Az előítéletről

büszkeség és előítélet (bal helyett ez jobb)Azt írja a könyv, hogy "gyakran úgy tűnik, hogy vannak egyesek, akik bizonyos jellegzetességeket nem szeretnek más Lényekben, és mivel nem szeretik ezeket a tulajdonságokat, felelősek az előítéletért. Szeretnénk rámutatni, hogy ez nem csupán annak a műve, akit előítéletességgel, elfogultsággal vádolnak. Sokkal gyakoribb, hogy az, aki diszkriminálva érzi magát, az a legerősebb teremtője az élménynek.
Az a Lény, aki úgy érzi, hogy mások nem szeretik - bármilyen okból, legyen az vallási, faji, nemi, vagy társadalmi helyzetből adódó ok - nem számít, milyen okból érzi magát hátrányosan megkülönböztetve - úgy vonzza be ezt a problémát, hogy figyelmet szentel az előítélet problémájának."
Na ezzel a résszel komoly gondjaim akadnak. Mondanivalóját és részleteit illetően is. Megpróbálom kifejteni. Előre bocsájtom, hogy az esetleges fordítási hibákat nem tudom ellenőrizni, nem tudok angolul, nem is olvashatnám az eredetit.
Először a részletekről:
"gyakran úgy tűnik"- ???
Nekem pedig az a tapasztalatom, hogy az előítélet van, létező valóságunk része. Mást ne mondjak, Ti nem tapasztaljátok ezt saját szemléletetekkel kapcsolatban? Ha vonzás törvényéről beszéltek olyanoknak akik elzárkóznak tőle?
Most a lényegről:
"ez nem csupán annak a műve, akit előítéletességgel, elfogultsággal vádolnak. Sokkal gyakoribb, hogy az, aki diszkriminálva érzi magát, az a legerősebb teremtője az élménynek." ???
Ne mentsük fel ilyen könnyen az előítéletességtől vezérelt emberek cselekedeteit. Hamar eljuthatunk oda, hogy a II. világháborúban a zsidók magukra hozták a koncentrációs táborokat, a gulágra telepítettek ezek szerint még felelősebbek mint a sztálinista pribékek, Izrael és a zsidók nem is annyira felelősek a palesztin milliók sorsáért, és a dalai láma és a tibetiek inkább okai sorsuk jelen alakulásának, mint a kínaiak.
Ez így egyszerűen elfogadhatatlan.
Azt még értem, hogy egy adott kisközösségben ha a fenti nagy társadalmi előítéletességtől (vagy ezekhez hasonló más jelenségektől) nincsenek befolyásolva, akkor az egyén tehet arról, hogy bevonzza e az előítéletességet. De sajnos nem steril körülmények közt élünk, befolyásolnak minket.
Senki - aki előítéletességében embertársa ellen beszél, vagy tesz, nem mentesülhet attól a felelősségtől, amit ez magában hordoz.
Semmilyen törvény, még a vonzásé sem mentesítheti ez alól. Ne mentesítsük az előítéleteseket azzal, hogy "aki diszkriminálva érzi magát, az a legerősebb teremtője az élménynek".
Ez így túl egyszerű. Nekik.
Ti, hogy gondoljátok?

Hozzászólások



:)

:)
Úgy döntöttem, hogy törlöm, amit írtam.



Egyéni vs. közösségi teremtés... :)

Kedves Scept! :)

Ez így van! :) Minél nagyobb a tömeg, annál nagyobb az összpontosítás energiája... :) És ha ez a tömeg elér egy bizonyos kritikus nagyságot, akkor képesek vagyunk az egész bolygót felemelni! :)
Ám nem árt figyelni, nehogy elkövessük azt a hibát, amit pedig az emberiség nagyon is hajlamos elkövetni: nevezetesen, hogy mások öszzpontosításának irányítására, mások rezgésszintjének szabályozására törekszünk a sajátunk helyett! :)

Szeretettel,
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
https://www.plimus.com/jsp/dev_store1.jsp?developerId=90828
http://www.irdmegakonyved.com



ki, mire gondol?

