Beszéljünk félelmeinkről

félelemHa szabad így fogalmaznom, manapság népbetegségnek számít a félelem, szorongás. Sok-sok ember küzd ezzel az állapottal. Sokan akár évekig képtelenek kilábalni ebből a helyzetből.
Pedig van segítség, van megoldás. Tenni, tenni kell érte, mint mindenért az életben. Sokan összekeverik a félelmet azzal, hogy megijednek valamitől, és utána elkezdenek félni, pedig ez nem ugyanaz. Az egy dolog, hogy életünk során érnek minket különböző behatások, negatív élmények, csak nem mindegy hogy miként éljük meg, hogyan dolgozzuk fel, hogyan viszonyulunk hozzá.

Ha például kiskorunkban megharapott egy kutya, ugye megijedünk és elkezdünk félni tőle. De csakis rajtunk múlik, hogy ez csupán egy pillanatnyi állapot, ijedtség marad, ami idővel elmúlik, vagy félelemként őrizzük-e tovább. Ha azt mondjuk magunknak... oké megharapott ez a kutya, megtörtént, persze fájt is, de csak ennyi, nem fogom őrizni magamban félelemként, hanem elengedem ezt az érzést... megtörtént ez az esemény és kész ennyi.
Vagy megemlíthetném a fogorvost... mennyi ember fél szorong már a gondolatától is... naponta hallani... jaj, csak oda ne kéne elmenni.
Pedig tudjuk hogy a végeredmény saját hasznunkra válik.
Vagy van egy másik fajta félelem... most saját példámat hozom fel... sokáig élt bennem is ez az érzés... féltem... Ha megkérdezték tőlem mitől, azt mondtam nem tudom. Szerintem vagyunk így egypáran, hogy bennünk van ez az érzés, és nem tudjuk, vagy nem is
akarjuk megfejteni hogy mi okozza bennünk ezt az érzést.

Sokáig én is így voltam, valahogy egyszerűbbnek tűnt úgy elásni a lelkem mélyére ezt az érzést. De aztán úgy gondoltam, nem akarok tovább így élni!
Megváltoztattam gondolkodásom, mert megértettem, hogy kizárólag csakis én vagyok képes megváltoztatni saját magamat, befolyásolni gondolataimat.
Igenis meg kell keresni magunkban azt a pontot, azt a kiváltó okot, ami okozza félelmeinket. Le kell menni lelkünk mélyére, elmerülni gondolatainkban, és választ keresni a problémáinkra.

Leírok ide egy példát, hogyan is kéne kezdeni egy napot.

Reggel ha felkelek, azt mondom magamnak-két lehetőséged van
- JÓKEDVŰ VAGY ROSSZKEDVŰ AKAROK-E LENNI?

Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője leszek-e a helyzetnek, vagy tanulok belőle.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám panaszkodni, elfogadhatom a panaszkodását, vagy felhívom a figyelmét az élet szépségeire.
Az élet csupa választási lehetőségekböl áll. Te döntöd el hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.

Választhatsz hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.

A pozitív gondolkodás boldoggá tesz!
Boldoggá, mert úgy nézhetsz majd magadra mindig, ahogy csodára nézni illik.
A pozitív gondolkodás a boldogság mágnese.
Ha gondolataid szépek, szép dolgokat vonzol.
Ha félelemben élsz és pesszimistán, akkor tragédia lesz maga az életed.
Változtasd meg és boldog leszel!

Sok sikert!!!

Monicas

Hozzászólások



Köszönöm a hozzászolásokat...

Egy idézettel reagálok:

...“Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik.
Van, ki elnémul a félelemtől. Van, ki menekül. Van, ki elbújik.
És van, aki szárnyát kitárja, és sasként szárnyal a szélben.”...



Úgy van Zoliric. Azt

Úgy van Zoliric. Azt elfelejtettem írni, de bepótolom. Igen az életünk félelme. A tudatalattiból tör fel a tudatos szintre, ha olyan a helyzet. Ez valami ősi genetikus védelmi reakció, ami óvatosságra int minket, és életünket is megvédheti. Nagy önuralom, koncentráltság kellhet ennek leküzdésére.



