Amikor elszáll a szenvedély

szenvedélyChrisa bejegyzése után elgondolkodtam egy kicsit.

A kérdés - ha valaki nem akarná végigolvasni - az volt, hogy miért csendesedett le az egy évvel ezelőtti lendület. Amikor válaszoltam, gondolataimban egy teljesen más téma is helyet kapott, erről, és a kettő közötti kapcsolatról szeretnék most írni.

Nem kevés kapcsolaton vagyok túl, most is épp egy kapcsolat kellős közepén vagyok. Hogy melyik miért nem sikerült, ebbe ne menjünk bele, több kötetet meg lehetne tölteni tapasztalataimmal és eredményeimmel (talán meg is teszem :) ). Remélem, kívánom, és teremtem, hogy a mostani tartós, és kielégítő lesz.
De általában egy szerelmi kapcsolat az elején lángol, és felborít mindent, ami addig volt. Aztán lassan kezdünk visszatérni a mindennapok kerékvágásába. Fáradtan ébredünk egymás mellett, az egész napos hajtás után fáradtan dőlünk ágyba, sokszor még a kedveskedésre sincs energiánk. Eltemet minket a mindennapok szürkesége.
A kapcsolattal lenne a baj? Nem hiszem. Sokkal inkább azzal, hogy amit a megismerkedés előtt csináltunk, azt egy kicsit háttérbe tettük az újdonság kedvéért. De azok nem szűntek meg létezni, így egyre követelőzőbben törnek elő, míg végül muszáj vagyunk foglalkozni velük. Ilyenkor a társ, a másik értetlenül néz, hiszen nem ilyennek ismert meg minket. Ő úgy ismert meg minket, hogy minden percünk szabad arra, hogy vele töltsük. Nincs semmi, ami előre kerülhetne, hiszen Ő van, és csakis Ő. De ez nem igaz. Szép hazugság, de sok minden más is van: barátok, munka, hobbi, család. Ezek bizony nem szűnnek meg létezni attól, hogy nem törődünk velük.
Ez egy kapcsolat mérföldköve. Ha sikerül a mindennapokba visszazökkenni úgy, hogy a csillapodó szenvedély megmaradjon, akkor tartós, harmónikus kapcsolat születhet belőle. Sokan - mint én is - ilyenkor megijednek, hogy "Úristen, kihúnyt a szenvedély". Nem, dehogy. Csak osztozik az időn, energián a többi dologgal.

És hogy hogy jön az egész Chrisa bejegyzéséhez? Nos, úgy vettem észre, hogy a Titokkal való találkozás pont olyan, mint egy szerelem. Felgyújt, parázslik, lángol. Hatalmas energiák szabadulnak fel, felforgatjuk a világunkat, mindenbe bevonjuk új szerelmünket. Aztán ... aztán elmúlik a varázs, a régi dolgok, amik nem igénylik a Titok használatát, újra előjönnek, és mi visszakerülünk a mókuskerékbe. Szép lassan el is felejtjük a Titkot. Persze, tudjuk, hogy létezik, és örömmel emlékezünk vissza arra az időre,amikor nap mint nap használtuk, de - sajnálattal konstatáljuk, hogy - azok az idők elmúltak.
Pedig ez is, mint minden más az életünkben, a saját döntésünk eredménye. Mint egy kapcsolatnál, a mindennapokba átemelni a szeretetet, nem kis feladat. A Titkot a mindennapokba átemelni talán egy kicsit könnyebb.

Egy kapcsolatot a mindennapokba átemelni nehéz ügy. Helyet és időt kell találni ahhoz, hogy az apró kedvességek, a kis jelzések illeszkedjenek a mindennapokba. Lehet, hogy ritkulni fognak, és inkább csak átszövik a napokat, nem pedig uralják. Talán sokaknál olyan érzés lehet, hogy valami elmúlik, pedig - hernyóból lepke - csak átalakul. Azt hiszem, a titok is ilyen.

Mint ahogy egy kapcsolat akkor is létezik, ha nem gondolunk rá naphosszat, a teremtés is folyamatos. Akkor is teremtünk, amikor nem is gondolunk rá. Egy gondolattal, egy fél kimondott szóval, egy röpke vággyal. A fontos, hogy tudatában legyünk ennek.

