Az elengedés egyenlő a közömbösséggel?

Érdekes diskurzust folytattam az egyik oldalon az elengedésről. Volt, aki az elengedést a közömbösséggel azonosította. Vajon tényleg a közömbösség az elengedés?
Nos érdekes a felvetés, de a válaszom NEM!
A közömbös dolog számomra érdektelen, tehát nem fordítok rá figyelmet!
Azért, mert érdektelen, mert értéke számomra nincs!
Az elengedés más!
Egy értékekkel teli dolgot adok úgy át az univerzumnak, hogy pozitív érzéseket élek közben meg!
Úgy tudok róla gondolkozni, hogy nincs görcs, nincs gyomorrángás, csak végtelen szeretet és megbecsülés!
Az elengedésben inkább van a megbocsátás, a gyengéd törődés, a magam háttérbe húzása, de ugyanakkor a figyelemmel kísérés is!
Elengedem, és ha az enyém volt, visszajön, elengedem, mert ez tesz boldoggá, hogy megértem magam önzőségét, meg tudtam bocsátani. Ki tudom magamat vonni, vissza tudom őt adni saját magának. És mivel adok és adok, csak pozitív érzéseket élek meg!
Sándor

Hozzászólások



Ginger és Mindenki! Ha valaki

Ginger és Mindenki!
Ha valaki segítségre szorul, elakad, konkrét kérdése van, úgy írjon és várja a válaszomat ami biztosan meg fog érkezni.
Sándor



Kedves Sándor minden jó

Kedves Sándor
minden jó tanácsot elfogadok tőled, ha bármiben tudsz segíteni, hogyan változtassak a gondolkodásomon, vagy mi a jó mi a rossz amit teszek-gondolok.

Köszi: ginger



Azért jöttem, hogy segítsek

Azért jöttem, hogy segítsek azoknak, akik ezt szeretnék!
Bárki rendelkezésére állok itt, is mint a többi közösségi oldalamon!



Kedves Sándor Köszönöm a

Kedves Sándor
Köszönöm a hozzászólásod, jólesik kiírni magamból sok-sok fájdalmat, mivel ezeket megosztani ismerősökkel nem akarom,ezt merényletnek tartom azzal szemben, kihez a szívem örökké tartozni fog.
Ginger



Ginger!

Ginger!
Mennyire mélyről fakad a fájdalmad! Mennyi érzés bújik meg a sorok között!
Mennyi lemondásról beszélnek a könnyeid!
És vajon hogyan is tudnád elengedni, amikor egy „Szirén kapcsolatot” hoztatok létre!
Így nem lehet elengedni, így csak fájni lehet!
Mit is mond az elengedésről Anthony de Mello:
„Ha visszajössz hozzám, mindig az enyém voltál. Ha nem jössz, sosem voltál enyém.
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod, eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.”

Igen valahogyan így!Ám tudom a friss seb be nem heged, a friss fájdalom el nem múlik, de egyszer a seb is régi lesz, a fájdalom is kitudja miből ered!
No ekkor kell megérteni mit is jelent elengedni!
Miért?
Hogy szabaddá válj!
Sándor



" Csak aki képes elengedni

" Csak aki képes elengedni valakit, az tudja milyen őt igazán szeretni."

