Az áldozati szerep

áldozati szerep(Story Waters októberi, budapesti közvetítésének részlete)
"Az egyik legnagyobb energiablokk, csapda, az egyik legmélyebb gyökér az emberiség pszichéjében és energiaszintjében az, ami leggyakrabban előkerül, és amitől meg kell szabadulnunk az egész bolygón, a legmélyebb szinten, a rabszolgaság lenyomata. Ez fejlődött tovább, alakult át azokba az elnyomási rendszerekbe, amelyeket megtapasztalunk. Ezt az áldozati szerepet kell elengednünk. A szívünkben lévő köveket, kavicsokat kell elengednünk. Ahogy az energiánk nő, ők is nőni fognak. Valamit cipelünk, amit nem kell magunkkal vinnünk, ami eltakarja előlünk a saját lelkünk igazi valóságát. Az áldozatok története nagyon kényelmes hely mindnyájunknak. Mit csinál az áldozat-szerep? Másra terheli a felelősséget, az életünk iránti felelősséget valaki másra teszi. Másokat okolunk a saját életünk kudarcaiért. Itt van az első üzenet. Ráébredtünk, rádöbbentünk, megvilágosodtunk, csak látnunk kell, úgyhogy most erre az áldozati szerepre kell figyelnünk. Úgy tesszük ezt, hogy megtagadjuk egyenesen, közvetlenül. Ez sokunk számára nehéz lehet, mert az áldozati szerep megpróbálja magát védeni, megpróbálja fenntartani a tudatosságát, megakadályozni mindazt, amit tenni akarunk. Érezzük az energia lenyomatát kollektíven és egyénileg is, a bolygón, az országban. De vannak energiaösvények, és minél többen hisznek ezekben az ösvényekben, annál inkább ezek az ösvények országúttá válnak. Ha nincs kérdés, hogyha nem gondolkodunk, akkor elérkezünk. Vannak olyan áldozati történetek, amiket ismerünk és hiszünk neki. Rengeteg energiát fektetünk beléjük, saját magukat akarják fenntartani ezek a történetek. Ezért van az, hogy kényelmes helyzetet biztosít ez az áldozati szerep, mert megsajnálnak minket miatta. Azt mondják, hogy: „Ó, te szegény”, megölelnek együttérzésből. Akkor, abban a pillanatban ez az ölelés jól eshet, de össze sem hasonlítható azzal, mintha saját magunkba belépünk, saját szuverén lényünkbe, amikor tudjuk, hogy mi vagyunk saját életünk és létünk királya és királynője egyben. Nézzük meg ezt az áldozati szerepet. Az egyik legmélyebb valóságot hadd osszam meg veled. Ami most a legfontosabb, hogy saját magunk valóságát hozzuk létre. Mindent a te saját egyéni valóságodban, amit megélsz, azt te magadnak választod. Az áldozat szerep, az áldozat története mondja csak azt, hogy nem, ez nem így van, nem én választottam bizonyos dolgot. Nem én döntöttem így. Nagy fájdalmat, nagy szenvedést okozott valami az életemben, és hogyan választhattam volna én ezt. Ezt velem tették. Csak cipelem a terheit, próbálok tőle megszabadulni, de velem tették. Persze, ha ezt éled meg, ha ezt érzed, akkor nem érzed azt, hogy hogyan tudsz ezen túllépni. Tudjuk persze, beszéltünk erről, hogy spirituális szinten minden lélek nyitott, tudatos. Minden szituáció, az életednek minden történése az emberi szinteden, az elméd szintjén a „52.44” szinteden. Lehet, hogy nem láttad, hogy jön, lehet, hogy sokként, megrázkódtatásként ért téged, behatolásként élted meg. Spirituális szinten a lelked sétált bele ebbe a helyzetbe. Minden látható volt, pontosan tudható volt, hogy mi lesz az, amit majd megtapasztal. A lélek nem mindig tudja pontosan, hogy hogyan manifesztálódik, hogyan jelenik meg fizikai valóságában, mert ezt te hozod létre, a saját hitrendszeredet hozod létre, ezt interpretálod. Te hozod létre saját magadnak ezt a valóságot, a fizikai síkot is, az időt is, mindent te hozol létre. Bármi is maga a