Ha úgy érezzük, kihűlt a szenvedélyünk a Titok iránt, vegyük észre az apró teremtéseket. Ne csak egyszerűen bejárjun ka munkahelyre, hanem minden reggel teremtsük meg a kellemes utat. Ne csak költsük el az ebédünket sietve, 10 perc alatt, hanem teremtsük meg a hangulatos, talán új találkozással kecsegtető ebédszünetet. Sőt, továbbmegyek. Ne vegyük magától értetődőnek az evidens dolgokat. Tudjuk, hogy mindaz, amit ma átélünk, egy korábbi döntésünk, teremtésünk eredménye.
Ily módon a Titkot mindennapjaink részévé tehetjük, és a képességet, a hálát, a vágyaink manifesztációját (azanyám, micsoda szavakat tudok így kora reggel :) ) mindennapi rutinná tehetjük, ellentétben azokkal, akik a mindennapi rutint teszik titokká :)

Sikeres teremtést kívánok mindenkinek.

Hozzászólások



Bizony így van Admin!

Az Univerzum csak is az érzéseket erősíti. Velem az is előfordult, gondolom ezzel nem vagyok egyedül, hogy valamit megértettem. Olyat ami addig tőlem teljesen távol állt, például azt, hogy a gondolataimmal teremtem az életemet. Mert valljuk be őszintén elég elképesztő felismerés ez. Szóval felfogtam, hogy én teremtek, de a berögzült dolgok menetén igen nehéz változtatni. Valamikor igen időigényes is. Szóval megértettem, hogy csak is én tudok változtatni ezen vagy azon, mégis képtelen voltam rá. Bizonyos gondolatokat rövid időn belül megtudtam változtatni számomra pozitívvá, de vannak olyanok amiket még ma sem tudok. Mert hiába gondolom azt, hogy pl. gyönyörű nő vagyok, sőt még látom is magam gyönyörűnek, pillanatok alatt jön az érzés, hogy de úgysem megy le a hasam, milyen vastag a combom, stb. Hát így működünk mi itt a nagy világban. Az érzések amik hozzák a változást, vagy rombolást.



ez is olyan mint régebben a

ez is olyan mint régebben a szeretném vagy akarom vita. arról írtam már: van akinek az akarom görcsös, a szeretném könnyed érzés, így nekik az utóbbi szó az, ami EREDMÉNYT hoz a vonzásban, teremtésben.
másoknak a szeretném gyenge, az akarom erőteljes jelentésű, így nekik az akarom érzést kell belevinni a teremtésbe. de ebből is látszik hogy nem a szavakon a hangsúly, hanem az ÉRZÉSEN. az univerzum mindig az ÉRZÉS alapján értelmezi a gondolatainkat. a lényeg hogy könnyedén de erős érzéssel teremtsünk. mindegy hogy hívjuk, ez a "nyerő" :-)

ugyanígy, amiről most ti beszéltek: a RUTIN lehet silány, erőtlen, mindennapos, elcsépelt valami, ami nem jó. de lehet könnyed, kisujjból kirázott dolog is, ami meg jó. én inkább hívnám úgy ezt, hogy KÉSZSÉG, ami a tudás egy magasabb szintje, pontosabban a tanulási görbe negyedik szintje. amikor már nem csak tudod amit tudsz, hanem épphogy megfordul: NEM TUDOD, mert KÉSZSÉG lesz, (azaz rutinszerű). például a PIN kódod nem biztos hogy meg tudnád mondani, de amikor ott állsz a bankautomata előtt, akkor zsigerből beütöd... Tehát már nem tudod, csak csinálod. Sokaknál ezért működik jól a TITOK is, akik sosem hallottak róla, mert ők anélkül használják hogy TUDNÁK mi az. pont ez a lényeg: amikor már nagyon tudod amit tudsz, (3-as szint) akkor egyszer csak eltűnik a tudás, és átlépsz a 4-es szintre: KÉSZSÉG.

visszatérve a RUTIN-ra. egyetértek, igazából a tudás az, ami felemel. a HIT pedig azért szükséges, mert az az út a tudás felé. mivel a legjobb az, ha a hited erős, és extrém esetben 100%-os szintre tudod emelni, de akkor már nem hitről beszélünk, hanem épp TUDÁS-ról. mert akkor már nem kell hinni, hiszen TUDOD. a Tudás nálam a 100%-os hitet jelenti. egyébként is, a tudomány is hiedelmekből indul ki, mert minden ami VAN, az azért van, mert azt hisszük. gondoljatok a Mátrix kanalára. az már teremtés a javából!