Sziasztok

Ez nagyon jó írás. Persze van egy természetes félelem, amely estlegesen az életed mentheti meg de az más.
www.masszazsport.co.cc/



A félelmet csak önmagunk

A félelmet csak önmagunk tápláljuk. Ha ismernéd a jövőt, tudnád, hogy mikor fogsz veszíteni, vagy győzni, vagy teljesen pontosan képben lennél meddig fogsz élni, milyen erősségű fájdalom lesz, amit el kell viselned, vagy mit mondana az lány mikor megszólítod, hogy biztos van esélyed, vagy nem, sosem félnél. A félelem információ hiányból ered. Az ember egyik legtiszteletre méltóbb vágya a megismerés. A félelem is erre vár, ez motíválja, hogy megismerjék. Mert abban a pillanatban, ha valamiben kellő ismeretet szereztél, már abban a témában ha feladatot kapsz, nem fogsz félni. De ahhoz, hogy ismeretet szerezz, bele kell menned a félelembe. Ezzel erősödsz is, és fejlődsz. Jobb emberré válhatsz. Fóki szokta emlegetni, de ide passzol Jézus egy mondata János Evangéliumból: ha megismered az igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket. Vagyis, ha kellő ismeretet szerzel valamiről már nem fogsz félni. Szabaddá válsz attól.
De az is igaz, hogy nem kell mindig a félelmet keresni. Monicassal értek egyet. Amit a szíved diktál, arra menj!
A legnehezebb sokszor a kezdő lépés, az utána következők sokkal könnyebbek. Meg kell tanulni dönteni.



Kedves Vader...

Igen,azt irtam,védömechanizmus...de azt is irtam,akkor válik már betegessé,ha tulságosan sokáig benne maradunk,igy élünk,szinte életünk részévé válik...
Kérdezed:Miért kell legyözni???...Hát pont ezért,amit irsz,hogy nem mersz odamenni egy lányhoz sem....hogy ez megváltozzon!!!
Hogy merj!!!...Hogy bátor légy!!!...Hogy ne félj semmitöl!!!
Hiszen te is ép olyan ember vagy mint mi itt mindnyájan kisebb-nagyobb hibákkal...
Merj megtenni dolgokat!!!
Kezd el kisebb dolgokkal,tüzz ki magad elé egy célt,amitöl eddig féltél...bizz magadban,hogy képes vagy rá,megtudod csinálni!!!
Nézz körül a világba,nem vagy kevésbé értékes...benned is megvannak ugyanugy a jo tulajdonságok,mint bárki másba,
csak hozdd elö magadbol,nem véletlenül vagy itt köztünk,nézd mennyi segitökész ember...
Multkor olvastam egy bejegyzésedbe,hogy nincsenek barátaid...De igen...mi itt azok vagyunk!!!Szerintem a többiek is megerösithetik ezt.
Ugyhogy már egy ok a boldogság utja felé...kezdd el felfedezni a jo dolgokat,pozitiv változásokat...
És ne félj odamenni a lányhoz aki tetszik neked...Persze két lehetöség van...vagy összejön,vagy nem.
Ha igen,akkor ez feljogosit rá hogy még bátrabb légy,...ha nem jönne össze,akkor viszont fel kell állnod és menni tovább,ujra és ujra,soha fel nem adni,mert hidd el hogy számodra is van egy lány akit neked szánt a sors...csak idö kérdése,és csak rajtad mulik hogy megtaláld...
Sok sikert hozzá...
Monicas.



A félelem sosem szolgált

A félelem sosem szolgált minket, max segített rátalálni önmagunkra.. Hogy ez nem a mi utunk.
A szeretet, az viszont mindig jó cél. A józan paraszti észt nem kihagyva.

Kérdés, mi a szeretet?
Megbocsátás, elfogadás...

és nem önzőség, harag, birtoklás, mohóság, irigység, energiavámpírkodás :-)))

Adj, hogy kapj.

Azt kapod, amit adsz.



....

Kedves Monicas! Azt írod,a félelem egyfajta védőmechanizmus. Kérdem én: Ha a védelmünket szolgálja,miért kell legyőzni. Lehet,hogyx okkal félünk valamitől. Pl én nem merek odamenni egy lányhoz. Lehet,hogy az Univerzum vagy Gondviselés így akar üzenni,hogy "Miki,ezt nem kéne". Én ezt így látom.



Kedves Melazo...

...Nézd,én ugy gondolom hogy mindenki saját maga érzi merre van számára a helyes ut...
A szived megsugja,megmutatja a helyes irányt...
Ha látod hogy akadályokkal kell megküzdened,de a szived mégis arra huz,akkor menj arra...
Sok sikert hozzá...
Monicas...



félelem

„A helyes út arra van, amerre a félelem.”