Kedves Álomkereső!
Azt írod , hogy
"A másik dolog az, hogy ahogy egyre inkább fény derült a koncentrációs táborok szörnyűségeire, egyre többen kezdtek el vágyni arra, - és nem csak zsidók - hogy az az egész világégés véget érjen.
Márpedig minél nagyobb tömeg összpontosít ugyanarra a dologra, annál nagyobb teremtő energia áramlik felé... :) "
Azt gondolom, hogy ezt kerestem.
Hiszen amit most írsz az nem csak a totális egyéni teremtés, hanem a közösségi. Hiszen nyilván a gázkamrába beletörődő ezrek, már nem teremtettek semmiféle boldog jövőt. Ezt józan ésszel nem is lehet elképzelni. De azok a milliók akik megelégelték a szenvedést, sajátjukat és a világét, elhozhatták nekik is a meg nem álmodott jövőt.

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



Kedves Scept! :)

Ha kicsit jobban figyelünk saját magunkra el tudjuk dönteni, hogy akarunk-e pörögni vagy sem. :)
Ha nem akarunk, akkor egyszerűen valami mást választunk helyette és határozottan elindulunk abba az irányba, amit kinéztünk magunknak, vagy ott maradunk egy helyben állva és csodáljuk mindazt, ami körülvesz minket Ott és Akkor. :)
Ha pedig a pörgést választottuk, akkor pedig élvezhetjük utána a "szédületes" mámort... :)))
Ha viszont nem figyelünk eléggé Önmagunkra és emiatt kezdünk el pörögni...
... nos azt hiszem ilyenkor a legjobb amit tehetünk, hogy behunyjuk a szemünket, befelé figyelünk egy kicsit, el kezdünk Önmagunkra figyelni és eldöntjük, hogy akarunk-e tovább, vagy esetleg máskor is pörögni, vagy most már elindulunk végre arra, amerre szeretnénk, még ha kezdetben kissé imbolygóak is a lépteink a szédüléstől. :)
Igen, ilyenkor valóban segít, ha van egy kis támpont, némi gyengéd terelgetés.
Amiből azonban a további problémák eredhetnek az, hogy annyira kétségbeesünk a "pörgést" követő "szédüléstől", hogy mindenáron kapaszkodni akarunk ebbe a támpontba, holott talán éppen csak annyi volt a dolga, hogy kihozzon minket a "pörgésből". Hogy arra késztessen bennünket, hogy egy picit jobban figyeljünk, hiszen ha a "kapaszkodás" helyett jobban, nyitotabban és éberebben figyelnénk, akkor talán meglátnánk a következő "támaszt", ami stabilizálná a lépteinket, hogy végül eljussunk odáig, amikor már nincs szükségünk külső támaszra. :)
Hiszen a legpontosabb támpont és útjelző bennünk van, és ha megtaláljuk az egyensúlyunkat, és képesek vagyunk igazán éberen figyelni, akkor nincs semmi, ami a saját érzéseinknél tisztábban mutatná meg számunkra, hogy mi is az az út, amin járni szeretnénk! :)

Szeretettel,
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
https://www.plimus.com/jsp/dev_store1.jsp?developerId=90828
http://www.irdmegakonyved.com



:-)

Kedves Álomkereső!
Igen!
Egy pillanatig nem gondolom, hogy nem magunk vagyunk okai saját kálváriánknak. De ha kiszálltál a pörgésből, akkor nem oly egy szerű megállni a lábadon. Arról nem is beszélve, hogy az sem nagyon komplikált, hogy ismét beszálljon az ember egy újabb pörgésbe, mert az élmény és nincs ez a tántorgás.
És a helyes döntéshez jó, ha vannak viszonyítási pontok, esetleg egy kis bátorítás.
De ezt már inkább Unique blogjához kéne írnom. :-)

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



Már hogyne emlékeznék... :)))

Magam is estem hatalmasat hasonló játék során, nem is egyszer! :)))
Ám vajon, ez az eset egyben nem példázza-e nagyszerűen azt is, hogy mi magunk bonyolítjuk túl a saját életünket? :)))

Szeretettel,
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
https://www.plimus.com/jsp/dev_store1.jsp?developerId=90828
http://www.irdmegakonyved.com



Eccerű!

