Aranyhold

Hosszú, rögös utat jár mindenki a maga sorsán, van kinek ’ez’ adatik meg, van kinek ’az’. Hogy mit is kezd vele az csak rajta áll… Mostani eszemmel visszagondolva több, mint 3 éve kapom a jeleket, tanításokat arról, hogy merre is kellene mennem, mire is kellene figyelnem, mivel kéne foglalkoznom… A jelek pedig egyre erősödnek, az idő múlásával egyre jobban fájnak a pofonok és az ember csak áll a kör közepén, s nem érti mi is a baj ővele?

Az élet nagy körforgása a mindennapokra is ugyanúgy értelmezhető. A legapróbb részletektől kezdve a nagy egészig összefoglalható. Néhány szóban lefordítható hosszú évek, egy egész élet lassú folyamata és visszatekintve milyen egyszerűnek is tűnik!

Hogyan is értem ezt? Nagyon egyszerűen! Valahol ott kezdődik, hogy mondjuk, egyszer csak felfigyelünk arra, hogy fáj a gyomrunk. Elkezdünk gondolkodni, vajon miért is? Mit is ettem, vagy tán ittam valamit? Azután elmúlik, mi pedig a fájdalom múlásával feledjük az érzést. Majd másnap ismét előkerül. Akkor megint gondolkodunk – mi az, ami ugyanaz mint tegnap, ami fájdalmat okozhat? A bubi a vízben talán vagy inkább a reggeli tojás? Ha ügyesen gondolkodunk és megtaláljuk az okot, azaz megtanuljuk a leckét, akkor legközelebb mentes vizet iszunk vagy tojás helyett eszünk kalácsot. Ugye milyen egyszerű? Ugyanezt kapjuk tanításokon keresztül személyes fejlődésünkhöz is. Egészen addig kanyarodunk vissza, körbe-körbe - bár térben és időben máshol és másokkal, de - ugyanabba az alaphelyzetbe kerülünk, míg fel nem tűnik, ki nem szúrja a szemünket. Néha átlagosan csak úgy ott van, néha vicces, de minél többször kapjuk, annál jobban fáj, hogy felkeltse a figyelmünket. Szinte kiabál, mint a mérges szülő a gyermekével: édes fiam hányszor mondjam ezt el neked? Majd rásóz, leken neki egy jó nagyot, hátha úgy könnyebb lesz megértetnie. (Valóban, a fájdalomra mindig odafigyelünk!...)

És amikor az első puzzle-darabkát letettük a kép sarkába, akkor felkészültünk a következő keresésére és így tovább és így tovább... Egy-egy ilyen körzárulásnál van hogy csak napokat, heteket vagy akár éveket is zárhatunk, életszakaszokat ölelhetünk fel és érdekes módon ezek a körök is körbeölelik egymást. Mint a hagyma héja úgy épülnek egymásra szervesen, egymástól elválaszthatatlanul de mégis különálló egységes egészként. Néha a külső rétegek megszáradnak rajtunk, ezeket le kell pucolnunk, hogy megújulva ismét egy újabb, bennünket körülvevő kört zárhassunk. Amikor ez a kör annyira megnő, hogy szinte születésünk pillanatától a mai napig le tudjuk fedni életünket, akkor úgy érezzük, most jó, készen vagyunk a feladattal. Megoldottuk, rájöttünk, nincs több lecke, megérkeztünk, ott vagyunk ahol kell: a nyugalom és boldogság szigetén. Megnyugodva hátradőlünk, minden rendben. Egy darabig. Majd jön a kérdés: most mi lesz? hogyan tovább? És megtanulunk élni a jelenben, a pillanatban, a jeleket ott és akkor észrevenni, értelmezni, amikor érkeznek hogy pofonok és fájdalom nélkül segítve taníthassanak és irányíthassanak minket utunkon. Mint a vándort a sötét késő éjszakán az égen ragyogó telihold.

Utószó

Ezek a gondolatok egy késő esti meditáció után kavarogtak a fejemben. Már nagyon fáradt voltam, így megígértem magamnak hogy emlékezni fogok rá másnap is – de hiába vettem elő a papírt, csak az üres lap meredt rám napokig…
Ma reggel ébredés előtti álmomban egy aranyosan ragyogó telihold mosolygott rám…

A minap valaki megkérdezte tőlem, ha ismét lehetnék 20 éves a mai tapasztalatommal, mit tennék? SEMMIT! Nem adnám fel az utat, a megélt pillanatokat minden fájdalmával és boldogságával együtt hozzám tartozik, az enyém, megküzdöttem érte! Minden egyes könnycseppért és nevetőráncért én tettem, az én életem főműve én vagyok!

Mégis hogyan tudtam bizonyos helyzeteket túlélni? Csak előre nézve, bízva a jövőben, hogy holnap egy új nap jön és jobb lesz mint a mai. Hittel és erővel bármit elérhetünk, függetlenül attól hogy ezt tudatosan tesszük vagy csak úgy jön magától. A lényeg, hogy működik

Hozzászólások



"Mostani eszemmel

"Mostani eszemmel visszagondolva több, mint 3 éve kapom a jeleket, tanításokat arról, hogy merre is kellene mennem, mire is kellene figyelnem, mivel kéne foglalkoznom…"

Én abban hiszek, hogy mindez DÖNTÉS kérdése, és a Titok film is arról szól, hogy csak azt kell tudnod hogy mit akarsz, hiszen BÁRMIT megkaphatsz. Vagyis ha a jeleket figyeled, akkor lemaradsz a lényegről. Ha a jeleket figyeled, akkor csak azt kapod, amit mások dobnak neked. Vedd el azt, amit TE AKARSZ, hiszen az is a tied lehet. Hogyan? Ha tudod mit akarsz, akkor jönni fog a megoldás. Na azt már figyelheted, mert észre kell venni, de ha tudod mit kell figyelned, sokkal egyszerűbb lesz észrevenni is! :-)

Szeretettel,
A.



Kedves Nadin,

Nagyon szívesen, szeretettel:)



Ó

Ó, ezt most nagyon köszönöm. A legjobbkor jött.