A tökéletes üveggolyó

tökéletes üveggolyóVolt egyszer egy tökéletes üveggolyó, sem egy repedés, sem egy kisebb hiány, horpadás nem volt rajta, gyönyörű gömbölyű volt, állandóan fényes... Vigyázott is magára nagyon, nehogy valami baja essen, állandóan tisztán tartotta magát és fényesen, de mégsem volt boldog.
Nem volt barátja, pedig a tökéletességét, még azzal is fokozta, hogy minden üveggolyónak segített, ahol és ahogyan csak tudott.
Kedves volt hozzájuk, ha valami hiányzott nekik, a sajátját is odaadta és mégis hiába iparkodott, csak csak nem akart senki barátkozni vele. Sokszor bánatosan nézte a többi üveggolyót, amint vidáman, néha-néha egymásnak koccanva, nagyokat kacagva csilingelésükkel, egymással játszadoztak, egyik másik, még a sárba is bele-bele gurult, nem törödve azzal, hogy elveszíti fényét.....
Ilyenkor ő kézségesen szaladt oda, lemosni, szárazra törölni, hogy a másik visszanyerje csillogását, de alig kapott mást, mint egy köszönömöt, és a másik nem maradt vele barátkozni, játszani, hanem gyorsan visszagurult a többiekhez és a következő pillanatban, már nem is ragyogott olyan szépen.
Sehogyan sem tudta ezt megérteni a tökéletes üveggolyó..... és elgurult egy bölcs emberhez.
- Nocsak-nocsak, hát te mit keresel itt? - kérdezte.
- Szeretném, ha válaszolnál nekem. Miért nem szeret engem a többi üveggolyó? Tisztelnek,becsülnek, de nincs egy igazán,jó barátom, pedig mindent megpróbátam, hogy legyen legalább egy....!
Nézte , nézte az ember az üveggolyót, sehol egy karcolás, sehol egy horpadás és gyönyörűen csillogott.
- Tudod, kedves üveggolyó elárulom a titkot : Túl tökéletes vagy!És, hogy rajtad kivül, kevés ilyen van, a legtöbb üveggolyónak van valamilyen hibája, de nem törödik vele, mert tudja bármilyen ő, mégis csak egy üveggolyó. Mégha nem is tökéletes.
De! Ha téged meglát, meglátja tökéletességed és szépséged, eszébe juttatod, hogy ő nem tökéletes, pedig egyik, másik iparkodik, hogy ők is olyanok legyenek. Csakhogy ők akkor nem érzik jól magukat, csak feszengenek, eltűnik a vidámságuk, a természetességük, még végül úgy döntenek, hogy nem baj, ha nem tökéletesek, de van barátjuk, hiszen a barátjuk sem tökéletes, de ők így szerették meg egymást....és eszükbe sincs emiatt szomorkodni.
Az üveggolyó sokáig hallgatott, legbelül nagyon szomorú lett, hiszen ő sem tehet arról, hogy tökéletesre formálták, ahogyan a többiek sem, hogy nem tökéletesek.
Megköszönte az embernek a választ, és kigurult az ajtón, miközben nedvesen csillogott, mintha sírna....

Szeretettel : ágica

Hozzászólások



Hát igen! Jézus sem azt mondta, hogy

csenge333
legyetek tökéletesek...Nem!Pont a maga tökéletlenségével együtt szerette az embereket...Nme kell tökéletesnek lenni, inkább törekedni arra, hogy a legtöbbet kihozzuk magunkból...



Köszönet

Köszönöm ezt a tanulságos írást. Ahányszor csak olvasgatok az oldalon, mindig kapok választ, megoldást az épp aktuális kérdéseimre, problémámra. Így volt ez most is :)
Köszönet & Hála
Veszna



Ölellek Ágicám én is

Ölellek Ágicám én is teljes szeretetemmel! :)

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Drága Julcsi...

A tanmese végére nem írtam tanulságot, de te gyönyörűen leírtad, amit köszönök!
"Merd kimondani vágyaidat....merj kérni, merj sebezhetően is kiállni... , és kérni, ha magányos vagy !
A legnagyobb erő ahhoz kell, hogy akkor is merj Jelen lenni!És miből gondolnánk , hogy a másiknak , nem jelent örömet, ha adhat nekünk...." Mégegyszer köszönöm , Julcsikám!!! Szeretettel ölel : ágica



:-)

Julcsival értek egyet...

