Belső hang vagy belső bohóc?

belső bohócAzt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy a sok ezoterikus könyv, önismereti tanfolyam ugyan ad egy „aha” élményt, s valahol értem és tudom is min kellene változtatni, a gyakorlatban azonban mégsem működik. Valójában ki az aki, felel arra a kérdésre, hogy mi is az, amit valójában akarok? A belső hangunk? A belső bohócunk? Hogyan lehet tisztán és őszintén leírni a vágyunk, amikor feldolgozatlan sebeink vannak, amik néha észrevétlenül újra és újra előbukkannak, a félelmeink, a kétségeink, amik gátat szabnak? Hogyan lehet azt a falat összetörni, amit az évek során magam köré építettem?

Mostanában többször elvonultam a nagyvilágtól, valahol mindig is tudtam, hogy a kérdéseimre a választ csak magamban lelhetem meg, s változtatni is csak én tudok. Minden sikertelenségem újra és újra önmagamhoz vezetett. Keresem magammal a kapcsolatot, rengeteget olvasok, de ma már inkább azt érzem, hogy túlságosan is bezárkóztam, s mégsem találom magam. Belegabalyodtam a saját gondolataimba. Szeressem magam, fogadjam el, higgyek, bízzak, teremtsek…én nem tudok úgy tenni mintha, hiszen én nagyon sokáig úgy éltem, s talán még most is, hogy mindig volt körülöttem valami megoldásra váró feladat, mindig volt egy akadály, amit, majd ha megoldok jobb lesz. Ma már azonban be kell látnom, hogy mintha nem akarnám, vagy tudnám megengedni magamnak azt, hogy örüljek, hogy elfogadjam azt, hogy boldog legyek. Néha azt érzem, ellököm magamtól, mint aki nem érdemli meg.

Már egészen fiatalon megtaláltam azt a munkát, ami a hivatásom is egyben, valahogy úgy érzem, ebben teljesedhetek ki, s ez az, ahol a legtöbbet tanulhatok, s a legtöbbet adhatom magamból. A munka mellett még én is tanulok, idén nyáron diplomázom. A munkahelyemen az évek során egyre inkább beleláttam olyan dolgokba, amiért végülis úgy döntöttem, hogy felmondok, ha sikerül új munkahelyet találnom. Azokat az értékeket, amiket én fontosnak tartok a kollegáim egyáltalán nem képviselik, sőt, már egyáltalán nem a segítő szándék hajtja őket, az önös érdekek fontosabbak lettek. Mégis mutatjuk kifelé a külcsínt, hazudunk jobbra- balra, közben semmit sem tudunk felmutatni. Itt állok a diploma előtt s szakmailag úgy érzem, hiába a munkahelyi tapasztalat, mégsem érzem úgy hogy megérdemlem az oklevelet. Tudom, bután hangzik, de ezt érzem. Néhány évfolyamtársam elnézve szakmailag messze előttem járnak, mert olya helyen szereztek tapasztalatot, ahol volt is mit és volt is kitől tanulni. Én is értem el sikereket a szakmámban, nem is keveset, de ezeket saját kútfőből varázsoltam elő, s azt sem tudom, vajon helyesen tettem e, mert sosem nézett rám igazán senki. Ráadásul 1-2 évig hanyagoltam a főiskolát is, alig jártam be az órákra, a vizsgáim ugyan jól sikerültek, de a minimális követelményeket teljesítettem csak, így most utolsó évre feltornyosultak a vizsgáim, s a lehetetlennel határos, hogy sikerül e lediplomáznom.

A diplomamunkám még szinte sehogy sem áll, tologatom, pedig nagyon jó és aktuális témáról írok, saját tapasztalatokra építve, mégsem áll össze a fejembe, nem tudok neki állni, s nem tudom mi az, ami ennyire visszafog, gátol. Mintha szégyelleném az elmúlt 1-2 évet, hogy alig jártam be. Akkor fontosabbnak gondoltam az akkori párkapcsolatom gondjait, s hanyagoltam a sulit, valójában azt, amit úgy szeretek. Nagyon örültem, hogy felvettek, tudtam, hogy ott van a helyem, s első évbe végig kitűnő voltam, most pedig úgy érzem magam, mint a tékozló fiú, aki kullog visszafelé, s próbálja rendbe hozni a dolgait, csak közben számolnia a kell a korábbi döntéseinek a következményeiért.

