Azoknak, akik most ismerkednek a Titokkal (mint én) 2

Amit az előző bejegyzésben írtam eddig, az arról szól amit próbálnak megértetni velünk. Ezt a mostanit annak szentelem, amit én megértettem, majd megtapasztaltam és hasznosítottam ezekből.
Mindent amit eddig tanultam természetesen igyekszem elsajátítani, s MEGFELELŐ módon alkalmazni a mindennapok során. Az egyik legfontosabb, amivel kezdtem az egészet, az a:
Hiszem és Tudom, hogy Képes Vagyok rá!
Ehhez először a kishitűségem kellett legyőznöm. Aminek legyőzéséhez önbizalom kell. Mi is vezet az önbizalomhoz? Az, hogy Tudjam magamról, hogy bármire képes vagyok amit csak meg akarok csinálni, vagy amit el akarok érni. Pénz, előléptetés(ezekben mind részem van), esetleg új vállalkozás beindítása(nem túl távoli jövőbeli célom ez), vagy egy társ megtalálása. Sok emberrel beszélgettem, aki azt mondta, hogy azért nem kap több jövedelmet, nem léptetik elő, stb., mert nincs meg valamilyen iskolai végzettsége, vagy valami papírja. Hát van egy kiábrándító hírem: nekem sincs!! Elhiheti bárki, hogy csak papírtól függ a "karrier", de a tapasztalatom nem ez. Ha az egyik előző munkahelyemen lett volna jogosítványom(ma sincs), akkor most gázerőművek indításával, beüzemelésével foglalkoznék. Egy mérnök helyét vettem volna át, aki a cég egyik külföldi vállalatához ment ki dolgozni. Sem mérnök nem vagyok, sem diplomám nincs, sőt még csak villanyszerelői vizsgám sincsen. És mégis. Még azt is megvárták volna, míg leteszem a jogsit, csak akkor még kishitűségem megakadályozott abban, hogy belemenjek ebbe. Jöttek újabb munkahelyek, s most itt van ez, ahol egész komoly villanyszerelési munkálatokat komoly csapattal kell irányítanom. Ez a munka az, amit szeretek csinálni. Hittem magamban, tudtam magamról, hogy képes vagyok elvégezni ezt a feladatot IS, s a cégem tulajdonosa felfigyelt rám. Tudja, hogy nem szakmám, de azt is tudja, hogy bármilyen összetett feladatot rám bízhat, biztosan megoldom. Ezt a helyzetet csakis az önmagamba vetett hit és a képességeimmel kapcsolatos tisztánlátásom (önbizalom) alakította ki. A feladatok megoldásában is erre támaszkodom, hiszen mindig jön valaki, vagy valami, ami jó alaposan össze-kuszálja a terveimet. De ha ezzel foglalkoznék, akkor már az elején el "véreznék".
Élj a Mában!
Ennek köszönhetem, hogy rugalmasan tudom a dolgokat kézben tartani. A cél: elvégezni a rám bízott feladatot. Akár a múltban akár a jövőben élnék, nem volnék képes rá, hiszen a "kavarások" a jelenben történnek.
Szeretet!
Mint mondottam az irányításom alatt nem egy-két ember dolgozik. Ahhoz, hogy ők a legpocsékabb munkát is elvégezzék különösebb orrhúzás nélkül, az kell, hogy ne csak parancsot kapjanak az elvégzésére, hanem szeretettel forduljak feléjük. Ez igaz az élet minden területére. Kezdve a párkapcsolattól, a közértes felé küldött mosolyon át, a minket épp igazoltató rendőrig, mindenre és mindenkire. Tehát a hit, önbecsülés és szeretet, már egy alap ahhoz, hogy az ember az élet szinte minden területén sikereket érjen el. Ha mindezt tetézi nagy adag pozitív gondolkodással, a mában éléssel, akkor a siker garantáltan nem marad el.
Az első és legfontosabb amit meg kellett tanulnom, az a türelem. A régi beidegződések levetkőzése nem könnyű feladat. Sajnos az én párkapcsolatom, a párom gondolkodása, minden csak nem pozitív. De valahogy képessé váltam ettől függetleníteni magam. Ezt pedig csakis az önmagam elfogadásán, megismerésén, ezzel együtt az önbizalmam "felnevelésén" keresztül lettem csak képes megvalósítani.
