Beszélgetés Mesteremmel (2010. 04. 16.)

ÉN:
Sok dolog van, amiről kellene beszélnünk.
Nem egyszerű az életem, és ebben a helyzetben, sok esetben az sem vigasz, hogy tanulni lehet belőle, mert amikor benne vagy egy megoldatlan helyzetbe, akkor a hosszú távú tanulás a legkevésbé fontos.
Tudom, hogy ez egy anyagszerű gondolkodásmód, de itt és most egy anyagi világban élünk, nem tudok csak szellemi szinteken gondolkodni.
Nagyon komoly anyagi gondjaim vannak, több helyen is már.
Egyelőre (úgy egy éve) nem is látom, hogy merre van az előre.
-Egészségileg most nincs nagyobb baj. Szedem a légzéskönnyítőket, és így nem nagyon fulladok.
... és a másik...érdekesség. Sokat gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán elmondjam-e , és nem most kezdtem el gondolkozni ezen.
Ma viszont őszinteségi rohamom van, elmondom, még ha ki is fogok kapni Tőled.
Ez előtt 14 hónappal megismerkedtem Interneten egy fiatalemberrel.
Egymásba szerelmesedtünk, nagyon.
14 hónap alatt nagyon, nagyon sok mindenen mentünk át együtt a virtuális világban. Ismertem fájdalmát, bánatát, örömét, kínjait.
Tudtam, mikor mit csinál. ...stb.
- Ebben a 14 hónapban nem tudom Neked megmondani mennyiszer ígérte meg, hogy jön... Soha nem tette. Illetve addig eljutott, hogy elment a ház előtt. Láttam, láttam a kocsit, s benne Őt is.
Be már nem jött. Meg nem állt.
... és egyszerűen képtelen voltam igazán haragudni rá, képtelen voltam nem megbocsátani.
Újra és újra ígért, hazudott, becsapott... És én mindig, mindent megbocsátottam.
... és még mindig nem jött, személyesen nem ismerjük egymást. Csak fényképről, neten át.
Ma délelőtt is írtunk skype-on egymásnak. ... és ami régóta készülődött, ma ki is robban belőlem.
Leírtam Neki, hogy ezt, így én tovább nem csinálom.
Ha érek annyit, ha valósak az érzelmei, akkor személyesen jöjjön és jöjjön is be, ha nem, akkor meg miről is beszélgetünk itt hónapok óta?
Mindenhonnan letiltottam, nem tud neten át elérni.
... és most várok.

MESTER:
Bizony nem könnyű a helyzet amiben vagy, de mégsem értek avval egyet, hogy most nem használ a felismerése annak, hogy hogyan is jutottál ide?!!!
Azt hittem, hogy Te ismered az energiák sugárzásának az egyszeregyét. Tehát az, ami Te vagy a Te gondolataid, a Te érzéseid, vonzza magához azt, ami Téged aztán megérint, amivel találkozol, amiből a Te sorsod lesz.
A rezonancia törvénye, az életek alaptörvénye. Vagyis, ha nem akarsz többet "alagútba" kerülni, akkor belülről kell megváltozzál. Egy alagút sincs előre programozva.
Ne félj, nem készüllek szidni, elsősorban nincs is jogom hozzá, és egy felnőtt szabad akaratú ember vagy. De talán emlékeztetlek egy-két beszélgetésünkre úgy a válásod után, mint a házvételed előtt. De Te már fiatal korodban is a saját döntéseid szerint éltél, ahogy meséled.
A csillagok sohasem állítanak elénk alagutakat!!!
De felmutatják azt a fejlődési utat, amiért a lélek ebbe az inkarnációba jött, és aztán az élet segít is ezt a kijelölt utat járni. Persze a mi szabad akaratunk erejével tudunk ezzel szembe is állni, vagyis maradni annak, aki voltunk, amit ismerünk, amihez kedvünk van, de akkor az élet minden egyes kanyarral nehezebb lesz, mert szembe állunk a sodrással.
Különösen ősztől kezdve nagyon megerősödött az energia a föld körül, és egyre nehezebb lesz az árral szemben állni. Mert itt az idő, hogy az emberiség a fejlődésében egy lépést előre tegyen, de ennek az eredménye, hogy a tegnap és a holnap energiája ma teljesen egymással szembeállnak. Ez érződik a földben, az időjárásban, a politikában, a gazdaságban és az egyes sorsokban is erősen.
Ha a horoszkópodba nézek, akkor látni, hogy az "erők" háromszor adnak Neked egy komoly lehetőséget a változásra. Az első volt 1975/76, a második 95/96 és a harmadik most kezdődik.
Vedd a kezedbe a könyvet "Kezedben a sorsod".