Ha az ember saját magával nincs harmóniában az tényleg az élet minden területén, érződik, s semmi sem működik úgy, ahogy szeretnénk. A párkapcsolatok terén sem…. Egy olyan kapcsolat van a hátam mögött, aminek néha még ma is érzem a hatását. Zárkózottabb, bizalmatlanabb lettem, s az önbizalmam is megcsappant. Nem hibáztatom a párom, sokat tanultam abból a kapcsolatból, csak azóta mint egy puzzle-t úgy próbálom újra összerakni az életem, ami persze nem baj, csak sokszor zsákutcába kerülök, s ahelyett hogy keresném a kiutat, mindenképpen a falon át akarok menni. A főiskolán így az utolsó évben ismerkedtem meg egy kedves férfival, akivel ma már együtt is dolgozunk. Barátságunk lassan alakult át, valami egészén más érzéssé, mondjuk úgy, megkaptam azt a férfit, akit megálmodtam, s aki tényleg pont olyan volt, mint ahogy kértem az univerzumtól.:-) Engem még soha senki nem ismert el ennyire, nem dicsért, nem értékelt ennyire s ilyen őszintén és nyíltam mint ő. El sem akartam hinni. Általa megismertem egy olyan érzést, amit eddig még nem tapasztaltam. Nehezen nyíltam meg előtte, nagyon sok régi emléket felbolygatott bennem, s olyan erős tükröt mutatott felém, nem volt túl kellemes szembesülni vele. Szóval a randevúk után ahelyett hogy boldog lettem volna, próbáltam rendbe tenni a saját belső kis világomat. A kapcsolatunk sajnos ezek után már nem úgy alakult, ahogy én azt szerettem volna. Eltávolodtunk. Ha találkoztunk vagy találkozunk is mostanában, habár mindketten tudjuk, s érezzük, hogy több van köztünk mint barátság, mégsem közeledünk egymáshoz, nem beszélünk az érzéseinkről. Vagy csak néha, de akkor is csak levélben, ami persze eddig még csak félreértést szült. Nagyon szíven ütött, amikor azt mondta, hogy neki több kapcsolta is. tudjátok az a furcsa, hogy én ezt egyáltalán nem érzem rajta, hogy egyáltalán valakihez tartozna, vagy nem is tudom pontosan ezt hogyan fogalmazzam meg. Ő is kerüli a témát. Én is kerülöm. A munkánkról beszélgetünk állandóan, ami már nagyon kellemetlen számomra, mert mindketten ezek mögé bújunk el, mert ezen a területen érezzük magunkat biztonságban. Igazából nem tudom hogyan is viszonyuljak hozzá, hiszen bennem is nagyon sok minden változik. Szeretnék kimenni külföldre dolgozni, s bár reális esélye nincsen, egyedül csak egy bizonyosság van bennem, ami azt mondja, hogy megyek. régóta nincsen párkapcsolatom, s csak azért hogy legyen mellettem valaki, hogy ne legyek egyedül, azért nem szeretnék társat.

S most viszont tényleg azt hiszem, hogy van egy nagy űr bennem, nincsen igazán olyan dolog, aminek örülnék, ami feltöltene energiával. S talán ezért is érzem azt, hogy nem vagyok alkalmas egy kapcsolatra. Ha jön is valaki…valahol mindig megtörik az egész…néha felteszem magamban a kérdést, hogy mi van akkor, ha azt a falat ami nála a érzek, az valójában nálam van? amennyire szerettem volna közelebb kerülni hozzá, annyira távolodtunk el egymástól. Tehetetlennek érzem magam. Nehezen tudok elfogadni, s nehezen tudok elengedni. Előtte nem tudtam szerepet játszani, mintha belém látott volna, nem tudtam „hazudni”, más színben feltüntetni magam, mint akinél minden rendben van. Sebezhetőnek éreztem magam. S most már túl késő elmondani neki, s egyáltalán rázúdítani azt, amit érzek vagy éreztem. A nagy görcsölésben s a sorozatos félreértések miatt én is távol kerültem tőle.

