Belső hang súgta....

Gondoltam, több év után megkérdezem, hogy van. Csak úgy. Mert érdekelt volna, és különben is, belső hang súgta. Elkérte a számom, mint ezt már máskor is tette. Hogyan is felejthette el? Én még mindig tudom az övét, pedig soha nem volt velem. De mégis.
Napokon keresztül, minden nap volt nem fogadott hívásom. Rejtett számról, de mindig rosszkor. Vagy csak nem hallottam, mert a gyerek miatt csak pittyegőn van a telefonom.
Aztán egy nap felvettem. Ő volt. Ott folytattuk a beszélgetést, ahol 9 éve abbahagytuk. Pár perc volt.
- Hiányoztál - jött az üzenet késő este...
Majd jött az én sértett válaszom, és szó szót követett.
-"Mindenkinél jobban szerettelek. amióta megláttalak és azóta is..." - öntötte szavakba érzéseit.
Nem fogadtam el. Ő is érezte. Hittem volna neki, de mégsem hittem.

Először éreztem, hogy a szavak tényleg tudnak égetni. Már világos volt, amikor el tudtam aludni.
Azt hittem, lezártam, erre kiderült, hogy mégse. Csodálkoztam, és még rosszul is éreztem magam, hiszen családom van. Neki is.
Hinni akartam, hogy van ilyen erős és tartós érzelem. Hogy lehet ragaszkodni valakihez, akivel "csak" hosszú beszélgetések kötnek össze, semmi más....

Biztos szeret...mára már elhiszem, de szerintem késő. Már nem hiszi, hogy elhiszem.

Címkék:

Hozzászólások



Nem telefonáltam :)

mert hülye azért nem vagyok! :) Viszont az éjszakai álmaimba "belopakodott" Ádám, ezért nem szabad az ördögöt a falra festeni, főleg elalvás előtt. Mindjárt elmesélem... Érdekes, hogy konkrétan nem is láttam őt, csak a szokásos szitut éltem át.

*
Álmomban a lányom picike volt, úgy 5-6 éves, akiért szülőként érte mentem valahová… Nem óvoda volt, hanem egy nagy tornaterem. Sokan voltak ott… sok felnőtt és sok gyerek. Megfogtam a lányom kezét, kisétáltam vele az épület elé, de ott megálltam, ugyanis tudtam, hogy Ádám is bent van, ezért vártam, hogy kijöjjön, de nem jött ki. :) Ácsorogtam, miközben tudatosult bennem, hogy miattam időzik bent, hogy ne kelljen velem találkoznia…
Érdekes, hogy a várakozásomat tök természetesnek vettem, nem zavart a lányom jelenléte … vagyis hagytam, hogy Ő is ácsorogjon, várakozzon … és együtt vártuk a világszép embert. :)

Gyönyörű példát, mintát mutattam a lányomnak! :)



Ezt jelnek veszem :)

Bízok a Titok bölcsességében és útmutatásában ... ezért rögvest nyúlok is a telefonom után, hogy felhívjam az évek óta nem látott "kedvesem"! :) Sorsdöntő lesz a következő perc, úgyhogy szorítsatok! :)



Szia Origami, elveszett az

Szia Origami,
elveszett az írásod itt a hozzászólásokban, és most látom :) Bocsánat, röviden válaszolok.
Aznap több embernek írtam, akikkel régen nem beszéltem, hogy hogy vannak. Közösségi portál, tudod...Soha nem gondoltam volna, hogy ezt váltom ki belőle, de ha már így alakult, nem bántam, megéltem.

Azt pedig soha nem mondtam, hogy minden klappol...:) Mert azt mindenki tudja, hogy olyan nincs :)

Szép napot Neked is és köszönöm a hozzászólásaidat, nagyon hasznosak :)