helyzet, nincsenek hibák, nincsenek meglepetések. Ha egy sötét utcába sétálunk be, és leszúrnak minket, kirabolnak minket, mert valaki ott várt a sötét sikátor kellős közepén, azzal a szándékkal, arra várt, hogy valakit kirabolhasson, spirituális szinten ezt a másik lelket te már láttad. Meghajoltatok egymás előtt, a legnagyobb tiszteletet mutattátok egymásnak, csodálatos táncot adtatok elő, és azt mondtad: igen, kérlek, rabolj ki, át akarom élni ezt az érzést. És a rabló azt mondta: én meg akarom élni azt az érzést, hogy valakit kirabolok, valakit meglopok, valakit megcsorbítok. Azonosság volt a fizikai realitás szintjén, a tapasztalat pedig megvalósul.
Amikor ezt a saját életedre alkalmazod, látni fogod, hogy hol vannak a sebeid, hogy ellenállsz ennek a gondolatnak, ellenállsz ezeknek a sebeknek. Kezdődhet ez magával a dühvel, azzal a dühvel, amikor azt mondod, hogy nem én döntöttem, nem én választottam, nem én csináltam. Érezd át a dühöt, bármit is érez a szíved, érezd meg, érezd át. Éld meg. A túloldalon, a dühöd túloldalán nagy szabadság vár rád, a dühöd túloldalán a szabadság vár. De ezen a félelmen át kell jutnod a dühön keresztül. A düh démonivá vált, és pontosan ez tartja fenn a falakat, a barikádot. Ez választ el téged saját magadtól, ami te vagy. Hogyha ez a fal leomolhatna, hogyha a lényed másik részéhez is hozzáférhetnél, akkor át tudnád élni mindazt, amit élned kell. Meg kell értened, hogy az a tapasztalat, amin átmentél, hogy kiraboltak, azt te döntötted, tudatosan te választottad, te sétáltál be a sikátorba. De ez nem azt jelenti, hogy ezért nem lehetsz dühös, hogy nem érezheted a fájdalmat, hogy nem érezheted a szomorúságot és nem zokoghatsz, nem sírhatsz.
Ez abból fakad, hogy döntöttél, hogy döntést hoztál. És hogy miért döntöttél így, erre döbbensz rá, és mindegy, hogy ez mi is. Még a legszörnyűbb dolgok is, az erőszak, a gyerekek bántalmazása, ahogy végigsétálsz ezen az ösvényen, és ahogy rádöbbensz magadra, meg fogod érteni, hogy miért döntöttél úgy, ahogy döntöttél, miért volt szükséged erre a rádöbbenésre, a ráébredésre, miért kellett így megérezned a dühön keresztül a szívedet. Mert csak így tudtál megszabadulni tőle. Úgyhogy azt mondjuk, vállalj felelősséget az életedért teljesen, mert te hozol létre mindent, minden egyes aprócska részletet. Érezd át, érezd át, hogy ez a rádöbbenés mivel jár, akkor is, hogyha jó, kellemes, pozitív, akkor is, ha rossz, ha negatív. Mert az az öröm, ami a másik oldalon vár, az az öröm, ami a tied a túloldalon, amivel túllépsz az áldozati szerepen, olyan gyönyörű, olyan felszabadító. Egy szélesebb tér tárul eléd, mint korábban, az élet gyönyörűvé válik. És ahogy egyre jobban rádöbbensz erre, ahogy magad mögött hagyod a régi sebeidet, magad mögött hagyod az áldozati szerepedet, egyre jobban érezni fogod a szívedet. És ahogy egyre jobban érzed a szívedet, úgy egyre jobban érzed a szeretetedet, az örömödet, a lelkedet. A valóság tükre, a személyes valóságod tükre egyre örömtelibbé válik, egyre gyönyörűbbé válik, ahogy magad mögött hagyod az áldozatiságodat, ahogy magad mögött hagyod a múltat. Ez az áldozat másik része, az érme másik oldala. A múlt, az a múlt már megtörtént, a múlt az múlt, nincs már, el kell temetnünk az egészet. Semmire nincs szükséged ebből. Amit tanultál, amit elengedsz, a sebesülés, amit elengedsz, a sérülés, amit elengedsz, megváltoztatja az energiádat, a realitásodat. Ha megtörtént, megtörtént, nem kell a tudást, a történetet, a megszerzett ismeretet magaddal cipelned."

