Csak egyszerűen, mindig fejben tartva az álmokat.....

szerelőNem teszek semmi mást, csak álmodozom. Színes, mozgalmas, örömteli álmokat szövögetek, s nem kell csak néhány aprócska megvalósult álom ahhoz, hogy a nyugalom is befészkelje magát álmaim közé. A határtalan nyugalom, hogy minden, amire vágyok, úgy is lesz. Nem is lehet másképp. Az utóbbi napokban, mióta összefutottam teljesen véletlenül A titok című könyvvel, visszalapozgattam régi emlékeimbe. Próbáltam az akkori történéseket a fejemben akkor levő gondolataimmal párosítani. Pontosan tetten érhető dolgok rémlettek fel. Arról álmodoztam, ami ma van. Ha elképzeltem a rosszat, be is következett. Magamban sorolom a példákat mindkettőre. Akkor is éreztem, hogy befolyással vagyok a dolgokra, de ez nem volt tudatos. Elhessegettem a gondolatot, hogy magam tehetek róla. Főként a rossz beidézésével van így az ember. Igyekszik kívül álló dolgokra kenni a felelősséget. (A jóért persze csak ő maga dicsérhető!)

Elmondok egy kicsi, de szemléletes példát: Lerobbant a kocsim az úton. Ma is pontosan emlékszem az érzésre, ami minden előzetes akarat, ráhangolódás vagy más egyéb tudatos okoskodás nélkül tört rám. Nyugodtan kiszálltam a kocsiból, becsuktam az ajtót és elindultam sétálni. Tudtam ugyanis, hogy a dolog megoldódik. Nem tudtam, hogyan, csak azt, hogy hamarosan minden renden lesz. Talán 15-20 percet sétálgattam, miközben végig tudtam, hogy minden megoldódik, amikor megáll mellettem egy autó, kiszállt belőle egy srác, aki történetesen autószerelő volt. Volt nála szerszám is és percek alatt megjavította a kocsimat ott az út szélén. Ezt a legmerészebb álmaimban sem képzelhettem volna el, hogy pont most, pont egy autószerelő, pont van nála szerszám és pont akar,- és tud is segíteni. De így volt. És akkor ott pontosan tudtam, hogy azért lett így, mert én így akartam. Aztán elfelejtettem a dolgot, hisz az élet folyik tovább, ugyebár.

De most visszaemlékszem rá, és sok más hasonlóan megtörtént dologra. Nem csak jókra. Mindig tetten érhető a gondolat. És semmi más trükk nem kellett. Lehet, hogy a titkot ösztönösen tudtam? Mivel nem voltam tudatában a kincsnek, kiejtettem az eszköztáramból.
Milyen érdekes fonal vezetett ide a titok közelébe, hogy újra kézbe vegyem sorsom tudatos irányítását? Vagy nem a felszínen, de kerestem a megerősítést?
Mindegy. A lényeg, hogy itt vagyok, most már felismerve és tudatosan alkalmazva a titkot. Kovácsolom sikereimet álmaim megvalósítására, elfogadom esendőségemet,mert így vagyunk gyönyörűek mindannyian.

Hozzászólások



Drága Nagyanyus....

Evvel vagyunk igy egy páran. Most utolag döbbenünk rá , hogy mi is volt akkor.... csak mostmár tudatosan alakitjuk , formáljuk dolgainkat. Szeretettel ölel : ágica



Kedves Nagyanyus!

Minden bizonnyal már régóta használod a vonzás törvényét csak most tudatosúlt benned amikor rátaláltál a titok című könyvre. A sok tapasztalatból levont bölcsesség az maga a tudás és a tudatos létezés kezdete. Én még csak 33 éves vagyok de már de már jó ideje rájöttem hogy a sok minden amit át éltem annak csak örülhetek hiszen ezeből az eseményekből a levont tapasztalatokból tanultam és egyre bölcsebbé leszek. Hiszen mindenkinek van olyan hogy sokszor nagyon nehéz kilátástalan a helyzet olyankor benne vagyunk a próblémába én ekkor a légzés technikát alkalmazon az új energiás légzést. Átölelem a problémát szeretem, érzem, és ezután tudatosítom hogy már nincsen rá szükségem elengedem.És működik. A legfontosabb az, az én tapasztalatom szerint hogy időt kell szánni önmagunkra figyelni kell magunkat. Ki, ha nem mi tehetünk magunkért a legtöbbet? Szeretettel: Évi.

http://g-portal.hu/portal/shaumbraszerviz