Iskolai évzáró

ballagásVidéken a születés- és névnap megünneplése nem volt hagyomány. Legalább is nálunk nem. A felnőttek összejöttek névestéket tartani, de a vidéki gyerekek névnapja és szülinapja nem számított eseménynek.
Én kivételnek számítottam, mert a születésnapom a tanévzáró, a névnapom a tanévnyitó napjára esett. Igyekeztem is mindig az iskolában, hogy méltóképpen meg legyek ünnepelve. Az általános iskolában nem is volt még egy olyan diák, akinek a testvérei annyit hallották volna a tanítóktól, tanároktól, hogy „Bezzeg a nővéred!”, mint ahányszor az én öcsém és húgom hallotta ezt a kifejezést.
Az évzáró volt az az ünnep, amikor megkaptuk a bizonyítványt és a hozzájáró jutalmat, elismerést. Nekem a 8 osztály minden éve után kijárt egy-egy könyv, néha kettő is, mivel a kitűnő tanulóknak ez jár. Ezeket a könyveket a mai napig kincsemként őrzöm, néha belelapozok, beleolvasok. Mint ahogy őrzöm a könyvek megkapásának a körülményeit is.
Pontosan tudom, hogy ki adta át, mit mondott mellé és milyen meghatódott voltam.
Van egy könyvem, amit ugyan évzárón kaptam, de nem tanártól és nem a tanulmányomért, még is kivételesen örültem neki.
Ezt a könyvet az egyik osztálytársam - nevezzük Rozinak - adta át nekem.
Rozi gyenge tanuló volt. Amikor én gyerek voltam, akkor szokás volt – korrepetálásként – ott maradni az utolsó óra után az iskolában és tanári segítséggel tovább tanulni. Amikor ugyan is haza ment a kisdiák, akkor otthon mindenféle más dolog várta már a ház körül, ezért nem a tanulás volt az első és a legfontosabb dolga. Ezért az iskolában folytathatta hatodik, vagy hetedik órában a tanulást.
Rozi is ott maradt az iskolában többször, de kevés sikerrel. A rossz és még rosszabb jegyei csak egyre gyűltek. Aztán egyszer bejött az Anyukája az iskolába úgy, hogy nem hívatták, hanem magától jött. Volt egy kérése. Azt kérte a lánya nevében, hogy én korrepetáljam. Rozi és az Anyukája szerette volna, ha én tanítom, korrepetálom őt a tanítás után.
Én meglepődtem, de elvállaltam. Sokat kínlódtam Rozival, magyaráztam neki szépen, csúnyán, nem volt egyszerű eset és eleinte sikertelenül. Egyre csak azon gondolkodtam, hogy milyen módszerrel érhetnék el célt nála. Eszembe jutott valami! Egyik nap megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne csinálni, ha már nem kell iskolába járnia. Kiderült, hogy szeret ruhákat varrni, varrónő szeretne lenni. Elkezdtünk akkor szabásmintákra hasonlító alakzatoknak számolni a kerületét, területét, szögeit, stb. Úgy láttam, hogy ez lekötötte az érdeklődését, hiszen egy varrónőnek szabnia is kell és a szabásmintáknál fontos a pontosság. Ettől kezdve sokkal jobban igyekezett, én nem voltam vele megelégedve, mert az eredményei még bőven alatta maradtak az általam elképzeltnek, de a tanárok és Rozi Anyukája a tanév végén örült az eredménynek, mert Rozi eredményei sokat javultak. Együtt örültünk és megígérte, hogy rendszeresen tanulni fog a vakációban is.
Aztán az évzáró napján Rozi hozott nekem egy könyvet, hogy megköszönje a kettesben töltött 6-7. órákat.
Ez egy olyan gesztus, olyan elismerés volt nekem, amire nem számítottam és nagyon meghatódtam tőle. Azóta is sokszor eszembe jut Rozi, mert egyszer sem találkoztunk. Az osztálytalálkozókon nem volt ott, elköltöztek a környékről, nem tudták kideríteni az új címét. Így a mai napig rejtély marad számomra, hogy hogyan állta meg a helyét az iskola után, hasznát vette-e később is a közös óráinknak. Azt pedig csak remélni tudom, hogy ő is őriz engem az emlékeiben.