Hozzászólások



:)

Köszönöm Zorba ezt a csodálatos kívánságot!:)



Csak egy barátomat idézem...

"A lehetőség egy ajtó. Senki nem nyitja ki helyetted."

Pénzre, társra, szellemi javakra vágyni mindenki tud... Befogadni ezeket az életünkbe, bizony gyakran nagy bátorságot igényel...

Kívánom mindenkinek, Legyen elég bátor felismerni a lehetőséget, s beengedni azt az életébe!!! Legyen az bármi is...

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba



Gini

Mit ertesz azon,hogy elbirjak a penzt?Gondolom nem a penzes zsakokat kell utanad cipelni?
De ha igaz, megbizhato tarsakat keresel,csinalj egy-ket olelesnapot a hontaloknal,es akkor kiderul,ki olyan bator es odaado,hogy veled kez a kezben fejest ugorjon egy ilyen fantasztikus munkaba!

Szeretettel,
felebarat

Hol az a LEHETOSEG kapu,hadd keruljek beljebb rajta!Persze,csak utanad!



Felebarát

Nem a következő 100 éves terveimről beszéltem, hanem a következő 5 évesről :-)
De addig keresem a társaimat, akik elbírják a pénzt - mert azt hiszem nem mindenkinek van hozzá képessége -, és meg is akarják ragadni a lehetőségeket, hogy mindezt együtt, közös erővel végezhessük el.
Néha az a bajom ezzel az oldallal, hogy feketén-fehéren leírjuk a bőséget akarjuk megteremteni, de a LEHETŐSÉG nyitott kapuján - amit esetleg már valaki be is járatott és hiteles -, szépen elsétálunk, mert megijedünk tőle.
Vagy kényelmesebb az áldozati szerep?

Életem...



Gini

Nagyon szep gondolatok,remelem mielobb sikerul a megvalositas is!
Es addig?

Szeretettel,
felebarat

Terez anya anyagi szempontbol a 0-rol indult! Es egy vilagot teremtett!