ÉN:
Utána gondolva a két elmúlt dátumnak... hm... ez egyik a kollégiumból való szökésem, a másik legkisebb lányom születése. Mindkettő gyökeresen megváltoztatta az addig járt utam irányát.
A kollégium elhagyását érted, a szülést nem biztos.
Akkor eléggé szellemi dimenziókban mozogtam már. Többször hagytam el a testem, több olyan dologba mentem bele, amibe ma nem mennék. De ehhez kellett az a tapasztalat.
Akkori REIKI mesterem mondta, hogy ezen a földön élsz, itt kell boldogulni, nem "elszállni". Utána jött Pici lány, ami együtt járt avval, hogy földi anyaként kellett gondoskodjak róla, nem lehetett "szálldosni", nem az volt a dolgom.
... s most, hogy mi jön? Erre nem tudok felelni.
Érzem, hogy valamiféle katarzis előtt állok. ... és nyilván pár év múlva visszanézve, majd tudok rá válaszolni is.
-Lányaimmal már más lettem. Megváltozott a viszonyunk. Már nem akarom feltételek nélkül kiszolgálni Őket, már nem tudom nevelni (eddig sem nagyon ment), már más lett az egész helyzet.
Más, mert arra jöttem rá, hogy minden gyerekemmel újra és újra elkövetem azt a hibát, hogy amikor itt vannak, nálam laknak, akkor megpróbálok mindent előteremteni Nekik anyagilag, amit csak tudok, és még annál többet is. Innen származik az az információjuk, hogy nekem a bőröm alatt is pénz van. Majd mikor rájönnek, hogy mégsem, akkor elmennek.
Talán lassan én is megtanulom, hogy másként álljak Hozzájuk.
Szerelmem? Természetesen nem jött. ... és itt kellett mérlegelnem azt, hogy minden egyes "kapcsolatomban", mi az amit rosszul csinálok. Most nem feltétlenül szexuális kapcsolatról beszélek, mert Szerelmemmel is 14 hónapon át tartottam a kapcsolatot, de még csak nem is találkoztunk személyesen. (Vele kapcsolatban, azt gondolom most, hogy nem volt több dolgom, mint életben tartani, mint kirángatni a gödörből.- Ja? Hogy közben beleszerettem, hogy felizgatott, hogy tetszett a hiúságomnak, hogy egy nálam fiatalabb, sármos férfi udvarol?--- Igen. --- És ez egy óriási hiba, ha terepauraként nézem.) Most azt gondolom, ebben a percben, hogy az egész férfitársadalomból, elegem van. --- és ha nagyon őszinte vagyok, akkor nagyon hiányzik valaki, akinek én is elmondhatom, akihez hozzá bújhatok, akit szerethetek, aki szeret... stb. ... Tudom beszéltünk róla, most nem egyszerű olyat találni, aki a "másságomat" elfogadja, ill. már nem is keresek. Most biztos nem.
Ha a királyfi fehér lovon átugrat a kerítésen, nem fogom elzavarni.... de hogy én menjek utána? No, azt nem.
MESTER:
Köszönöm a válaszod, és köszönöm hogy megértetted, amit mondani akartam. Reméltem, hogy nem haragszol meg a mondadómért, ami kicsit "direktebbre" sikerült, mint ahogy készültem.
Hisz tudom hogy nem könnyű kilépni a múltból, a sok életen át megszokott nézetek-, tettek-, viselkedésekből, amihez még a szülői ház példa adó hatása is jön. Ezt a két örökséget használjuk, valljuk és éljük (legtöbbször tudat alatt) mindaddig, amíg elegünk van azokból a tapasztalatokból, hogy érezhetően szemben álljunk a "széllel".
A horoszkópod szerint, Te valószínű már 8-10 éves korod között kapcsolatba kerültél a szellemi világgal, mert hisz ezzel a kapcsolattal és ebben a légkörben élted az elmúlt életeidet is. Ennek a hátránya csak az, hogy ezáltal nem érzed magad egyformának a többiekkel, mert többet látsz, vagy tudsz, mint más.
Így ezzel az alapállással nem is lehet egy "normális" kapcsolatot teremteni se gyerekkel, se társsal, mert hisz Te magadtól követeled meg, hogy mindig mindent "tudjál".
Hogy milyen volt kezdetben a szellemi kapcsolatod azt nem tudom, de az elmúlt években egy nem túl fényes asztrál energiával kerültél kapcsolatba, ami nem tesz jót egy életnek se. A Horoszkópod szerint körülbelül 03/04 óta erősödött meg egyre jobban az a lehetőség, hogy végre magad mögött hagyd a múltat. Mert ebbe az életbe nem azért jöttél hogy másokat gyógyíts, hanem hogy magadat hozzad egyensúlyba. Az Én, a személyiség változása, a kiegyensúlyozott kapcsolatok másokkal, (tanulni kisebbnek és kevesebbnek lenni) a lelked célja ebben az életben. Vagyis azzal az akarattal, amivel eddig mások mellé álltál, most magaddal szemben állni.
És ha most az a kérdésed, hogy és miért?, akkor most röviden csak annyit, hogy a szellemi képesség csak akkor tudja a magasabb szférákat megérinteni, ha egy szilárd és kiegyensúlyozott személyiség áll a rendelkezésre, egy komoly önuralommal.
Már a nyomdában van a könyvem, ami gondolom sok választ fog tudni Neked adni.
Próbálj meg nem szembe állni a sorssal, hogy egészen újonnan tudjál kezdeni!
Sok erőt sok szeretettel

