Are you Okay???

Ma feltettem magamnak ezt a kérdést, mer ismét fordulóponthoz érkezett a kis életem. Bár ha úgy nézzük minden nap egy új kezdett és ezzel párhuzamosan egy fordulópont vagy kicsi vagy nagy, de hát mit is számít ez. Sokszor írtam már a változásról, arról, hogy én változtam, sokat változtam sokkal felszínesebb lettem, bár lehet ez is a védekezés egy formája. Egy álca. Nem ez nem igaz, nem álca, talán kiteljesedés de semmiképp nem álca, tehát a változás egy állomása semmikép sem a vége.
Szóval 'Are you Okay??' a válaszom igenis-nemis de inkább szomorú vagyok olyan melankólikás, a filmekben ilyenkor látjuk a patakzó esőt a főszereplő arcán ahogy az ablaküvegen keresztül érdeklődve figyeljük a szenvedését avagy bánatát???
Ma végre beadtam a szakdolgozatom. Ez a tény azt feltételezné hogy hipp-hipp-hurráá vége végre, a neheze (?) megvan. Egy fordulópont és másfél hónap múlva államvizsga addig rendbe rakom a kreditjeim és az iskolás papírjaim igen ám de mi lesz utána?? Így 3 diploma után?? Nem nadzolni akarok, olyat sosem tennék, de mióta hat-hét éves korom óta tanulok, az jócskán 23-24 év, ami nézzük csak lassan egy emberöltő... de mi lesz azután? Szóval 'Are you Okay???' nem még mindig nem, visszasírom az egészet pedig bánkódásra nincs okom, mert hát nem élősködöm senki nyakán, van munkám nem fizet jól de van. Tehát 'Are you Okay!! I am OKAY!!' de mégis most már van papírom (nem is kevés) van munkám (ahol jól érzem magam sablonosan mostmár, de legalább következetesen I feel good! there) és mégis üresen, pedig nem vagyok öreg nem néznek harmincnak, nem is érzem magam annyinak sőt sose éreztem magam jobban, vagy akár szebbnek??? Ha fogalmazhatok így. De mégis félek az előttem lévő akadálytól. Bár lehet a félelem az normális. Az akadály is mert megláthatjuk a teljesítőképességünk határait.
Tegnap dolgoztam a választáson és nagyon jól éreztem magam, az esti zagyvaságot, csak később tudtam meg mert ugye a bizottságokban semmi hír nem jutott el, meg hát a zárás után sűrűsödtek a dolgok és háát a zárás után a nagy számolás közepette nem is jutott eszünkbe, hogy kalamajka lehet. De tegnap jól éreztem magam, jó volt pár nehéz eset, de jó volt. Most meg üresség, vagy és fáradtság. Félek a szakdolgozás végétől, az egyetem végétől, a mástól az idegentől. Magamtól, hogy hova jutok, vannak céljaim de a hozájuk vezető utat nem látom, igaz a könyv is arra hívja fel a figyelmet, hogy az út nem lényeges, hiszen a sötét autópályán is csak egy részt látunk és majd odaérünk ahova kell. S az hogy merjünk nagyot álmodni?? Igen az jó, én is szeretnék sok mindent, boldogságot, családot, gyereket... de ez még várat. Már listám is van, látjátok olvaslak benneteket. A piszkozatban tartom a leveleim közt így mindig meg tudom nézni.
tényleg, are you okay???
Igen fáradtan de a válszom Yes, Iam okay but... de nem akarok DE-t csak jól érezni magam és legfőképpen biztonságban, vagy a túlzott biztonság egyenlő a magánnyal???
Nem az mert látok embereket párkapcsolatban akik magányosabbak, mégis úgy érzem sok minden elmegy de ez azt jelenti, hogy jön valami új?? Valami jobb??

Címkék: