Baráti kapcsolatok

Ki az igazi barát? Létezik olyan? Kinek is kell igazi barát? Egy családtag tud lenni igazi barát?
Ezeket a kérdéseket teszem fel magamnak amikor az igazi barát fogalmáról van szó. Először is a fogalommal kezdem. Ha azt mondjuk, hogy igazi barát akkor az azt jelenti, hogy örökké tartó barátság, egy barát aki mindig ott van mellettünk és megbízunk benne. Létezik ilyen személy az ember életében? Emberek vagyunk és különbözünk, mindenkinek más a véleménye erről. Nekem már sok „igazi barátom” volt 18 év alatt  Minden barátság csak 1-2 évet tartott, utána mindig csalódtam az „igazi barátban”. Még 18 év alatt sem lehet annyira megismerni egy olyan személyt aki nem a családomhoz tartozik, egy kívülállót. Tegyük fel, én megismerek óvodás koromban egy barátnőt. Neki elmondok mindent, megbízok benne éveken keresztül, mindig együtt vagyunk, azt gondolnám, hogy „igazi barátnő”, de mivel az emberek változnak pár évre rá egy kis semmiségen összekapva minden kis titkomat a világnak elmondja. S most teszem fel a kérdést: Megérte megbízzak benne? Megérte, hogy elmondja minden féltett tikomat? Hát nem! Ez a szomorú az egészben. Egyszer mindenki megtapasztalja, csalódás által, hogy nincsenek is igaz barátok, csak olyan személyek akikkel jól érzed magadat és velük vagy. Ha teszem fel, megbocsátottam volna neki, utána miért mondjam el a bajaimat, a titkaimat? Utána már nem tudnék bízni egy barátnőben sem. De vannak olyan személyek is, ha megsértik őket nem is érdekli, megbocsátanak és ismét legjobb barátnők. Fura egy kapcsolat, de inkább nevetséges mint fura.
Másik kérdésre hivatkozva, hogy egy családtag tud-e lenni igazi barát? Szerintem egy családtag több mint egy „legjobb barát”. Személy szerint nekem az úgymond legjobb barátnőm, a saját anyukám. Neki mindent elmondhatok, na jó vannak kisebb nagyobb titkaim előtte de ez természetes dolog. Anyukám mindig itt van velem, nap mint nap tanácsokkal támogat, néha szid de jobb akármelyik Pszichológusnál. Szerelmi ügyektől elkezdve az iskoláig, mindenről el tudok beszélgetni vele. Ő is volt fiatal és ő is megérti a bajaimat, s okosabb tanácsokat tud adni mint akármelyik velem egyidős barátnő, hisz ő tapasztaltabb is. Nem hiába mondják a felnőttek, hogy hallgassunk a szülőkre, mert ők tapasztaltabbak.
De most aki nem teheti meg, hogy „legjobba barátnője” legyen a saját anyukája, az mit csináljon? Ha nincs anyuka, van apuka s testvér. Ők nem adják tovább a titkaid, ők nem veszik el a pasid s nem kérik kölcsön a ruhád s piszkosan adják vissza. Nem tudsz bennük csalódni. Amíg élsz ők melletted vannak úgy jóban mint rosszban. Szerintem a legjobb barát fogalma megegyezik a család fogalmával, pontosabban: ott lesznek mindig veled és mindig megbízhatsz bennük.
Vannak olyanok akik nincsenek olyan viszonyba a családtagokkal, hogy barátok lehessenek. Abban az esetben legbelülről jön a baj, nincsen rendbe magával, a dolgaival, esetleg nincs ideje beszélgetni, az ilyen embereknek nem is lesznek „legjobb barátaik”. Az ilyen emberek képesek könnyen depresszióba esni, ez az egyik legrosszabb dolog ami az emberrel történhet. Ekkor következik be az ember életében az hogy magányosan érzi magát, előtte nem volt ideje barátokkal törődni, ismerkedni és idővel észreveszi és depresszióba esik. Ezért van az, hogy az árva gyermekek többsége mind depressziós lesz, nincsenek szülők és magányosan érzik magukat. A depresszió másik jele az önsajnálat, az az ember aki mindig csak panaszkodik, szomorkodik, nincs megelégedve önmagával könnyen depresszióba eshet. Én is voltam már depresszió határán, de szerencsére a mellettem álló személyek észhez térítettek és kihúztak a bajból még időben. Egyik legrosszabb dolog a világon, mindent feketébe látni, szomorkodni reggeltől estig, sírni az emlékeken, sírni egy lassú számon, nem érdekelni semmi. Általában ezeket tapasztaljuk egy depressziós emberen, de mivel különbőzünk mindenkinél másképp jelenik meg. A súlyosabb esetekben a véglet az öngyilkosság. A depressziós embereket majdnem mindig kikacagják, megvetik. Én se értettem addig amíg bele nem estem a „csapdába”. Gondoltuk is magunkat az ők helyükbe? Vajon mit érezhetnek? Ahelyett, hogy kikacagnánk segíteni kellene rajtuk, ez egy olyan betegség amiből segítség nélkül nem lehet kigyógyulni.

Címkék:

Hozzászólások



Szerintem ez elég kifacsart...

Van igaz barát,létezik.De ahhoz neked is olyannak kell lenni,aki képes egy örök barátságot fenntartani.Nekem van,14 éves korunk óta tart.Most 39 vagyok.Semmi nem kezdhette ki a barátságunkat.Egyszer haragudtam meg rá,mint egy egy órára.Amikor is befőttes gumival lövöldözött rám....erre allergiás vagyok:-))))))
Az pedig,hogy anyudat nevezed legjobb barátnődnek...szerintem inkább egy nagyon jó anya-lány viszony.Nekem féltucat gyermekem van,szerencsére mi is így működünk:-)))))))
További szép napot!:-)