S úgy érzem amennyire udvarolt eleinte, legalább annyira tol el most magától. Néha meg pont az ellenkezője. Nehéz kiigazodni rajta, ahogy rajtam is. nagyon hasonlítunk egymásra. Sajnálom, hogy nem tudunk közelebb kerülni egymáshoz. Mert bármit is teszek úgy érzem csak feleslegesen erőlködök. S közben itt a külföld lehetősége is….egy régi ismerősem írt egy levelet a minap, aki kint él hogy hogyan állnak a dolgok, tud e valamiben segíteni, hogy milyen sok minden megváltozott az életében, új munka, új lakás, új élet, teljesen elvonult a külvilágtól, s ne haragudjak, hogy csak most jelentkezik…. Derült égből villámcsapás volt ez a levél, s persze azt tudni kell, hogy ezzel a sráccal még sosem találkoztunk, a sógorom ismerőse valójában, csak telefonon beszéltünk, s felajánlotta hogy segít ha kiköltözöm. Most tessék jön egy levél tőle. Nehéz lépés, lépések előtt állok, s jó lenne a belső hangot meghallanom, merre menjek? Kicsit össze vagyok zavarodva.

Kire hallgat ilyenkor az ember? A belső hangjára? A belső bohócára? Kire?

Macsesz

Hozzászólások



Macsesznak!

Macsesz!
Bár nem látom, hogy válaszolgatnál a beírásokra, de én is írok Neked. Hetek óta nem jártam az oldalon, s mikor benéptem, a Te írásodat olvastam először......Sejtettem, hogy oka van annak, hogy Te eltűntél. Kívánok Neked sok bátorságot ahhoz az erőhöz, ami benned van. Mert van, hidd el, és tudsz vele okosan bánni, én hiszem, s tudom. Ha segítségre lenne szükséged, rám is számíthatsz. Néha az is elég, ha valaki figyelmesen meghallgat..... Kineziológiai oldás, Bach virágterápia és sok-sok szeretet mellett.....
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.



Köszönöm a kedves

Köszönöm a kedves szavaidat Alfajáró! :)



Drága Macsesz,

Fogalmam sincs,ki mit írt az előzőekben.
Ha megengeded,azért én most jól megölelgetnélek.:)
Az,hogy időnként elvonulsz a világtól,szerintem az egyik legjobb dolog,amit tehetsz magadért.Úgy vélem,töb millió ember van a Földön,aki valamilyen falat épített maga köré,persze nem ytong téglából...
Valaki amiatt zárkózik be,mert gyerekként nem szerették,vagy mert az iskolában mások nem fogadták el játszótársnak,vagy mert valamiben más volt mint a többi,mert éppen túl vagy akár alul teljesített,nem ismerték el a munkájában,vagy mert saját magát nem értékeli,mert nem is látott maga körül olyan embert,aki szeretné saját magát,a lényta,aki.
Emellett biztos vagyok abban,hogy ezekből a milliónyi emberből is több százezer olyan van,aki elindult afelé,hogy saját magát megtalálja.
Megtalálja,mint egy értékes,fénnyel teli ragyogást.
Nem kell a falakat lebontani.Ledülnek azok majd maguktól.
Figyelj inkább arra,hogy milyen nagyszerű Lény vagy.Hogy csupa ragyogás vagy.
Hogy ezt hogyan veheted észre?Figyelj.Magadra.Halld meg a saját szavadat.Nem Kell gondolkodni.Csak figyelj.Amit jónak érzel elsőre,indulj el arra.Ha nem jön be,próbáld másképp.Hezitálással kevésbé erősödsz és jutsz előre,mintha mindig a kicsit Jobb felé lépsz egyet.
Hogy mindig volt valami megoldásra váró feladatod?Nyilván mert szeretsz feladatot megoldani,"szereted a kihívásokat",de nem úgy,mint a tévében az emberkék...
Vagy lehet,hogy igazad van és valóban nem engeded meg magadnak,hogy csak úgy örülj.
Akkor örülj annak,hogy te milyen egy fajin nőci vagy,mert annyi mindent meg tudsz oldani és el tudsz intézni.Amolyan kis jövő-menő lehetsz.
Tudatosan szánj időt magadra.Naponta egy-egy órát.Kapcsolj ki,pihenj.Bámuld a plafont,vagy a szomszéd macskáját... vagy magát a szomszédot.
Vagy magadat a tükörben.Nézegesd az arcodat.
Vegyél elő egy füzetet.Írd le miről mit gondolsz,írd le mi bánt,minek örülsz.
Lehet,hogy az összetettebb helyzeteket is azért generálod,hogy legyen mivel lefoglalnod magadat.Csináld inkább,amiben örömödet leled.Azzal is lefoglalhatod:)
Hogyha fontos a diploma,mert gondolom az,legyen most az első az,hogy ezt ügyesen megcsinálod.
Közben törüdj magaddal.És minden ügyesen kezd majd elrendeződni.Ahogyan benned is.Úgy körülötted is.
Kívánom,hogy legyél bátor a magaddal való ismerkedéshez és örülj tiszta szívből,mikor jól érzed magadat!
Ölellek szeretettel,
Katis



Kedves Macsesz és többiek

Kedves Macsesz és többiek :)

Én igen ritkán szoktam hozzá szólni, de annál sűrűbben olvaslak Benneteket. Nincs olyan alkalom, hogy ne kapnék Tőletek ajándékot!!! és ezért ezerszeresen hálás KÖSZÖNET mindenkinek, viszont most nem tudok Veletek teljesen egyet érteni, bár ez nem baj, mert a sokszínűségtől szép az élet :D

Vannak esetek - és tapasztalataim szerint ez a nagyobb százalék - amikor igen is szükség van külső segítségre! Persze ez nem azt jelenti, hogy majd a terapeuta megoldja a feladataimat, de nagy szükség van a támogatására egy ideig míg a "törött láb" be nem forr és utána már az egyén saját maga képes tovább haladni.
Felnőttképzésben akkreditált Spirituális pszichoterápiát és Bach-virágterápiát tanulok ahol bizony döbbenetes módon kellett szembesülnöm azzal, hogy mekkora szükség van segítségre. A pszichoterápiára olyanok jelentkezhetnek, akiknek már van "elő életük" - értem ez alatt a már hasonló területen történt tanulás, tevékenység, tapasztalatszerzés - és mégis azt látom, hogy Nekünk is akik már nem egy-két éve csináljuk az önismeretet, sebeink gyógyítgatását, másoknak tanácsadást és haladásunkat az utunkon, bizony nem árt a külső segítség! Az emberi lélek egy nagyon finom, érzékeny és csodálatos "dolog", amit szeretni és dédelgetni kell és biztonságot kell nyújtani neki. Amikor valakinek fájdalmas sebek borítják a lelkét, sokszor nem tudja tisztán látni, hogy merre is van a helyes út. Mindannyian tudjuk, hogy a problémákat azon a szinten nem tudjuk megoldani, ahol keletkeztek, mert akkor nem is születtek volna meg. Szükségünk van arra, hogy kívülről/"magasabbról" lássunk rá és bizony ehhez sokszor külső segítség szükséges.
A hosszú évek alatt felhalmozódott fájdalmak, frusztrációk, megaláztatások bizony nem fognak elmúlni egyik pillanatról a másikra. Ahhoz, hogy a vonzás törvényét alkalmazni tudjuk sokminden más is szükséges. Főként idő, türelem és kitartás! :) és jó lenne, ha az embereknek azt is elmondanák, hogy bizony nem csak a vonzás törvénye létezik. Minden ember végső soron a boldogságot keresi, csak először azt hiszik, hogy a pénz fogja nekik meghozni, pedig nem, a pénz "csak" egy nagyon jó eszköz hozzá. Fontos lenne, hogy a tisztesség, becsület, őszinte önzetlen szeretet is ott munkálkodjon, mert ezek nélkül az értékek nélkül szerintem nem nagyon lehet elérni az igazi boldogságot.

