Bärbel Mohr a visszavonzásról

Barbel MohrA kedvenc írom az utóbbi időben Bärbel Mohr. Nagyon szeretem a német hölgy könyveit, nemcsak, mert kicsit hasonlónak érzem őt magamhoz, de azért is, mert könnyed és humoros. Nem misztifikálja túl a vonzás törvényét és nem is rejti véka alá a véleményét.
Látom mennyien foglalkoztok több kevesebb sikerrel a visszavonzással. Ezért most begépelem Nektek az írónő frissen megjelent "Jobb kettesben! Avagy hogyan találjuk meg az igazit?" című könyvéből "Érdemes "visszakérni" az exet?" című fejezetet, ami szerintem a csúcs eddig, amit erről a témáról olvastam. (És olvastam róla elég sokat... )

Szóval mindenki saját belátása szerint hasznosítsa... Remélem hasznotokra lesz.

Szeretettel,
R.

Bärbel Mohr: Jobb kettesben! Avagy hogyan találjuk meg az igazit?
Fejezet: Érdemes "visszakérni" az exet?

Ha személyesen nem érint is, ez a fejezet segít tisztázni korábbi kapcsolataidat. Érthetővé tehet sok mindent, amit eddigi partnereid mellett esetleg furcsállottál, és segít megérteni többi embert is.

Hozzám nagyon sokszor fordulnak ezzel a kérdéssel, ezért ezt a fejezetet a honlapomon (www.baerbelmohr.de) is fontosnak tartottam megjelentetni.

Hogy valaki visszakaphatja-e az "exét"? Erre a kérdésre legegyszerűbben a bibliai intelemmel felelhetek: ne cselekedd azt másokkal, amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek. A legtöbbször azonban mélyebb megértés szükségeltetik ahhoz, hogy ezt gyakorlatban is megvalósíthassuk.

Manfreddal, a férjemmel, azóta foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amióta az egyik, trénerként és tanácsadóként dolgozó ismerősömmel beszélgettünk róla. Ő már sok olyan nőt látott el tanáccsal, aki szerette volna visszaszerezni korábbi partnerét.
Amikor az ismerősöm megkérdezte tőlünk, hogy szereti-e még őket az, akivel szakítottak, általában ezt válaszolták: "Azt mondja, hogy nem, de én érzem, hogy ez nem igaz... Hogyan győzhetném meg, hogyan kaphatnám vissza őt?"

Manfrednak meséltem erről, mert előadásainkon és kurzusainkon mi is gyakran szembesülünk ezzel a kérdéssel. Manfredot nem hagyta nyugodni a téma, s nyomban írt is ez ügyben - a saját szemszögéből- egy cikket:

Általános szempontok az expartner újboli megrendeléséhez

Amikor nagyon pontos megrendelést adok le, például csakis Brad Pittet akarom, és senki mást, nem sok mozgásteret hagyok az Univerzumnak. Ráadásul semmibe veszem mások szabad akaratát. Mit gondolnál arról, aki akaratod ellenére "megrendel" téged? Mindenkinek joga van szabadon kibontakoznia. Jobb, ha inkább azt rendeled meg, aki a legjobban illik hozzád. Így lényegesen nagyobb lesz a választék, és energetikailag tisztább az ügy, mert engeded, hogy mindenki a saját belátása szerint cselekedjen.

Én is így tettem. 1999-ben összeírtam a leendő partneremmel kapcsolatos elvárásaimat - amelyeknek Bärbel eleget is tesz. Igaz, a lista alig kétoldalas volt "csupán", és nem terjedt ki mindenre. Az Univerzum azonban roppant ötletes.
Így kerültem Kölnből Münchenbe. Helyszínről ugyanis nem rendelkeztem. Sőt, arról sem, hogy az illető hölgy tudjon-e főzni - na mindegy...

Ebből mindenesetre két fontos dolog is kiderül. Az egyik az, hogy, ha feltételül szabtam volna a lakóhelyet, talán nem is teljesül a kívánságom, a túlságosan szigorú elvárások miatt. De ami még ennél is fontosabb: az életemben komoly változásokra volt szükség ahhoz, hogy megkaphassam, amit rendeltem. Költözés, új állás, teljesen új környezet, új barátok, a szülőváros elhagyása. Tedd a szívedre a kezed: te is hajlandó lennél erre?

Az igazat megvallva, nekem sem voltkönnyű meghoznom ezt a döntést: elhagyni a régit, és bizakodva vállalni az újat. Az ember kételkedni kezd magában: bírni fogom? Helyesen cselekszem? Általában nagyon is ragszkodunk ahhoz, amit megszoktunk, mert általa érezzük magunkat biztonságban.

Valószínűleg a biztonságérzettel függ össze a régi partner visszaszerzésének vágya is, hiszen őt ismerem már évek óta. És megint csak a kételyek: találok valaha másik társat? Vagy boldogulok egyedül? Vagyok-e egyáltalán annyira szeretetreméltó, hogy valaki élete végéig szeressen?
Önbecsülésem szempontjából van-e egyáltalán értelme, hogy az exemet egyáltalán visszaszerezzem? Tapasztalatom szerint (jött már vissza hozzám régi barátnőm) ezek az ügyletek így festenek:
"Gyere vissza, megígérem, hogy ezentúl másképpen viselkedem, minden jóra fordul, meglátod, hogy másmilyen is tudok lenni..."

