Az egod szeret vagy a lényed?

szeretA szeretet (és a szerelem) annyira összetett és olyan sok dologtól függ a külső megjelenése és sikere (?). De nem szabad elfelejteni, hogy ez is, mint minden más az életünkben, belülről indul. Azt pedig gondolom mindenki sejti, hogy nehéz ingatag talajra várat építeni.
Vajon hányan kérdezik meg maguktól, hogy „Várjunk csak! Miről is szól ez pontosan?”

Megkérdezed önmagadtól, hogy a szeretem érzésben mennyi van önmagadból és mennyi a másikból? Hiszen a „szeretlek” szó csakis rólad szól, nem a társadról. Benned van. Hogy benne is benne van, vagy nincs, nem tudhatod. nem vagy gondolatolvasó. Megkérdezed, hogy, akit szeretsz az nem csak emlék vagy idea? Nem csak egy általad kreált elképzelés valakiről, akit nem ismersz igazán? Megkérdezed, hogy, akit szeretsz az létezik-e valóban? Megkérdezed, hogy nem azért szereted-e, mert mellette olyan lehettél, amilyen lenni szeretnél, nélküle meg nem vagy? Ha pedig azért, megkérdezed, hogy nélküle miért nem vagy? Megkérdezed, hogy adni akarsz vagy kapni? Megkérdezed, ha mindkettőt, akkor melyiket jobban? Megkérdezed, hogy nélküle is van-e élet és út? Megkérdezed, hogy miért és hogyan szereted? Megkérdezed, hogy nem EGO JÁTÉK-e az egész benned?

Sokszor és sokféleképpen „szerettem” már.
„Szerettem” kapaszkodóan, görcsösen, markolóan. Akartam. Birtokolni. Velem legyen! Enyém csakis! Nekem kell! Ha magamhoz láncolom, ki tudom facsarni belőle a szeretetet. Ha pedig kifacsartam, más el ne vegye, hogy későbbre is maradjon belőle! De ez nem az igazi szeretet. Ez csak birtoklási vágy. Ego játék.
„Szerettem” ideát. Visszavonzottam valakit és elöntött a diadal. Megkaptam. Megszereztem. Igen! Jó vagyok. Elértem. Nem tőle éreztem jónak magam csak a diadaltól. Mégis keserédes lett a csókja, hiszen mikor csókoltam, csak egy általam elképzelt vágytárgy volt csak velem. Amit lelőttem az élet céllövöldéjében. Nem egy ember. Én pedig valójában nem is ilyen lovat akartam. Ego játék.
„Szerettem” csettintésre. Volt olyan „szerelem”, ami azonnal elmúlt, ahogy az illető kimondta: „nem szeretlek”. Abban a pillanatban feladtam és nem szerettem. Két szó nem öl meg egy igazi érzést. A szavak okozhatnak fájdalmat és simogathatják is a lelked. De érzést nem ölnek. Keltenek és intenzitást növelhetnek vagy csökkenthetnek, de meg nem megszüntetnek. Ha igen, akkor ott nem volt más csak: ego játék. Szeretetért szeretetet cserébe…
„Szerettem” emléket. Amíg tartott jó volt és jól éreztem magam. Ki ne szeretné jól érezni magát? Vele könnyű volt, vicces volt, ilyen volt, meg olyan, ami bennem jó érzéseket kellett. Aztán valamiért vége lett, nekem meg hiányoztak a jó érzések… Megint csak nem a személy. Csak egy általa keltett érzés és helyzet. Ego játék.
„Szerettem” érdekből. Mert úgy volt könnyű. Mert féltem változtatni és továbblépni és mennyivel egyszerűbb rásütni valakire, hogy szeretem, mint beismerni, hogy megint nem jött valami össze. Node kényelemből szeretet? Ego játék.