Kedves Macsesz, Neked mindenkép ajánlanám, hogy kérj támogatást, segítséget, de persze mielőtt fejest ugrasz ebbe, próbáld meg letisztázni, hogy mit is szeretnél segítségként kapni és azt kb. milyen formában és mennyi időt szánsz rá (lehetőleg ne egy hónapot ;D). A Bach-virágterápia egy nagyon szelíd gyógymód, érdemes lenne talán ezen az úton elindulni ( a honlapomon találsz róla infót. melindavilaga.hu). Azt se árt tudatosítani, hogy lehet, hogy több fajta terápiára lesz szükséged. Elkezded az egyikkel, elérsz egy pontig ahol már egy másik mód fog tovább segíteni és a legvégén el fogsz jutni Önmagadhoz és a finálét már egyedül (de nem magányosan) fogod megcsinálni és az lesz ám az igazi nagy Ünnep!!! :)

Remélem tudtam Neked valamennyit segíteni, ha máskép nem is de amíg olvastad ezt a kicsit hosszúra sikerült hozzászólást addig is mással foglalkoztál :)



" Ez az út és a fejlődés

" Ez az út és a fejlődés része"

Az aki a kellemetlen helyzetekben dúskál, nem igazán tudja szíve szerint elfogadni.
Ez ilyenkor elég nehéz. Miért?
Mert még mindig nem érted őszintén mélyen az élet játékszabályát, mert ha érti valaki, akkor bátran kimeri és ki is tudja jelenteni, hogy az élet az teljességgel és a legőszintébben szólva csak egy nagy "társas"játék. Ebben ismerem a játékszabályokat mélyen őszintén és teljességgel el is hiszem.
Mik a szabályok?
Életünk 99%-t a tudatalattink berögzött, megszokott gondolataink irányítják, melyeket korábban annyira sokat ismételgettél, hogy áthatolva a tudatalattit körbeölelő rétegen bejutott a mélyre és ott munkáhozlátott a beteljesítéséhez. Ezt kívántad. Nem szándékosan, de a játékszabályok nem ismerésének hiányában tudatlanúl, ami most sorozatosan előjön mindenféle formában.
Kellemetlen.
Gyakorlata ezek megszüntetésének végtelenül egyszerű:
Mindössze két lépése van:
1. Bármikor, ha azon kapom magam, hogy aggodalom, vagy félelem, feszültség lett úrrá rajtam, azonnal leállítom a gondolataimat azzal, hogy teljesen tudatosan tetőtöl talpig részletesen ellazatom magam. Ezt érdemes megtenni nyugalomban naponta kétszer, de a nap folyamán néhány percre leállva sokszor, szinte minden pillanatban figyelve mindenképpen érdemes. Kipróbálni pedig mégjobban.
Amikor a lazítás, azaz a relaxáció már jól megy, nem lesz gond a nap folyamán a szinte minden oldalról érkező inpulzusokat semlegesíteni magadban. Ezáltal a kis gyakorlat által, egyre nyugotabbá és lazává válsz. Ez teljesen ezzel fog járni.
2. lépésként pedig nincs más dolgod, mint lazítás közben folyamatosan fentartani a laza nyugodt testi állapotot, melyel az elme is elcsendesedik és nem fog beleavatkozni abba játékba, amit ilyen állapotban csinálsz.
Elkezdesz elképzelni egy olyan életet magadnak, a különböző olyan területeken, ahol van mit javítani amilyet szeretnél és vizualizálod.

A lényege csak abban rejli, hogy ami kellemetlenül hat rád a bionyos területeken, felcseréled arra a "programra" amilyet csak szeretnél.
Meg kell győznöd a tudatalattidat arról hogy milyen életet szeretnél. Csakúgy, mint ahogy meggyőzted arról ami most kellemetlenül hat rád.
Ez érvényes minden élethelyzetre.
Ezt pedig leghatékonyabban a fent említett 1. lépés által tudod létrehozni.
És végezetül, tedd ezt 1 hónapon át kitartóan, de TÉNYLEG KITARTÓAN, tehát ragaszkodj elképzelésedhez és beindul a változás. Kétségtelenül és elkerülhetetlenül.
Olvasmányként pedig olvasd el a Dr. Joseph Murpy - Tudatalattid csodálatos hatalma címü könyvet. EZT ITT MINDENKINEK MELEG SZÍVVEL AJÁNLOM! Ebben arrol van szó, hogy hogyan tudod kiiktatni azokat a gátló tényezőket amik megakadályoznak abban, amit szeretnél.

Sok szeretettel: Krisztián
Segítek priviben is ha kell, szívesen, csak írjatok.