Kedves Reménysugár, köszönöm

Kedves Reménysugár,
köszönöm szavaidat, örülök, hogy tetszett az írás.
A megtagadásról: nem csak mi vonzunk be embereket, hanem emberek is bevonzanak minket. Így aki rendszeresen felbukkan életünkben, valószínűleg nem véletlenül teszi. Felfogásom szerint az elfojtott érzelmeknél nagyobb kár nincs a léleknek, így meg kell élni mind a jót, mind a rosszat. Ha szeretni akarunk, szeressünk, ha dühösek vagyunk, éljük meg azt is, adjuk ki valamilyen formában. Olyan nincs, hogy minden rózsaszín.
Ha valaki érzelmeket közvetít felénk, hagyni kell, hagy tegye. Ki tudja? Lehet, tényleg úgy érez, és ezzel könnyebbül meg a lelke. Ha pedig hamis érzelmeket sugall, azt is ki tudjuk szűrni idővel és abból is tanulhat az ember.
Én soha nem fojtottam senkibe az érzéseit, mert magamról tudom, milyen az, ha nem nyilváníthatja ki őket az ember. Ezáltal az emberek általában nyitottak és beszédesek felém, amit megtiszteltetésnek veszek, és örülök, hiszen azáltal, hogy őket jobban megismerem, fejlődik az önismeretem is, és nem utolsó sorban az önbecsülésem. Ez hosszas tanulási folyamat és talán sosincs vége.
Remélem, jó alakulnak a dolgaid, bár konkrétan nem tudom miről van szó, de ha érzelmekről, akkor nem szabad hagyni...

Szép napot és a legjobbakat kívánom Neked!



Kedves Gattina!

Elgondolkodtattak a bejegyzéseid. Főleg, amit mások megtagadásával és a régi kapcsolatok kezelésével kapcsolatban írsz. Exem anyjának köszönhetően a héten aktuálissá vált nekem most ez a kérdéskör és az ezen való gondolkodás.
Kár, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, ahogy te.
Szép napot neked!



Nem baj, Jamy, én köszönöm a

Nem baj, Jamy, én köszönöm a hozzászólásaidat, ezekből is tanultam :)

Neked is nagyon szép napot és a legjobbakat! :)



Hát én

ezt nem értem.Nagyon más a felfogásom.Na mindegy.Szép napot:)



Minden szeretet

Minden szeretet kinyilvánításnak örül az ember, hiszen ugyanezt generálja bennünk is, és ez jó. Minden ember életében vannak meghatározó, és kevésbé meghatározó személyek. Ha jót kap meghatározó személytől, annak mindig van hatása, mindegy, mennyi idő telt el. Nem véletlenül alakult így, és így van jól.
Ha én felteszem a kérdést valakinek, hogy hogy van, azt azért teszem, mert valóban érdekel. A közösségi portálok előnye és hátránya is egyben, hogy régi ismerősöknek feltett ilyen kérdés okozhat olyan válaszokat, melyek meglepőek vagy akár bántóak lehetnek, de ez is egy lecke. Ezt is meg kell élni. Akkor, amikor valaki hosszú idő után megkeres valakit (aznap nem csak tőle kérdeztem meg, hogy mizu vele) vállalja, hogy ez is és az is lehet a reakció. Érzelmei pedig mindenkinek vannak. Attól, hogy anya vagy feleség lett, még van saját élete, lelkivilága, vágyai. Álmodozhat, ha ez kapcsolja ki a mindennapokból, és fürdőzhet mások elismerésében is, hiszen egy külső visszajelzés is nagyon fontos lehet, nem csak a férj ismerheti el. Ettől még szeretheti őszintén a férjét, gyerekeit, családját. A gondot én abban látom, hogy ezt a jellegű érzést sokan inkább megvetendőnek, mintsem természetesnek tartják. Holott ilyen mindig volt és mindig is lesz, csak manapság jobban hangot mer neki adni az ember, de ha így is tesz, nem merik őt megérteni, mert az olyan...akármilyen. Az embert és a személyiségét a múltja kreálta, eldobni nem tudja.
A blog azért született, mert úgy éreztem, hogy említésre méltó helyzet ez, mutatja, hogy vannak el nem múló kötődések, létezik lélektárs...és azért, mert ennek az embernek akkor is és jelen helyzetben is sokat köszönhetek, pedig azóta se tudok róla. De egy lépéssel közelebb kerültem megint önmagamhoz. És én akartam így :)



Az tök jó,

ha mindig a gyerekedet választod.Csak akkor a pároddal mi van?Mert azt nem értem,hogy miért a "gyerekemet választom" a válaszod,miért nem a páromat választom.És nem a rosszat keresem az életedben,de tényleg.



Nem kerestem

azt,hogy mi a rossz az életedben.Nekem úgy jött le,mintha örültél volna neki,hogy a 9 éve nem látott pasi elmondja,hogy még mindig szeret.De magamból indultam ki,én ennek akkor örülnék, ha úgy érezném a párom nem szeret eléggé,és jól esne egy külső megerősítés,hogy valaki szeret.Merthogy blogot is írtál róla,nem a családodról,hanem erről a szituról.Gondoltam,ha már blog lett belőle,akkor fontos valamiért ami történt.A magyar nők 90%-ával amit írtál egyetértek,szerintem is ilyenek.



