Az önáltatás művészete

önáltatásNincs kiút. Nincs megoldás. Nincs energia. Nincs lehetőség. Nincs kedv. Élni sincs kedv. Majd később. Majd ekkor, majd akkor. Halogatáshegyek. Depresszió. Rosszkedv. Kétségbeesés.
Mostanában olyan távolinak tűnik. Olyan messzinek és homályosnak. Amikor benne voltam, akkor viszont nagyon is életszerűnek éltem meg. Nagyon is fájdalmasnak. Úgy éreztem, hogy senki sem segíthet, mégis minden vágyam az volt, hogy segítsen valaki. Bárcsak valaki segítene!
Volt, aki támogatott, aki felsegített. De nem volt ott mindig. Pedig az kellett volna. Mert elég volt egy pillanat ahhoz, hogy újra ugyanott találjam magam, ahonnan előzőleg "kihalásztak".

Kell valaki, aki mindig ott van velem... Valaki, aki soha nem hagy el. Valaki, aki mindig szeret. Valaki, aki mindig képes szórakoztatni. Valaki, aki mindig képes meghallgatni. Valaki, aki mindig megbocsát, ha hibázok. Mert szoktam. Valaki, aki megnevetett. Valaki, aki megvigasztal. Valaki, aki figyel. Valaki, akinek mindig van megoldása nekem. Valaki, aki mindig örömet akar okozni. Valaki, aki maradéktalanul megbízik bennem. Valaki, aki mindig segít. Valaki, aki szeret annyira, hogy mindezt mindig, minden körülmény és élethelyzet ellenére megtegye. Valaki!!!!!

Sok fájdalom, sok könny, sok forgolódós, álmatlan éjszaka, hosszú út, veszteségek és egyet előre, kettőt hátra helyzet kellett, sok dagonyázás a gödörben és sok kudarc vezetett, ahhoz, hogy megtaláljam ezt a valakit. Tudjátok ki ő? Én magam vagyok. Nálatok tudjátok ki az? Ti magatok vagytok.

Élethelyzeteink kudarca, az anyagi nehézségek, a szerelmi bánatok, a családi konfliktusok, a munkahelyi problémák, mind mind erre próbálnak tanítani és erre próbálják figyelmünket irányítani. A probléma és a megoldás is egyedül bennünk van. Mi teremtjük és épp ezért mi tudjuk a megoldást is.
A fájdalom és a kételyek, a csekély önmagunkba vetett hit és bizalom, pedig újra és újra elfedik előlünk ezt a pofon egyszerű választ.
Mindenkiben hibát keresünk, mindenkire haragszunk, mindenkit hibáztatunk. Aztán megerősítésként panaszkodunk és közben sajnáltatjuk magunkat. Panaszkodunk, mert igazolást várunk kívülről. Sajnáltatjuk magunkat, mert így legalább a szeretet egy egész csekélyke szikrája eljut hozzunk (és mi mohón magunkba is szívjuk), mert mi képtelenek vagyunk szeretni önmagunkat.

Nem fogom azt írni, hogy senkire sincs szükségünk. Hiszen az emberi kapcsolatok, a család, a barátok a szerelemünk, mind, mind nagyon lényeges elemei életünknek. Pusztán arra próbálok rávilágítani, hogy ne várjunk el olyan dolgokat másoktól, amire mi magunk nem vagyunk képesek.

Ne várjunk el szeretet, ne akarjunk kapni, mindaddig, amíg nem tudjuk magunkat kellően szeretni!
Ne várjunk megértést másoktól, amíg mi nem értjük meg önnön viselkedésünket!
Ne várjunk segítséget mástól, ha magunk sem tudunk segíteni, legalább azzal, hogy tudjuk hogyan kellene segíteni!
Ne várjunk el tettet másoktól, mindaddig, amíg mi magunk tétlenek vagyunk!
Ne várjunk el optimista szemléletet másoktól, addig, amíg mi magunk sem tudjuk hogyan kell alapvetően optimistán tekinteni az életre.
Ne várjuk el, hogy kapjunk vagy adhassunk, amíg nem tudunk mi magunk is adni vagy kapni/fogadni.
Egyáltalán ne várjunk el másoktól olyat, amire mi magunk alapvetően (egyelőre) képtelenek vagyun!