ÉN:
Hogy valami változás van, kell és szükségszerű, ezt tudom.
Hogy ezt nem könnyű megélni, ez is tény.
Amikor úgy gondolod, hogy képes vagy az életedet - ebben a földi világban - egy csettintéssel megváltoztatni, ugyan akkor csettintgetsz, és nem történik semmi, vagy legalább is nem az, amit elképzeltél, akkor valahol megrendül - a sokadik csettintés után - a hited az egészben.
Természetesen evvel nem azt akarom mondani, hogy hitehagyott lettem, hanem azt, hogy magamban kételkedem, egyre erősebben.
Most úgy érzem, mint egy kis nyúl, aki elbújt a nagy, és félelmetes farkas elől... de igazából a farkas tudja, hol van, bármikor képes utána nyúlni, ha akar.
Menekülne a farkas elől... de tudja ott legbelül, hogy menekvés nincs, maximum időhúzás.
Most azt érzem, hogy a sorsom a farkas. Én a nyúl.
... és még csak szemben sem állok vele, mert azt gondolom, hogy abban a pillanatban, hogy a szemébe tudok nézni, akkor már erőmmé válhat, mint a félelmeim.
Egyszerűen bujkálok... és tudom, hogy egyre sürgetőbb, hogy előjöjjek a rejtekemből... de Neked bevallom, és csak Neked... Hogy gyengének érzem magam és félek.
Annyi minden volt már ebben az életemben, amit bántásnak, ártásnak, fájdalomként, pofonként éltem meg... Nagyon vágynék, nyugalmas, boldog időszakra.
Az, hogy tudom - az eszemmel tudom -, hogy nem ennek van az ideje, nem könnyíti meg az érzéseimet, amit a szívemmel tudok, vagy ha így jobb az egommal.
Amikor azt írom, hogy jó lenne valakihez hozzá bújni, akkor aszexuálisan gondolom.
Jó lenne gyereknek lenni, jó lenne, ha felelősségmentesen tehetném azt, amit szeretnék, és ne azt kelljen tennem, amit, muszáj.
Tudom - az eszemmel tudom - az alaptörvényeket - TUDNI, MERNI, AKARNI, HALLGATNI - ... és most mégis van bennem félelem.
Most gyávának érzem magam.
(Hát.... ezt sem hittem, hogy valaha bevallom magamról. )
Gondolom, most nem vagy büszke rám, hogy egy gyáva nyúl lett a tanítványod?
Nem is biztos, hogy jó, ha leírom, bár nem ettől válik igazzá, vagy hamissá.
Össze fogom szedni magam és megyek tovább, csak most úgy érzem, hogy összecsuklott körülöttem a Naprendszer.