A példád kiváló! Gratulálok Scept!
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Az élet nagyon is egyszerű...

Kedves Álomkereső!
Azt állítod az élet nagyon is egyszerű.
Menni is egyszerű. Na nem mindenkinek, de most nem ilyen párhuzamot vonnék.
Emlékszel még arra a gyermekkori játékra, hogy pörögtünk széttárt karokkal? Vagy ketten összekapaszkodva?
Boldogan nevettünk! Tetszett a játék. Amíg pörögtünk volt egyensúly, élmény nevetés, mámor.
Amikor megálltunk és próbáltunk lépni botladoztunk, szédültünk, még mosolyogtunk, de kapaszkodni kellett, hogy el ne essünk. Pedig minden ugyanolyan volt körülöttünk.
Ugyanolyan egyszerű.

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



Kedves Scept! :)

Egyfelől, mint ahogy azt már több más blog is tárgyalja, a Törvény talán nem is létezik... :))))
Másfelől, nem tudhatom, hogy a megmenekült, vagy odaveszett emberek pontosan mikor és mit gondoltak és éreztek, mert személyesen nem beszéltem egyikükkel sem.
Ami viszont szembetűnő az az, hogy a zsidó vallás, erőteljesen azon alapul, hogy ők egy "felsőbb erő által kiválasztott nép", és ez a "felsőbb erő" küld majd valakit, aki megváltja őket és útbaigazítást ad, hogy mi a további "sorsuk". És hiába "jött már el egyszer" ez a valaki, sokan közülük még most is várják az igazi messiást!
Vagyis erős az érzésem, miszerint a zsidó nép - legalábbis egy jó része - meglehetősen alárendeltnek érezte magát a múltban és érzi talán még most is. És teljesen mindegy, hogy minek, vagy kinek rendelik alá magukat, alárendelik és kész. Így hát jött egy "külső - ha nem is felsőbb - erő" és kiválasztotta őket, mint alsóbb rendű nép...
A másik dolog az, hogy ahogy egyre inkább fény derült a koncentrációs táborok szörnyűségeire, egyre többen kezdtek el vágyni arra, - és nem csak zsidók - hogy az az egész világégés véget érjen.
Márpedig minél nagyobb tömeg összpontosít ugyanarra a dologra, annál nagyobb teremtő energia áramlik felé... :)

Vagyis, betegség talán létezik is meg nem is, mint ahogy gyógyulás is létezik, meg nem is... :)

Ha elfolytjuk valódi Önvalónkat, könnyen megbetegszünk, ám ha semmivel sem törődve megengedjük magunknak, hogy azok legyünk, Akik valójában lenni akarunk, és Akik valójában vagyunk, akkor bármilyen betegségből épesek vagyunk kicsattanó egészségi állapotba kerülni. :)

Még egy dolog. :)
Az élet nagyon is egyszerű! Nem is értem, miért keressük benne folyton a bonyolultságot! :))))

