ami feltölti a lelkem.
Próbáld ki! Mit veszíthetsz?Csak a láncaidat!
Mosolygós szép napot neked!
Angel



Csak egy mondatot...)))

Nem írnék hosszan, csak egy mondatot...a lányom mondta amikor 10 év körüli volt: "Anyuci te annyira magad alá ásod magadat, hogy már nekem fáj!"

Már 25 éves, de zeng a fülemben a mondata...és aki ismer, nem is sejti ezt rólam, hogy lehetett valaha ilyen korszakom:))))) Neked is sikerül:))))

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)



Én elküldtem ezt neki....

Annyi szép és jó van az életünkben,arra gondoljunk.És Ők is szépek és jók,csak most mi máshogy látjuk Őket.Mert máshogy akarjuk látni.Én már úgyérzem ráléptem a másik útra,szeretem,tisztelem,és nem haragszom rá.Mindennek oka van,ennek is ,hogy íg történt.Legyen szép és boldog napotok.Sziasztok♥
"És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni ; mert megszüntetni nem szüntetheted meg , legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen."
(Oravecz Imre)



Kedves Gabi és a többiek !

Szintén zenész. Elérzékenyülve olvasom a sorokat én is. Keresztül mentem ezen már én is, és most talán másodszor is megteszem. Értem és érzem a szavaitokat, de átitat a vágy, ahogy titeket is, hogy keresztül menjünk ezen, tapasztalatokat szerezve.
Türelmetlen ? Én is, de talán ez gátolja legjobban az előrehladást. A fájdalommat megéljük, az rendben is van, hiszen ebből lesznek tapasztalataink, és ettől értékeljük át a dolgokat. Azzal ártunk talán magunknak, hogy a fájdalommal járó történésben ragadunk és azt tartjuk tovább a gondolatainkban. A legnehezebb ezektől elszakadni, hiszen erre kiépül hálózat alakul ki a fejünkben, viszont ha minél kevesebbet gondolunk erre, vagyis arra gondolunk amit szeretnénk, akkor ez a hálózat elgyengül és megszűnik, és felépül az amit mi szeretnénk.

Valahogy így van ez az én hálózatomban. Küzdök is vele mostanság ismét, de erőt adnak írásaitok.
Köszönöm ! Hálás vagyok!

STEVE



Köszönöm:)

Mindkettőtöknek a kedves és biztató szavakat, bevallom most nagy szükségem van rá...
Sosem gondoltam volna, hisz mindig én tartottam másokban a 'lelket' és én adtam másoknak segítséget, energiát. Vagy csak egyszerűen csendben meghallgattam azt, akinek arra volt szüksége.
Nagyon jól esik, hogy ismerve / ismeretlenül rengeteget kapok vissza a körülöttem lévő világtól abból, amit eddig adtam. Nagyon igaz, hogy ezen csak én, egyedül lehetek túl.
Utána SOKKAL JOBB EMBER LESZEK, TUDOM!
Szeretettel
Gabi



....

Mintha én írtam volna ezeket a sorokat.És még az időpont is majdnem stimmel.
Szóról-szóra igaz rám minden.
És még mindig csak sodrom én is,nem találom önmagamat,a mindig ,vidám,mosolygos önmagamat,hiába a látszat mást mutat a szívem vérzik és a lelkem is nagyon fáj.
De túl leszünk rajta,csak még idő kell és önmagunk hozzá.



Sírva tudtam volna fakadni,

amikor olvastam a soraidat.. Istenem, hányszor voltak hasonló gondolataim. Milyen megdöbbenve álltam, amikor ráeszméltem, hogy elfelejtkeztem saját magamról és mindig csak azt tartotttam szem előtt, hogy másoknak jó legyen.. ma már másként élem az életem, bár nálam igen sokáig tartott,míg azt mondhattam,hogy ismét önmagam vagyok.
És megértem a türelmetlenséged is, de sajnos van, amit napról-napra végig kell járni, és nem segít se jósnő, se pszichológus... (én is túlestem ezeken is...) Nehezek ezek a napok, amelyek szépen lassan hosszú hetekké, hónapokká fonódnak... És sokszor nagyon nehéz megélni a pilanatot, de azt mondom,hogy szükségünk van ezekre. Meg lesz mindennek a haszna, még akkor is, ha ez most ( és lehet, hogy még egy jó ideig) nehéz számodra.. Lehet, hogy még most hamarjában nem fogod megtalálni a helyed, de hidd el, ez az időszak is téged épít , sőt!! ÉRTED VAN!!!
Szeretettel üdvözöllek: Meli