Azzal, hogy "csak" vizualizálunk, elhisszük(legalább is azt mondjuk), hogy akármit megkapunk, még nem tettünk semmit a dolgok megvalósulásáért. Először magunkban kell rendet teremteni, s csak azután fogunk tudni valóban valamit is elérni. Ha alapból az a tudat él bennünk, hogy valamire nem vagyunk képesek, akkor soha a büdös életben nem is fogunk képesek lenni rá. De ha megtanítjuk magunkat arra, hogy valójában képesek vagyunk bármire, akkor a célunk garantáltan elérjük. Hiszen ha kitűzünk egy célt magunk elé, s bizton tudjuk azt, hogy azt a célt el fogjuk érni, akkor minden lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy azt megvalósítsuk.
A cél eléréséig tartó utazás!
Amikor elindulunk a cél felé, egy utazás veszi kezdetét. A jelenből a jövő felé, a múlt hibáiból okulva, mindig a jelen pillanatban élve. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a jelen az amit meg kell élnünk. Ez az út az, ami a boldogságot hozza. Sosem a kitűzött cél elérése, hanem a bejárt út. Az utazás megkezdése és a cél elérése közti örömteli, izgalmas tevékenykedés. Ez az az érzelmi állapot, mely örömtelivé teszi az életünket, s nem pedig kínlódással teli robotolások sorává. Az öröm melyet érzünk áthatja teljes lényünket, s sugárzik kifelé belőlünk. Ebből átadhatunk már másoknak is, s értelmet fog nyerni az életünk. Nekem ez a célom.
Önmagam elfogadása.
171cm magas, 98kg-os, két gerincsérvvel "rendelkező", állandó fejfájással, s lábba kisugárzó igen erős olykor járást is akadályozó fájdalommal éltem a mindennapokat. Mindezt 33 éves koromtól, egészen mostanáig(35). A fejfájás, lábfájás megszűnt. A testsúlyom csökkenésnek indult, a gerincsérvem kezd helyrejönni. Azt amit az orvosok nem tudtak még csak könnyíteni sem, a gondolkodásmódom megváltoztatásával nekem sikerült. A koromnál sokkal öregebbnek látszó betegeskedő emberből, egy aktívabb, egészséges, mosolygós fiatalemberré váltam. Mindezt az önmagam elfogadásának köszönhetem. Felvettem egy új szokást. Reggelente sosem néztem tükörbe. Este elintéztem a borotválkozást, reggel megmosakodtam, s gondosan elkerültem azt a "rohadt" tükröt, ami megmutatta, hogy milyen vagyok. Miután elfogadtam magam olyannak amilyen a jelenben vagyok s kitűztem magamnak a 82kg-os testsúlyt, megváltozott az életem. Olyat teszek reggelente, mint még soha. Belenézek a tükörbe, s magamra mosolygok. Örömmel konstatálom, hogy a szám már nem lefelé görbül, a szemem környékén a mosolytól megjelenő ráncok pedig még jobban felvidítanak. Energiával telve indulok el otthonról.
Pozitív gondolkodás.
Na ez megy nekem a legnehezebben. A párom negatívsága, a környezetemben élők, sőt a régi "barátok" negatív megélései, mind hatással vannak a gondolkodásomra. Persze nekem is van bőven tapasztalatom a negatív dolgokkal kapcsolatosan, de mindezekre visszatekintve igencsak másképpen látom már a dolgokat. Például: fagyira nem szeretem, ha tejszínhabot raknak. A párom imádja, sőt csak így eszi. Hozott be nekem fagyit, s tele rakta a tetejét tejszínnel. Ilyenkor három út közül választhatok:
1, megköszönöm, s szó nélkül megeszem magamban morogva.
2, kimondom mit gondolok.
3, megköszönöm, megeszem, s mosolygok egy jót azon, hogy a nagy lelkesedésében, hogy nekem kedveskedjen, megfeledkezett arról, hogy én nem kérek a fagyira tejszínhabot.
Ma már az utóbbi szerint igyekszem élni. Persze még gyakran belopódzik a tudatomba negatív gondolat, de azonnal helyesbítek amint észreveszem. S ez már a pozitív gondolkodás elérésének az útját jelzi. Ráléptem erre az útra.
Összefoglalva az egészet:
Ha az ember elfogadja önmagát olyannak amilyen az adott pillanatban(ez nem azt jelenti, hogy nem akar változtatni), hisz magában, hogy képessé vált, válik bármire, önbecsülése, ezáltal önbizalma megerősödik, pozitív gondolatokkal tölti meg elméjét mind önmagával, mind az életével kapcsolatban, akkor végre eljut arra a szintre, hogy képessé válik a dolgok, célok életébe történő bevonzására. Én elindultam ezen az úton, s a jelek arra utalnak, hogy vágyaim megvalósulásának semmi akadálya nincsen.
Kívánom, hogy mindenki találjon rá a saját útjára, s boldogsággal telve járja azt.