MESTER:
Igenis, ma és most büszke vagyok Rád, mert gyöngének lenni és félni, azaz egyik dolog, de ezt az érzést beismerni és kimondani az egy másik. Mert az, akinek az énjében nincs egy erős rész, az nem is tudja észrevenni a "gyöngébb" oldalát, vagy ha igen, akkor is kivetíti, akkor mások az oka annak, ami van.
De engedd meg, hogy mondjam, hogy az teljesen természetes, hogy ha az a "kapcsolat", azok az energiák, azaz út, ami által és amin keresztül Te eddig. "Erősnek és hatalmasnak" érezted magadat, mert a Te akaratod, a Te elképzeléseid, és a Te célod kapott segítséget, és ha ez már nem működik, akkor úgy a hit, mint az irány értelme összedől.
Tehát visszanézve látod, hogy az akaratod eddig segítséget kapott, és a saját és mások sorsaiba bele tudtál nyúlni, de ezen a földön ez hatalmat jelent, és ez a hatalmi képesség kísérte az elmúlt életeidet is, ezért érzed fontosnak ebben az életben is, hogy "csettinteni tudjál, és az történjen, amit szeretnél".
De gondoltál már arra, hogy nem csak a fehér fénynek van ereje gyógyítani?
Ennek az életnek a tanulása, ezt a hatalmat - ami nem túl fényes erőkből származik - leadni és elengedni. De a polaritások világában a hatalom és a tehetetlenség, ugyanannak a valóságnak a két vége. Tehát ha megszűnik a "hatalmad", a kéréseid már nem teljesülnek és nincs is rá válasz, akkor érthetően üresnek és "tehetetlennek" érzed magad.
De ahogy már írtam, a változás szükségessége az elmúlt 6 -7 év alatt egyre erősödött, és úgy néz ki, hogy a lelked szeretné mindezt ebben az évben végre magad mögött hagyni.
Ha mindaz, ami nekünk eddig célt és erőt adott nincs már, akkor érthetően nagy az üresség, gyengeség és a céltalanság érzése. Mert semmi nem olyan nehéz, mint azok az idők, amikor az "Isten képe, a róla alkotott fogalmunk, vagy a vele való kapcsolatunk" változik. Mert ez az, ami bennünk sokáig a legmagasabb helyet foglalja, és a hitünk összekötődik a bennünk élő elképzelésekkel. Tehát ez azt is jelenti, hogy a szellemi növekedés minden egyes lépcsőfoka, egy átmeneti hitetlenséggel, és az ezzel, járó gyöngeséggel van összekötve.
A növekedésnek ezt a lépcsőjét össze lehet hasonlítani azzal a gyerekkorral, amikor a kicsi rájön, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem a szülök. Egy világ, az ö világa összeomlik, de főleg a hite az égbe. Gondolkozz el ezen a hasonlaton.
Amit pedig a felelősségről írsz, az is világosan egy következő lépcsőfokra mutat, vagyis arra az időre mikor egy fiatalnak felnőtté kell válni, és felelősséget kell vállalni, azért amit tesz, vagy nem tesz.
Tehát aki elöl menekülni, szeretnél, az nem egy "farkas", hanem egy magasabb fény, mint az, amit ismersz!!!
Tehát próbáld meg elképzelni, hogy megállsz, és akkor engedd, meg hogy megérintsen..................!
Talán nincs most kedved sokat olvasni, de ha megvan Neked a könyv "Legyél az, aki vagy", akkor néz bele a fejezetbe az 58. oldalon.