:) Mindig a gyerekemet fogom

:) Mindig a gyerekemet fogom választani. Egészen addig a pontig, amíg jelen helyzetemben kiegyensúlyozott, példamutató anyaként tudom nevelni.
De amint el kezdem azt érezni, hogy az én egyensúlyom felborul, el fogok gondolkozni a továbbiakon, mert az ő érdeke is, hogy egy olyan anyukája legyen, aki azt tudja neki nyújtani, amire szüksége van a normális felnőtté váláshoz.
Hogy miért nem utasítottam el? mert hagytam neki megélni az érzéseit. Hiszen elfojtott érzéseknél nincs is rosszabb. :)

(Nem beszélünk azóta sem, ez egyszeri volt. Mégis úgy gondoltam, köze van nagyon is a vonzáshoz és a szeretet 1000 arcához, ezért osztottam meg)



Hmm. Akkor most újra megkérdezem, amit Jamy.

Vajon miért volt erre szükséged?
Ha minden klappol...
Nem értem...



nem mondtam, hogy tökéletes

nem mondtam, hogy tökéletes az életem :) csak azt, hogy tökéletes a gyerekemmel és nem bánom, hogy így van.

Nem tudom, miért kéne megtagadni olyan embereket, akik hatással voltak az ember életére. Ez pontosan azt jelentené, hogy az ember megházasodik, gyereke lesz és megtagadja a múltját és önmagát, felégeti az összes hidat, hálátlanul hátat fordít olyanoknak, akik segítették, hogy azzá váljon, aki. Ez a tipikus élet mártírja felfogás vezet a rengeteg útját kereső és depressziós emberhez.
(Megjegyzem: a magyar nők 90%-a, ha szül egy gyereket és onnantól fogva se magára, sem a férjére, sem senkire nem tud gondolni, aztán csodálkozik, ha magára marad.)
Én nem küldök el a fenébe senkit, főleg, ha érzelmekről van szó. Hiszen a szeretet az élet mozgatórugója, és szerencsére 1000 fajtája létezik. Én szeretem megélni ezeket az érzéseket anélkül, hogy ezzel ártanék bárkinek is. És mielőtt félreértés esne: szeretem a partnerem. És nem voltam hozzá hűtlen, csak egész egyszerűen pár órára újra 20 éves voltam. :) És tök jó volt!!!

Nem vagyunk egyformák: ha én bárkitől egy ilyen írást olvastam volna, bizonyára nem azt kerestem volna, hogy mi rossz az életében.... :)



Igazad van, tényleg rosszul olvastam.

Viszont mégiscsak beszéltetek.
És nem voltál elutasító.
Bár most a gyerekeidet választottad.
Gratulálok. :-)



Ha nekem

tökéletes lenne az életem úgy,ahogy van,biztos nem azon filóznék,hogy hogy van egy ember, akit 9 éve nem láttam.Ha meg azt mondaná,hogy azóta is szeret,elküldeném a fenébe,hogy hagyjon már a baromságaival,szeretem a férjemet,ne zavarogjon és megkérném,hogy törölje a számomat.



Nem hívtam fel, nem olvastál

Nem hívtam fel, nem olvastál figyelmesen. :)

Én nem látok problémát ebben az egészben. :) Se a telefon nem probléma, sem más. :)



Az érzés pedig manifesztálódott.

Mert felhívtad telefonon.
Hát, persze, hogy nem baj, hogy van érzés.
Az a baj, hogy létezik telefon?



Hogy így tökéletes az életem,

Hogy így tökéletes az életem, ahogy van. :)

Egyébként szerintem semmi rossz nincs abban, ha az ember egy pillanatra álmodozik, vagy újra gyerekké válik. Ez is része a fejlődésnek, és ezzel nem árt senkinek. Én örülök, hogy volt bennem egy ilyen érzés, legalább tudom, hogy VAN.



Ez a belső hang mit súgott akkor...,

amikor a gyerekeidre gondoltál?



Azt hiszem, igazad van. :)

Azt hiszem, igazad van. :)



Soha, semmihez sincs

Soha, semmihez sincs késő......!