Angyalaink közöttünk járnak

angyal, táska, víz„Mert aki kér, mind kap. És aki keres, talál. És a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7, 8)

Egy hónapja történt. Szombat este volt. Akkor is dolgoztam. Egyik forgatási helyszínről, a másikra siettünk. Későn este értem vissza a stúdió elé. Kipakoltam a felszereléseimet. Akkor vettem észre, hogy a hátsó ülésen át van fordítva a mellényem a túloldalra. Alatta volt a táskám. Csak volt. Hűlt helyét találtam. Ideges lettem. Átkutattam az egész autót. Nem akartam elhinni, hogy velem ilyen megtörténhet. Mindig magamon hordtam a kistáskát. Általában egy közepes Károli, meg az irataim lapultak benne. Aznap viszont minden iratom, vállalkozói igazolványom, bélyegzőm, számlatömböm, bankkártyáim, kulcsaim, forgalmim, egyszóval az egész irodám benne volt. Nem kevés készpénzzel. Teljesen összeomlottam. Fogalmam sem volt mikor emelhették ki az autóból, hiszen végig zárva volt. A mai napig is rejtély.

Gyorsan elautóztam a forgatási helyszínekre. Feleslegesen. Minden bezárt már, csak a hideg sötétség fogadott, meg a kétségbeesés. Éjszaka nem tudtam elaludni. Borzalmas állapotba kerültem. Rettegtem a gondolattól, hogy újra kell csináltatni az összes személyes iratomat. Odalett a pénzem, a fizetésem a számlámon volt még, a kártya viszont a tolvajoknál. Valahogy mégis álomba zuhantam. Hajnalban arra ébredtem, hogy az édesanyám hangját hallom tisztán a fejemben. Azt mondta, hogy ne aggódjak, mert megvan a táska! Hirtelen felriadtam. Újra hatalmába kerített a kilátástalanság érzése. Mi jöhet még ezután? Nem elég a baj? Imádkozni kezdtem. Isten elé öntöttem minden keserűségemet. Aztán jött egy hirtelen ötletem. Az őrangyalomhoz fordultam. Megkértem, hogy segítsen és mutassa meg, hol van a táskám. Vezessen el oda. Felöltöztem és a fáradtságtól szédülten elindultam.

Céltalanul bolyongtam egy darabig, majd a város szélén csordogáló patak partján találtam magam. Lestem a vizet. A táskámat kerestem benne. Hideg volt és nagyon fáztam. Arra gondoltam, hogy mit keresek én itt. Milyen hülyeség, hogy pont itt kutatom a vízben. Sarkon fordultam és elmentem a rendőrségre. Megtettem a feljelentést. Utána letiltattam a bankkártyámat. Megtudtam, hogy szombat este nyolc órakor megpróbáltak pénzt kivenni a kártyámmal. Most már biztos volt, hogy ellopták. Visszamentem a rendőrségre a friss hírekkel. Új helyszínen kezdtem el keresni. Az automata környéki kukákat kutattam. Nem érdekelt, hogy ki lát meg. Közben a családom is megtudta a történteket. Drága kislányom azonnal elkezdett imádkozni. Illés elsírta magát. Csak este tudtam meg, hogy Ráhel imájára azonnal választ kapott. Állítása szerint Jézus hangját hallotta. Azt mondta neki, hogy nyugodjon meg, mert a táska biztonságban van, valahova elhajították. Érdekes üzenet volt.