ÉN:
Tehát úgy gondolod, hogy amit Te nem túl fényes fénynek nevezel... az egyfajta "fekete mágia"?
Vagyis olyan asztál erők birtoklása, ami nem előrevisz, hanem visszatart, mint valamiféle gumicsáp, ami visszahúz, és mindjobban húzod annál erősebben csattan vissza?
Jól értem, hogy olyan erőkkel kerültem kapcsolatba, ami elhitette velem, ill. általa elhittem magamról, hogy én vagyok a "Nagy Mágus", aki majd megoldja, meggyógyítja, helyre teszi... stb.?
... és igazából, nem ez a dolgom most és itt, hanem a magam nevelése, önmegtartóztatása és a Magasabb rendű Fény érintésének el és befogadása?
Jól értem, hogy a "menekülésem", az csak időleges lehet, mert dolgom, hogy magamat egy erős és stabil állapotba hozzam, hogy Magasabb célt szolgálhassak?

Számos kérdés bennem, Téged hallgatván... És egy döbbenet is...
Olyan ez, mint amikor rájövök, hogy valami ellen védekezem, ami felemelne a sárból, pedig a sárban lenni nagyon kényelmetlen.

Jól értelmeztem?

MESTER:
Nagy örömet szereztél gondolataiddal, és bebizonyítottad azt a lelki erőt és képességet, amit Benned már mindig éreztem mindaz alatt, ami rákerült. De mindarra, ami vagy, és ami "átmenetileg" voltál, Neked kellett rájönni, Neked megfogalmazni, én csak abba az irányba mutatni tudtam.
Mi is a "fekete mágia". Tulajdonképpen nem más, mint az asztrál erők segítségével "felfújt" hatalmassá vált ÉN, akinek a "csodái" is tulajdonképpen öncélt szolgálnak. És egy ilyen asztrál kapcsolat épp olyan narkómániát tud kiváltani, mint akármelyik kemény drog, és épp olyan nagy az ára is. Nagy az asztrál erők befolyása pillanatnyilag a földön, mert a fény is erősödik. De ezt az erős polaritást egyre jobban látni is lehet.
A léleknek a fejlődéshez szüksége van a személyiség segítségére és képességeire. De az Én-nek a növekvő erőssége, mindig újra szembeszáll a lélek irányító impulzusaival, és ez által ezek az idők, amikor a lélek és a személyiség szembeáll, a legnehezebb harcok ideje.
Tehát érthető, hogy ilyen idők után, egy következő életnek a fő témája a személyiség változása. Ha egy példa érdekében a személyiséget egy hangszerrel hasonlítom össze, amelyen a lélek csodálatos hangokat tud előhozni, akkor érthető lesz, hogy időnként minden hangszert újra kell hangolni.

Köszönöm, hogy megérted a gondolataimat

Hozzászólások



Lehet. Akivel EZT a

Lehet.
Akivel EZT a beszélgetést folytattam:

Eva Gostoni
http://www.gostoni.ch/index.php?id=magyar
Ő!

Egyébként láthatod, most lesz Magyarországon tanfolyama, ha érdekel:

2010 Oktober 08. péntek este 18.00 – 21.00 elöadás majd gondolatcsere

Oktober 09. szombaton 10.00 – 17.00 tanfolyam meditációval

Téma: A fény és a sötétség



Azt lehet tudni ki ez a

Azt lehet tudni ki ez a mester?



Ja,oké:)Érdekes is volt,hogy

Ja,oké:)Érdekes is volt,hogy hasonló :)



Jayme!

Miattad tettem ide, bár még áprilisi a beszélgetés :)



Nagyon ismerős témáról

Nagyon ismerős témáról írtál.Világösszeomlás,gyengeség,felsőbb szinttől való félelem elengedése,magasabb fény.Köszönöm.