Bizonytalan helyzetek

bizonytalan helyzetekAzt hiszem tudjátok, hogy egy ideje élénk figyelemmel kísérem a visszavonzás és párkapcsolati témákat. Ma egy olyan felfedezést tettem, amit szeretnék mindenképpen megosztani.
Egy kedves ismerősömmel való találkozás kapcsán fogalmazódott meg bennem az, hogy a bizonytalanság milyen erővel is van jelen a szerelmi ügyeknél és hogy mennyire frusztrálja ez a szereplőket.

A visszavonzásos topikban fő csapás mindig, hogy, akik úgymond benne ragadtak a kapcsolatban, az érzelmi függésben és egyáltalán megrekedtek a szinten, azok tele vannak bizonytalansággal. Bizonytalanok a partner érzéseit, gondolatait, belső folyamatait tekintve. Nézzük ezt több perspektívából!

Kezdjük az alappal. Mi a bizonytalanság? Egy állapot, amiben valamit nem tudunk és ez a valami általában a jövőre ható tényező. Ezért mindenképpen tudni szeretnék.

A haladó teremtők itt már látják az időcsapdát. Ilyenkor ugyanis szépen rágörcsöl az illető a jövőre. Mi lesz a jövőben? Az örök kíváncsiság, igaz? :) Segítek! Elmondom: amit ma megteremtesz, az lesz a jövőben. Ha görcsölsz, az negatív érzelmek jelenlétét feltételezi, ha negatív érzelmekkel (pl. aggodalommal = félelem) teremted a jövőt, szerinted mi fog megjelenni benne? Avagy újból elmondható, leírható, a jövővel annyi a dolgunk, hogy a mostban alapozzuk, méghozzá azzal, hogy a mostban megtesszük a tőlünk telhetőt, a többi nem a mi dolgunk.
Tegyük okosan! Úgy vessünk, hogy ne szorongjunk azon: mikor nő ki a növény, kinő-e valaha, ha igen jó minőségű lesz-e, stb. Ha vetettél 100%-ig biztos az aratás. A milyenségét pedig megint csak Te szabályozod azzal, ha a mostban jó minőséget vetsz. Pont. Rajtad áll!

A másik fontos perspektíva a tudni akarás.
-Tudnom kell, hogy mi lesz!
-Miért?
-Hogy fel tudjak rá készülni!
-Felkészülni?
-Igen. Minden lehetőségre. A jóra és rosszra egyaránt!
Sokszor hallottam ezt. Ezzel a hozzáállással a legszerencsésebb esetben is csak változatlanságot teremt az illető. Ha a számára jó és a rossz egyensúlyban vannak, akkor ugyanannyira fél annak a valaminak az eljövetelétől, mint amennyire vágyik rá. A kettő kioltja egymást nem történik semmi. Ha azért készül fel a negatívra, mert fél tőle, akkor egyértelműen a negatívat várja, az érkezik. Ellenben, ha a rosszal nem törődve bizonytalankodás nélkül eldönti és tudja, vallja, magáénak érzi a pozitív történést (tudatalatt is! félelem nélkül!), akkor természetesen a pozitív végkimenetel érkezik. Vagyis kin múlik megint csak?

Ha már ezt a két dolgot ismerjük, tudjuk a bizonytalanság hogyan is hat, miként működik és letisztázzuk, hogy az örök szabály megint érvényes, avagy megint belőlünk indul ki minden.
Akkor most boncoljuk tovább! Mi az oka ennek a fokozott tudni akarásnak?
A válasz, mint oly sokszor, most is az egoban keresendő. Az ego az, ami ugye kontroll elven működik. Mindenhez szükség van az ő fennhatóságára, ha ő tud, akkor övé az irányítás, holott, ez közel sincs így. Egy újabb ego játék csupán.

Most vegyük végig miért is érezzük kellemetlennek!
Egyfelől az említett ego játék miatt, hiszen, ha nincs kontroll, az ego nem érzi jól magát és elintézi, hogy a kevésbé tudatos teremtő se tudja. Másfelől jogos az elvárás, hogy egy szituáció tiszta legyen. Ahhoz, hogy számunkra megfelelő döntést hozhassunk, általában jó tisztán látni. Ellenben nem mindig lehet.
Ugyanakkor hiába állítunk fel ezer és ezer elméletet, mivel gondolatolvasók nincsenek és mások fejébe nem látunk, így mindig is tudatában vagyunk, hogy pontosan nem tudjuk a másik mit tud, gondol. Ha egy másokat is érintő kérdésben uralkodik bizonytalanság, ezt mindig tartsuk szem előtt. Kérdezzünk emberek!(Itt szeretném felhívni a figyelmet az őszinteségre és a kommunikációra, valamint ezen két dolog párosítására! Bővebben lásd pl. "erőszakmentes kommunikáció")
Ugyanakkor mivel tudni szeretnénk a kérdéseinkre a választ, ha az illető nem mondja, mi marad? A bizonytalanság. Meg a fikció és a tippek. A vélt igazságok. A meseírást talán mégis jobb lenne a Grimm testvérekre hagyni. Nem? Számtalan példát láttam arra, hogy a látszat milyen nagyon csal(hat).