Zsul

Ha te lennel aki magasroptu gondolatokkal probalkozna elmagyarazni egy hontalan embertarsunknak a vonzas torvenyet,es az felallna es fakepnel hagyna teged,mondvan,mirol beszel ez a holyag,biztos nem nekem magyaraz,lehet,hogy most eresztettek ki a dilihazbol,es arrebb allna,...hat en is jokat kacarasznek !
De en a masik gondolatodra reagaltam,MEGHALLGATNI.Igen,ezzel kezdodik a segitseg,es az eloadas.De te itt lenntebb mar olyan szepen leirtad,gondoltam,nem szukseges ismetelni.
Ahhoz,hogy vmit ugy tudj atadni,hogy az nyitott fulekre talaljon,elobb meg kell teremteni a megfelelo legkort,es kapcsolatot.Aki segitsegre szorul,attol nem el-,hanem odafordulni,ha ker,segiteni,ha csak van,magabazuhanva,egyedul,osszetorten,akkor megszolitani,igen megszolitani.Bekapcsolodni abba a vilagba,ahova kerult,es kivezetni onnan,szeretettel.Emlekeztetni arra,amirol megfeledkezett,pl. hogy a titok,a vonzas erte is van,mint mindannyiunkert.Megismerni,felismerni,megerteni,mindenkinek egy lehetoseg a szebbhez,jobbhoz.Csak jol kell megvalasztani a "nyelvet",es az utemet,hogy megerthesse,mirol beszelunk.
Es ha ezzel az elesett,megfaradt emberrel nap mint nap talalkozunk,adni neki az idonkbol par percet,egy kis beszelgetesre,egy szoval,mondattal egy kerdessel hozzasegiteni egy epito gondolathoz.Megadni neki azt az erzest,hogy nincs egyedul.
Felelosseget vallalni egy ismeretlenert?! Ajjaj!Eleg a magam baja- gondoljak sokan- es tovabbmennek,nem is lattam senkit.Pedig sokszor sokkal kisebb a sajat gondunk,bajunk,mint a masike.Hogyan merheto? Tedd fel a kerdest magadnak,ott es akkor,cserelnel-e vele?
Adni,adakozni abbol a jobol,amivel megaldottak minket,nem csak penzt jelent.Lehet etel-ital,takaro.Vagy! A tudasunk,a tapasztalatainkbol leszurt hasznos tanulsag,a pozitiv kisugarzas egy sugara,a vegtelen szeretet egy szelete,vagy akar a humorbol fakado jokedv,ami elfeledteti par percre a ketsegbeesett,remenytvesztett ,nyomott hangulatot.Vagy egy oszinte ima,amivel segitseget kerunk neki,helyette,erte.
Barmit adhatsz ,csak szivesen tedd!Egy lepest felfele a godorbol.

Szeretettel,
felebarat



Nagyszerű és felemelő...

...érzés kimondani:

-Felelős Vagyok Az Életemért!!!

Próbáld ki, ez varázslat!!!

S már pereg is le Rólad a fent említett szerep.....

Drága Admin! (( ))

Köszönöm!!!

Mindig Jó Érzés, Nyitott Szellemiségű Barátaim Írását Olvasni!!!

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba



Imi, annál is inkább mert

Imi, annál is inkább mert ugye Vitale is volt hajléktalan.
Az én elképzelésem is az, hogy amint elérem azt a szintet a Lyonessben, hogy már teljesen a karitatív vágyaimnak élhetek, egy hajléktalan rehabilitációs központot hozok létre. A legnagyobbat, legkomplexebbet amiről szépen mindent megálmodok. Emellett gyerekkórházakat építtetek.
Ez az én vonalam stipi-stopi... :-)
Még mindig nyitva vannak a kapuk, akinek van füle, hallja... :-)
Amúgy végtelenül egyszerű lerázni a felelősséget és áldozati szerepben tetszelegni.
A lehetőségek mellett elmenni ilyen állapotban igen könnyű, mert minden nehéznek és elérhetetlennek tűnik.
Talán érdemes a kinyújtott kezeket megragadni... Talán.

Életem...



:)

Ilyet én is látni vélek... első ilyen érzésem az Eckhart Tolle: Új Föld elolvasása után volt, amikor azt éreztem magamban: "Aha... tényleg, jéééé, miért is ne?! Miért ne haladhatnánk közösen mindnyájan ebbe az irányba?!"
A második ilyen élmény pedig ez az SA féle hsz volt.:) Jól van alakul a molekula.:)

Kedves Felebarát és Moncsi: ok, így már értem, csak pillanatra képzeljétek bele magatokat egy általános helyzetbe... egy átlagos helyzetbe. Persze itt is bőség van, tehát annyi reakció és érzés és sokféle ember van közöttük is, hogy hihetetlen, de egy átlagos helyzetbe gondoljatok bele. Tényleg nem vicces, de valahol a helyzetnek mégis van valami komikum szaga...:)