Hozzászólások



Köszönöm Ébredés

Valóban a DNS-ből alakult ki a nick nevem, s elmosolyodtam mikor olvastam :)
Köszönöm :)



Örülök.

hogy olvashattalak, kedves Dezoxi(riboNukleinSav). A zárójelest természetesen a vicc kedvéért írtam, hátha ezen is mosolyogsz.:) A nevedről ui. természetesen a jó öreg DNS jutott eszembe!
Köszönöm az írásod!
Szeretettel:
ébredés



:)

KÖSZÖNÖM!!! :)



Vkati-nak szívből

kívánom, hogy siker kísérjen. Az önmagadra mosolygás pedig csak kezdetben tűnik nehéznek. Gyorsan rááll az ember, s utána már vidámsággal tölt el. Tapasztalom minden nap. Érdekes dolog a tükör. Nem hazudik. Pontosan olyannak mutat, amilyennek látni szeretnénk magunkat. Ez a legfontosabb. Milyennek szeretnénk önmagunk látni. Ha valaki mosolyogva közelít felénk, jobb kedvünk lesz. Ha a tükörbe nézve egy mosolygó arcot látunk, még ha a mi arcunk is az, tuti kissé felvidulunk. S innét már csak egy lépés az, hogy vidámak is legyünk. S abban a pillanatban tele leszünk energiával. Én "hétfőista" vagyok(voltam). Hétfőként csak keservesen, vagy egyáltalán nem mentem dolgozni. Mint akit húszan húznak vissza :) Ez ma már a múlt. Még ha nehezen is kelek, elég a tükörbe néznem, s nevetve indulok munkába. De legalábbis egy huncut mosoly biztosan ott bujkál a szemem sarkában!
Sok kitartást, s még több sikert kívánok :)



köszi...:)

ez nekem sokat segitett pont szükségem van erre a felismerésre, hogy szeressem magam,és elfogadjam magam olyannak ,és növeljem az önbizalmam.azt hiszem menni fog... :)..inkább tudom hogy menni fog. MÁR MOST SZERETEM MAGAM! IGEN...megyek és magamra mosolygok a tükörben...ezt ugyis ritkán szoktam, nem is olyan egyszerű mint ahogy hangzik. köszönöm! :)



Köszönöm

a biztatást és a kedves szavakat :)
Azon vagyok, hogy minden megváltozzon körülöttem és bennem. Persze jó értelemben.
De ezt a "hab" dolgot inkább kihagynám :) De csak a szó valódi jelentésében :D



gratulálok

Kedves Dezoxi,

Sok szeretettel gratulálok a fejlődésedhez. Zseniális úton vagy.
Hidd el, a párodra is hamarosan rá fog ragadni ez a pozitív életszemlélet.