Szeretettel,
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
https://www.plimus.com/jsp/dev_store1.jsp?developerId=90828
http://www.irdmegakonyved.com



az egyén és a sokaság

Kedves Álomkereső!
Értem amit írsz. Erre gondoltam a blog utolsó részében. Az egyén a saját sorsáért felelős. A szerint, hogy képes e figyelni saját jóérzésére és e szerint cselekedni, vagy mások elvárásai szerint teszi a dolgát és akkor szükségszerűen egyre függőbb, egyre rosszabb helyzetbe sodródik. Én értem amikor abból indulsz ki, hogy a törvény működik, nincs kivétel és punktum. :-)
De!
Szerintem meg van. Illetve kell lenni a törvénynek valamely olyan működési formájának, ami nem ennyire egyszerű, ami ellen nehéz védekezni. Ami olyasmi mint a fertőzés, a betegség. Ami ha megtámadja az egészséges testet, akkor eltompulnak az érzései, képtelen a korábbi jó működésre. A korábban kellemes dolgok kifejezett szenvedést okoznak.
Miért gondolom ezt?
Azért mert beszéltem olyan öreg zsidókkal, akik a koncentrációs tábor kapujáig bíztak benne, hogy nem rossz történik velük. Akik meséltek olyanokról, hogy megszökhettek volna, de bíztak. Olvastam olyan deportáltakról, akik még a gulágon is egy jobb világ eljövetelének zálogát látták abban a rendszerben amely oda küldte őket.
És persze a fordítottja is igaz. Százezrek szabadultak ki a koncentrációs táborokból, pedig már a halált vizionálták maguknak minden nap. És a kivégző osztag elől menekültek meg sokan a nagy generalisszimusz halálával, pedig a siralomházból nem látták a visszatérés lehetőségét.
Ők nem a többség, nem az egyén, de sokaság.
Tehát szerintem van a betegség és a gyógyulás. Nem az egyéné, hanem a törvényé. (És akkor ég a világ!)
Tehát van a betegség és a gyógyulás? Nem az egyéné, hanem a törvényé?

Nyitott szívvel és gondolatokkal
scept :-)



Kedves sceptic,

Ez szerintem tisztán energia kérdése.
Értem ez alatt,amikor teljesen összhangban vagy,amikor minden JÓ akkor úgy is van.
Ha valami miatt kicsit akár fáradtabb,gyötörtebb,kedvetlenebb a hangulatod,akkor olyan,viszont rá vagy hangolódva a hasonló ezenrgiaminőségű gondolatokra.Megjelenhet a környezetedben bármilyen energiaminőség,de nagyobb eséllyel veszed észre a hasonlót,mint..Illetve észreveszed,csak nem reagálsz rá,vagy még inkább az adott hangulatod felé sodorhat,ha nincs meg benned a szándék,hogy nagyobb Összhangban legyél.
Például,nem találom a kulcsomat,kell,mert kell és képes vagyok úgy elkenődni,hogy hiába akarnak viccelődéssel kicsit lazítani a hangulatomon,még azt is képes vagyok rossz néven venni.Mikor ez a nyomás megszűnik,minden a helyére zökken,nevetek a saját bolondságaimon.
Fenti példa mai eset:)
Szóval ezt is egy lehetőségnek látom levetíteni a fenti vagy bármelyik helyzetre.



adminnak

:-)
Köszönöm.



Kedves Thesceptic! :)

