Agyafúrt Univerzum, azaz biztos, hogy mindent a pénz old meg?

új fürdőszobaMit csinálnál, ha a 2010-es év úgy köszöntene rád, hogy hazaérve az ünnepi tűzijátékról, a lakásodban hat tűzoltó mentené éppen az értékeidet, mert a szembe szomszédod félrement rakétája betörve az ablakot éppen hatalmas pusztítást végezne a fürdőszobádban?
Mire gondolnál?
Arra, hogy micsoda szerencsétlenség vagy arra, hogy micsoda szerencse?
Na jó, legyünk igazságosak. Legelőször arra, hogy micsoda szerencsétlenség, kis idő elteltével pedig rájöhetsz, hogy micsoda szerencsés csillagzat alatt születtél. Miért?
Lássuk.
Először is: életben vagy.
Másodszor: a családod is életben van.
Harmadszor: a szörnyű látvány sokkoló ugyan, az elfolyó műanyag szaga rettenetesen büdös, de a tűz csak ott pusztított és nem az egész lakásban vagy az egész házban.
És a csodák csak most jönnek:
Az „elkövető” kihívta a rendőröket és a tűzoltókat (nem Magyarországon történt...), akik kijöttek, majd elmentek, mert nem láttak tüzet. Tíz percre rá belobbant a fürdőszoba. „Emberünk”, aki ilyen felelőtlen volt, újra telefonált. (Csoda? Igen!) Mire megérkeztünk gyanútlanul, már mindenki ott volt: rendőrség, tűzoltók, a papunk, aki a szomszédba lakik, egy apáca, egy indiai katolikus pap, -csak hogy egészen ökumenikus legyen az életünk-, aztán belépve a lakásba, nem nagyon tud az ember megszólalni. Arra gondolsz, hogy hol volt az Univerzum, a Sors, az Isten? Miért történt ez veled? Mi a fene lesz most? Éppen az előbb búcsúztattad el az óévet a családod körében, éjfélkor a Kék Duna keringő szólt a kastély előtt, jó páran táncoltak az emberek közül, senki nem volt részeg az ünneplők között, legfeljebb csak vidám hangulatú, pedig elegáns pohárban még pezsgőt is osztogattak az utcán, mi megöleltük egymást és boldog új évet kívántunk, még sikeresebbet és boldogabbat, mint az óév, pedig az is tele volt csodával és sikerrel, a tűzijáték is csodaszép volt és ünnepélyes, és ekkor hazaérsz és szembesülsz az értelmetlen pusztítással.
Aztán eszedbe jut mekkora agyafúrt mókamester az Isten és küldesz feléje egy félmosolyt.
Életben vagyunk? Igen. Megmaradtak javarészt az értékeink? Igen. Pótolható, ami elveszett? Igen.
Voltak segítőkész emberek? Igen. Van lapátod és tisztítószered? Igen. Fel akartad már úgyis újítani a fürdőszobát? Igen!
És megindultak a segítőkész emberek. Elintézték a biztosítási részét, megcsinálták az ablakot, kicserélték az egész gázkészüléket, ami akkor már 11 napja volt életveszélyes a rakéta okozta pusztítástól,mint ez később kiderült, de mégsem robban a fejünkre a ház. Csoda? Igen.
A nyelvi nehézségeink miatt anyanyelvi szinten beszélő emberek jártak el helyettünk a hivatalokban. Ismeretlen emberek kérdezték meg, hogy hogy vagyunk. Jött az üveges, a gázkészülék-szerelő, a festő.
Kik voltak ők? Emberek, mint te vagy én, de nekünk akkor az Isten emberei, az Univerzum küldöttei. És semmit nem mi fizetünk ki. Csoda?
Még tréfás jelenet is történt a mentés alatt. A tűzoltók körbejárták a lakást, hogy van-e benne ember. Embert nem találtak ugyan, -a fekete macska is elbújt valahova- , viszont találtak egy remegő, másfél kilós kutyát. Le is mászott vele az egyik nagydarab,gázmaszkos tűzoltó a kosaras kocsin, majd becsavarták egy hatalmas takaróba és mi már úgy kaptuk meg. Gondolom a jelentésben ez áll az életmentés rovatban: egy darab, halálra rémült kisállat, akit egyébként pont azért hagyott otthon a nagymama -aki nálunk ünnepelt és akinek már százszor elmeséltük, hogy ez egy csodálatos, nyugodt kisváros-, hogy az eb ne rettenjen meg a tűzijáték hangjától.
Ebben a kisvárosban valóban nyugodtan folyik az élet. Az esélye annak, hogy megtörténik az, ami megtörtént, hát, egészen elenyésző. Mégis ez volt az útja-módja annak, hogy a mi kis elképzeléseink a fürdőszobával kapcsolatban valóra váljanak.
És ez egészen elképesztő.