Hohó, lassan a testtel! Ha másképpen akarsz viselkedni, mint, amilyen vagy, csak azért, hogy szeressenek, előfordulhat, hogy csak megjátszod magad, alkalmazkodsz, és igazság szerint nem szereted magadat olyannak, amilyen vagy?

Megkockáztatom azt a - bizonyára támadható - feltevést, miszerint az a partner, aki elhagy, valójában egyetlen dologra hívja fel a figyelmedet: arra, hogy nem szereted eléggé magadat. Talán túlságosan alárendeled magad a társadnak, túlságosan alkalmazkodsz hozzá, semmit sem mersz önállóan csinálni. Esetleg sok mindent magadba fojtasz, mert társadról lerí, hogy nem kedvel benned bizonyos vonásokat. Tényleg saját magadat adtad ebben a kapcsolatban?

Kanyarodjunk vissza a fenti kérdéshez: valóban hajlandó vagyok arra a változtatásra, amelyet a kívánságom valóra váltása megkíván?
Említettem, hogy a kapcsolat kedvéért átköltöztem Münchenbe. Néha azonban nem merjük megtenni a szükséges lépéseket, hiába hívogat kívánságunk tárgya: "itt vagyok, fogadj el!". Mint a békakirályos mesében: "Pfuj, ezt csókoljam meg?". Pedig csak akkor változik királyfivá, ha összeszeded a bátorságod, és megteszed. Bátornak kell lenned, hogy kiugorj a fészekből, és észrevedd, hogy tudsz repülni. Hogy, akárcsak én, belemenj egy olyan kapcsolatba, amely költözködéssel és az életkörülményeid teljes átalakulásával jár. Lehet, hogy olyan munkáról van szó, amelyben életedben először kell felelősséget vállalnod - de ez a lépés vezet el végül az önállósághoz. Vagy színpadi fellépést kell vállalnod. Esetleg sort kell kerítened egy bértárgyalásra a főnököddel, amennyiben több pénzre vágysz. Sorolhatnám a példákat napestig.

A változtatás egyúttal azt is jelenti, hogy a régit el kell engedni. Ez a régi adott esetben a régi társ, akihez még mindig annyira ragaszkodunk. Ám ahogyan a kígyó levedli a bőrét, hogy növekedhessen, úgy esetleg neked is új kapcsolatra van szükséged, amelyben jobban önmagad lehetsz. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy feladd a reményt, miszerint egyszer még minden rendbe jöhet az exszel. A reménykedés és a ragaszkodás nem feltétlenül tesz jót a józan ítélőképességnek - szakítás után reménykedni, hogy a másik mégiscsak visszafogad, ne egyéb, mint üres buborék, amely így is, úgy is szétpattan.

Az érzelmek síkján világos: amit elutasítok, azt magahoz vonzom. Vegyülj el egy teremben ezer ember között, és érezz elutasítást egy bizonyos embertípus iránt. egészen biztos, hogy éppn ilyen típusú ember foglal helyet a közeledben. Így tehát nyilván az expartner is ellenállhatatlanul vonz, amikor elutasít. Ez alól nagyon nehéz kivonnod magad, hacsak nem vagy tisztában az összefüggésekkel. Ennek a tudattalan vonzódásnak valószínűleg nem sok köze van a szerelemhez - sokkal inkább az önmagát nem szerető én félelmeiből fakad.

A trükk természetesen fordítva is működik (de pszt! ez remélem köztünk marad): ha az exemet kategorikusan elutasítom, mérhetetlen vonzerőt gyakorlok rá. Ám ez csak abban az esetben működik, ha komolyan gondolom, és csakugyan így érzem - védőháló, kötél, és mindennemű biztonsági intézkedés nélkül.

A legjobb, amit az ex visszaszerzésének ügyében tanácsolhatok: hagyd a csudába! Gondold végig, mi volt a baj, és ami a legfontosabb: mi volt a te részed ebben. Tégy valamit qa további fejlődésed érdekében; valamint, ami segít önállóvá válnod, saját lábadra állnod. És igyekezz jobban szeretni magad.

Járd a saját utadat, és légy tisztában azzal, hogy ameddig olyan vagy, amilyen vagy, addig nem fogsz tudni változtatni a régi kapcsolaton, akkor sem, ha a fejed tetejre állsz. Én mindenekelőtt azért kezdtem el önismereti kurzusokra járni, mert rájöttem, hogy a saját világomat én teremtem, és ha olyan erőtérben élek, amelyet mások elutasítanak vagy nem szeretnek, akkor én vagyok az, akinek változtatnia kell.

Mielőtt Barbellel találkoztam, életemnek olyan szakaszát éltem, amelyet "építkezésnek" neveztem: bensőleg valóban gyarapodni akartam, hogy erőmet önmagam szeretetére fordítsam, és leendő párom is ezt a szeretetet tükrözze vissza.