Sokan, amikor segítő szándékkal találkoznak, azt mondják, az illető könnyen mondja. Ilyenkor érdemes mérlegelni azt a körülményt, hogy egyfelől az illető segíteni szeretne. (Sokan ismeritek az árvíz, a férfi és a 3 mentőcsónak történetét.) Ha ezt tenné, a szeretet és a jószándék vezeti. Aztán azt is, hogy, ha valaki segítségnyújtásba kezd, nagy valószínűséggel azért teszi, mert kellő magabiztossággal boldogul a helyzetben. (= Elképzelhető: tudja mit beszél.) Mert van korábbi tapasztalata hasonló területen.
Ugyanakkor a másik körülmény, ami a kétkedőt igazolja, hogy nincs két egyforma helyzet, nincs két egyforma ember és soha sincs két egyforma út vagy vélemény, lehetőség.
De, ha képtelenek vagyunk ennek ellenére merni elfogadni segítséget, ha képtelenek vagyunk egyáltalán esélyt adni bárminek, akkor a helyzetből semmiképpen nem jutunk ki.

"Senki sem az ellenséged. Senki sem a barátod. Mindenki a tanítód." - Bärbel Mohr

A vonzás törvénye alapján bármit megkaphatunk. Ez így van, ez igaz. Senki sem hazudott. A vágyott boldogság, annak minden általunk meghatározott részletével valósággá válhat. Ez valóban ilyen egyszerű. Kérsz és kapsz.
De az már nem annyira, amíg elérjük azt az állapotot, amiben minden lehetséges. A fejlődés azon állapotát, amikor már nyugodtan szórhatod a kéréseket, mint a vetőmagot, hiszen az életed táptalaj, amiből kikel minden. Ugaron nem lehet vetni, de egyedül TE vagy, aki az életed táptalajjá alakíthatod. Ideje felásni a kertet! Tedd meg!

Az már mindenkin önmagán múlik, hova jut. Mindenkin önmagán múlik, hogy él-e és hogyan a lehetőségeivel. Mindenkin önmagán múlik, hogy milyen életet él. Minden döntés kérdése. Dönteni pedig így is úgy is kell, ahogy erről már előzőleg értekeztem.
MINDEN RAJTUNK ÁLL.

Hozzászólások



Elmagyarázhatnád ezt a

Elmagyarázhatnád ezt a szerelmemnek is. :)))) Csak vicc volt. Köszönöm a bókot. :) Puszi Neked is.

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Kedves Ritocska!

Puszilni való képet tettél fel magadról... és az a pánt...:) Én most látom először, azért most írom!:)



:D Drága BEWA!

Elpirulás. Tényleg nem értettem, de így már tiszta. Köszönöm. :))) Nagyon hülye vagyok.

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Drága Ritocs,

Nem akartam nagy plénum előtt gurítgatni a vörös szőnyeget, de igen, sikerült mindkettőtöknek fantasztikusat írnia ugyanazon a napon!
A felhő csak metafora volt. :)))))

Fantörpikusak vagytok!!!!

Puszi: BEWA



Drága BEWA!

Ezt most annyira nem értem. Ha jól olvastam, Katicca az elengedésről írt, én meg nem. :) Vagy csak a felismerésekkel kapcs írtad? Ez nekem nem mai felismerés, csak ma jött ki. :) Na jó, inkább hagyom, hogy kifejtsd. :)) Milyen felhő? Hol? Ki? Miért? :))) Puszi :D (Na ez tuti ebben biztos vagyok. )

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Ritocska, Katicca!

Ti ma nagyon együtt rezegtetek!!!! Vagy csak belepett minket egy felismerés-felhő és pont Ti ketten vagytok olyan szerencsések, hogy be is fogadtátok az üzenetét???

Köszi, köszi, köszi a fordítást!
BEWA



Ritocska, de jo hogy vagy

es ilyeneket irsz! Nagyon koszonom!!!
Olellek,
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Drága Kálmi!

Drága Barátom! Köszönöm. Hsz-ed nekem mindig aranyat ér. Örülök, hogy tetszett! Nagyon kellemes estét kívánok Neked! <3

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Drága Ritocska!

Jó volt olvasni. Ismét remek és hasznos írással rukkoltál elő. :)

Ez a rész különösen tetszik: "elérjük azt az állapotot, amiben minden lehetséges. A fejlődés azon állapotát, amikor már nyugodtan szórhatod a kéréseket, mint a vetőmagot, hiszen az életed táptalaj, amiből kikel minden."

Szeretettel ölellek,
Kálmi