A büszkeség mint akadály

akadályVannak élethelyzetek amikor a büszkeségünkkel csak ártunk önmagunknak. Ilyen-olyan emberi játszmákba keveredünk azon vitatkozva, hogy kinek van igaza, és kinek nem. És, ha úgy alakul, hogy a másiknak van igaza, akkor a büszkeségünk miatt, csak nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk hajlandóak beismerni azt, hogy tévedtünk.

Tévedni emberi dolog, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Jó dolog a büszkeség, de önkritika nélkül azonban romboló hatású. Milliók keserítik meg az életüket azzal, hogy nem lépnek túl a büszkeségen. Szó szerint tönkreteszik magukat, hiszen merevvé válnak, és vadul visszavágnak mindenféle provokációnak. A legbölcsebb tanácsokat legtöbbször az ellenségeinktől kapjuk. Ők azok akik teljes mértékben őszinték veled, és megmondják, ha valami nem tetszik benned. Nagyon gyakran igazat kell adnunk nekik, viszont életbe lép egy “még azért sem, teszem azt amit mond” hozzáállás. Ez aztán merevség a javából.. Néha még, ha fogcsikorgatva is, de el kell ismernünk a realitásokat.

Ne álltasd tovább magad. Mit gondolsz hova vezet ez a folyamatos acsarkodás? Nem teszem ezt, vagy azt, mert azt ő mondta… pedig tudom, hogy igaza van. Én azonban sosem fogom ezt elfogadni, inkább tovább szenvedek, de nem adok neki igazat. Aztán mérgelődöm egész életemben azon, hogy nem vagyok képes előrejutni az életben. Hát, ha ez kell neked, egészségedre!

Üdv, Shaumbra

További írásaimat itt olvashatjátok:

http://motivacioblog.hu

CsatolmányMéret
roadblock.jpg38.59 KB

Hozzászólások



Minden

negatív kritika épít szerintem.Én minden destruktív kritikán besértődtem,de mindegyik megerősített,mert azáltal,hogy rájöttem mi nem igaz rám,arra is elkezdtem rájönni,mi igaz. Meg arra is,hogy miért bizonytalanít egyáltalán el amit más mond.Aztán rájöttem,hogy bizonytalan,gyenge és szánalmas vagyok.Ami nem teszi tönkre az embert,az megerősíti.



...

"és vadul visszavágnak mindenféle provokációnak" -akkor provokációról beszélünk és nem őszinteségről. Van építő kritika és destruktív kritika, a kettő megkülönböztetése nagyon is fontos, hogy mikor építő jellegű, és kinek a véleménye számít rólunk. Azért ne tévedjünk el minden áron. Ha minden kritikát bevennék, akkor kezdenék megfelelni, ahogy régen tettem, ma már megnézem, hogy mi az ami fontos a számomra. Van akinek a kritikája egyenesen romboló hatású! Azt mondom, ne hallgassunk mindenféle kritikára kritikátlanul.
Kicsit élesre sikerült a bejegyzésed, figyelembe kell venni, hogy mindenkinek vannak határai, és mit és hogyan képes befogadni. És itt lép életbe az empátia.



Hali

... nem biztos, hogy igazuk van azoknak akik kritizálnak.
A büszkeséggel szerintem nincs baj, inkább a beképzeltség ami gondot jelenthet.
Bár úgy gondolom, hogy ezek a tulajdonságok amik mások kritizálnak inkább csak nekik okoznak gondot.
Ha valaki azt gondolja magáról, hogy okos és okos is ráadásul büszke is rá, szerintem nagyon rendben van, a problémák ott kezdődnek ha azokat lenézzük akik kevésbé okosak (és ezt minden tulajdonságra értem).