Így Manfred. De ehhez hadd tegyem hozzá a saját gondolataimat. Manfred mindig azt mondja, ő a férfi a házban, és ezért sokszor megvan a maga nézőpontja.
Nekem volt egyszer egy barátom, akit nagyon szerettem, és tulajdonképpen még most is szeretek. De ha nekem valaki azt mondaná, hogy vele kell leélnem az életemet, máskülönben három életen keresztül szingli maradok, bizony, gondolkodás nélkül a három szingli-életet választanám! (Ő is, megkérdeztem.)

Szóval, ha azt mondaná: "ez a nő még mindig szeret", igaza lenne. De inkább világgá mennék, kolostorba vonulnék, vagy tudom is én, mit csinálnék, semmint hogy még egyszer egy fedél alatt éljek vele.

Ezzel a példával csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy ha észrevesszük is exünk irántunk érzett vonzalmát, az még messze nem jelenti azt, hogy az illető vissza akarna térni hozzánk!

Én nem éreztem jól magam abban a kapcsolatban; nem voltam kibékülve magammal barátom mellett. Nem sikerült olyannak lennem, amilyen lenni szerettem volna. Az volt az érzésem, hogy nem kapok levegőt.

Ilyenkor aztán bármilyen erős is a vonzalom, tartósan képtelen vagyok megmaradni a kapcsolatban. Annak idején furcsállottuk is a dolgot mind a ketten. Ha azután az illető bármikor is arra a gondolatra jutott volna (de nem jutott!), hogy engem az Univerzumtól visszarendeljen, gurultam volna a nevetéstől, annyi szent. Az Univerzum pedig akár a feje tetejére is állhatott volna, akkor sem történt volna semmi. Ez fordítva is igaz. Ha én akartam volna visszaszerezni őt, gyanítom, hogy rögtön táviratozott volna az Univerzumnak: "Mentsetek meg ettől a nőtől!"

Ennek ellenére a mai napig tartjuk a kapcsolatot egymással, és ez mindkettőnket örömmel tölt el.

Erős spirituális kötelékek

Az expartner visszaszerzése a jelek szerint meglehetősen kényes téma. Ez ügyben ma érdekes beszégetésekben volt részem, ezekről szeretnék beszámolni. Először két hölgynek említettem ezt a kérdést, csak úgy, mellékesen - mire azonnal megeredt a nyelvük...

Az egyiknek volt egyszer egy barátja, akivel olyna mély volt a kapcsolatuk, hogy amikor megcsókolták egymást vagy összebújtak, szinte teljesen egymásba olvadtak. Amikor barátja szemébe nézett, a hölgy sokszor úgy érezte, hogy az egész világmindenség tárul fel előtte.
Kettejük kapcsolatának csúcspontja az volt, hogy a hölgy még szerelme előre nem jelzett látogatásait is megérezte, és ilyenkor előkészítette a teát, mert sejtette, hogy hamarosan megszólal a csengő.

Akkoriban meg is volt győződve arról, hogy ez a férfi az egyetlen, igazi, örök szerelme. Az úriember azonban egyszer csak köddé vált. Az elhagyott barátnő értetlenül állt a történtek előtt.

Évekkel később egy meditáció során rákérdezett, miért alakult ez így, miért nem kellett a férinek. Hiszen biztos volt benne, hogy ők ketten, afféle ikerlelkek, akik az összes misztikus élményükkel egyetemben összetartoznak.

Kérdésére roppant különös választ kapott, de végülis egyet értett vele: a lelke - vagy mije - azt felelte, hogy akkortájt nem igazán akart ebben a világban élni. Romantikus elképzelései és vágyálmai csupán a menekülést szolgálták. Végül már annyira elvágyott ebből a "hétköznapi világból", hogy vágyakozása megteremtette azt a kapcsolatot, amely ezt az erős kielégületlen sóvárgást, elképzeléseinek mágikus- misztikus elemeit tükrözte. Ám ez a viszony már a léttrejöttekor halálra volt ítélve, mert a hölgy nem tanult meg kibékülni a valódi élettel. Ezért valódi kapcsolatban sem élhetett. Hiábavaló sóvárgásának ereje folyamatosan vonzotta őt a szerelméhez, de ez volt az az erő is, amely a férfit végül menekülsére késztette.

A történetben a legkülönösebb az volt, hogy a hölgy elmondta: először hatalmas csalódást és felháborodást érzett, és úgy vélte, tévedés az egész. Három nappal később aztán teljesen kiakadt egy régi osztálytársának sóvárgó, mélabús rajongásától, amely már az idegeire ment.
A meditáció során kapott válasz után azonban hirtelen rájött, hogy az egykori osztálytárs tulajdonképpen ugyanúgy viselkedik, mint évekkel azelőtt ő maga.

Ettől annyira megijedt, hogy attól kezdve nagy átéléssel vetette magát bele az életbe. Nem sokkal később megismerkedett jelenlegi férjével, akit mai fejjel már fel nem cserélne régi szerelmére.