Hétfőn reggel újra indult az élet. Gondoskodnom kellett az irataim pótlásáról. Mindenhol azt tanácsolták, hogy várjak pár napot, talán előkerül a táska valamelyik kukából. Ennek ellenére kértem egy születési anyakönyvi kivonatot, mert nélküle sehol nem álltak szóba velem. Közben elsétáltam egyik barátom üzletébe. Elmeséltem a történteket. Ő egy spirituális ember. Beszélgetés közben megszólalt a telefonom. Az a kolléganőm hívott, akivel szombat este dolgoztam. Izgatottan kért, hogy azonnal siessek a munkahelyemre, mert ott vár egy ember, aki visszahozta az irataimat! Szárnyakon repültem. Útközben elsírtam magam. Abban reménykedtem, hogy legalább az igazolványaim meglesznek. Lihegve téptem fel a bejárati ajtót. A portán ült egy idegen, aki egy szatyorból előhúzta a táskámat! Hirtelen borzalmas, mocsaras, békanyálas büdös lett. Még mindig csordogált belőle a víz.

Letérdeltem és a padlóra öntöttem a tartalmát. Minden benne volt! Kivéve a készpénzt és a bankkártyát. A boldogságtól nem tudtam megszólalni, csak a könnyeimet nyeltem. Aztán elment a titokzatos idegen. Csak annyit mondott, hogy a város szélén egy patakból húzta ki. Hirtelen megdermedtem. Pont ott, ahol előző nap én is kerestem. Helyesebben, ahova kivezetett az őrangyalom. Én pedig nem hittem el. Ha öt percig kitartok, vagy száz métert megyek még, én is megtaláltam volna. Hála öntötte el a szívemet. Meg a szégyenérzet. Miért is kételkedtem? Elméletben tudtam jól, hogy aki kér, mind kap. És aki keres, talál. És a zörgetőnek megnyittatik. Ilyen az emberi természet. A hitetlenség féregként furakodik be a gondolatok közé. Nagy tanulság volt számomra ez az eset.

Angyalaink közöttünk járnak. Mindenkinek van őrangyala, születése óta. Amikor nagy bajban, szükségben vagy életveszélyben vagyunk, kérhetjük a segítségüket. Ők csak a hívásunkra várnak. Nem avatkoznak be a szabad akaratunkba. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy nem egyenrangú lények Istennel. Ők szolgáló szellemek, akik isteni küldetésüket teljesítik hűségesen. Az angyalok tisztelete tehát kényes ügy. Nem illeti őket imádat. Azzal egyedül Istennek tartozunk. Én úgy képzelem el őket, mint gyorsreagálású hadtestet. Amikor baj van, akcióba lépnek. Ez a feladatuk. Csak kérni kell. Addig nem tehetnek semmit. Isteni törvények kötik őket is. Egyébként a megelőzés a legjobb védelem. Folyamatos, személyes kapcsolat Istennel. Félelem és aggodalom nélkül. „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4, 6-7) Ámen!

Forrás: http://somafoto.freeblog.hu

Címkék:

Hozzászólások



Ahogyan várjuk

Egy ember fuldoklott a tengerben.

Arra ment egy hajó, és azt mondták neki:
“Nem kell egy kis segítség?”

Ő azt válaszolta: “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Aztán arra ment egy másik hajó. Azt mondták:
“Nem kell egy kis segítség?”

És azt mondta megint, “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Később aztán megfulladt, és a Mennyországba került.

Azt kérdezte, “Istenem, miért nem mentettél meg?”

Isten azt felelte, “Két nagy hajót is küldtem érted, te bolond.”

Másik idézet, egy filmből: "Ha valaki bátorságot kér, Isten nem bátorságot ad, hanem a lehetőséget, hogy bátran viselkedjék."

A vágyaink nem mindig úgy teljesülnek, ahogyan gondoljuk vagy szeretnénk, de teljesülnek. Észre kelll vennünk a jeleket, arra kell törekednünk, hogy megértsük, miként tudja az univerzum megvalósítani a döntéseinket.

Viktor



Kedves Soma!