Pont most hétvégén

Pont most hétvégén hallottam egy szép kezdeményezésről, Joe Vitale, aki a Secret c. filmben is szerepelt, összeállt pár emberrel, pl. a Secret filmből még Lisa Nichols és James Ray is benne van, és azt tűzték ki célul, hogy a hajléktalanokat segítsék, erre létrehoztak egy weboldalt is a kezdeményezésnek, itt: www.operationyes.com

Nekem nagyon tetszik, és az tűnt fel, hogy a lap alján lévő közösségi oldalak között három magyar honlap is megtalálható :-) ezek szerint hallottak már Magyarországról :-) biztos lesz itthon is előbb-utóbb hasonló kezdeményezés. Ez azért jó, mert akik a titokkal foglalkoznak, azok a környezetükkel is foglalkoznak, úgyhogy előbb-utóbb csodás világan fogunk élni, ahol az emberek odafigyelnek egymásra, és segítik egymást. Én már látom is... ;-)



Draga Zsul

Koszonom,hogy kimondtad.Igen,errol beszelek. "...azon a nyelven,amin ok is megertik..."es ez az eloadas azzal kezdodik,amit te itt hozzatettel.
Koszonom,hogy egyuttgondolkozol velem!
Es Moncsinak is koszonom,hogy elmondta,mert pont errol van szo,minden helyzetben.Nem megmondani a tutit,csak felhivni a figyelmet, emlekeztetni arra,amirol megfeledkezett.
Roviden: szeretettel "felemelni".

Egyutt gondolkodni vegtelen orom!
Szeretettel,
felebarat



Drága Zsul,ezen a tőled

Drága Zsul,

ezen a tőled szokatlanul kemény hangvételen először ledöbbentem, aztán meg percekig nem tudtam abbahagyni a nevetést :-))))))) Pedig nem vicces a téma, bocsánat. És én is azt gondolom hogy a segitség útja nem a 'majd én megmondom neked a tutit, hogy is kéne csinálni'-ban rejlik. Először tényleg érezni kell, hogy valaki meghallgat és megért, és utána egyenrangú felekként lehet 'beszélgetni' a kérdésekről és ennek során esetleg óvatosan irányt mutatni, lehetőséget felcsillantani, reményt kelteni... A kéretlen, kioktatásnak ható mondatok csak elutasítást válthatnak ki...

Szeretettel:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik...".



Drága felebarát!

Ha te kiállnál nekik előadást tartani, úgy elküldenének a büdös pi*****, hogy még!
Ha tényleg tenni akarok valakiért, akkor soxor az első és néha az egyetlen: meghallgatom türelemmel élete történetét (ha úgy adódik h nekem önti ki azt) és nem jövök mindenféle univerzális törvényekkel és életigazságokkal.



Nincs is tobb Admin,pont ugyanannyi!

Mindenkiben van ugyanannyi,csak a kulonbseg,ki mennyit enged meg maganak a vegtelen szeretetbol.
Pl. azert nem mennek be az ingyen szalloba,mert felnek a lopastol,hogy csak egy konnyebb peldat emlitsek.Igen,feltik azt a keveset,amilyuk van.De nem hinnem,hogy csak a szallassal lenne gondjuk!
Egy olyan felemelo eloadas,amit itt fent leirtal,csak epp azon a nyelven,amin ok is megertik,az nagyon jo segitseg lenne,megha egyszeri is,azt hiszem.
Koszonom a filmajanlot,ha lehetosegem lesz ,feltetlen megnezem.Addig is,belegondolok,hogy ha en lennek a helyebe es o az enyembe,az milyen lenne,es mar le is dolt az a korlat.
De a hontalanok csak egy pl.a sok "eltevedt",megfaradt,magatehetetlenne valt embertarsunk kozul.
Gondolom egyetertunk abban,hogy a Titok,a Vonzas,mindenkinek jar,es ki adhatna at szebben,jobban,es erthetobben,mint az,aki mar ismeri es erti is.Akar egy morzsajat,kezdesnek.