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Drága Ágica!

Az üveggolyó magányát nem tökéletessége okozta...
úgy érzem inkább az elvárásai.... amikről azt gondolta,nincsenek is... -az is elvárás,ha nem merek kérni... de adok,és reménykedem,hogy majd visszakapok belőle valamit,ha mást nem,hát legalább játékos perceket-
Vágyott rá,hogy játszanak vele... s azt hitte,hogy azzal hogy segít,és jó... talán hívni fogják a többiek!
A többiek azonban más képet láttak:
egy tökéletes üveggolyót,aki ugyan miért ereszkedne le hozzájuk játszani... hiszen mindene megvan! Ő rá lehet számítani... ott van ha kell... az ilyen üveggolyónak biztos sok barátja van!
Eszükbe sem jutott,hogy neki bármi hiányozna!
Nem rosszindulatból nem hívták... hanem mert azt gondolták,Ő már mindezek felett van!
Számomra a tanulság?
Merd kimutatni vágyaidat!.. Merj kérni... szólni,ha te is játszani akarsz!
Merj sebezhetően is kiállni,és kérni,ha magányos vagy! A legnagyobb erő ahhoz kell,hogy ekkor is merj jelen lenni!
Mint a Micimackóban a Malacka! Ő attól a legbátrabb ,hogy bár nagyon fél,mindig képes leküzdeni a félelmét! :)
Adni gyönyörű dolog... elfogadni tudni is nagy érdem... de kérni... az a legnehezebb... mert azt gondoljuk,hogyha kérek,akkor kiderül,hogy valami hiányzik nekem is... hogy akkor már nem tűnök olyan tökéletesnek.... és így legközelebb már nem fogadják el a segítségemet... pedig dehogynem!!!!!
Milyen jó érzés,mikor kérnek tőlünk,és mi pont akkor,pont ott,pont azt megtudjuk adni! Eszünkbe sem jut,hogy a másik ettől kevesebb lenne... hálát érzünk,hogy adhattunk... hogy tudtunk adni... és ez boldoggá tesz minket!!
Miből gondolnánk,hogy más nem ugyanígy van ezzel?
Miből gondolnánk,hogy másnak nem okoz örömet,ha adhat? Hogy nem játszana velünk szívesen,?
Lehet,hogy csak erre vár hosszú ideje,de magam "tökéletessége" elzár tőle... így nekem kell kérnem,hogy észrevegye,én sem vagyok más!!!
Egy meditációmban egyszer egy faházba tévedtem,ahol tudtam vár rám valaki! Mikor felismertem az alakot,szeretettel és tisztelettel telt meg a szívem... mert az alak,aki rám várt Jézus volt.
Hívott,üljek le vele az asztalhoz,beszélgessünk,mint régi jó barátok.
Én pedig csak álltam megdermedve. Hogy ülhetnék le egy asztalhoz egy ekkora lélekkel? Ki vagyok én,hogy ezt megtehessem? S nem mozdultam.
Ő ekkor azt kérdezte: Miért ítélsz magányra engem?
Akkor megértettem a meditációm üzenetét! Mindig három lépés távolságot tartottam a számomra sokra becsült mesterekkel... főnökökkel.... hiába akartak közeledni emberileg... mert ugyan ki vagyok én,hogy szóbaálljanak velem?
Akkor ott megtanultam tévedésemet... és leültem az asztalhoz! Erre sosem ébredtem volna rá,ha Ő maga nem szembesít azzal,hogy én vagyok,aki így magányra ítélem!
Aki biztos Önmagában,az mer kérni is szeretettel! Mer megmutatkozni minden pillanatában! És akkor a többi üveggolyó is felfedezi,hogy egy velük!! Egy közülük! Boldogan játszhatnak vele! Már nem érzik kevesebbnek magukat nála! Nem érzik,hogy előbb méltóvá kell válniuk! Csak játszani fognak vele... nagy nagy szeretettel.. mert érezni fogják az egységet... és boldogok lesznek,hogy végre ők is adhatnak valamit a Tökéletesnek.... ha mást nem... hát boldogan eltöltött vidám perceket!

Ölellek igaz szeretettel: Julcsi

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))