Sokszor pénzt akarunk, kívánunk, ha valamit meg akarunk szerezni. Úgy gondoljuk, hogy ez az egyetlen forrás, megoldás. Szomorkodunk, mert az elintézendő dolog vagy a vágyunk közé odaállítjuk a pénzt, mint akadályt.
Úgy hisszük, hogy másképp nem megy, nekünk viszont erre nincs elegendő pénzünk, tehát vége.
Úgy emlékszem, hogy A titok könyv is azt tanácsolja, hogy ne azon törd a fejed, hogy miképpen valósul meg a vágyad, hanem csak a végeredményre koncentrálj és ne adj ötleteket. Az Univerzum majd elvégzi a dolgát,amit ne terhelj saját magad akadékoskodással.
Sicc onnan!
És hogy az Isten (Univerzum, Sors) nagy mókamester? Ehhez kétség nem férhet.
Időnként ugyan elég fekete és abszurd a humora, de bizonyos távolságból nézve sok, akkor tragédiaként megélt dolog csodálatos fordulatot hozhat az életedbe.

A tűzeset hozott nekünk annyi pénzt, hogy szeretett fürdőszobánkat, amit addig is csinosítottunk, most még barátságosabbá és frissebbé tudjuk tenni. Hozott az életünkbe egy csomó segítőkész embert és új barátot. Gyakoroltatta velünk az újrakezdést, az „újratervezést”. Példát mutatott arra, hogy igenis vannak még önzetlen, segítőkész emberek.

Egy másik csodás történet.
Szerettünk volna egyik gyermekünknek egy új ágyat, mert a régi már használt volt és eléggé leélt már akkor is, amikor kaptuk. Akkor nagyon örültünk neki, mert volt hol aludnia, azaz volt ágya. Most értünk el oda, hogy olyan ágya legyen, ami az ő stílusa. Van rá pénzünk? Annyi nincs, amennyibe általában kerül, kivártunk tehát egy akciót. Érdekes módon (mint tudjuk, az Univerzum azonnal megindítja a kívánságod teljesülését, tehát nincs ezen semmi érdekes), heteken belül volt egy olyan akció, ami még így sem kevés kiadás nekünk, de elérhető egy kis átszervezéssel. Bementünk a boltba, az ágy még klasszabb volt, mint a prospektusban. Kiderült, hogy 3 hetet kell várni. Kell mégis, kérdezte az eladó? Persze. Kivárjuk. Pech, de ha ez van, akkor ez van. A gyereknek majd mondunk valamit. Eltelt a három hét, megjött az sms, hogy lehet menni az ágyért. A férjem rohan a munkából,40 kilométer oda, be a raktárba,ami a bolthoz képest máshol volt, de az ágy nincs ott. Először amúgy is vissza kell menni a boltba és utána oda. Hosszú sor volt a boltban is, zárás előtt nem sokkal vagyunk, az ágy azonban ott sincs.
Mi van ilyenkor? Fejlógatás, káromkodás, a kalap padlóhoz verése?
Ám nem úgy, az agyafúrt Univerzum! A férjem, akinek elszántságához kétség nem férhet, közölte, hogy ágy nélkül nem megy sehova. Ó, hát az nem fog menni, felelték,mert ami nincs, az nincs.
Igen ám, de a férjem tudja, hogy olyan válasz, hogy nincs, nincs. Csak olyan van, hogy ott nincs, akkor nincs. Jó, akkor viszi a kiállítási darabot, neki ágy kell. Hú, az szintén nem fog menni, felelték.
A sort nem is folytatom, hogy miképpen kanyargott tovább másfél óráig az alkudozás. Hát igen, nem minden bokorban terem elszánt ember, aki hisz abban, hogy a megoldás mégiscsak megszületik, tartotta tehát magát az elképzeléshez és addig nem engedett, amíg az hosszas vívódás után meg nem született. Így most nemsokára lesz egy klassz ágyunk és egy szuper matrac töredék áron- vigaszdíjul. Csoda?
Lett egy ágyunk és egy matracunk. Ki járt jól? Ők még így is nagyon jól jártak vélhetően, és mi is, mert az eredetileg erre szánt pénzünk valóban máshova is kell. (Van még két gyermekünk:))