További csodás teremtéseket.
Üdv,
Kriszti



Na erre adom a gombot....

mert nagyon tetszett Dezoxi! Örülök, hogy sikerült felismerned, hogyan is működtetheted a Titkot. És ha nap mint nap gyakorlod - gondolok itt a negatív gondolatok pozitív gondolatokra való cserélést -, ez később automatikusan fog működni. Ezt én is tapasztaltam. És iszonyú sebességgel változtak-változnak körülöttem a dolgok, amit akarok, megcsinálom.
Nyaljuk a fagylaltot, ki tejszínhabbal, ki anélkül.....na és? Nem ez a lényeg. Nevess az egészen! Ahogy írtad, mosolyogj a kedvesedre, küld felé a szeretetedet és ne foglalkozz a tejszínhabbal, csak a tudattal, hogy miért is adja neked? Mert szeret és szeretne elhalmozni mindenféle finomsággal. Csak vidáman, mosolyogva, nevetve fogadj mindent. Ami nem tetszik, nevetve megmondhatod, kedvesen.
Én is nevelem a páromat. Ő is tele van negatív gondolatokkal, vagy inkább félelemmel, ha valamiről kell dönteni vagy választ adni. Nevelem vidáman, mert amikor kimond egy negatív gondolatot, nevetve csak annyit mondok neki: NEGATÍV! Van még egy jelzés közöttünk, amikor a kezemmel közelítek a homloka felé, és mint amikor a tábláról szivaccsal letörlöd a krétával írt szöveget, hát én is kitörlöm az elméjéből a negatív gondolatokat, miközben azt mondom neki: nincs szükség a negatív gondolatokra. Persze nevetve és kissé elnyújtott hangsúllyal mondom, ugyanis ezt a mozdulatot a StarWars első részében láttuk......
Sokszor megkérdezi, miért. Én meg elmagyarázom neki mosolyogva, példákon keresztül, hogyan tud egy negatív gondolatot pozitívvá varázsolni. Tudod, nem mindegy, hogy egy pohár félig üres vagy félig tele van.
És már jelentkeznek a hatásai.....tényleg. És ez még nagyobb örömmel tölti fel a lelkemet.
A munkával kapcsolatban is teljesen igazad van. A sikerhez, a célodhoz vezető úthoz nem kell diploma. Ha hiszed azt, hogy képes vagy megcsinálni és szereted is.......akkor sikeres leszel, örömmel. És annál hamarabb éred el a célodat.
Ha nekem valaki azt mondja 1 évvel ezelőtt, hogy Kanadában én leszek a kizárólagos disztributora Magyarország első számú termékének.....hát kiröhögöm. De itt kőkeményen alkalmaztam a vonzást......és az ölembe hullt. Otthon is üzletkötő voltam......imádtam, élveztem, mindent elértem. És most itt is előttem a cél, hogy egy Europa méretű államban én legyek az első és egyetlen, aki forgalmazza a legjobb terméket. Ez egy igazi kihívás számomra, de hiszek magamban, tudom, hogy megcsinálom. Amiket vidáman, görcsöktől mentesen kigondolok, sikerül. Előterem. Olyan dolgok oldódnak meg, amikről az elején azt hittem, na ez képtelenség. De mivel nem ragaszkodtam hozzá görcsösen, nem agyaltam éjjel nappal, hogyan is kéne megcsinálni.....elengedtem......és megoldódott.
És mindezt az új életet 47 évesen kezdtem el. Igen, belenézek minden nap a tükörbe, rámosolygok és visszamosolyog. És elégedett vagyok magammal, napi 3 mérföld futás, utána 1 óra kemény edzés. Ha kell, 5-kor kelek ezért. De megéri.

Csak így tovább Dezoxi! A legjobb úton haladsz a céljaid felé, csak gratulálni tudok. Ne vedd le sose a szemed a célról. Legyen nagyon sok erőd és kitartásod, és vidámság, boldogság az életedben. És amit még ezen felül kapsz.....hát az hab a tortán!!!
Zsuzsa