És aztán jött valaki… Akit szeretek, most is. Nem csak szerettem a múltban. Azért, aki és amilyen. A pozitív és negatív dolgaival együtt. Mindegy hol van, kivel van, mit csinál, árt nekem vagy kedves velem, messze van vagy sem. Csak szeretem. Ha negatívat tudok meg róla nem csalódok, csak meglepődök és fáj is, de attól még nem változik a szeretetem. Nem hajtom, hogy legyen velem, ha nem akar. Semmit sem akarok rákényszeríteni és változtatni sem rajta. Ha ad, megköszönöm és elfogadom. De, ha nem ad, nem kesergek. Most épp nincs velem, mégsem nyaggatom az Univerzumot (Istent), hogy adja már nekem vissza. Ő nem az enyém, senkinek sem a tulajdona. Ő, ő maga. A saját útjával, amit be kell járnia. Úgyhogy csak elmosolyodok és teljes szívemből boldogságot kívánok neki is és magamnak is. Szerelmet kívánok neki és minden jót és szépet. Aztán pedig élek. Teszem a dolgom, élem a mindennapjaimat. És hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam milyen az igazi szeretet. Az a szeretet, amiben benne van mindenféle szeretet és mégis több mindnél. Nincs érdeke és észoka. Csak van és önmagában a létezésével boldoggá tesz engem.

Hozzászólások



Kedves Meli!

Nem kanyarodtál el... örülök h ezt megosztottad velünk!
Nekem az egyik legkedvesebb feltöltődés ilyen, amit leírtál. Marika néni hetente találkozik velem és szoktunk beszélgetni, és közben maszíroz egy krémmel... tanít, de nem csak a szavaival, hanem kezével is. Ezt a tiszteletet és szeretetet én is átérzem.
Egyébként nehéz megfogni, és szavakba önteni hogyan próbálkozom az ünnepléssel. Egy biztos: TILOS GONDOLKOZNI. Tilos az életem megoldómanaggerének bőrében "hemperegni". Olyankor átváltok "én csak itt élvezem az életem, és hagyom h olyan irányba mennyen, amilyenbe kell" állapotba. Ilyenkor is ott motoszkálnak bennem a vágyaim, céljaim, de ekkor nem hajtanak engem. Ilyenkor mindennek tudok örülni.



Esztibó megelőzőtt:)

Azt írtam volna én is, hogy tök jó Zsul, hogy belepötyögtél:) Pötyögtess még sok klassz írást ide. Látod, sokan vevők vagyunk rá(d).:))
Az ünneplés is nagyon jó ötlet. Felvetődik uyge, hogy ki hogyan szokott ünnepleni. Kinek milyen mintája van erre, mit hoz otthonról, hová viszik (vagy inkább húzzák visza) a gyökerei. Milyen kreatív, ötletes, nagyvonalú, önmegvalósító. Jómagam elég hagyomány-tisztelő ember vagyok. Valami különös ámulat és tisztelet, kíváncsiság és csodálat köt az ősökhöz, azaz inkább az idős emberekhez. Áhitattal iszom magamba a szavaikat, amelyben ott pihen sok-sok évtized tapasztalata, bölcsessége. Kész vagyok, amikor érzem egy remegő, csontos kéz simogatását, vagy látom a ráncok közt megbújó mosolyt. Arról meg nem is beszélek, ha megcsillan egy-egy könnycsepp, miközben érdes hangon felidéz egy emléket azokból az időkből, amikor én még talán nem is éltem... Ilyenkor aztán tulcsordul a lelkem.
Jajj, hát kicsit elkanyarodtam az eredeti témától.
Szeretettel ölelek mindenkit: Meli



Kedves Ritocska!

Ez tényleg jó kis lazulós zene volt.... Most az jutott eszembe, hogy nemrégiben még az időjárástól,zene dúr vagy mol voltától tettem függővé a hangulatomat. Rettegtem a téltől , a 4 faltól,az egyedülléttől... Most meg így a tavasz beköszöntével, visszanézve,életem egyik legszebb tele volt, sok gondolkodással, sok hóval.... Nem véletlenül mondják azt, hogy hideg fejjel gondolkodni... Úgy érzem ezek a kemény hidegek,kifagyasztottak belőlem minden rosszat. Szerencsések vagyunk mi azért Magyarok, kis Hazánkban ezzel a 4 évszakkal.... Most akkor jöhet az újult erő, újjáéledés.....Új lap, új bekezdés.... :)))
szeretettel: Gyöngyi



Kedves Gyöngyi!

