A legjobb társaságban

borult mindenBorult minden. Vagy csak megfordult az életem, másik irányt vett, új oldalára fordult a kocka, stb. Mindenképpen elengedéssel, elfogadással és sok-sok új élménnyel jár :)

Hogyha úgy tekintek rá. Mert ez is, kéremszépen, akárcsak egy halotti tetem, nézőpont kérdése ugyebár /t.i. nem mindegy, hogy papként, sírásóként, alany után megszállott tudásvággyal kutató anatómiatanoncként; avagy személyesebb oldal felől közelítjük meg az illetőt/. Na jó, ez kicsit morbid lehet - még a fekete humor kedvelőinek és az életet-halált könnyeden játéknak felfogónak is-, szóval válasszuk inkább a klasszikus dinnye-példámat, miszerint:

élvezhetem a lédús, egészségesen édes harapást a piros, folyadéktól duzzadó, érett gyümölcsbe vagy szidhatom az eget a k.... magok miatt. Ugye?

Egy meseszép tengerparton mérgelődhetek a szúrós kavicsok ürügyén; avagy tökéletes külsőmmel,52 kilómmal és adottságaimmal összeveszhetek a kozmetikussal azon, hogy 2 azaz kettő darab szemöldökszállal többet húzott ki, ezzel biztosítva a teljes esélytelenségemet a másik nemnél. Zsörtölődhetek, mert nincs kockázott, csak karikázott ananászkonzerv a hipper-szuppermarkettben, sőt még azon is, hogy a fenébe, megint csak húszezresek vannak nálam, és nincs semmi apróm 'afrancba'.. :)
Ha ragyogóan süt a nap és kristálytiszta az égbolt, panaszkodhatok jó magyar módra, hogy lemállik rólam a nadrág; ha pedig netán enyhülésül zápor itatja a kitikkadt növényeket, szidhatom a rossz időt. Mert ugye "Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső!"

Fantasztikus :)

Visszatalálva mondandóm eredeti fonalához, a napjaim, az eredményeim, a kapcsolataim, a kedvem és az időtöltésem egy dolgon múlik: hogy hogyan tekintek rájuk.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Vegyük példának azokat az utolsó nyár-érzésű üres hétvégi napokat és csendes-szerelmes összebújásra alkalmas estéket, amiket mostanság egyedül töltök.

Na hát kapnom kellett egy-két pofont és sírnom kellett egy párszor ahhoz, hogy rájöjjek mi az: e-g-y-e-d-ü-l.
Hát valójában mindig e-g-y-e-d-ü-l vagyunk, voltunk és leszünk, illetve sosem!

Zavaros, mi? :)

Magyarázom.
Szóval ott van Dia: fiatal, pozitív, sikeres, érett, nem-elszállt és kellemes személyiség; bármit bevonz az életébe, amire csak szüksége van és tudja, hogy merre kell haladnia.
Mégis, gyengébb pillanataiban eszébe jut egy szellemileg eléggé retardált és nem valami éretten pozitív dalocska pár sora /http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=27029/ :D

Rólam külsőleg bárki azt gondolná: 'Ó, ennek a lánynak aztán zajlik az élete; hiszen ilyen és ilyen külső-belső tulajdonságokkal rendelkezik, biztosan körülzsongják a pasik, naponta több meghívást, ajánlatot, telefonhívást kap és sosincs egy üres estéje --kivéve, hogyha ő maga akar magának egyet.'
A valóságban viszont sokszor van úgy, hogy a lány a céljaiért és belső motivációra elhagyta azt a környezetet, amiben felnőtt, és nem feltétlenül vert még társadalmi gyökereket a főváros földjébe. Vagy, hogy sajnos nem az a fajta, aki bármilyen szinten 'megélhetési kapcsolatokba' belemegy -ígyhát nem zsongják körül olyan 'haverok', akikkel 20 mondatból max. kettőben értenek egyet, de azért 'együtt lógnak' csak hogy ne legyenek e-g-y-e-d-ü-l. És egyébként az építkezésről kifütyülő, a vácin kajánul kacsintgató, az autóból csodálva kitekintő vagy odaintegető férfiak a valóságban 1 azaz egy százalékban veszik a bátorságot ahhoz, hogy közelítsenek. Persze ennek sokszor összetettebbek az indokai /pl. a Clark Ádám tér zsúfolt körfogalmában vesződő,épp rohanó helyes fiatalembernek nem feltétlen egyszerű a megállás, parkolás és utánasietés 20 mp-n belül :)/, de ez a statisztikán semmit sem változtat.

Rengeteg indok van, amiért az ember e-g-y-e-d-ü-l lehet, de egyetlen indok van csupán arra, hogy e-g-y-e-d-ü-l is é-r-e-z-z-e magát:
-hiba az önértékelésben.

Hogyha valaki tisztában van az értékeivel, esetleg olyannyira, hogy ezek ismeretében nem is érti, miért nincs benne 6 jókedvű, szuper társaságban; illetve miért nem talált már rá ha nem is Az Ideális, de valami épkézláb partner, akkor is könnyen elfelejti, hogy ez az önszemlélet önmagában nem elég.
Hiába vagyok egy kommunikatív, nyitott személyiség, ha a buszon vagy a váróban ülve is csak az e-g-y-e-d-ü-l-l-é-t-e-m- miatti búskomorság és világfájdalom árad belőlem.
Abból nem lesz eredmény /pozitív legalábbis biztosan nem/, ha egy átszellemülten csókolózó pár, két önfeledten nevető barátnő, három buliba készülő fiatal láttán csak a harag és az irigység érzése tud eltölteni, amikor pedig hazaérsz, egy pohár bor kíséretében sírdogálsz, hogy milyen sz.r is neked, és a világon mindenki másnak meg hűdejó.

