Az egod szeret vagy a lényed?

szeretA szeretet (és a szerelem) annyira összetett és olyan sok dologtól függ a külső megjelenése és sikere (?). De nem szabad elfelejteni, hogy ez is, mint minden más az életünkben, belülről indul. Azt pedig gondolom mindenki sejti, hogy nehéz ingatag talajra várat építeni.
Vajon hányan kérdezik meg maguktól, hogy „Várjunk csak! Miről is szól ez pontosan?”

Megkérdezed önmagadtól, hogy a szeretem érzésben mennyi van önmagadból és mennyi a másikból? Hiszen a „szeretlek” szó csakis rólad szól, nem a társadról. Benned van. Hogy benne is benne van, vagy nincs, nem tudhatod. nem vagy gondolatolvasó. Megkérdezed, hogy, akit szeretsz az nem csak emlék vagy idea? Nem csak egy általad kreált elképzelés valakiről, akit nem ismersz igazán? Megkérdezed, hogy, akit szeretsz az létezik-e valóban? Megkérdezed, hogy nem azért szereted-e, mert mellette olyan lehettél, amilyen lenni szeretnél, nélküle meg nem vagy? Ha pedig azért, megkérdezed, hogy nélküle miért nem vagy? Megkérdezed, hogy adni akarsz vagy kapni? Megkérdezed, ha mindkettőt, akkor melyiket jobban? Megkérdezed, hogy nélküle is van-e élet és út? Megkérdezed, hogy miért és hogyan szereted? Megkérdezed, hogy nem EGO JÁTÉK-e az egész benned?

Sokszor és sokféleképpen „szerettem” már.
„Szerettem” kapaszkodóan, görcsösen, markolóan. Akartam. Birtokolni. Velem legyen! Enyém csakis! Nekem kell! Ha magamhoz láncolom, ki tudom facsarni belőle a szeretetet. Ha pedig kifacsartam, más el ne vegye, hogy későbbre is maradjon belőle! De ez nem az igazi szeretet. Ez csak birtoklási vágy. Ego játék.
„Szerettem” ideát. Visszavonzottam valakit és elöntött a diadal. Megkaptam. Megszereztem. Igen! Jó vagyok. Elértem. Nem tőle éreztem jónak magam csak a diadaltól. Mégis keserédes lett a csókja, hiszen mikor csókoltam, csak egy általam elképzelt vágytárgy volt csak velem. Amit lelőttem az élet céllövöldéjében. Nem egy ember. Én pedig valójában nem is ilyen lovat akartam. Ego játék.
„Szerettem” csettintésre. Volt olyan „szerelem”, ami azonnal elmúlt, ahogy az illető kimondta: „nem szeretlek”. Abban a pillanatban feladtam és nem szerettem. Két szó nem öl meg egy igazi érzést. A szavak okozhatnak fájdalmat és simogathatják is a lelked. De érzést nem ölnek. Keltenek és intenzitást növelhetnek vagy csökkenthetnek, de meg nem megszüntetnek. Ha igen, akkor ott nem volt más csak: ego játék. Szeretetért szeretetet cserébe…
„Szerettem” emléket. Amíg tartott jó volt és jól éreztem magam. Ki ne szeretné jól érezni magát? Vele könnyű volt, vicces volt, ilyen volt, meg olyan, ami bennem jó érzéseket kellett. Aztán valamiért vége lett, nekem meg hiányoztak a jó érzések… Megint csak nem a személy. Csak egy általa keltett érzés és helyzet. Ego játék.
„Szerettem” érdekből. Mert úgy volt könnyű. Mert féltem változtatni és továbblépni és mennyivel egyszerűbb rásütni valakire, hogy szeretem, mint beismerni, hogy megint nem jött valami össze. Node kényelemből szeretet? Ego játék.