Nem tudom, Te mit szeretsz, de én például ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=5Wc-CaUUqoE



Kedves Ritocska!

Ez igazán jó ötlet ez a topik,elkezdhetnénk...Például most? Márcsak valami zenei aláfestés kéne... Mit is hallgassak, mit is hallgassak,,,



Kedves Gyöngyi!

Minden elismerésem! Remekül csinálod! Szívből gratulálok. Ahogy olvastalak, annyira jó érzés kerített hatalmába, hogy azon gondolkodtam, milyen vicces lenne egy topik a fórumon, ami arról szól, hogy "Mi jót tettem ma magamért..." :) További jó ünneplést Mindenkinek!



Kedves Szellő! :)

Most megleptél. Nem láttam, hogy közölted már ezt az idézetet, de biztosan nem véletlen! (Mivel én sem hiszek bennük! :D) Én ezt a neten leltem pár hónapja és nagyon tetszett!
Örülök, hogy megmozgatott az írás. Én is nagyon szeretek olyat olvasni, ami után tovább jutok.
Én is köszönök mindent! :)



Kedves Zsul!

Örülök,hogy belepötyögtél.. Akkor csatlakoznék is,benne vagyok az ünneplésben... Te hogyan fogod kezdeni? Ötlet? legyen valami kollektív indulópont? Ha már egyszer itt a secreten mindenki lélektárs,,,Én bevallom, ma már elkezdtem ,like this: Meghívtam magam egy ebédre, nyugalomban megkajáltunk, aztán egy hatalmasat csavarogtam magammal a Tescoban.. El is mosolyodtam magam és Rátok gondoltam , mert először lustaságból az üzlet elején egy olyan ásványvizet vettem le, aminek nem szeretem úgy az ízét.. De a végére elmentem egészen hátra MAGAM MIATT, hogy igenis olyan vizet igyak,amit én szeretek.. Mert hogy is mondja az a bizonyos reklám: MERT MEGÉRDEMLEM...
üdvözlettel, ünnepi hangulatban: Gyöngyi :))



Kedves Ritocska...:)

Igen ez is Coelho szintén Zahír:-)
Köszönöm amit írtál,jól esett, hogy ez jutott eszedbe,
ha jól emlékszem ez volt az első bejegyzésem ezen a remek oldalon...
Véletlenek nincsenek! :-)
Inspirálsz, tele van a fejem amióta olvastalak tegnap, a lelkem rejtett zugaiba talált az írásod!
Köszönöm még egyszer! :-)



Drága Gyöngyi!

Majdnem kimaradt a válaszom, elnézést érte.
Én is nagyon köszönöm Neked a kérdéseidet. Általuk én is felülvizsgáltam magam. Bármikor kérdeznél kérlek, hogy ne habozz, mert nagyon hasznos számomra is, tanulok általuk. Mindig szeretettel várom őket. :)
A következő irományom, meg már egész közel. ;)
Szeretettel és tisztelettel kívánom én is Neked a legeslegjobbakat!



És +1 Mindenkinek!

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet. " /Goethe/



Kedves Szellő!

Nagyon szépen köszönöm! Ez is csodálatos. Ez is Coelho?

Cserébe én is küldök Neked egy szépet! :)

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.” /Veronica A. Shoffstall/



Örültem

A facebookon is megtaláltam az írásodat :-)
A mait személyesen Neked küldöm...
Szépséges napot!

Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos



Drága Ritocska!

Nagyon szépen köszönöm építő, gyönyörű szavaid,megkönnyeztem őket... De hála Istennek ,ezek a megkönnyebülés könnyei voltak,mert azért bevallom, a lelkem mélyen éreztem én ezt... De Te valahogy olyan szépen meg tudod fogalmazni a lényeget és ami fontosabb, az érzelmeket,ami teljesen megragadó.. Mégegyszer köszönöm, hogy így ismeretlenül válaszoltál és hidd el, a szeretet is átjött....Most is könnyezek abbéli örömömben, hogy vannak még ilyen emberek...
Nagyon szép napot kívánok Neked és szeretettel várom köetkező irományod..
Tisztelettel és nagy szeretettel: Gyöngyi és Gyöngyi ( :-))))) )



Drága Gyöngyi!