Ha már elég sokszor hallottad, hogy "Ha nem szereted magadat, nem várhatod, hogy mások is szeretetre méltónak tartsanak.", és ha már megtanultad, hogy a Belőled kiinduló jó energiák megsokszorozva érkeznek vissza Hozzád, akkor ne felejtsd ki a második lépést sem:
az önmagaddal-levés boldogságát.

Én minden jó napomon úgy indulok el otthonról, hogy az ajtón való kilépés előtt mosolygva belekacsintok még egyet a tükörbe, és mélyen a szemembe nézve valami olyasmit mondok magamnak bíztatásul, hogy 'Szeretlek.', vagy hogy 'Minden tökéletes lesz.', vagy hogy 'Csodálatos vagy.'
Neem, nem önimádat.
Az sem, hogyha egyedül vagyok, akkor is igyekszem élvezni a velem töltött időt :), az Együtt Töltött Időt Magammal.
Észreveszem a táncoló lábaimat az előszobatükörben, ha egy jobb szám megy a rádióban /apropó, nálam mindig 'jobb' szám megy a rádióban, mert ha nem tetszik egy adás vagy egy blokk, nem átallok a 8 előre beállított csatorna valamelyikére átváltani ;)/; vagy meghívom magam egy általam főzött csudifinom vacsorára az erkélyre, és nem csak akkor vagyok hajlandó kibontani egy üveg bort, hogyha valaki más is ott van, mondván, hogy amúgy hetekig állna a hűtőben.. KIT ÉRDEKEL?? Ha meg holnap elüt az egyik ultrahalkan járó Combino, akkor meg évekig fog állni a szekrényed tetején, míg valaki az ittmaradtak közül fel nem bontja egy gyertyafényes romantikus estéhez, hogy jól megigyák miközben idétlen romantikus kis dolgokon kacarásznak. :D Az tényleg jobb lesz, igazad van! :D

Szóval a lényeg, hogy lényed pozitív rezgései és pillanatnyi hangulati állapota fogja meghatározni a dolgokat, amik Veled történnek.
Ha most otthon vagy, épp jól bekajáltál, hogy növeld valahogy a boldogságérzeted; vagy kétkedve nézed a képernyőt, mondván: 'egyedül élek a saját lakásomban évek óta kicsikém, úgyhogy nekem ne magyarázz az egyedüllétről ennyi évesen'; netalántán felébredt egy kis kapirgáló bogár a fejbőröd alatt, akkor is: A DÖNTÉS A TIÉD.
Ha akarod a Változást, ne habozz, menj ki és seperd le a járdádat a levelektől /télen sincs kibúvó: ott az a sok hó!/, és lehet, hogy éppen belebotlasz egy kellemes társaságba egy férfi vagy egy nő személyében, vagy találsz egy cicát, akit megsimogathatsz, vagy valami. Persze az is lehet, hogy összeveszel a szomszéd nénivel, amiért az ő frissen mosott ruháira sepred a port, de sebaj!
Az is a társadalmi élet egy formája ;)

Csók :)

Ui.: Holnap a Találkozón! ;)

CsatolmányMéret
merenge.jpg31.36 KB

Hozzászólások



Kedves Dia!

Igazad van.
Meg kell tanulni egyedül lenni. Ki kell állni az "egyedüllét próbáját". Előbb-utóbb minden embernek. Kivétel nélkül.
Jóban lenni önmagammal. Elfogadni az egyedül töltött időt, önsajnálat nélkül, pozitívan. Kihozni ebből is a legtöbbet. Mert vannak dolgok, amiket csak egyedül élhet meg az ember. Egyedül tanulhat meg. Meg van az ideje az egyedüllétnek is.
Azért bizony nehéz ez a próba. Én 9 hónapja vagyok egyedül, egy hosszú párkapcsolat felbomlása után. De tudom, így visszatekintve: ami sok pozitív változást megéltem az elmúlt hónapokban, azokhoz egyedül kellett lennem. Persze, az érem másik oldala: a fájdalom.

Sok erőt neked és örömöt az egyedülléthez (IS), és remélem, hamarosan eljön az ideje az együttlétnek is az életedben!



Egyedül

Kedves Dia!

Ismerős érzés, amiről írtál...sokszor megkérdezik tőlem, hogy miért vagyok még egyedül? Zavart is egy időben, mert elkezdtem magamban keresni a hibát...hogy tényleg mi az oka annak, hogy még nem élek kapcsolatban....aztán szépen lassan felülkerekedtem azon, hogy analizálgassam magam....fontos volt, hogy egyedül legyek és gyökeresen átalakuljon az életem....elvárás volt felém, hogy társam legyen... tudom mit szeretnék, s miért szeretnék kapcsolatot, s ez a fontos....az egyedüllét hozzállás kérdése is, sírhatnék otthon magamban vagy éppen belevághatok olyan dolgokba, amikre most van itt a lehetőség...új ismeretségek, új célok, új ötletek...

örülök, hogy mindezeket leírtad....hasonló cipőben járok én is....

üdv.:Viki



Örültem!

:)
Mesés estét!
Dia
..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..



Kedves

Kedves Nézzafénybe!!

Nagyon "jólestél" nekem!:)) Köszönöm!!

Szép napot!!

emora:))