Anyák NAPJA előtt

anyák napjaAmikor gyermekkoromban az eljöttét vártam, mindig kis izgalom töltötte el a lelkemet.
Készültem, vásároltam, készítettem a kedvességeket és köszöntöttem.
Vártam a mosolyt, az örömöt és adtam magamat és az ajándékomat.
Amikor gyermekeim születtek megértettem, hogy miért igaz az, hogy az Ember nem várja el, hogy köszöntsék.
Mégis, mégis milyen nagyon jó látni, amikor jönnek, lesik az arcod és puszi, ölelés, boldogok attól, hogy boldog vagyok.
Mindhárom első, önmaga kitalált és készített ajándékára nagyon pontosan emlékszem és mindegyiket őrzöm egy só-liszt keverékéből álló tenyérlenyomat, egy csupa nagybetűkből álló, írott köszöntés és egy kép formájában.
A kép arról szól, hogy szerepel. Mondja a verseket és üvölti az énekeket felém fordulva, csak nekem, fülig érő szájjal, pedig egyébként nem teszi, inkább sírni szokott, mert nem szeret szerepelni. Aztán megfogja a csokrát, a feje fölé tartja és indul felém a tömegben. Jönne, de a tömeg elsodorja, csak a csokorból látom, hogy most épp hol jár. Már minden anyuka megkapta a csokrát, csak én nem. Ekkor a tömeg elcsitul és Ő is odaér hozzám, „Szeretlek Édesanyám!” kiáltással.
Amióta nekem nincs kit köszöntenem, folyamatosan érzem a hiányukat.
Már csak azokra a kövekre tehetem le a virágaimat, akkor is leteszem, megteszem és megidézem őket.
Megidézem őket úgy, hogy elhívom magammal a gyerekeimet, megmutatom, hogy hol nyugszanak és sokáig ott maradunk velük, mesélek róluk. Ők is elmondják a saját megéléseiket és én is elmondom azokat, amikre csak én emlékezhetek, hiszen Nagyikról , Dédnagyikról és Üknagyikról szól a mese.
Gondolatban mindig velem vannak, a mai napig hallom a hangjukat, pedig az utolsó elmenetelének is immár nyolc éve.
Úgy gondolom, hogy amit adtak, attól vagyok az, aki és azt tudom én is továbbadni, csak is azt és csak is úgy, ahogy én is kaptam.
Felemelő, szép és vidám dolog ez, még ha kicsit szomorkásnak is tűnik.
Ők nem engednék, hogy szomorkodjunk bármiért is.
Mi pedig nem adunk okot a szomorkodásra, hisz szépek vagyunk, egészségesek, vidámak, szerethetők és…..mindig vagyunk.
Vagyunk nekik!
Vagyunk azoknak, akiktől az életünk az, ami és akiktől mi is azok vagyunk, amik….
Anyák, Nagyik, Dédik, nekik, még nagyon-nagyon sokáig!-:)))

Szeretettel: ERY
"Élj a szíved erejével!"

Hozzászólások



Olyan szerencsés vagyok:)))

Most saját élményeket nem írnék ide...de ahogy Tike, úgy én is csak könnyes szemmel, versike nélkül bújok édesanyámhoz, nekem az jön a számra ilyenkor, hogy KÖSZÖNÖM:)))

Köszönöm, hogy ő van nekem és köszönöm neki az életem:)))

Nekem jó, hogy megyek is még, meg jönnek is hozzám...anyukám is van és anyuka is vagyok:)))

De az igazi szerencsém, hogy az ovisaimat én készítem fel arra, hogy köszöntsék az anyukájukat! Együtt készítünk ajándékokat, tanulunk versikéket. Édesek voltak pénteken, amikor vitték anyukájukhoz a saját kis kezük által készített papír virágot, a megfestett boros üveget (ez volt a váza) és az üdvözlőkártyát amiben egy versike volt. Apukák feladata volt otthon, hogy súgjanak, amikor ezzel a versikével felköszöntik anyukájukat. És láttam az anyukák csillogó szemét!!! Már attól meghatódtak, hogy meglátták csemetéjüket ajándékkal a kezükben:)))
Nekem ilyenkor szorongat a torkom...és minden egyes édesanya érkezésekor újból és újból meghatódtam, amikor segítettem átadni az ajándékokat:))))))))))



Köszönöm a fotót IMI!

Ez nagyon érdekes és nincsenek is véletlenek. Három hét múlva lesz a Fiam esküvője és utána jöhet az unoka.
Ezt ők így akarják és mi pedig nagyon várjuk, ezt sugallja nekem a fotó is, ERY



Javítás:

édesanyám 45 évesen ment el.
A 47 éves szám, téves.
1932. ben született és 1977. ben halt meg.



Drága Tike!

Akkor TE is úgy jártál, mint az én Kicsikém az óvodai anyák napján.
Nagyon aranyosak és figyelmesek. Ma délelőtt jöttünk haza a telekről és az asztalon egy hatalmas csokor, amire azt hittem, hogy hárman együtt adják. Kiderült, hogy nem, mert utána még kaptam egy gyönyörű, kiültethető, japán bazsarózsát (http://kertinaplo.blogspot.com/2009/05/paeonia-suffruticosa-teni.html), a harmadiktól pedig telefon, mivel elutaztak.
Szép nap ez a mai is! Szeretettel ölellek: ERY



Drága Anikó!