És aztán jött valaki… Akit szeretek, most is. Nem csak szerettem a múltban. Azért, aki és amilyen. A pozitív és negatív dolgaival együtt. Mindegy hol van, kivel van, mit csinál, árt nekem vagy kedves velem, messze van vagy sem. Csak szeretem. Ha negatívat tudok meg róla nem csalódok, csak meglepődök és fáj is, de attól még nem változik a szeretetem. Nem hajtom, hogy legyen velem, ha nem akar. Semmit sem akarok rákényszeríteni és változtatni sem rajta. Ha ad, megköszönöm és elfogadom. De, ha nem ad, nem kesergek. Most épp nincs velem, mégsem nyaggatom az Univerzumot (Istent), hogy adja már nekem vissza. Ő nem az enyém, senkinek sem a tulajdona. Ő, ő maga. A saját útjával, amit be kell járnia. Úgyhogy csak elmosolyodok és teljes szívemből boldogságot kívánok neki is és magamnak is. Szerelmet kívánok neki és minden jót és szépet. Aztán pedig élek. Teszem a dolgom, élem a mindennapjaimat. És hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam milyen az igazi szeretet. Az a szeretet, amiben benne van mindenféle szeretet és mégis több mindnél. Nincs érdeke és észoka. Csak van és önmagában a létezésével boldoggá tesz engem.

Hozzászólások



Szia Ritocska!

Köszönöm ezt az írást !!!Mélyen megérintett!!/az írásod utolsó bekezdése főképpen/!
Boldog és szép napokat kívánok!
Zsófi



Igen. :)

Pontosan erről van szó. :) Megint nem vagyok egyedül! De jó! :D



Nahát Ritocska,

ma csupa-csupa nagyszerű írást olvasok tőled. Na, nem mintha máskor nem írtál volna jókat, da ezek most jól betaláltak nálam.
Mind-mind olyan megélt, ismerős érzés, amiről írtál... Mi mindent felszínre hozott ez most bennem?!?!?! Csoda, hogy könnyezem...???
... és igen, én is tudom, milyen szeretni valakit pusztán azért, mert ő az , aki és olyan, amilyen. Tök mindegy mi történik, mi nem. Ez egy olyan konstans bennem, ami független mindentől. Pláne az egomtól, hisz valahonnan olyan mélyről, a legtisztább részemből jön, amihez ego nem képes hozzáférni.. A legcsodálatosabb érzés..asszem..
Üdv. Meli



Szia Sünike!

Mármint mivel? :)



Válasz Ritocskának!

Szia! Sokan vagyunk evvel igy!



Szia Kunigunda! :)

Teljesen jogosak a felvetéseid. Bár szeretet és szeretet között én is mindenképpen különbséget teszek.

Egyértelmű, hogy én sem úgy szeretem a szerelmem, mint a szomszédot. Szerintem attól, hogy nem azért szeretek valakit, mert ő is szeret engem, attól még a szeretés módja különbözhet. És szerintem különbözik is. Máshogy szeretem a családtagjaimat, a barátaimat, az ismerőseimet és a rokonaimat.

Amúgy itt a félreértésre az adott okot a korábbi bejegyzésemben, hogy az, akinek írtam szimplán közölte, hogy az ő szerelme az Univerzum ura és egy picit kifiguráztam, hogy nekem spec tök nyolc, hogy a szeretetem tárgya az Univerzum ura vagy csak egy szimpla ember. Szóval itt egy kicsit félreértettél.

A másik, hogy azóta a bejegyzés óta nekem volt egy majdnem féléves szünetem itt az oldalon. Sokat változtam. Sok dolog történt. Sok fájdalmat éltem meg. Sokat tanultam. Amúgy meg ezzel a fajta szeretet érzéssel azóta találkoztam.

Azzal viszont, ha nem haragszol, nem egészen értek egyet, hogy az egod is Te vagy. Bizonyos értelemben részed, igen, de azért az egod nem TE vagy. Ez a "nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar" című dolog... Ha esetleg Tollét olvastál, nála ez nagyszerűen le van írva.

Nagyon szép estét és hétvégét kívánod Neked! :)