"Azt hiszem, ez az egész csupán az én semmirekellő, romantikus képzeletem hókuszpókusza volt. Még az akkori barátomhoz sem volt túl sok köze. Addig sóvárogtam egy varázslatos kapcsolat után, amíg végül teremtettem magamnak egyet. Ez ezután szépen tükrözte is, mennyire életképtelen vagyok, és milyen kevéssé volnék képes egy igazi kapcsolatra. Egyszóval: semmiképpen sem lehetett jó vége."

Nagyon izgalmasnak találtam ezt a történetet, és ma reggel úból végig is gondoltam, miután egy Afrikából származó barátommal együtt meditáltam. Alighogy befejeztük, Daniel azt mondta: "Elmesélek neked egy mulatságos történetet arról a férfiról, aki megtalálta álmai asszonyát, ám képtelen együtt élni vele. Állandóan gondjaik vannak egymással."

Erre persze rögtön felkaptam a fejem. Danielnek amúgy is nagyon érdekes a világnézete- ha akartok, ti is megismerkedhettek vele. (www.das-haus-gaia.com)

"Jellegzetes kortünet, hogy főleg a nők szeretnék visszakapni exüket. Egyre többen ismerik fel , hogy jobb esélyük van a kibékülésre, mint gondolták. Ezért szeretnének kibékülni azzal is, akivel szinte képtelenség.

Ez a probléma meglehetősen nagy múltra tekint vissza: a nőkbe évszázadokon át azt sulykolták, hogy az igazi beteljesülést a párkapcsolatban kell keresniük. Micsoda ostobaság! A romatikus dalok és a reklámok pedig csak tovább erősítik ezt a képzetet.

Nálunk, Afrikában, még rosszabb a helyzet. Ott a fiatal nőknek azt mondják: Készülődj férjhez mensére, mert ez mindennél fontosabb az életben.

Nem csoda, hogy olyan sok nőnek van tele a feje még ma is mindenféle romantikus eszmékkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne rátalálni a nagy szerelemre. Ám igazán jó társ mégiscsak az a nő, aki egymagában is képes önállóan teljes életet élni. Egy ilyen nő nem támaszt túlzott elvárásokat a férfivel szemben, mert tudja, mire van szükség a valós életben ahhoz, hogy két ember egymással boldog legyen."

Megkérdeztem Danieltől, hogy szerinte honnan ered, hogyan keletkezik ez a sok misztikus tapasztalat. Azt válaszolta:

"Ha két ember kapcsolatba lép egymással, létrehoznak egy közös erőteret, amely akkor is megmarad, ha ők szakítanak. Természetesen minden felettes én arra törekszik, hogy a régi kapcsolatok után megmaradt (például más életekből származó) erőtereket békésen megszüntesse, hogy ezáltal mindkét fél visszanyerhesse belőle saját energiáját. Felsőbb énünk az ilyen misztikus vonzalmak által hívja fel figyelmünket arra, hogy ezzel vagy azzal a személlyel még valamit meg kell oldanunk. Általában nem az a dolgunk, hogy ragaszkodjunk egy-egy ilyen kapcsolathoz, vagy netán újjáteremtsük, hanem az a cél, hogy békésen lezárjuk, és a benne rejlő energiát ismét magunkhoz vegyük. Amíg az ember veszekszik, vádaskodik vagy ragaszkodik, addig a kapcsolat leköti az erejét, és nem bír elszakadni. Az egyetlen, igazi, nagy Ő idálja rendkívül sok energiát emészt fel, és elsősorban a nőket befolyásolja, akik emiatt nem képesek a saját életüket élni és magukra találni. Egyszerűen nem marad rá erejük. Ez természetesen a férfiak esetében is így van, csak általában nem ilyen nagy intenzitással."

És ezt egy afrikai mondja! Általánosságban persze nem lehet rávágni, hogy igaza van-e vagy sem. Ezért kérek tehát mindenkit, hogy igyekezzék ráérezni: lehet-e benne valami...

Hozzászólások



A szeretet három szintje

Úgy döntöttem külön blogban írom meg ezt a bejegyzést, mert olyan hosszú lett. A blogomban megtalálhatjátok amit ide szántam.:)



Még valami... kicsit azt

Még valami... kicsit azt érzem a könyvnél, mint a pszihodokiknál... ha túl sok "beteg lelkű" emberrel foglalkoznak, akkor elég sok rémséggel találkoznak a pszihomókusok... ezért hajlamosak azt mondani, hogy álmodni rossz... pedig nem... csak néznék meg egy egészséges ember vágyálmait... meg hát erről szól maga a Secret is....
Namármost, ha megnézzük az író eseteit... hogy hányféle visszavonzással foglalkozott, akkor csak megtippelni lehet, hogy kb. ezen nagy halmazból hány visszavonzás tartozott a szeretetkapcsolatok különböző szintjeihez. X mennyiség tartozhatott a szeretettapasztalások 1-es, megint csak X mennyiség a 2-es, és megint csak X mennyiség a 3-as szintekhez. Ha az író túl sokat foglalkozott esetleg fájdalomtestek kapcsolódásaiból származó drogos visszavágyakozással, akkor naná, hogy inkább lenne a könyvnek egy olyasféle szájíze, összhatása, hogy "Hagyd a vonzást, és lépj előre a friss jövő fele." Ezt én innen nem tudom megítélni, de azt mindenképpen megteszem, hogy nagy vonalakban és lekockásítva leírom ide egy következő hsz-ben a szeretet három szintjét. Én is előadáson hallottam, igyekszem emlékeim alapján tömören összefoglalni.