Ezt én is így érzem, bár a két életesemény más, de az érdem megítélése összeköti e két történetet. Amikor belekóstolhattam a szerelem csodájába, akkor minden amit sorra veszek, úgy érzem nem az én érdemem... egyszerűen csak fogékonnyá váltam bizonyos olyan jelen levő energiákra, amik ezt tették velem. Én csak megengedtem, hogy így történnyen! Jó, hogy ez így van kitalálva... mégis, ha kimondom pl. azt, hogy feltétel nélkül szeretem Valit, olyan fellengzősen hangzik, mintha fel akarnék vágni vele, pedig nem.. ez nem az én érdemem, csak megtörtént A legjobb persze ebben az egészben, hogy erről Vali is tud, és érezte már, hogy milyen ez...:)



Én is ledöbbentem...

Igen, így van, de nem az enyém a dicsőség....-) Én is ledöbbentem a történteken! Azért osztottam meg veletek és osztom meg másokkal is, hogy megerősödjünk a hitben, reményben, szeretetben. Nem vagyunk egyedül, szeretve vagyunk...

Isten áldjon benneteket!



:)

Én a Filippis idézettől vagyok kész... minél többet érzünk meg a szeretetből (mi itt földi paradicsomot tudunk létrehozni magunk és egymással való kapcsolatunk során), annál több mindent mondanak nekünk ezek a sorok! Én hülye, meg néha bezárom magam a félelmeim és gondolataim falaiba, és "csak" a belső boldogságra hagyatkozom, amely persze mindíg utatvág... de miért feletkezem meg eme többi ajándékról?



ez az egyik legjobb

ez az egyik legjobb sikertörténet amit olvastam ezen az oldalon, nagyon köszönöm hogy megosztottad velünk!



Angyalaink kozottunk jarnak

Nem ott vagyok, ahol ti laktok. Nem ugy beszelek ahogy ti beszeltek, de ertelek benneteket. Meg a magyar betuket sem tudom a szamitogepemen megtalalni. Ekezetek nelkul az iras nem iras. A veletlennek tuno esemenysorozatokban sem hiszek. Hosszu mese az hogy hogyan fedeztelek fel benneteket. Ha igaz az hogy az angyalok kozottunk jarnak, ugy megkoszonnem szemelyesen az en Angyalomnak hogy segitett. Kozeleg a Karacsony. Kellemes Karacsonyi unnepeket kivanok. Ariela



Bizony, így volt!

Bizony, így igaz! Így kerek a történet!:-)))

Ezzel az igaz történettel kívánok áldott, boldog, békés Karácsonyt és egy sokkal jobb új esztendőt, minden kedves barátnak, ismerősnek!

Szeretettel: Soma



Drága Soma :)

húúú, megint átéltem a beszélgetésünket :)
Még a történethez hozzátartozik, hogy ezek az angyalok hozzám hozták be először a víztől csöpögő iratokat azzal, hogy a benne talált bélyegzőt én készítettem. És hiába néztem rá, olvastam a nevedet, mégsem esett le a papirtantusz, hogy a Tiéd lehet. Azóta is gondolkoztam hogy miért nem jött a felismerés, hiszen akkor le lehetett volna rövidíteni az utat, hogy hozzád jussanak a kincseid. Most már tudom, hiszen akkor Te nem kaptad meg volna a bizonyságot arról, hogy bizony amit kérsz azt meg is kapod. Hogy a segítőink mindig minden pillanatban küldik a jeleket. Csodálatos emlékezni erre a történetre, és arra, hogy rákövetkező nap éppen hozzám jöttél el, elmesélni e csodás találkozást a valósággal. Hálásan köszönöm hogy részese lehettem ennek a történetnek...
Békés boldog karácsonyt Neked és Angyalgyermekeidnek :)
Szeretettel ölellek: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Kedves Soma !!

Köszönöm , hogy megosztottad velünk ..
Igen , kérni és megadatik …
nálam is működik ,
csak vigyázni vele .
pontosan és hittel legyen ,
és megköszönni ami nyugtázza a kapcsolatot köztünk .
Márta



Kedves Soma

Kertem,s kaptam. Kaptam mielott kertem.
Koszonom,
szeretettel,
felebarat

Bekes ,aldasos,es nagyon boldog karacsonyt!