Remélem, ha visszaolvasod magad, Te is észreveszed, hogy hol van a félelem mondata... Merd-e? A nyugalom jobb, mint a szerelem? Vagy csak más? Megéri-e a nyugalom azt az árat, hogy ne történjen semmi sem és elzárd magad? Mert, ha megmaradsz egy állapotban, az azt jelenti, lezársz a világ elől? Nem jobb nyitottan létezni? Van és lehet kockázat nélkül nyereség? (Írom ezt egyben önmagamnak is, hiszen nekem is vannak félelmeim!)

Én az egyedüllétet használom arra, hogy tudjam KI az a személy, aki nem csak tetszeni akar, hanem tetszik is. Érthetőbben: kihasználom az egyedüllét idejét arra, hogy teljesen meghatározzam magam magam számára a saját tükrömben. Miért? Mert a párom tükrében úgyis újra meg kell majd magam határozni, amikor sor kerül rá. Önmagad nem tudod elveszíteni, ettől nem kell tartanod. Te mindig Te vagy, csak néha max hűtlen vagy önmagadhoz. Erre érdemes figyelni, hogy ne legyél az.

Féltékenység = bizalomhiány. Partner iránti bizalom hiánya = önmagunkba vetett hit és bizalom hiánya, avagy a kevés vagyok érzés. => Önmagunknak való megfelelés a cél! Tovább is van mondjam még? Vagy érthető, hogy mit kellene változtatni, ha Te is úgy találod?

Szeretni pedig nem csak a kedves jelenlétében lehet és kell, hanem folyamatosan. Hogy vele akarsz állandóan lenni? Semmi sem fut el előled, aminek veled kell lennie és ugyanez áll a személyekre is. :) Hidd el, megvár.

Motoszkáló gondolatnak, amennyiben elengedés is szerepel benne, mindenképpen illik eleget tenni.

A "mostani" párom épp nem a párom, ahogy azt le is írtam. Talán pont azért nem, mert túl korán jött, én meg túl későn mondtam igent. De ettől függetlenül is jól van így, mivel elfogadom, hogy ennek most így kell lennie. Ennek most oka van. Talán lesz máshogy, talán nem. De bárhogy lesz, mindkettőnk számára jól alakul. Ezt tudom és ezt is kívántam.

Szerintem egyetlen kérdés sem hülyeség. De a legtöbb dolog tényleg jön, méghozzá akkor, amikor eljön az ideje. Ezt ki kell várni, de, ha a jövő fürkészése helyett a mostban tanyázol, akkor egyszer csak ott van előtted. :)

Beragadni? Ahogy én eddig tapasztaltam, az élet örökös, folytonos változás. (Ezt ma hallottam pont: Az élet szexuális úton terjedő betegség, aminek a halálozási aránya 100%:D) Ha akarnál sem tudnál beragadni. Élvezd, hogy egyedül is jól érzed magad! Szerintem ugyanúgy jó egyedül lenni, mint párral, csak más a viszonyítási alap. Használd ki ezt az időt arra, hogy tényleg magaddal vagy. Mi a baj azzal, ha jól érzed magad magaddal? Tudj meg minél többet magadról! Játszd azt, hogy most saját magaddal vagy párkapcsolatban! Szeresd úgy magad, ahogy a párod szeretnéd. Megérdemled!

Amikor pedig készen állsz, úgyis jön a következő állomás, amikor már a sajátod helyett más tükrében kell magad tapasztalnod. A lelkedben esetlegesen felmerülő mikor kérdésre pedig a válasz: pont akkor, amikor jönnie kell, nem előbb, nem később. Amikor valóban készen állsz rá. Addig is a szeretet érzés ne az emlékeidben éljen, hanem Benned, csak most légy Te a tárgya, Te és mindenki más. Az egész világ! Tök jó érzés ám. :)



belepötyögök

Először is:
"Véleményem szerint mindenkinek mindig azt kell csinálnia, ami neki JÓ. Egyre kell odafigyelni, hogy közben ne tapossunk át másokon és mindig próbáljuk megtalálni azt a megoldást, ami mindenkinek optimális egyben." - Nah ez itt a lényeg!