Én meg annak örülök és azt köszönöm,

hogy a bennem levő felismerést jól tudtam közölni. Sokszor történik meg, hogy amit értek azt nem tudom mások nyelvére leképezni. De jó érzés, hogy jelen esetben sikerült.
Azt a könyvet jómagam is nagyon kedvelem.



Igen, igazad van. Ebben a

Igen, igazad van. Ebben a környezetben a rutin valóban jó dolog, amikor beépül, a mindennapok részévé válik.
Egy kicsit talán annyi még, hogy egyszer egy számomra kedves könyvben - Beszélgetések Istennel - olvastam, miszerint nincsenek ünnepek, mert minden nap ünnep kell, hogy legyen. Nincsenek szent emberek, mert minden ember szent. Nincsenek imák, mert minden cselekedetünk isteni valónk kinyilvánítása.
Köszönöm, hogy helyre tetted a szómat :)



Ebből is látszik és ez jó, hogy mindenkinek

más érzéseket és gondolatokat vált ki egy szó.
Nekem ott egyezik a kettő, vagyis rutin és secret amiben a lényege van. A teljesen beépült hit. Valóban mechanikussá válik, de mondok egy példát. Amikor elkezdtem érdeklődni a titok mondanivalójáról még minden csak egy új meglátás volt. Aztán kiemeltem belőle számomra megtanulandó elemeket. Elkezdtem tanulni, megérteni, valamikor erőltetni (mert hát tanulási időszaka is van). Egyik nap felkeltem és teljes szívemből megértettem. Elkezdett működni mert már nem agyaltam róla. Azóta is vonzom azt a bizonyos dolgot, pedig már nem foglalom imába, nem meditálok rá, vagy mit tudom én. Már igazából nem is gondolok rá, mert tudom, hogy van. Remélem érted mit akarok mondani ezzel.
De igazából nem is fontos, én megértettem és most ez tesz boldoggá. Mindenki saját maga szája íze szerint éli meg és képezi le a dolgokat. A rutin nem jelenti azt, hogy megállok a fejlődésben. Mert én is folyton változok, tehát a rutinos dolgok is változnak vele. Energiát pedig pont annyit adok neki, hogy az működő képes maradjon és élvezetes számomra. Azt mondják ha nap mint nap hálás tudsz lenni azért amit számodra örömöt okoz, pont annyi energiát adsz neki, mintha naponta több órát gondolatban szentelsz rá.



Most csak egy rövid

Most csak egy rövid reagálás:
A rutin, a megszokás a mindennapi dolgokban valóban sokat segít, mert megszokássá válik. De ez azt is jelenti, hogy kevesebb energiát fektetünk ugyanabba a tevékenységbe. A Titok pedig épp ezen alapul: adjunk energiát annak, amit meg akarunk teremteni. Ha rutinból teremtünk, az silány lesz. Olyan, mint amikor az egyedi kézműves munkát felváltja egy betanított munkás, majd azt egy robot, vagy futószalag, vagy ilyesmi.

Mint ahogy minden pillanatunk egyedi, minden kapcsolatunk egyedi, ugyanígy minden teremtésünknek egyedinek kell lenni, hogy teljes színében és élményében megvalósulhasson. Mindig energiával, figyelemmel, tiszta gondolatokkal kell teremteni. Ezt a rutin nem engedi meg.



Sziasztok!

