Tudatos fejlődés

tudatos fejlődésTudatosan fejlődni önállóan csak úgy lehet, ha valaki tisztában van saját képességeivel, korlátaival, jó és rossz tulajdonságaival, azaz nagyon jól ismeri önmagát. A jó önismeretet csak kíméletlen őszinteséggel és az átélt élethelyzetekben való viselkedésünk, gondolkodásunk elemzésével lehet elérni. Ha valaki ily módon felismeri elsősorban a saját gyenge, rossz tulajdonságait, akkor ezeket tudatosan, sokkal rövidebb idő alatt alakíthatja át jó tulajdonságokká, mintha csak egyszerűen, minden átgondolás nélkül, ösztönösen élné le az életét.

Tisztában lenni rossz tulajdonságainkkal persze csak az első lépés. A második lépés az, hogy felismerjük, nem az a megoldás, hogy ezeket a tulajdonságokat, érzéseket tudatosan elfojtsuk, elkerüljük a konfliktusokat, hanem az, hogy normális keretek között ezeket levezessük, átalakítsuk úgy, hogy megkeresve és megszüntetve a kiváltó okokat, még csak gondolati szinten se találkozzunk többet ezekkel a negatív érzésekkel, jellemvonásokkal. Jó példa erre az agresszivitás levezetése.

Nap mint nap érnek bennünket olyan konfliktusok, amelyek feszült idegállapotot hoznak létre bennünk. Ha ezt a belső feszültséget az utcán vezetjük le agresszív viselkedéssel, akkor a többi hasonlóan ideges emberből is negatív reakciókat váltunk ki, amiből persze semmi jó nem származik. Ellenben ha az idegességünket, az arra alkalmas módon, például testmozgással, sportolással vezetjük le, nemcsak hogy egészségünk, kedélyünk lesz jobb, hanem ezzel együtt nő a stressztűrő képességünk is és a konfliktushelyzetekben érettebben, felnőtt emberhez méltóan tudunk viselkedni. Persze ez a legnehezebb feladat egy ember számára, hiszen a felnőtt viselkedéshez az is szükséges, hogy ismerjük jellemünk gyenge pontjait, észrevegyük és el is ismerjük hibáinkat.

Hibáink beismerésével mód nyílik arra, hogy jellemünket tudatosan jó irányba fejlesszük tovább, erre azonban egyedül csak nagyon kevés ember képes. Ezért van szükség a mindennapos, folyamatos konfliktusokkal tűzdelt élethelyzetekre. Az ezekben az élethelyzetekben meghozott jó döntések hatásai előbb ugyanis tapasztalatokká, aztán pedig ösztönszinten személyiségünk valamely jó jellemvonásává válhatnak....

Hozzászólások



gondolatok

Nagyon tetszettek az írásaid!
Te tudsz Valamit, ismered a Titkot :)
Visszajövök újra elolvasni hamarosan...

Üdvözöllek sok szeretettel: fénylő.lélek



Emberből vagyunk!

A hibáink hozzánk tartoznak, azokkal együtt vagyunk gömbölyűek, mint a Föld. A tökéletesség egy másik dimenzió része. Attól vagyunk színesek, hogy lényünk tele van az általunk "hibának" nevezett számtalan tökéletlenséggel. A kérdés az, hogy eltudjuk-e fogadni magunkat azokkal együtt? Ha igen, mienk a kiegyensúlyozottság ajándéka. Ha nem, frusztrált gonoszokká vagy mártír önpusztítókká válunk.
Úgy gondolom, hogy az egészséges önbecsülés a kulcs. Ha elfogadod magad, hibáiddal együtt, úgy elfogadsz másokat is hibáikkal együtt.
A szüleid, gyermekeid, barátaid tökéletesek.....? Aligha, és mégis szereted őket. És ez így van jól!

Édi



Tudatos fejlődés...

Igen, igazad van csakhogy a mi gyerekkorunkban sajnos (és még talán most is!) azt sulykolják bele a gyerekekbe hogy NEM SZABAD HIBÁZNI!
Sajnos ezáltal egy olyan gát alakul ki a gyermekekben amely által félni fognak az újabb kudarc lehetőségétől, ezért legközelebbi alkalommal már meg sem próbálják ugyanazt a feladatot (vagy bármi mást) ismét elvégezni...ée ez az amely miatt nem is akarnak a saját problémáikkal szembenézni. Hiszen a kudarcot senki sem szereti. Pedig csak ezáltal tanulhatunk!!!! Legalábbis szerintem...szép napot mindenkinek!



Kedveseim!!!

Van az a mondás, hogy az okos ember a más hibájából tanul.
Ilyen esettel kevéssel találkoztam, hiszen a másik ember tévedését nem tudjuk átélni úgy, mint amit saját magunk tapasztalunk.
Teljesen egyetértek Alfajáróval, mivel én ugyanígy zárom a napomat amikor csak tehetem, a saját tapasztalatom értékelése, és ami nagyon fontos a hibás cselekedeteim, vagy érzéseim felismerése után tudok majd arra figyelni, ugyanazt mégegyszer ne kövessem el.
Valóban fontos, hogy hibáinkat felismerjük, ne kendőzzük el, jellemünk ezáltal valóban sokat és jó irányban fejlődhet.
Az egónk persze próbál mindennel szédíteni, hogy ez nem olyan jelentőségű, és súlyosságú mint más hibája. Ha hagyjuk magunkat egónk által elaltatni, valóban nem fogjuk felismerni cselekedeteink jelentőségét, mások vagy akár saját életünkre gyakorolt hatását.
A tudatos fejlődés kemény küzdelem Önmagunkkal, de nagyon nemes feladat.