" Ez az út és a fejlődés

" Ez az út és a fejlődés része"

Ez aki a kellemetlen helyzetekben dúskál, nem igazán tudja szíve szerint elfogadni.
Ez ilyenkor elég nehéz. Miért?
Mert még mindig nem érted őszintén mélyen az élet játékszabályát, mert ha érti valaki, akkor bátran kimeri és ki is tudja jelenteni, hogy az élet az teljességgel és a legőszintébben szólva csak egy nagy "társas"játék. Ebben ismerem a játékszabályokat mélyen őszintén és teljességgel el is hiszem.
Mik a szabályok?
Életünk 99%-t a tudatalattink berögzött, megszokott gondolataink irányítják, melyeket korábban annyira sokat ismételgettél, hogy áthatolva a tudatalattit körbeölelő rétegen bejutott a mélyre és ott munkáhozlátott a beteljesítéséhez. Ezt kívántad. Nem szándékosan, de a játékszabályok nem ismerésének hiányában tudatlanúl, ami most sorozatosan előjön mindenféle formában.
Kellemetlen.
Gyakorlata ezek megszüntetésének végtelenül egyszerű:
Mindössze két lépése van:
1. Bármikor, ha azon kapom magam, hogy aggodalom, vagy félelem, feszültség lett úrrá rajtam, azonnal leállítom a gondolataimat azzal, hogy teljesen tudatosan tetőtöl talpig részletesen ellazatom magam. Ezt érdemes megtenni nyugalomban naponta kétszer, de a nap folyamán néhány percre leállva sokszor, szinte minden pillanatban figyelve mindenképpen érdemes. Kipróbálni pedig mégjobban.
Amikor a lazítás, azaz a relaxáció már jól megy, nem lesz gond a nap folyamán a szinte minden oldalról érkező inpulzusokat semlegesíteni magadban. Ezáltal a kis gyakorlat által, egyre nyugotabbá és lazává válsz. Ez teljesen ezzel fog járni.
2. lépésként pedig nincs más dolgod, mint lazítás közben folyamatosan fentartani a laza nyugodt testi állapotot, melyel az elme is elcsendesedik és nem fog beleavatkozni abba játékba, amit ilyen állapotban csinálsz.
Elkezdesz elképzelni egy olyan életet magadnak, a különböző olyan területeken, ahol van mit javítani amilyet szeretnél és vizualizálod.

A lényege csak abban rejli, hogy ami kellemetlenül hat rád a bionyos területeken, felcseréled arra a "programra" amilyet csak szeretnél.
Meg kell győznöd a tudatalattidat arról hogy milyen életet szeretnél. Csakúgy, mint ahogy meggyőzted arról ami most kellemetlenül hat rád.
Ez érvényes minden élethelyzetre.
Ezt pedig leghatékonyabban a fent említett 1. lépés által tudod létrehozni.
És végezetül, tedd ezt 1 hónapon át kitartóan, de TÉNYLEG KITARTÓAN, tehát ragaszkodj elképzelésedhez és beindul a változás. Kétségtelenül és elkerülhetetlenül.
Olvasmányként pedig olvasd el a Dr. Joseph Murpy - Tudatalattid csodálatos hatalma címü könyvet. EZT ITT MINDENKINEK MELEG SZÍVVEL AJÁNLOM! Ebben arrol van szó, hogy hogyan tudod kiiktatni azokat a gátló tényezőket amik megakadályoznak abban, amit szeretnél.

Sok szeretettel: Krisztián
Segítek priviben is ha kell, szívesen, csak írjatok.



Drága Macsesz :)

Stevem csodálatosan fogalmazta meg azt, amit én is mondtam volna.
Eszembe jutott egy idézet, amit pár hete olvastam:
"Add meg másoknak amit magadnak kivánsz. Ha boldog akarsz lenni, tégy másokat boldoggá. Ha gazdag szeretnél lenni, segíts hozzá másokat is. Tedd ezt öszintén.... Ha meg tudod tenni, ráébredsz, hogy magad is rendelkezel vele...."
Szeretettel: Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Macsesz !