Arra gondoltam, megtoldom ezt egy ajánlattal: mindenki, aki ide írt, Ritocskának, a következő nagy receptet tudom ajánlani (beleértve saját magamat, az utóbbi időben ugyanis más dolgok, amiket elhanyagoltam sok fájdalmat okoztak nekem, és elkezdtem baszogatni magam... abból nem lett szárnyalás): Kezdjetek el MOST AZONNAL ÜNNEPELNI. Ha más közösségben lennék elő nem mernék huzakodni ezzel, de ez itt a secret könyörgöm! Csupa olyan ember, aki már képes a belső boldogságát megélni! Tehát akkor rajta, akár hol álltok pasi ügyben (és én lány ügyben) tessék elkezdeni ünnepelni! Hagyjátok magatokat túlcsordulni. Ami pedig nekem is lecke, és éppen megoldásra vár: az életben vannak olyan területek, amik el vannak hanyagolva, ami miatt nem szeretjük magunkat, vagy egyenesen utáljuk. Hát akkor ezzel is kell valamit kezdeni! A szeretetet mindenki megérdemli, a Másikkal való együttlét csodáját, vagy a fentebb említett idézet csodáját mindenki megérdemli MOST AZONNAL.:)
Merészelem feltételezni, hogy az itt egybegyűltek nagy része megélte már a szeretnek azt a részét, ami túlmutat azon, hogy a másik mit tud létrehozni, vagy mit nem. Akkor nosza, ha ezt képesek vagyunk másnak megadni, adjuk meg magunknak is! Erre a legjobb recept, hogy mindentől függetlenül máris elkezdünk ünnepelni. Ha kicsit bárki azon kapja magát, hogy szétgondolkozza az életét, le kell állni, és el kell kezdeni ünnepelni! Máris bent leszel abban az állapotban, amivel jobb kapcsolatot lehet ápolni azzal a bizonyos Univerzummal. Ebből az ünneplésből csak szeretetteljes megoldások születhetnek.



Kedves Ritocska!

Köszönöm megtisztelő válaszod, megint csak szívemből szóltál...jelenleg az én Shivám még nincs a láthatáron se,(úgyhogy nyugodtan táncolhatok még meztelenül :)),ami bevallom kissé félelemmel tölt el (tudva persze azt, h ez nem helyes), hogy fogja e nekem még valaki egyáltalán felkelteni ÚGY az érdeklődésem???Merjem ezt, a véres verítékkel megszerzett nyugalmat feladni és ismét felolvadni, eggyé válni egy elsöprő szerelemben??
Mert ami mindenképp tanulságos volt, az előző kapcsolatomból, h úgy éreztem,h személyiségemet veszettem a görcsös akarásban, a megfelelni vágyásban, h tessek minden körülmények között.... Na ezt nem szeretném most.Maradhatsz úgy önmagad, h közben eggyé válsz a másikkal??Hogy ne legyen benned az ego által diktált szerelemféltés??Hogy a szeretnélek szeretni, de a nap 24 órájából 48 órában??
Szóval így vagyok én most....De közben motoszkál a gondolat, h engedd el magad..Te például vizualizáltad a mostani párodat, vagyis az előző "csalódásból " felocsúdva , elérkezettnek láttad az időt az újra?? Vagy ez hülyeség?, ez csak úgy jön? Elnézést a sok kérdésért, de érzem, h te ezekre tudsz válaszolni... Ugye nem lehet beleragadni ebbe ," ajó ez nekem így egyedül-"érzésbe? Mert azért még emlékeimben nekem is él, h mennyire tudok szeretni.. :)))



Kedves Szellő!

Nagyon köszönöm. Én is nagyon sokat kaptam a Zahír idézettől, amit közöltél a minap. Hála érte. :)
A legjobbakat kívánom Neked!



Drága Ritocska!

Nem tudom,hogy csinálod de leírtad minden gondolatomat és érzésemet, a múltamat és a jelenemet!
Húúúúú ez elképesztő!
Köszönet és hála!
Szépséges estét!
:-)



Kedves Gyöngyi!

Nagyon örülök, hogy segítettek az írásaim! Köszönöm, hogy olvasod őket.