Ez egy nagyon bölcs meghatározás,de milyen fájó ha ilyen döntésre kényszerül az ember, mert én ezt tettem de ebbe bele is haltam, meghalok lelkileg minden pillanatban ha erre gondolok. Igen és szenvedek, szenved mindenki, fáj!! Azért hozunk ilyen döntést hogy más boldog legyen??
Nagyon szerettem-szeretem elengedtem, mert Ő elakart menni , valaki másért? vagy megöltem
a szeretetemmel !!!!
Hogy elengedtem engem nem tett boldoggá! Igen sírtam magamban-egyedül.....a nagy fájdalmammal, mert hogy tudnál boldoglenni azzal, ki elakar menni, .....mikor majd boldogtalan Te is hiányozni fogsz Neki vissza jön..........mert te mindig megértő voltál.
Elment nem egy új kapcsolatba, az otthoni nyomás nehezedett rá....nem vállalt fel mások ..szülők előtt a nagy korkülönbség miatt...fáj??? hát persze hogy fáj..belehalok .. kicsit, nagyon....meghalok.
Titokban vissza jár, de nem tudok szabadulni tőle mert nagyon szeretem, előtte játszom hogy, már nem is hiányzik nekem, most már nem sírok előtte. Neki azt mondom nem is szeretem, csak néha ezért hiányzik mert hosszúideig volt velem..biztos nem hiszi de most az otthoni kedélyek lenyugodtak, DE MILYEN ÁRON!!
Ő úgy gondolja már megnyugodtam, nem fáj hogy ritkán látom... Mellette tanúltam meg milyen a szeretet..milyen fájó a lemondás arról ki behozta a ragyogást az életedbe..
valakiről lemondani-elengedni soha nem a közönnyel egyenlő!!!

pálcát nem török felette, nem haragszom rá,csupa megértéssel fordulok felé......ha lelkileg meg is haltam...

" Csak aki képes elengedni valakit, az tudja milyen őt igazán szeretni."



Julcsi! Szuper vagy! Egy

Julcsi!
Szuper vagy!
Egy fontos dologról nem írtam: az időről!
Mert hiszen a fájdalom elején nincs és nem is lehet elengedés mert akkor van a sokk fázisa. Olyan, mintha megbénulnánk, elkábulnánk: nem vagyunk képesek szabályozni az érzéseinket.
Majd ezt a fázist követei a harag a félelem, a bánat attitűdje a kudarc, a legyőzöttség érzése. A megküzdésünk utolsó elem lesz belenyugvás, az elfogadás, az elengedés beteljesülése.Ez emberenként változó, de általában egy év!
Erről írtam most.
Akinél ez nem tud megvalósulni örök csapdába kerül az ÖNSAJNÁLAT csapdájába.
Szombaton gondolok rátok!
Sándor



Kedves Sándor!

"Elengedem, és ha az enyém volt, visszajön,"

-ez így rendben is van,hiszen van benne egy adag remény is...

"elengedem, mert ez tesz boldoggá"

-no,ezt nem igazán érzed,mikor fetrengsz a fájdalomtól... a tehetetlenség inkább úgy mondaná,hogy:
-Ne rinyálj már! Ha már nem tudod megtartani,legalább légy nagylelkű! Ki tudja mit hoz a jövő...
Aztán amikor így már elindulsz az elengedés útján... és megnyugszol kicsit... no meg ott a jó öreg Remény is...
akkor jöhet idővel, hogy elég érett és nyugodt vagy már rá,hogy megértsd mekkora ajándék volt az a szerelem,szeretet...
mennyi mindent tanított és tanít most is,főleg most...
és hogy maga az érzés most is itt van... és személytől függetlenül érzed... és hozni fog majd új szerelmet... vagy tán a régit... ki tudja... de addig is... emlékezz amikor vibrált... amikor átölelted volna az egész világot... hogy az milyen jó kis állapot volt... és a tied volt... azáltal kaptad,akit most elengedtél.... de az érzésnek... annak a felemelkedett állapotnak nem kell elmúlnia...
és amikor ezt átérzed,
akkor jöhet a többi...
amikor már valóban boldoggá tehet

"hogy megértem magam önzőségét, meg tudtam bocsátani. Ki tudom magamat vonni, vissza tudom őt adni saját magának. És mivel adok és adok, csak pozitív érzéseket élek meg!"

Ez leírva olyan egyszerű... csak megélve bonyolultabb kicsit...
de valóban megéri törekedni rá...

Az én pozitív érzésem kicsi tündérré tett,akit repített a szerelem...
míg várta az ő igazi társát! :)
Ja.. persze,hogy emberből tündér lettem... hiszen közben-valljuk be- kicsit azért belehal az ember a nagy elengedésbe!

Jó hogy itt vagy!:)

Ui: Közömbösség? az inkább olyan: Ugyan menj már! :)

Üdv! :)
Julcsi