Sikeres korlatdontogetest mindannyiunknak!

Szeretettel,
felebarat



kedves felebarat!

kedves felebarat! köszönöm a kedves szavakat, de nem hiszem hogy tobb lenne bennem mint bárki másban :-) nem szoktam elfodítani a fejem, beszélgetni is szoktam hajléktalanokkal ha épp úgy adódik. egyébként régebben zavartak, de a beszélgetések istennel c. film óta kicsit máshogy állok ehhez a kérdéshez is. ha nem láttad még a filmet, nagyon ajánlom. a hajléktalankérdés megoldásához egyébként több információ kellene, pl. hogy miért nem mennek be a szállásokra, ami ingyen van, ha ezekre tudnám a választ, akkor talán el lehetne gondolkodni hogy mi a megoldás. szerintem az alapvető baj az, hogy teljesen máshogy gondolkodnak... és bevallom, hogy nekem fogalmam sincs hogyan. üdv, A.



Kedves Admin

Igazad van! A legfontosabb,hogy mindenki a kozvetlen kornyezetevel torodjon,segitsen,ahol,es ahogyan tud.
"ezekhez az emberekhez nehez eljuttatni barmifele uzenetet kozvetlenul,de szemelyszerint nem is akarok."-irtad.
Ertsem ezt ugy,hogy az utcan elforditod a fejed,ha egy ilyen emberrel talalkozol?Es tovabbmesz nyugodtan,mintha ott se lenne?Nem fordul meg a fejedben,a kerdes:hogyan,mit segithetnek ennek az embernek?Vagy ez mar um. isteni cselekedet lenne es ez szegyenletes egy embernek?
A te hozzaallasod,olyan szemelyvalogato izu!
Nem hiszem,hogy ez lennel te!Ennel sokkal tobb van benned!Csak azok a franya korlatok ne lennenek olyan nehezen ledonthetok!

Szeretettel,
felebarat



Kedves Admin! Én nem

Kedves Admin!
Én nem tettem fel kérdést, csak reagáltam a te "kérdésedre", a hajléktalanok segítésével kapcsolatban.



kis kiegészítés Zsul

kis kiegészítés Zsul hsz-hoz :-)

megint a Jóbarátokhoz nyúlok vissza, mint mostanában sokszor :-) a második évadban van egy rész, amikor a Hootie and the Blowfish koncertre mennek.... meg is találtam a YouTube-on:
http://www.youtube.com/watch?v=6HSsUvVztSo

egy elegáns étteremben ünneplik Monica előléptetését, akkor Joey, Phoebe és Rachel, mivel nekik nem sok pénzük van, csupa olcsó kaját rendelnek, míg a többiek degeszre eszik magukat a flancos ételekkel... a végén amikor Ross elosztja hatfelé a számlát, kiborul a "bili"... na ez a rész nagyon nagy igazságokat fogalmaz meg a PÉNZ-zel kapcsolatban, ami ide most nagyon illik... előjön benne az elfogadás, a pénzhez való hozzáállás kérdése, és az érzések. ebből a jelenetből sokat lehet tanulni :-)
az étteremben kiderül, hogy Joey-ék azért nem szeretnek drága helyekre járni, mert nincs elég pénzük, ezért másnap meglepetésből Ross-ék hoznak nekik vacsorát, és megveszik a hat jegyet a koncertre, ajándékba a többieknek... (kb. a 7. percnél van a jelenet, nagyon hatásos...) a megajándékozottak mégsem boldogok, hiába szép gesztus az ajándék, mert ezzel úgy érzeik, hogy lenézik őket... szóval ezért kell vigyázni arra, hogy amikor azt gondoljuk hogy másnak jót teszünk, akkor lehet (annak ellenére hogy megajándékozzuk) lehet hogy neki ez nem esik jól... :-)