Visszavonzás. Hát igen, általában a saját bőrén tapasztalja meg az ember. Nekem szintén tébolyda volt a visszavonzás és szintén rövid ideig tartott csak. Érdekes, hogy a srác emlékét az, aki utána jött, a FÉRFI, akiről itt is írok milyen szökőárként söpörte el. Az irányába lévő érzéseim mellett szinte nevetségesnek tűnik az a buta, makacs akarás, amivel anno visszavonzottam az előzőt. Mint egy gyerek... Akkor is! Akkor is! De hát valamilyen szinten létrejött. És tudod mit? Örülök neki sok szempontból. Nem csak azért, mert egyrészt rájöttem, hogy ezt nem szabad (és magam miatt nem) és megtanultam tisztelni a Szabad Akaratot. Aztán ugye, mégiscsak megkaptam, amit akartam, csak esetleg nem olyan formában, mint, ahogy kértem. Legvégül pedig felismertem a különbséget a között, amikor az ego szerelmes és, amikor a lényem.

A fejlődésre szerintem ne tekints úgy, hogy ilyen magaslaton jársz vagy olyanon, az is mindegy más hol jár. Egyszerűen csak nézz néha vissza. Onnan indultál és most itt vagy és akkor látni fogod, hogy mekkora a távolság az akkori önmagadhoz képest és akkor érzed majd, hogy bizony a fejlődésed minden izzadságcseppje megérte. Mert megéri. :)

A kérdésedre a válaszom, az én véleményem szerint mindenképpen partnerfüggő és azt gondolom belőlem ezt nem a fejlődés váltotta ki, hanem egyszerűen az, hogy megtaláltam azt, akit mindig kerestem minden férfiben...
Leírok gyorsan egy sztorit. Ezt Kerényi Kata mesélte az előadásán és nekem nagyon tetszett. Indiai filozófiai körből való a történet (kutattam a neten, de sehol nem leltem, pedig érdekelne, hogy melyikből, hiszen van egy pár). Szóval a lényege, élt egy megvilágosult nő Indiában, szentként tisztelték. Jellemző volt rá, hogy folyton meztelenül énekelt és táncolt, bárhova ment. Meghívták az uralkodó udvarába is, de oda is ily módon (mezítelenül) érkezett. (megjegyzés: az indiaiknál a meztelen nőt az erő szimbólumaként is értelmezik egyébként) Nem tetszett ez az előkelőknek és szóvá tették neki, hogy bár nagyon tisztelik, de azért ildomos lett volna ruhát húzni. Ő azt válaszolta: "én láttam Shivát ((fő)isten, minden alapja, maga a "semmi", amiből minden származik, a FÉRFI), itt ezen a helyen egy Shiva sincsen." Erre persze az előkelők nem tudtak mit mondani. Évekkel az eset után a nőnek már sok követője akadt, akik mindenhova követték. Egy alkalommal egy úton épp ugyanúgy táncolt és énekelt meztelenül, mikor hirtelen elszaladt és bebújt egy kemencébe. A követői utána mentek és megkérdezték mi baja: "Azt felelte, ott az úton, ott áll egy Shiva." Meglátott egy igazi férfit... :)
Szóval ezzel a kis sztorival csak annyit akartam mondani, hogy bár messze járok a megvilágosulástól. Úgy érzem, én is megláttam az én Shivámat. :)

Véleményem szerint mindenkinek mindig azt kell csinálnia, ami neki JÓ. Egyre kell odafigyelni, hogy közben ne tapossunk át másokon és mindig próbáljuk megtalálni azt a megoldást, ami mindenkinek optimális egyben. Egyébként annyit hagy jegyezzek itt meg, hogy maga a jó/ rossz páros is csak a TE viszonylatodban létezik. Ami jó az egyik felfogásában, rossz a másikéban. Szóval azt gondolom, nem is tudnál más úton járni.