Hozzászólások



Drága Ercsikém!

Nagyon jó, hogy elolvastál és válaszoltál nekem.
Most, amíg olvastalak az jutott még eszembe, hogy Rozit az osztály már szinte kezdte kiközösíteni. Aztán, ahogy jobb jegyei
lettek, jobb lett a kedve, megnyílt ő is és nyitottak felé a többiek is, szépen visszajött közénk.
Szeretlek én is és sokat gondolok Rátok!:))))
Gyönyörű estét kívánok!:))))))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Édes Erym:-.))

Mennyi hasonlóság:-)
Még csak most olvastalak..
Én is korrepetáltam barátnőmmel néhány osztálytársunkat.
Bár annak az volt a prózai oka,hogy bukásra álltak,s mi kirándulni akartunk menni.
Ez volt az ára,hogy eljöhessenek.Barátnőm matekból,én magyarból,és helyesírásból segítettem:-))
Könyvet nem kaptunk ugyan,de nagyon szerettek érte,hiszen nem buktak meg,egy osztályban maradhattak velünk,és nekünk " köszönhették" a kirándulást:-))
Oly sok régi emléket eszembe juttatsz:-)
Hálás köszönet érte!
Szeretlek: Ercsike



Drága Fénysugár!

Igen, én is úgy gondolom, hogy mások is szívesen emlékeznek velem együtt. Mostanra pedig már a u.n. rossz emlékek is megszépülnek, hiszen az ember pontosan látja összefüggéseiben is a dolgokat és így - az idő segítségével - meg is szépülnek. Én minden falusi percemre szívesen emlékszem vissza, ezért ez ki is derül minden írásomból. Köszönöm szépen a kedves szavaidat, jó tudni, hogy Neked is visszaidéztem a megéléseidet. Ölelésem küldöm Feléd!:))))
"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



ERYKÉM....

Erykém! Olyan jó olvasni az írásaidat. Bizony vannak olyan tárgyak az életünkben amihez régi szép emlékek fűződnek. Nekem pl. a nagyszüleim színes,mintás petróleum lámpája,ami mellet "vaksiskodtunk" amíg el nem fújták.Vagy az a vastag Búcsúban vett kicsi fülesbögreém amiből most is,reggelente iszom a tejet,kakaót,teát.(nem vagyok hajlandó másból inni) Falun az volt a szokás,hogy a szép,díszes,cikornyás fülesbögréket,lefelé fordítva feltették a stelázsira,vagy a szekrény tetejére. A könyv,vagy bármi más is örömet okozhat. Te is nagyszerű,segítőkész ember vagy. ölelésem.....fénysugár



Köszi a képet Secret Admin!:)))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Köszi Vanda! Jó ötlet! Meg is teszem!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



hmm ;-)

tedd próbára az UNI-t !! Biztos összehoz Titeket .-)
Vonzd be Rozit! :-)

szép napot!!



Köszi Drága Judit!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Erykém!

Öröm és élvezet olvasni az írásaidat mindíg. Kivánom, hogy Rozival a 40 évesen találkozzatok. Biztosan szeretettel gondol Rád Ő is azóta is! puszi: Judit



Drága Tike!

Én bízom benne, hogy egyszer létrejön a találkozás. Jövőre készülünk a 40 éves osztálytalálkozóra,
akkor majd mindenki mozgatva lesz. Köszönöm szépen a hozzászólásodat!
Ölelésem küldöm Nektek én is!:)))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Köszönöm Ágica!

Én is abban bízom!
Egyszer majd Te is biztosan megosztod másokkal is!
Ölelésem küldöm!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Drága Ery!

Megint nagyon szép történetet írtál. Köszönöm.
Biztos vagyok benne , hogy Rozi is sok kellemes emléket őriz rólad.
Amikor pedig leül varrni mindig eszébe jutsz.
Azt hiszem igazi csoda lenne , ha taliznátok , vagy legalább hallanátok egymásról!!!

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!



Drága Erykém...

Megint egy csodálatos történetet írtál......Szerintem, a tanítványod bíztos azóta egy jó varrónő!
A másik nekem is vannak olyan "kincseim", amik nem értekesek, csak számomra! Örzöm őket......
Gratulálok irásodhoz!!! Szeretettel ölelget: ágica