Nos, a sort lehetne folytatni a hétköznapi csodákkal.
Biztos vagyok benne, hogy neked is van sok-sok ilyen történeted minden nap. Lehet, hogy először tragédiának, bajnak álcázza magát vagy csak egyszerűen természetesnek veszed, hogy amid megvan, azt már nem kell megbecsülni vagy újra megszerezni. Nekünk is jó leckét adott a sors. Kissé erőteljes volt a közlés módja, de ha időnként másképp nem megy?!

És a játék az Univerzum és közted ebben a pillanatban is folyik. Ki nyer a végén? Csakis te egyedül.
Kalandra fel!

Hozzászólások



Kedves Zsul!

Erre ráhibáztál, nem Ő fekszik mellettem. Annak már hál Istennek több éve vége.



Kedves rózsafa!

Gondolom, akiről írtál, nem Ő fexik melletted a képen félmeztelen...:)



ezek a csodálatos fürdőszobák?! :))

Kedves Rózsafa!

Örülök a hozzászólásodnak és a saját példádnak is. Én igyekszem saját példákkal bizonyítani hogyan működik a titok, az univerzum. Jó lenne másoktól is sok-sok bíztató történetet olvasni, biztosan mindenkinek van ilyen.
Sokat törtem a fejem, hogy mi akadályozott meg eddig engem abban, hogy bizonyos dolgok úgy sikerüljenek és főleg akkor, amikor én akarom, aztán rájöttem, hogy tologatós típus vagyok, meg akadályt-létrehozó. Oké, gondoltam, akkor most megpróbálok pozitívabb lenni., de volt, ami még így sem ment, igaz, sok dolog meg csodálatosan beindult. Visszagondolva, vannak dolgok, amikre úgy gondolok most, hogy jobb, hogy nem jött össze vagy jobb, hogy akkor megszakadt. Az összefüggéseket nehéz akkor látni, amikor benne van az ember egy dologban, problémában.

Én is nagyon várom sokak saját történetét!!!! Kicsit sok az elmélet és kevesen számolnak be eredményekről is, még, ha az kicsinek is tűnik.

Szép napot kívánok és VÁROK, KÖSZÖNÖM!!!!

somikati



Kedves Somikati!

Én nagyon kedvelem az életszerű történeteket. Számtalan eset van biztos az itt lévő embereknél, még is ritkán osztják meg velünk. Pedig tanulságosabb mint bármi más az életben.
Az univerzum a legnagyobb tanító mester, az már biztos.
Eszembe jutott ami velem is megtörtént kb. 6-7 éve. Már nem emlékszem pontosan. Egy számomra igen kedvezőtlen kapcsolatban éltem. Már elméletben külön voltunk, csak az úriember nem volt hajlandó gyorsított eljárásban elköltözni. Szóval igen rossz időszak volt. Egy ismerősöm épp ment indáiba Sai Babához. Az a fáma, hogyha levelet írsz neki a vágyaidról és Ő kézbe veszi akkor segít megvalósítani, ha nem fogadja el a levelet, akkor még nincs itt az idő. Én küldtem egy segítség kérő levelet, hogy minél előbb elmenjen az exem. Hiszen az én lakásomban tanyázott. Három hónap elteltével, szintén a fürdő szobában olyan áradás tört ki, hogy azonnal szerelőt kellett hívni. Bontottak, ki szerelték a kádat, wc-t. Szóval nem tudtunk otthon tisztálkodni. Átköltöztünk a gyerekemmel Anyámhoz, az ex meg a barátjához. Ez az állapot eltartott 1.5 hónapig. Már teljesen ki voltam, hogy nem tudunk haza menni. Persze mire elkészült a fürdő, az ex talált egy albérletet. Hát igen. Akkor jöttem rá, hogy Sai Baba így segített, csak amit akkor bosszúságként éltem meg, utána maga volt a menny.
Köszönöm.