Csak bele-bele olvasgattam,

Csak bele-bele olvasgattam, és mindegyik nagyszerűen érvelt bizonyos kapcsolati formák ellen. De nem láttam sehol, hogy a szeretet mellett érveltek volna...Mintha nem léteznének emelő jellegű kapcsolatok... Nehezen fogadják el az emberek a tiszta szeretetet az életükben, s így ha végre megjelenik, akkor ne is várják, hogy úgymond erőfeszítés nélkül meg is marad! Levetkőzni a félelmeket és bizonyos viselkedési mintákat mindig nehezebbnek tűnik a józan ész, avagy a begyöpösödött EGO szemszögéből... könnyebb inkább odébb libbenni.:) Hahó emberek! Az egyszemélyes EZO utazást nehéznek szokták mondani, mert önismerettel meg ÉN turkászással jár, de ezt az utat az ember VÁLLALTA! Az emberi kapcsolatok azért tűnnek olyan nehéznek, mert ott a felek NEM vállalnak ÉN fejlődést, mert sehol senki nem készíti fel őket, hogy: "Hé ember, a kapcsolatod el-és felvállalásával, te most ki fogsz mozdulni a megszokott világodból, de ne aggódj, mert a szerelem, szeretet, elfogadás hajtóereje visz, mint a szél". Az emberek nincsenek hozzászokva ehhez a tempóhoz, hátszélhez, tehát legtöbbször inkább kiszállnak! Persze azt aláírom, hogy a legtöbb kapcsolat nem szerelem alapú, hanem valamiféle fájdalomtest-kapcsolódás általi energianövelés céljából jött létre. Ott persze, hogy jobb nem ragaszkodni az exhez, azonban ha az illető ember még nincs felkészülve, hogy végre a felső Én-je szerint válaszzon, akkor megint az EGO hoz "szerelmet". De ezen kapcsolatok mind lehetőségek a fejlődésre, a felismerésre. Nincs olyan férfi-női kapcsolat, ami ne ilyen lenne. A tiszta szeretettel megáldott kapcsolat másik szereplőjét, viszont nem tartom "bűnnek", vagy butaságnak visszavonzani.
A végére még valami: az ilyen szövegelés az energiamegtartásról azért veszti értelmét, mert egy tiszta szeretettel megáldott szerelmi kapcsolatban a felek NEM birtokolják egymást, az energiák szabadabban áramolnak, hiszen szerelmük megléte nem jelenti azt, hogy ne lennének jóban más ellenkező nemű egyedekkel. A velük való érintkezés, a társas élet, maga az élet elegendő szabad energiacserés teret biztosít. Azok a párok, akik tantrára járnak pl., azok meg néha direkt mennek egy kis energiafrissítésre.:) Ilyenkor hagyják, hogy saját szeretetük, egy légtérben levésük, körbeölelje az összes többi embert, de ugyanakkor befogadják az "idegen" energiákat is.
A másik akaratáról: minden ember nagyon szereti, kívánja a tiszta szeretetkapcsolatot. Szabad akarattal azonban csak az választhat ilyen kapcsolatot, aki valóban SZABAD, tehát megszabadult a félelmeitől, kicsinységeitől, kicsi énjétől.. ha ezt nem tette, ugyan döntését illik tiszteletben tartani, de az koránt sem a szabad akaratnak a kinyilvánítása, pusztán egy félelemből elkövetett tett. Azonban ez a kérdés is túl van járatva, hiszen mindig ott van az a harmadik lehetőség! A legtöbben kiélezik visszavonzáskor ugyanis a helyzetet: vagy IGEN, vagy NEM. Én azt mondom: tompábban drágáim!:)
Ott van még az "Itt van az életemben, de nem a párom." Ezt az akarást végző EGO nem szereti, de rengeteg csodálatos lehetőség van egy ilyen állapotban. Ha valaki igazán megnyílik a szerető szívének, akkor tudni fogja, hogy miért, továbbá van lehetősége a másikban is ENYHÍTENI A FESZÜLTSÉGEKET.
Jómagam senkit nem tudnék, és nem is akarnék soha lebeszélni arról, hogy a szívében levő másikról lemondjon! A legtöbb kapcsolat, igaz szerelmi kapcsolat (most hagyjuk a másmieneket, noha ott is lehet ilyen exvisszavoznási vágy) nem azért szakad meg, mert már nem szeretik egymást, hanem azért, mert még nem készültek fel ennek a csodának a továbbvitelére, ill. van más csoda, amelyet vagy az egyiknek, vagy a másiknak egyedül kell megélnie. Valamivé még válnia kell... Ezen kár leülni és töprengeni, az élet úgy is meghozza a megoldást. Ilyenkor azt tudom tanácsolni, az ilyen élethelyzetben levőknek, hogy a Másik iránt érzett szerelmet, az összes tudatállapotba, élethelyzetbe vigyék el, mint Szívük Kincsét. Az Univerzum/Jóisten, úgy is meg fogja adni az újraegyesülés lehetőségét. Akkor pedig, mint valami útitáskából az uzsonnát, úgy lehet újra előrobbantani azt a sok csodaszép érzést. Egy a fontos: mi van a szívedben, és jól esik e azt kiölni belőle!