az önkéntes, kérés nélküli segítégnyújtás kicsit olyan, mintha Istent játszana az, aki segít... és azt nem szabad :-) úgyhogy erre vigyázzunk, nehogy megfázzunk! :-DDD



segítség

Erről annyit: a kéretlen segítségnyújtás nagyon ritkán lehet valódi segítségnyújtás, ezért kerülendő. Sokan a szeretetet igazolásúl téve segítenek a másiknak, azaz olyat tesznek, ami szerintük a legjobb a másiknak, de a másik szerint nem. Nem az a lényeges, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy mit érez az a személy, akinek segítséget kívánnak nyújtani. Annak érzi e, vagy se.
A másik pedig, hogy ha szeretünk valakit, akkor nem kell külön akarni a segítségnyújtást, és bármi segítségnyújtás lehet mégis... akár a "semmi" is, hiszen ha szeretettel jelen vagyok valaki mellett, és egy árva büdös szót se szólok, azt ő szintén segítség képpen éli meg, mégha lehet nem is nevezné annak, mert több energiája lesz. Persze, hogy jó érzés, ha tevőlegesen is segíthet az ember, de ahoz nagyon nagy figyelemre van szükség... figyelni kell, hogy meglássuk mit kíván a másik, mit szeretne a másik, és hogy ehez mi tudunk hozzátenni vagy nem...és meg kell tanulni elfogadni, ha a konkrét segítségnyújtásunkat elutasítja egy szeretett személy.
A legkellemesebb, és legbizsergetőbb segítség, ha úgy segítjük a szeretett személyt, hogy hozzásegítjük saját fényéhez, erejéhez... előbb-utóbb talán magától is menni fog, s akkor ez minket is mégnagyobb örömmel tölt el. S ha ez az illető a szerelmünk, akkor ez már maga a tökély.:) Már megint habzsolom az élvezeteket gondolatban, inkább leállok.:D



félreértés

Az csak egy félreértés! Admin az a TÁRGYA annak a hsz-nek, amit FELEBARÁT írt.:) És ebben a hsz-ben van feltéve a kérdés, amire te is reagáltál már SA.:)



kedves zicc! köszönjük a

kedves zicc! köszönjük a hozzászólást, sok hasznos dolgot tanulhatunk mi is tőled :-) és kívánom hogy te is találj sok érdekes történetet itt az oldalon...
amit tőlem kérdeztél, azt nem értem... milyen kérdést tettel fel a végén? hol? :-)



kedves felebarát! ezekhez

kedves felebarát! ezekhez az emerekhez nehéz eljuttatni bármiféle üzenetet közvetlenül, de személy sezerint nem is akarok. én a saját környezetemben lévő embereknek próbálok segíteni, ha kérik. csak úgy, kérés nélkül ritkán szoktam egyébként segíteni, hiszen honnan tudjam hogy kinek van szüksége rá, és kinek jó az, ami van körülötte...