érdekes. szokták azt is mondani, hogy amikor félsz, az bizonyíték arra, hogy amerre mész, az nem a te utad

mások szerint éppen az az út vár éppen terád amelyiktől megriadsz. életfeladatod legyőzni ezt a félelmet, ebbe az irányba... hogy teljesebb légy...

furcsa ellentmondások a bölcsességek között...



Köszönöm Jani a hozzászolásodat....

Igen,ugy gondolom hogy kell beszélnünk erröl a témárol is,mivel a félelem,ha nem lépünk idöbe,tönkre tehet akár egy egész életet is....
A félelem,szorongás nem engedi hogy teljes értékü életet éljünk...
.Mert legtöbbször kishitűek vagyunk és nem teszünk meg, nem mondunk ki dolgokat, mert félünk a következményektől.

Egyébként a félelem az élet része, védőmechanizmus...
Az állandó félelem viszont beteges, sztresszes és tényleg rámehet az egészség és az életminőség.

És ahogy irod...igen,jobb megijedni mint félni...

Monicas



Szia :))

Hmm..
Nagyon jó témát feszegetsz.. igen az ember hajlamos beleragadni egy egy félelembe és az ijedséget szorongássá avanzsálni..
Tehát mondással ellentétben, jobb megijedni mint félni.. mert az ijedelem elmúlik, de a félelem marad és idővel szorongássá nő..

GÁL JANI.. :DDDDDD

http://fedezdfelmagad.blogspot.com/



Köszönöm Ágica....

...“Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik...



Kedves Monicas!

Tetszik ez az írásod.köszönöm,hogy olvashattam...
"Add meg minden napnak az esélyt,hogy életed legszebb napja legyen!"
Szeretettel:Ágica



MTI/Reuters :

"Megtalálták a félelmet keltő emlékek gátlásának módját

Gyógyszer nélküli utat találtak amerikai kutatók arra, hogy átírják a félelmet keltő emlékeket, ezáltal megnyílik a lehetőség a traumákat követően jelentkező zavarok új típusú kezelésére - jelentették a Nature magazin csütörtöki számában.

A kutatók szerint a félelmet gerjesztő emlék felidézése egyfajta időkaput nyit meg az agyban, ebben az állapotban újra lehet írni a történések menetét, majd az új formában visszatárolni. "Mielőtt ismét eltárolódik az emlék, van egy szakasz, amikor nagyon érzékeny a szétrombolásra" - mondta Elizabeth Phelps, a New York-i Egyetem munkatársa, a tanulmány szerzője.
Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a félelmet keltő emlékek gyógyszerekkel elnyomhatók, ezek hatása azonban nem tart sokáig. Phelps kutatásaiban patkánykísérletek eredményeit használta fel, amelyekből kiderült, hogy az emlék felidézésekor van egy rövid időszakasz, amikor újraszabható a történet. Ez az érzékeny "időablak" jellemzően az emlék felidézését követően tíz perccel kezdődik és legfeljebb hat óráig tart.
A kutatáshoz önkénteseket toboroztak, akik enyhe áramütést kaptak, miközben egy kék négyzetet mutattak nekik. Egy idő után elég volt a kék négyzet látványa a fájdalmas emlék felidézéséhez.
Az egyik csoportnál tíz perc elteltével egy újabb tanulási folyamatban újra és újra megmutatták a kék négyzetet a teszt alanyainak, ám már áramütés nélkül. A kontrollcsoport tagjainál nem várták ki a tíz percet, mielőtt sokkolás nélkül tették volna ki őket a félelmetes kék négyzet látványának. Egy év elteltével az első csoport tagjainál nem tapasztaltak félelmi reakciókat a kék négyzet látványától, míg a második csoportban lévő embereknél igen. A félelmi reakciókat a bőr fiziológiai jellemzőinek változásával mérték a kutatók.
Phelps úgy véli, hogy tanulmányuk az időablak jelentőségét bizonyítja. Az első csoport tagjainál a fájdalmas emlék felidézése után már biztonságosként sikerült visszatárolni azt, míg a többieknél a rossz emlékkel versengő újat kíséreltek meg létrehozni - sikertelenül. A kutató hangsúlyozta, hogy megállapításukat nem lehet azonnal súlyosan szorongásos betegeknél alkalmazni, további vizsgálatok szükségesek, ám mindenképpen egy új kezelési módszer alapjait jelenthetik."