Érdekes ez a

Érdekes ez a visszavonzás.Ebben egészen a legutóbbi párkapcsolatomig hajthatatlan voltam.Azt gondoltam aminek egyszer vége azt már nem lehet helyrehozni.Egyszer próbáltam és rájöttem nem kellett volna,mert másodszor sem működött.Viszont utolsó kapcsolatomnál egyszerűen nem értettem miért lett vége,amikor annyira illettünk egymáshoz.Vissza akartam kapni,de nem kaptam vissza.Ez egy akkora pofon volt amire szükségem volt,hogy rádöbbenjek mit rontottam el az előző kapcsolataimban.Mindent amit leírtál:))Nem voltam önmagam,egyszerűen feladtam a vágyaim azért,hogy együtt legyünk.Megfojtott ez a kapcsolat.Az Univerzum jelzett is rendesen,mert akkor hirtelen kezdett minden rosszra fordulni,minden területen.Sőt egyszer én is elküldtem,de meggyőzött,folytattuk és végül mégis ő mondta ki,hogy vége.Haragudtam persze rá,teljesen összeomlottam.De rájöttem miért volt ő nekem.Megtanultam hogy soha egy férfiért se akarjak más lenni,soha ne hagyjam magam érzelmileg zsarolni.Érdekes most amikor azt hitte találtam valakit,könyörögni kezdett,hogy adjak neki második esélyt,de erre már képtelen lennék.Már nem kell.Betöltötte életemben a szerepét.Tudom milyen Férfi kell,és ő nem olyan.Tudom,hogy már nem a másik felemet keresem hanem végre tudom én egy egész vagyok és azt keresem aki mellett önmagam lehetek teljesen,aki így egészben fogad el olyannak amilyen vagyok.
Persze hallottam olyan esetekről amikor egy gyerekkori szerelem sok-sok év múlva teljesedik be.Azt hiszem azonban ott a sok év alatt mindkét fél megtanulta amit kellett és ezek az évek kellettek hogy készen álljanak egymás számára.

Szeretettel:Geisha



"Megkockáztatom azt a -

"Megkockáztatom azt a - bizonyára támadható - feltevést, miszerint az a partner, aki elhagy, valójában egyetlen dologra hívja fel a figyelmedet: arra, hogy nem szereted eléggé magadat. Talán túlságosan alárendeled magad a társadnak, túlságosan alkalmazkodsz hozzá, semmit sem mersz önállóan csinálni. [...] Tényleg saját magadat adtad ebben a kapcsolatban?"

Apám, ez de nagyon meg van mondva!!! :))

Great thoughts!



Drága Klarissz!

Ezt a kérdést ne tőlünk kérdezd, hanem a belső hangodtól. Valaki nem attól lesz igazi, hogy szakítotok és visszatér. Ez önmagában csak annyit jelez, hogy Nektek együtt még dolgotok van. Ha TE úgy érzed, hogy Ő az igazi... Ha a TE szíved mondja ezt és nem kétkedve találgatsz, akkor az.
A kapcsolatban meg nagyon jól csinálod, hogy a jó dolgokra koncentrálsz. Élj meg minden pillanatot, amit csak tudsz, ezáltalán változol, ha Te változol, ő is. :) Sok sikert!

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



Sziasztok!