Teljesen igazad van! :)
Senki sem mentesülhet a maga felelőssége alól!
Az sem, aki diszkriminál és az sem, aki diszkriminálva érzi magát! :)
Megjegyzem, azt, aki diszkriminál, legalább annyira zavarja maga a diszkrimináció ténye, mint azt, aki diszkriminálva érzi magát. :)
Az előítélet sem másból fakad, mint abból, hogy elnyomjuk, elfojtjuk valódi Önmagunkat, nem engedjük meg Önmagunknak, hogy azok legyünk, Akik valójában vagyunk vagy lenni akarunk, és azt tegyük, amit igazán tenni szeretnénk! Ezért másnak sem nagyon akarjuk megengedni, hogy azok legyenek, akik csak lenni akarnak, és azt tegyék, amit csak tenni akarnak. Így - védve saját, külső és meglehetősen ingatag "törvényekre", "szabályokra", "tanításokra", "hitrendszerekre", "erkölcsi, etikai, normákra, előírásokra" épített önbecsülésünket - előítéleteket gyártunk, melyek szerint, csak az a helyes, amit mi helyesnek tartunk, és ha valaki nem "helyesen" gondolkodik, cselekszik, él, akkor rásütjük a bélyeget: "Azért viselkedik így, mert olyan, amilyen, onnan jött, ahonnan jött, olyan a bőre színe, amilyen, és olyan a hite amilyen!", mindezt csakis azért, hogy megerősítsük magunkat abban, hogy mi nem tennénk úgy ahogy ő, mert szemmel is láthatóak és kézzelfoghatóak a közöttünk lévő különbségek. Később persze látunk valakit, aki hozzá hasonló: hasonló helyről érkezett, hasonló a bőre
színe, hasonló a hite, stb. és mi elővesszük jól berögzült véleményünket, hogy "Ja, persze, ez is olyan, mint az összes többi hozzá hasonló, hiszen onnan jött, ahonnan, olyan a bőre színe, amilyen és olyan a hite, amilyen". Mindezzel azt próbáljuk elérni, hogy "erkölcsileg" és mentálisan feljebb emeljük magunkat onnan, ahol jelenleg érezzük magunkat. Hogy bizonyítsuk magunknak, hogy jobbak, szebbek és erősebbek vagyunk, mint mások, mintha egyébként szükségünk lenne ennek bizonyítására. :) Ennek a "bizonyítási vágynak" az oka, pedig a sérült önbecsülés, és a félelem attól, hogy esetleg, nem vagyunk elég jók és szépek és erősek.
Most nézzük csak egy kicsit a másik oldalról az egészet!
Az, aki diszkriminálva érzi magát, szintén nehezen engedi meg magának, hogy az legyen, Aki csak lenni akar, és azt tegye, amit tenni szeretne. Azonban egy kcsit másképp reagál, aminek számos oka lehet, például, más családi, intézményi, társadalmi vagy akár vallási környezet, melynek alapja abból indul ki, hogy "erkölcsösebb" dolog mások helyett, inkább önmagunkat elnyomni és elkülöníteni a többiektől, vagy egyszerűen csak "vallási meggyőződésből" alárendelni magunkat egy felsőbb hatalomnak! Nos, ez az elkülönültség, "kiválasztottság" végül meg is jelenik a tapasztalatunkban, mint ahogy a felsőbb, elnyomó, büntető hatalom is, csak éppen nem pontosan úgy, ahogyan vártuk. Pedig csak azt kaptuk, amire a gondolatainkkal összpontosítottunk! Felsőbb hatalmat, aki megmondja nekünk, hogy mit tehetünk és mit nem, "kiválasztottságot", mely alapján megkülönböztetnek minket másoktól stb.
Vagyis ugyanaz a kiinduló helyzet, mint azoknál, akik diszkriminálnak: nem érezzük eléggé jónak, szépnek és erősnek magunkat, ezért vágyunk valakire, aki megmondja nekünk, mi is a tennivalónk, hogy mi magunk is jobbak, szebbek és erősebbek legyünk.

Én így látom az előítélet és a diszkrimánicó kérdését!
Ha mindannyian elfogadnánk Önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk és megengednénk magunknak, hogy azok legyünk, Akik valójában vagyunk, vagy lenni szeretnénk, minden gyarlóságunkkal együtt, akkor nem esne nehezünkre, hogy mindezt másoknak is megengedjük, és másokat is elfogadjunk olyannak, amilyenek, minden - a miénkhez nagyon is hasonló, sőt olykor teljesen azonos - gyarlóságaikkal együtt.
Ha pedig ez így lenne, fel sem merülne a diszkrimináció kérdése és lehetősége! :)

Szeretettel,
Álomkereső
http://www.alomkereso.com
https://www.plimus.com/jsp/dev_store1.jsp?developerId=90828
http://www.irdmegakonyved.com