Sodródás. Vannak ilyen helyzetek, nekem is voltak. Nem kell tőle megijedni. Tudod ez az állapot az, amikor elengeded a gyeplőt és ez néha sokkal célravezetőbb saját tapasztalataim alapján, mint, amikor állandóan markolod. Engem egy idő után az állandó irányítani akarás görcsössé tesz. Észre sem veszem és ellepnek az elvárások. A másik, úgy tapasztaltam ez az elfogadás egy lépése. Amikor képes vagy bízni abban, hogy Isten (vagy a hited szerinti bármely hatalom) a javadat akarja, az az állapot, amikor a pozitív kérések elkezdenek megvalósulni.
Ez nem jelent tudattalanságot, hiszen a kéréseid ilyenkor is élnek. Csak egyszerűen elfogadod azt, ami épp van és úgy, ahogy van. Vagyis készen is állsz a változásra. :)

A legjobbakat kívánom Neked! :)



Szia Ritocska!

Először is annyira örülök, hogy visszatértél!!! Ugyanis én mondhatni a te írásaidból merítettem erőt a nyáron és alaptanulmány volt számomra a "Visszavonzás" első, majd javított verziója. A legtöbb írásod a Kedvencekbe került.. :)) A visszavonzás nekem is "sikerült",ha ezt lehet annak nevezni, bár csak rövid ideig és bevallom őszintén, kissé tébolyda volt az oda vezető út... Aztán majdhogynem szó szerint az történt, ami veled és rájöttem a visszavonzás értelmetlenségére, vagy értelmére?.Azóta egyedül vagyok,de most így jó.. Bár el kell mondanom , hogy sajnos nem állok még a lelki fejlődés oly magas fokán , mint te,mert nem tudok még így önzetlenül szeretni,mármint a szerelemben...Nem tudom, h ez partner függő e???Nem tudom bajnak számít e vagy önzőségnek, ha teljes mértékben azt csinálom, ami nekem JÓ?Jó úton járok , ha nem olyan intenzitással , a gondolataim folyamatos terelgetésével élek, hanem egyszerűen csak sodródok??? Minap az az érzés és gondolat kapott el , hogy : MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN VAN ÉS MINDEN ÚGY JÓ,AHOGY VAN!!! Mennyire irányítom én tudatosan egy ilyen gondolattal a vonzást, az életemet??? Olvastam az egyik hozzászólásodban, h az elmúlt fél évben sok mindent megéltél... Nagyon érdekelne a vívódásaid, a harcaid, a megérett gondolatok és hogy mi váltotta ki ezeket?
Merthát, ugye csak az tapasztalhatja meg a magasságokat, aki előtte a mélységeket is megjárta.... :))

köszönöm: Gyöngyi



Kedves Gyöngyök!

Köszönöm szépen! A legjobbakat kívánom Neked! :) Jó érzés szeretni. :)



Kedves Evelion!

Én is köszönöm Neked, hogy ezt megosztottad velem. Nagyon jól esett, hogy tetszett és megérintett. Ne értsd félre, az írás célja nem hatásvadászat volt, csak olyan jó érzés, amikor szeretettel írok valamit és ez átmegy. :) Köszönöm még egyszer. A legjobbakat kívánom Neked (és Mindenkinek)!



Ez gyönyörű:))))

Régen nem olvastam ehhez fogható őszinte írást....köszönöm Ritocska!!!!!!!!!!!

És miért gondolom én így??? Mert könnyeket csaltál a szemembe....köszönet és hála érte:)))))



Szia Deryl! :)

Köszönöm szépen és nagyon örülök, ha hasznosnak találod. A legjobbakat kívánom Neked! :)



Hú, Ritocska,

ez egy önismereti kurzus volt... :)
De sok mindenben magamra ismertem! Köszi,hogy ezt így összefoglaltad, tanulságos volt és elgondolkoztató.
Néhány hétig nem olvastam ezt az oldalt, és visszatérve felfedeztem az írásod - és azt, hogy jó hosszú idő után visszajöttél ide. Örülök, hogy így döntöttél! :)))
Üdv: Deryl



=)

Én is a Legjobbakat Kívánom Neked!



Szia Molotow!

Én is köszönöm! A legjobbakat Neked! :)



Köszönöm!

Ez nagyon jó! Köszönöm Ritocska!!



Szia Zsófi!

Én köszönöm az olvasást, köszönöm a jókívánságaidat és én is a legjobbakat kívánom Neked! :)