Az jutott most eszembe ahogy olvastam a válaszokat, hogy aahhhh most megértettem valamit. A rutin szóról értettem meg valamit. Szerintem rutinná már akkor válik valami, ha teljesen a zsigereinkig hatoló a tudás. Akkor vagyok rutinos ha nem kell rá koncentrálnom mert már értem, átlátom és a saját hitrendszeremben létező valami. A rutin szó nem is olyan rossz!!!!!!!! Vagyis a Titok és a rutin között nincs is különbség!

Más: Érdekes volt olvasni ezt a beírást. Pont tegnap beszélgettünk erről a Kedvesemmel, hogy nagyon hiányzunk egymásnak. Valami "közénk" áll. A fenti felsorolt dolgok és főleg a munkával töltött idő ami elválaszt minket. Pedig amikor találkoztunk ugyan itt dolgoztunk mint most. Még is valahogy többnek tűnt amit egymásra tudtunk szánni. De arra jutottunk, hogy a legfontosabb az, hogy mindig beszéljünk róla. Mindig figyeljünk egymásra, kövessük nyomon épp ki hol és milyen fejlődésen vagy épp leragadáson tart. Mert akkor tudunk szeretettel tovább segíteni egymást. Fontos a beszélgetés, ha már az ölelkezésre, vagy bármi közös idő töltésre nem is marad energia. Össze bújva beszélgessünk. Persze nem arra gondolok, hogy a Misi bácsi mit mondott, vagy mit főzzek ma? Kettőnkről. Megfigyeltem ha vissza gondolunk a megismerkedésünkre és újra beszélünk róla, a szerelemérzés hirtelen pont olyan erős a mellkasomban mit amikor rádöbbentem, hogy szerelmes lettem. Nagyon szeretem a páromban, hogy egyből észre veszi rajtam ha valami zavar. Nekem szinte rákészülni sincs időm arra, hogy akkor ezt beszéljük meg, mert megelőz és megkérdi. Jó, hogy tegnap is átbeszéltük, hogy továbbiakban mire figyeljünk még, hogy ne sodródjunk a felszín felé. A megszokással nincs baj, csak mindig kell hozni valami újat, ami azonnal fényt hoz ránk. Én azt gondolom, hogy a békés kommunikáció a legjobb megoldás minden kapcsolati, vagy Secretes stagnálásra.



:)

Kedves SanTa!

Mindig szívesen olvasgatom az írásaidat.:)
Meglepő módon:):), valahogyanan mindig benne vannak a válaszok azon kérdéseimre, amelyeket még fel sem tettem és amelyek talán csak magamban jelentek eddig meg kételyként... :)

Köszönöm!!:D:D

Üdv:
Bogica



Eszembe jutott egy régi dolog!

Egy vak mondta az őt éppen sajnálni készülő riporternek: Borzasztó nagy hátránnyal indulsz te látó velem szemben! Te a korlátaidban élsz(látsz), én az érzéseimben hiszek! Vajh melyikünk csalatkozik meg elsőként?



A szenvedély olyan, mint a jó

A szenvedély olyan, mint a jó zsíros magyarkonyha. Az egyik embernek élete értelme, a másiknak méreg :) Hozzáállás kérdése.
És nem utolsó sorban az is számít, kinek mit jelent a szenvedély.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy bármit csinálsz, élettel csináld. Hogy az életed tartalmaz-e szenvedélyt, vagy "lassúvíz" vagy-e, már a Te döntésed. De önmagaddal összhangban kell teremtened, ha valóban hatékony vonzást akarsz. Nem teremthetsz olyat, ami nem Te vagy.



...

No ez a nehéz, szenvedély nélkül vajon lehet élni? Fél évig keresgéltük közösen a kérdésre a választ. Nagyoktól, kicsiktől, ismertektől, ismeretlenektől. Mindenki máshogy gondolja. Ezért hát megkérdeztem magamtól. Én nem tudok, nekem nem megy. Ha rossz vagyok ettől, ha nem.
Ha rutin van, nincs élet. Nekem. A megnyugvás nem azonos a kényelemmel és a lustasággal. Nagyon nehéz titokká varázsolni a rutint. Nem belefásulni, néha tök mást csinálni, néha bort inni, néha gyalog menni oda, ahova mindig kocsival, néha, néha..
Jó volt ma reggel ezt olvasni. Köszi.