Sziasztok!
Nagy dilemmaba vagyok:o) ezzel a visszavonzassal kapcsolatban.
Az tortent, hogy szakitottunk a parommal ket ev egyutteles utan.Sokminden volt ebben a kapcsolatban oszintesegen kivul ;o(.
Nagyon szerettuk egymast azzal nem is lett volna gond, de a kapcsolat hazugsaggal indult. Megismerkedtunk, aztan kiderult ez az, pl. , hogy felesege van.Igaz, hogy akkor mar nagyon rossz volt a viszonyuk es mar nem is eltek egyutt, de azert neha meg egyutt voltak, szoval a lenyeg az, hogy aztan megis osszebutoroztunk mi ketten es a feleseg is belenyugodott azota mar neki is van valakije, de az azert eleg rossz volt, hogy hazugsaggal kellett induljon a kapcsolat, mert nem merte megmondani, hogy meg nem valt el, nem beszelve arrol, hogy mar egyutt laktunk, de azert meg egyszer visszament a felesegehez, aztan megiscsak visszajott hozzam ( nem tettem erte semmit, tiszta magatol)Na, aztan ebbol kifolyolag meg jott egy sor hazugsag mint pl., hogy beadtak a valast, aztan kiderult, hogy megsem, aztan megint azt mondta, hogy folyamatban van, de arrol is kiderult, hogy nem igaz, szoval ilyen dolgaink voltak es ez a ket ev alatt kicsit megmergezte az egesz kapcsolatot.
En mindenert hisztiztem, teljesen ki akartam sajatitani ot magamnak.O lekotve erezte magat, bezarva. Vegul is eljutottunk odaig, hogy megcsalt. De nem ezert koltoztem el.Amikor eljottem tole meg nem tudtam, hogy van mar valakije.Csak azt lattam, hogy furcsan viselkedik, nem olyan mint regen.Faggattam, hogy mi van, de nem mondta el, csak annyit, hogy eddig en voltam ilyen "puffogos" most meg o lett az.Dugdosta a telefonjat meg ilyenek, ugyhogy elegem lett es egy jo nagy veszekedes utan ami arrol szolt, hogy miert nem monjda el ha valami van, miert varja, hogy magamtol rajojjek, elkoltoztem.
Aztan utana magamtol rajottem :o), hogy akkor mar kb. 1 honapja volt valakije.
Fogytam 12 kilot! Kibogtem a majam is :o), de osszeszedtem magam! Elkezdtem jarni szorakozni, lett egy csomo uj baratom, a pasik bokoltak, udvaroltak..., szoval egesz jol elvoltam.
Kozbe minden nap irtam az UNI nak, hogy milyen boldog vagyok amiert magamra talatam es ilyen jol erzem magam stb. es ez igy is volt. Rajottem, hogy jobb is, hogy szakitottunk, mert nem illettunk egymashoz es biztos direkt kellett igy lennie bla bla bla, ez segit majd nekem abban, hogy tenyleg megtalajam a tenyleg igazit ;o)Soha nem irtam es nem kivantam azt, hogy jojjon vissza o hozzam, mindig ugy fogalmaztam ( mert tenyleg teleirtam minden nap egy oldalt azzal, hogy milyen boldog vagyok), hogy "halas vagyok es boldog amiert minden nap ott vagyok a gondolataiban es hianyzom neki" , mert egy ennyi elegtetel nekem is jart ;o) es ezzel neki sem artottam es a masik dolog amit minden nap leirtam az volt, hogy "halas vagyok es boldog amiert ram talat ( mert ugye jelen idoben kell irni amit akarsz), eletem nagy szerelme es boldogsagban, szerelmben elunk". Es akkor terjek ra a dilemmamra ami az lenne, hogy ha en nem akartam ot visszavonzani akkor mi a turoert bekultunk ki 3 honappal a szakitas utan???!!!!!
Ezek szerint o lenne eletem nagy szerelme?
Mert 3 honap utan odamereszkedett hozzam es elmondta mennyire szeret es banja amit tett es velem akarja leelni az eletet. Szoval en ezt nem ertem.
Persze kibekultem vele miutan kicsit kerettem magam, mert szeretem, de en azt hittem, hogy ha szerelmet vonzok be akkor nem o jon vissza, hanem egy uj.
Persze igy is jo, mert tenyleg nagyon szeretem, csak mar annyit hazudott nekem, hogy nem is tudom mi lesz a tovabbiakban.Kepes lesz -e megelegedni velem, vagy ezutan is kikacsinntgat a kapcsolatbol?!
Most arra koncentralok, hogy minden jo lesz, ha mar igy alakult akkor azt probalom bevonzani, hogy ezentul oszinte es nem kellnek neki mass nok, csak en:o)
Mit szoltok ehhez? Ha visszajott aznelkul, hogy vonzottam volna, akkor o az igazi?????



Drága Nu!

Mindenkinek meg van a maga útja. Nekem, ha nem lett volna a visszavonzás nem lennék az, aki vagyok. És őszintén szólva, ezt nagyon bánnám, mert szeretem azt, aki vagyok. Úgyhogy azt tanácsolom Nu, hogy hallgass a szívedre és tégy aszerint. :) Az nem vezethet tévútra.

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



.....

hogy lehet elengedni egy olyan embert akit szertetsz és a karján alszol el alg birod/bírtad ki h ne érj hozzá ?
Ha vissza akar jönni akkor jö de az elején szerintem az is rossz ha ezen gondolkozak mert mi van ha nem (tudom ilyenkor szokták mondani hogy nem is szerett akkor igazából illetve hogy beteljesült aminek be kellett)
Nagyon nehéz elengedni egy oyat akit szerett az ember.
Vagy van erre is egy jó megoldás?



Drága Lolli!

Így így. Te is megérdemled, én is és mindenki más is. :) Aki elment, elment. Ha az Uninak terve van vele visszajön, ha nem, akkor talán jobb is, hogy így alakult. A szerelem egy olyan csodás érzés, hogy nem ronthatjuk el kínlódással, meg kínzó várakozással. Akkor működik, ha megy magától lazán, könnyedén és szinte szédülsz az iramától... Szerintem. :))

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



Drága Irván!

Nekem a visszavonzás alapvetően rég lezárt történet, működött, de a srác már semmiben sem felelt meg az igényeimnek. Visszakaptam, de már semmi sem klappolt. Úgyhogy ez a bejegyzés azért született, hogy azoknak segítsek, aki kissé kétségbeesetten próbálják visszakapni szerelmüket.

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



Na végre...

