Az első Nap

Ma van az első nap, hogy érzem, hogy át tudom alakítani az érzéseimet. Ez egy jelentős nap, minden szépségével, és fájdalmával együtt. A mesterem mondta egykor, hogy nem csak szép és jó van, hanem fájdalom is. De ez sem érdekes. Valami kimonhatatlant érzek napok óta. Hogy ami megoldhatatlannak tűnik, az hamarosan megoldódik. Megint sírnom kéne, de az egész nap törtnéseit végignézve, teljesen elment tőle a kedvem. Csak annyi a bűnöm, hogy létezek, és élek, és néha gyarló vagyok. Megbocsátottam magamnak. De ez már nonszensz, hogy belül ennyire örülök, pedig fájdalmat okoztam. Nem tudom már hibáztatni magam. Nem megy...Sajnálom amit tettem...
Másrészt meg, mintha valami súgott volna, hogy minden így lesz. És teljes nyugalom honol bennem, még némi káoszt is látva.
Bolond vagyok?
Mintha előjel is lett volna, egy lenyugvó napkorong láttán. Hogy miért kóricálok késő este a boltba? Hogy a lenyugvó napot láthassam még akkor utoljára. És nem tudom melyik nap volt az a nap?! Talán pénteken...
Olyan szép volt, és égő tűzű, mint még soha, már lassan lenyugodott az eredei kopasz fák felett, még épp hogy látszódott.
S én balga, bele sem gondoltam, hogy ez rossz...mert szépnek éltem meg ezt is.
Eszembe se jutott, hogy ez egy intuitív jelzés a számomra egy közelgő lemondásról. Egy elengedésről.
Ó és a reggel, gondom akadt, és egy fórumra írtam, aztán jöttek volna tovább idegesíteni. Elzártam a netet. Nekem ma szép napom lesz, ma vasárnap van, én nem idegesítem rajta tovább magam, s neki láttam a konyhát felmosni. Mert ez is az élet része.
És finom ebédet ettem anyuéknál...és a fene egye meg, akármit is csináltam, azért jó vagyok.
És ráérősen megcsináltam a munkám, aztán olyan kreatívat alkottam, hogy ihaj. Ma még olaszországban is látták....
Túl, túl, messze túl, az óperenciás tengeren is túl...
Aztán még valami kételyt keltőt kaptam, és még azt merészeltem válaszként írni, hogy -én mégis bízom a legjobbakban!
Rengeteg megérzésem volt szép sorjában a héten....
Mmmm....hát én ma nem hagyom magam!
Bízom benne, hogy jól alakul minden!
S ma holnap visszatér az, akit még az este megsértettem.

S lőn következő nap 03.22...
Reggelre beindult az intuícióm, a nap én vagyok. Mit csinált a nap? Elbújt...én is ezt teszem. Követem Isteni természetem.

"Tavaszi Napéjegyenlőség

Március 21-én teljes az egyensúly a nappal és az éjszaka, a külső és belső világ, férfi és nő között. Ezt az egyensúlyt a Kárpát-medencében a Víz Úrnője hozza el nekünk. A víz - az Istennő vére - éltet minket, táplálja a földeket, az elvetett magokat és tisztít.
Népszokásaink őrzik Villő Istennő emlékét. Villő, haját virágokkal és zöld ágakkal, testét kagylókkal díszítő tündérleány, aki elhozza a tavaszt. Villő Istennő jelenik meg a villőzés alkalmával házról házra hordott, szalagokkal vagy festett tojásokkal díszített villőágban, amely elhozza a tavaszt, miután a kiszebabával kidobták a telet a vízbe. Vízben cserél helyet a két Istennő, vízben tűnik el az egyik és vízből emelkedik ki a másik, aki figyelmünket belülről ismét a külső világba irányítja. A téli, lecsendesült időszakban befelé figyeltünk, szembenéztünk lelkünk mély kútjába elrejtett érzéseinkkel, azokat magunkhoz öleltük, megértettük mit üzennek nekünk és most itt az ideje, hogy velük új teremtésbe kezdjünk.

Mielőtt Villő áldásával növekedni kezdenek elvetett magjaink hívjuk az Ő ajándékának, a víznek a megtisztító erejét tisztítson meg minket, gyógyítsa érzelmeinket. Ez az ősi szokás bújik meg ma is a húsvéti locsolkodás mögött, a régen minden bizonnyal tavaszi napfordulóhoz kötődő szokás a kereszténység hatására kapcsolódott össze a húsvét ünneplésével.

A tavaszi napforduló Úrnője jelenik meg Gyümölcsoltó BoldogAsszonyunk alakjában is. Ő a termékenységet és a növekedést segítő Istennő, megérinti, beoltja a gyümölcsfákat és azok termést hoznak, gyümölcsöt érlelnek érintése nyomán. Gyümölcsöltó Boldogasszonyunk növekedésre indítja a mezőt, visszahozza a fecskéket és gólyákat, sőt tiszteletére a hal is felveti magát a vízben.

A Víz Úrnőjéhez kapcsolódnak álló- és folyóvizeink. Ő a Tisza vizében hosszú szőke haját fésülgető Úrnő, aki gyengéd anyaként fogadja a hozzá siető kis folyókat, de megtapasztaljuk zabolátlanul tomboló érzelmeinek erejét is, amikor haragra gerjedve áttöri a gátakat. A Balaton vize az egykor ezt a földet borító őstenger maradványa, Thétisz tengeristennő könnyei. A Föld szelleme szerelmet érzett a Tenger Istennője iránt és szerelmét igazi macsó módjára próbálta bizonyítani, hatamas bazaltsziklákat dobált és őrjöngött. Az Istennő megijedt és egy barlangba menekült. A Föld szelleme felszippantotta a tenger vizét, kereste szerelmét, majd végül bánatában lefeküdt a földre, de teste zuhanása elzárta a barlang bejáratát. A megmaradt szűk kis rés elég volt arra, hogy az Istennő könnyei kiszivárogjanak és létrehozzák a Balatont. Thétisz a víz azon őserejét szimbolizálja, amely egyszerre képes pusztítani és életet adni. A Duna vize pedig nem más, mint Danu Istennő életet adó vére, az örök élet vize, amely őrzi az előttünk ezen a földön jártak tudását, érzelmeit, vágyait és reményeit.

A Víz Úrnőjét kőkori őseink MadárIstennő alakban tisztelték. Számtalan régészeti lelet tesz erről tanúbizonyságot: vázák, kancsók, csörgők és egyéb rituális tárgyak a MadárIstennő alakjában, és a víz ősi szimbólumaival díszítve.

Villő színe: kék, zöldeskék, türkíz
Villő helye az évkeréken: kelet
Villő szent állatai: vízimadarak, gólya, fecske, halak, bálnák és delfinek
Villő talizmánjai: kehely, tojás, kagyló"

Idézet: Veres Kriszta, Brigitta Istennő Papnője - telihold.hu