A szabadságról

szabadságNapok óta a szabadság témaköréről elmélkedek. Ott kezdeném, hogy mindannyian szabadnak születünk. Igen ám, de kezdődik az óvodás korral, amikor a nevelők szépen kezdik a szárnyainkat törögetni. Ehhez az óvónéni segítséget kér, ráadásul a szülőtől. Ez a történet szépen folytatódik az általános iskolában, aztán a középiskolában, a felsőfokú intézményekbe és nem utolsó sorban a multinacionális cégeknél.

Azt tapasztalom, hogy folyamatosan mások akarnak dönteni helyettünk, próbálják a döntés szabadságát is elvenni tőlünk.

Az életem meghatározó embere mindig az apám volt, ha egy problémával fodultam hozzá, mindig meghallgatta, elmondta a véleményét, de az utolsó mondata mindig így hangzott: "ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz!"

Ez így volt jó, mert benne volt, hogy bárhogy is döntenék, ő akkor is ott áll mellettem. Ezt a tapasztalatot átadtam a fiamnak is, és úgy érzem, ő is szabad emberré tudott válni.

Hozzászólások



Óh Istenem!KÖSZÖNÖM, hogy segítettél DÖNTENI!

Good bye!



Kedves Ebredezo

Neked az apad,nekem az edesanyam,de pontosan szoszerint ugyanaz a mondat.
Koszonom,hogy emlekeztettel ra.
Szabadsag,onallosag.
Szeretettel,
felebarat



Szia Ébredező!

Tudod, ez nagyon jó.
Az én anyukám is mindig ezt mondta: Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz. Én is mindig ezt mondom a gyerekeimnek, persze hozzátéve az én véleményemet. Reggelente ez úgy hangzik a 11 éves lányom szájából: - Anyúúúúúú! Milyen idő lesz? Mit vegyek fel?
- Hideg lesz (vagy épp meleg), esik (vagy épp fúj). Szerintem hosszú nadrág (vagy rövid). Egyébként ha rám hallgatsz, azt veszel fel amiben jól érzed magad.

De azon még nem gondolkoztam soha, hogy ezzel szabadságra nevelem őket. Köszi neked.