Könnyeimmel küzdve olvasom irásod. Nem azért mert olyn rossz a helyzet ám, csak én is keresztül mentem ezeken a dolgokon, vagyis valami hasonlón. Feljöttek bennem az érzések, tudom miken mentél, mész leresztül, de hidd el ez a fejlődés, az út része amig megtalálod önmagad. De ennek az útnak soha nincs vége, nincs rossz és jó, nincs okos és buta, szorgalmas és lusta. Én is áreztem ezeket az érzéseket, de meg kellett tanulnom, hogy minden csak viszonylagos. Magadhoz viszonyitsd magd és a helyzethez amiben vagy. Minden amit tettél, akkor és ott úgy kellett lennie, ne bánj semmit, és főként ne rágódj rajta. MOST VAN !
Nincs idő, csak a most van. Az időt csak a gondolataink kreálják, távolság van a térben, na de ez nem is ide tartozik.
Szeretnék segiteni, de természetesen csak egyvalaki segithet, TE MAGAD !
Azért tanácsokat szeretnék adni, ami nekem is segit néha.

Maradj a jelenben, tervezz, de ne ez foglalja le a mindennapi gondolataidat.
Adj hálát maganak, légy hálás magadért.
Bontsd le a falakat magad körül, légy nyitott és éber, csak legyél és figyelj, tapasztalj, ENGEDD MEG MAGADNAK, hogy megtörténjen veled minden jó, mert ez mindenkinek joga, sőt ez a természetes. Nem csinálhatsz rosszat magadnak, csak nem engedheted meg a jót.
Tudom ezek már elcsépelt szavak számodra és mindenki más számára is, mégis csak ezeket mondhatom neked.
Olyan ez mint a bicklizés. Akarni kell a biciklizést,kitartóan próbálni kell, el kell hinni hogy tudsz, és amikor segitség nélkül, egyensúlyozva 2 keréken gördül a kerék pár fordulatot, akkor fogadd el, hidd el, biciklizel !!!

Mire halgass ? Csak az érzéseidre. Ha a jelenben maradsz és figyelsz tudni fogod mit tegyél, az érzéseid igazak és tiszták. Engedd meg hogy mutassanak utat. Képes vagy rá, mindenki, hisz mindenki igy működik.
Párkapcsolatban légy őszinte, nyilj ki, nincs mit vesziteni, tedd meg amit te is szeretnél a másiktól. Ne a másikkal törödj, törődj magaddal, azaz tedd meg amit neked kell.

Ne félj a változtatástól, lépj, ha a jelenlegi dolgaid, bármi is az nem jó érzést kelt benned, változtass. Figyeld a jeleket, észre is veszed őket. Ne félj cselekedni. TEDD MEG? ÉREZD JÓL MAGAD !

Remélem nem unott és elcsépelt betük sorozatát olvasod majd irásomban, és biztos vagyok benne, hogy tovább haladsz az uton, hiszen haéadsz nem? :)

Szeretettel:

STEVE



Drága Macsesz!

Kissé szomoruan olvastam írásodat. Biztam benne , hogy rendeződtek a dolgaid. Én is keveset tudok , sokszor tapogatózom , de azt megtanultam , hogy az egyenes út mindig a legjobb. A párkapcsolatról annyit, szerintem ülj le a fiuval és mondj el Neki mindent , amit érzel. A félreértések végett, lehet , hogy először furcsa lesz neki , de én bizok benne , hogy meg tudjátok beszélni. Nekem az az érzésem , hogy mindenképp dolgotok van egymással, és ezt csak úgy tudjátok elérni , ha kimondjátok amit éreztek. " Néma gyereknek az anyja se érti a szavát" szokták mondani.
És még egy dolog: szerintem a multat zárdd le és élj a mában . Tudom ez néha nagyon nehéz, de meg kell tenni!!!Muszály lezárni a multat és csak itt és most élni.

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!



Drága Macsesz!

Már azt hittem teljesen rendbe van életed.Most , hogy olvastalak az tünt ki irásodból,hogy még mindig
nem tudod elhatározni , mit akarsz valójában.Keresed az utat....Miért nem jelölsz ki egy Célt magad elé
és asszerint élsz. Tudom ezt könnyű igy leirni, de én is "egyesével vettem a lépcsőfokokat".
Sokszor megtorpantam, de nem adtam fel....Régi barátságunkra gondolva, kérlek ne csak a múlton
mereng! Ha kell változtass!! És kell! Lehet, hogy ez a levél volt a JEL!
Sok-sok szeretettel ölel: ágica