Ezt a visszavonzást én is nyomasztónak gondolom.
Persze van akinek bejött, de azt mondom ott biztos, hogy volt magabiztosság.
Anélkül nem megy.
A legtöbb ilyen eset arról szól, hogy érzelmileg függővé válik a másiktól.
És ezen megy a végletekig a huza-vona.
Hónapok óta mondom a barátnőmnek, hogy szálljon ki az ártalmas kapcsolatból.
Teljesen leszívja az ember energiáit.
És most egy igazán jó hét után merem azt mondani, hogy aki szerelmes akar lenni, az először értékelje önmagát.
Megérdemlem... :))))))))))))

lollipop
www.eveart.gportal.hu
www.eveartflower.gportal.hu



Azért ha az ember mindent

Azért ha az ember mindent megtesz a céljaiért,nem egy titok ellen való dolog.Én is hasonló cipőben járok,nekem mintha menne ,de küzdés maga az legkissebb siker is.A siker élménye pedig nagyon gyorsan elillan.A biztatást azért olvasd ki a soraimból! Üdv:Irván



Drága GálJani, Muci és Angel-a!

@Gál Jani:
Mikor én a fórumra kerültem pár hónapja, hasonlót írtál nekem, mint, amiről ez a cikk szól és totál kiakadtam rajta. Utólag be kell ismerjem, nagyrészt igazad volt. Ráaádsul még azt sem vettem észre, h humorosan próbálod csomagolni. Sajnálom, hogy kiakadtam. Kérlek bocsáss meg, az idő Téged igazolt. (Vagy az Uni... :))
Annyit fűznék hozzá még, hogy viszont ahhoz, hogy az legyek, aki most vagyok és elfogadjam és szeressem önmagam, végig kellett járnom a lépcsőket, amivel egy "visszavonzó procedúra" jár. Csak profitáltam belőle.

@Muci:
Ha elfogadsz egy javaslatot, légy önmagad. Magadon dolgozz, ne azon, hogy valaki olyat akarsz visszakapni, aki elment. Mindegy ki kezdeményezte a távozást. Anno, azzal a sráccal, akit én körömszakadtan akartam visszavonzani, szintén én kezdeményeztem a szakítást. Utána meg már ő nem akart engem. És nagyon jót tett vele nekem. Rengeteget változtam rövid idő alatt, azóta teljesen tisztában vagyok vele milyen férfit szeretnék magamnak és a mostani kapcsolatom el tudom engedni, ráadásul ismerem, szeretem és tiszetelem önmagam (ami csöppet sem volt jellemző rám).
Ha belegondolsz, csak volt valami oka, hogy akkor a szakítás mellett döntöttél...
Ha pedig "rosszul" döntöttél (szerintem csak döntések vannak, előjel nélkül) és nektek együtt kell lennetek, akkor úgyis együtt lesztek, csak nem most, ez biztos. A ragaszkodással, csak felesleges negatív energiát pazarolsz. Ne légy szomorú, próbálj meg magadra koncentrálni, befelé nézni, utána járni, miért nem akarod elengedni ezt a kapcsolatot!

@Angel-a
Szó szerint. Gratula, ehhez csak ennyit tudok hozzáfűzni. :) Meg annyit, hogy remélem mindenki elolvassa a hozzászólásod.

Mindenkinek nagyon szép vasárnap estét és következő hetet kívánok! :)

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



Szerintem, akiknek dolguk

Szerintem, akiknek dolguk van még egymással, úgy is egy pár lesznek újra, addig, míg a feladatot meg nem oldották. Ha már nincs feladat, a kapcsolat beteljesítette a célját, akkor nincs mit tenni.
Szerintem szakítás után a legcélszerűbb elengedni a volt partnert. Ha akar, majd visszatalál egy idő után. Ha nem akar, akkor nem. Ha elengeded, akkor nincs miért szomorkodni, tudod élni az életedet tovább.
Én is jártam ilyen cipőben. Elengedtem Őt, miután szakított velem és utólag derült ki, hogy mennyire nem akart elmenni. A szakítást csak a büszkesége generálta. Ha sírok és görcsösen kapaszkodok belé, biztosan elment volna. Így meglepődött és azt mondta: csak ennyi lettem volna neki? És újra nagyon érdekes lettem a számára.
Hagyni kell az UNI-t dolgozni.



A cikk elolvasása után

A cikk elolvasása után teljesen elbizonytalanodtam,hogy van-e értelme kísérletezni a szerelmem visszavonzásával.Pedig ezért jöttem az oldalra.És nagyon hittem,hogy sikerül.Csak zárójelben jegyzem meg,én küldtem el őt,gondolkozni.Teljes mértékig tudtam ,hogy visszajön és boldogok leszünk.Most szomorú vagyok,már nem tudom mit csináljak.
Ági



Szerintem nagy jó cikk :))

És a blog, fórum palettát nézve nagyon is aktuális és igaz...:)))
Nagyon egyetértek vele.. és csak javasolni tudom, minden visszavonzódónak, hogy legalább olvassa és gondolkodjon el egy kicsit/nagyon..

GÁL JANI.. :DDDDDD

http://fedezdfelmagad.blogspot.com/