Sziasztok! Még nem szóltam

Sziasztok!
Még nem szóltam semmilyen cikkhez, de most úgy érzem, hogy szükséges.
30 éves házasságom, bomlott fel, 3 éve. most már rájöttem, hogy az "áldozat szerepet játszottam" és mindig másokat okoltam a boldogtalanságomért. Úgy éltem, ahogy a cikkben le van írva. Egy éve látom tisztán, az életem addigi szakaszát és tényleg tiszta szívvel állítom, hogy azóta teljesen más ember lettem. Boldog ember lettem, és elfogadtam a sorsom, sőt köszönöm, hogy így alakult. Az tény, hogy sokkal rosszabb helyzetbe kerültem, de bármi történik erős vagyok és magam ura vagyok. A hétköznapjaim ugyan úgy telnek, de valahogy még is más. A gyerekek miatt is ugyan az az életem de még is más. Bármit csinálok, adok, azt önszántamból, és boldogan adom. Nem azt mondanám, hogy szabad lettem, de , boldogabb azt igen. A betegségeim is elmúltak, a félelmeim is átalakultak, nyitottabb lettem. Merjetek magatokba nézni, szembesülni, előbb-utóbb, meg kell tenni, mert a sors addig állítja "ezt a felelősséget" eléd, amíg meg nem teszed. Mindenféle képen szembesülünk magunkkal, de jobb minél előbb, ne várjuk meg a tragédiákat. Nem lesz az életed, soha boldog, ha áldozatosan élsz, ha a megfelelésnek teszel eleget. Ne a mások jelzései alapján várd, hogy van értéked. Mindig meg akartam minden téren mindenkinek megfelelni, de már a csalódást is előre megteremtettem, magamnak, mert ez lehetetlen, és senki nem is várta tőlem, (ezt utólag tudtam meg és értettem meg). Az áldozat szerepem, teljesen elnyomta az igazi énem, már nem én voltam az én, szerepeket játszottam, annak megfelelően, hol, mit várnak el tőlem.
Most már levegőt kapok, nincs torok szorítás, nincs betegség, és merem vállalni magam. Azóta sokkal több szeretetet kapok, mert adok is, de a magam módján,!!! A családom is más lett mert én is változtam, sokkal szeretet teljesebb, sokkal figyelmesebb, és boldogabb!! Ne félj, nézz magaddal szembe, és csak jobb lesz, és ha nem bírsz akkor ne panaszkodj. mert az is te vagy, te vállalod.
Kedves Admin!
A végén feltettél egy kérdést, ami sok vitát már eredményezett, nekik csak akkor tudsz segíteni, ha maguk is akarnak változtatni, de a saját tapasztalatom is azt mondatja, hogy nagyon nehéz. Segíteni kell!!, az biztos, de akár merről próbálsz nagyon kevés "sikert" lehet elérni, sajnos.
UT: a titok "módszert" kisebb sikereket elérve gyakorlom, de valamit nem csinálok még jól, ezért is vagyok itt, és olvaslak bennetek, hogy tanuljak. "Önző módon", azt kívánom, hogy érjetek el minél több sikert és írjátok meg, hogy tanuljak belőle.
Szeretettel Zicc



Hihetetlen

Érdekes...mintha ez a cikk nekem szólna! Teljesen átélem mindazt ami itt szerepel,
és még mielött ezt elolvastam volna úgyanígy gondoltam MINDENT!
Szóról-szóra!!! Tegnap éltem át újra az áldozat szerepét,ami lassan egy éve újra
és újra megjelenik..Tegnap zokogtam,összeomlottam! Azt kérdeztem: miért?
Aztán jött a düh,harag és utána a megvilágosodás,mérhetetlen elszántság:
kitörök ebből és SZABAD LESZEK!
Ennyi energiát és elszántságot még soha nem éreztem,valószínű mindez kellett
ahhoz,hogy ezt elérjem!
Én átlépek az újvilágba!!!
Hiszem és tudom!Akarom a szabadságot,a lelkem nyugalomra vágyik,arra hogy minden
jót átéljek amit eddig megtagadtam magamtól,mert áldozat szerepet éltem.
Sok sikert kívánok a hozzám hasonlóan megvilágosodott társaimnak!



... jól esett

valóban nagyszerű dolgokat fogalmaz meg az írás! Köszönöm.
üdv.
peg68



Admin

Nagyon szep,intelligens iras.Hasznos is,annak,aki megerti.Es,aki nem erti, pl.egy kevesbe iskolazott,egyszeru ember,aki ott sinylodik az utcan,mert nincs hova mennie,es csak sajnalja magat,es tehetetlen.Neki mit mondanal?

Szeretettel,
felebarat