Ez a könyv nekem is sok mindenben segít és sok dologra választ ad.
Édesanyád tényleg ezt az utat választotta, a könyv szavaival válaszolva, nem idézem pontosan:
Fogadd el, hogy akkor ő a tudása legjavát adta és az akkori mércéje szerint a legtöbbet nyújtotta Neked.
Kívánom, hogy így legyen, szeretettel ölellek: ERY



Drága Ery!

Hálásan köszönöm ezt az írást.Igaz könnyek között olvastam, mert mindig meghatódok , ha az ÉDESANYÁKRÓL van szó.
Már kicsi korom óta mindig elhatároztam ,hogy mit mondok neki, aztán a vége az lett, hogy megöleltem és könnyek között csak annyit tudtam mondani:SZERETLEK.
Aztán az első édesanyaként megélt anyáknapjám csodálatos volt , mert akkor született a fiam és 4 év múlva a lányom. Leírhatatlan érzés volt!
Mostanában nagyon kívánom a szőlőt , nem tudom mi az oka.
Tegnap a lányom mikor hazaért , láttam valamit rejt a háta mögött. Odajött hozzám azt mondta előanyáknapjára hoztam neked, úgy éreztem , hogy ennek most nagyon örülsz.Átadott kb 2kg nagyszemű szőlőt. Nagyon boldog voltam és a meghatottságtól potyogtak a könnyeim.A köszönöm mellé annyit tudtam csak mondani ,olyan jó , hogy vagy nekem!
Írhatnám még a sok-sok kedves történetet, de akkor nem lenne kész a szülinapi ebéd.Most megyek és elkészítem ,ma a lányomat , holnap a fiamat ünnepeljük.

Szerető öleléssel: Tike



Én is könnyes síró lélekkel hiányolom édesanyámat.

Ő azt választotta, hogy fiatalon, 47.évesen elmegy.
Hiánya akkor nem, mivel magam életének alapjaival voltam elfoglalva, ám későbbi éveiben nagyon is feltűnő!!! Azóta sem tudom ezt az űrt semmi mással bepótolni, csak fogadalmammal, hogy sosem felejtem el, és nagyon szeretem.... Magamat, gyermekeimet, férjemet, és mindenkit.

Ez segít. Csak ez segít. És jó.

Megnyugszom, és szerető emlékeimet teszem sírcsokor gyanánt most le képzeletem sírhantján, oda, ahol ő nyugszik. Lelke úgy is elveszi azt, és bárhol is van, ettől sokkal szebb az ő lelke is.

De ezt elmondom: nem volt könnyű meccs ez nekem, mivel nagyon sokáig haragudtam rá, amiért az italt választotta és nem engem. És Luis L. Hay könyve, az Éld az életed, és abban egy gyakorlat segített a megbékélés könnyei által, hogy elfogadjam és megbocsássam neki ezt. Ő ezt tette. Élte úgy, ahogyan csak tudta életét. És neki ez jutott. Nyugodj békében drága édesanyám! Szerető lányod: Anikó.



Kedves Lebeke!

Örülök, hogy itt vagy!
Én már rég voltam az oldalon, de ma úgy éreztem, hogy megírom ezt a blogot és amikor újra feljöttem, láttam, hogy itt jártál. Bevallom, hogy kicsit utána néztem a beírásaidnak, néhányhoz hozzá is szóltam. Látom, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy hozzászóltál az én blogomhoz, amit ezúton is köszönök.
Minden nap adsz gyerekként, úgy, ahogy írod. Minden mosoly és minden szó gyöngyszem a gyermekünk szájából.
Képzeld, amikor Édesanyám beteg lett, az utolsó két évét nálunk töltötte. Nem volt egyszerű ügy, mert 8. emeleten, 60 négyzetméteren, ő volt a 6. lakó. Mondtam neki, hogy Anyu, a nyugalmat nem tudom garantálni, mert itt mindig mindenki jön-megy, végzi a dolgát, de a szeretetet igen! Erre ő! Érzem én azt! Tudod, hogy amikor haza jön bármelyik (a három fiam, akiből kettő vendéglátós) akár hajnalban is és bejön hozzám, ad egy puszit és megkérdezi hogy vagy? - az mennyit jelent nekem. És ez a szeretet éltette még két évig, amiért nagyon hálás vagyok azóta is a családomnak és neki is, mert megélhettem, hogy a saját gyerekeim és a Párom hogyan viszonyulnak egy ilyen helyzethez. Nagyon jól.
Igen, az Anyák csodálatosak, a Tied, az Övé, Másé és Te is Ő is ugyanilyen csodálatos lesz Anyaként.
Ölelésem küldöm Neked!-:)))

Szeretettel: ERY
"Élj a szíved erejével!"



Engem nagyon meghatottál. :)

Engem nagyon meghatottál. :) De tényleg... Eszembe jutott apró kislányként mennyi mindent ígértem Édesanyámnak. Csillagokat, hatalmas virágoskertet, mindent ami az Ő álma... :) Sőt, azt is mondtam, hogy "nem férjülök meg". :)) Aztán itt vagyok és semmit nem tudtam neki adni- gondoltam. De rájöttem mindennap adok neki valami számára különlegeset: szeretetet, mosolyokat. Nem gondolná a Gyerek, hogy "ennyi" elég egy Anyának... Az Anyák csodálatos "lények"! :)
Köszönjük, hogy vagytok!!! :)