Mi a teendő akkor?
Értsük meg azt, hogy >nem tudjuk<. Fogadjuk el. A legtöbb, amit a bizonytalanság érzésével tehetünk azon felül, hogy tudatosítjuk mindezen fenti ismereteket, hogy nem próbáljuk megoldani. Elengedjük a megoldás iránti kényszeres kutatás igényét. Elengedjük a bizonytalansággal járó stresszt és szépen elfogadjuk a helyzetet.
Vannak helyzetek, amire a megoldás nem jön azonnal. Vannak helyzetek, amikre nincs rálátásunk. Vannak helyzetek, amik csak alapok egy későbbi helyzethez. A mostban egyszerűen nincs dolgunk velük. Ezért az egyetlen út az elengedésük és az elfogadásuk.

Minden helyzetből tudjuk, hogy tanulunk. Ha nem tudsz elfogadni akkor egy bizonytalan helyzet lehet jó tanulási alap megtanulni. Ha bizonytalanság van az életedben, talán Te is bizonytalan vagy. Ne a helyzetet próbáld megoldani, inkább koncentrálj arra, hogy vajon hogyan teremtetted. Vajon mi az, ami mozog benned? Hiszen a világ, mint oly sokszor, ekkor is tükör. Ezt mindig tartsuk szem előtt!

Le a bizonytalansággal! :)

Megjegyzés: Az írásom szellemi alkotásnak minősül, ezért egészét vagy kiragadott részét reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni (pl. egyéb weboldalakon közzétenni, publikálni), előadni a forrás pontos megjelölése illetve hozzájárulásom nélkül jogi következményeket vonhat maga után.

Hozzászólások



"jogi következményeket vonhat maga után"

A Ritocska- féle záradék mindig irritál engem, mert nem vagyunk a Magyar Tudományos Akadémia oszlopos tagjai. :)

Ádámtól vérmesebb, következetesebb forrásmegjelölést követelő személyt nem ismerek, mégsem biggyesztett még egyik írása alá sem fenyegetést.



Kedves Gedit!

Nem törtem pálcát feletted és valóban nem tudom, hogy hány könyvet olvastál. Segítséget kértél, tény. De ez a válasz, ne haragudj, hogy ez a véleményem, de tömény önsajnálat. Visszaidézlek, számodra nem arról szól? "Hidd el sokszor próbáltam .... de valami miatt ez nem is annyira könnyű ..... az önvizsgálatba már nagyon bele fáradtam, lehet valamit nem jól csinálok!"
Azért írtam így, ilyen stílusban, mert néha a kemény válasz segít, néha elindít egy úton. Néha a düh kell, meg az indulat, hogy az ember kilendüljön. Valamiért úgy éreztem Nálad ez kell. Leírtam, hogy szándékos volt, sajnálom, hogy egyúttal meg is bántottalak, a célom nem ez volt. Az alapján, amit korábban írtál az jött le nyűglődsz ezen. De természetesen tévedhetek, ha tévedtem vállalom, ez is én vagyok, az is, aki segíteni akart és az is, aki ilyen stílusban írt és, aki, ha hibázott vállalja. Sajnálom, hogy megbántottalak. Többet nem teszem.
Neked is sok sikert és a legjobbakat kívánom!



Kedves Ritocska! Köszönöm

Kedves Ritocska!
Köszönöm hogy válaszoltál, igen nagyon kemény volt a válaszod már csak azért is hiszen nem ismersz, nem tudod hány könyvet olvastam el, nem tudod mit élek át, nem ez a második könyv amit olvasok, de az olvasás mindig jó volt nekem sosem "fáradtam" el, és nem is fogok. Természetesen megvettem a könyvet amit ajánlottál, érdekes egy másik megvilágításban ír a kapcsolatokról mint Hicks-ék .. de nagyon jó! Köszönöm!
Azt gondolom hogy sosem törhetünk pálcát egy másik ember felett, legalábbis én nem tenném! Különösen akkor ha segítséget kérnek tőlem, nem nyafogni akartam, és nem fekszem a sárban!
Köszönöm hogy válaszoltál, további sikert az életben!



Hát Drága Zsűl!

Az a Te döntésed szívem és én elfogadom. :)



Szia Drága!

Értem a célzást az írással kapcsolatban, de közben töredelmesen bevallom: szoktam párizsit enni....:D



:) Jaj, de szeretlek!

Igazad van Zsűl, tökéletesen. Szándékos. Ne nyafogjunk! Dolgozni kell magunkon, te is jól tudod. A "mindent megpróbáltam" brühühüüüü az a tipikus "tagadásban vagyok" magatartás. Ha megsértődik és nem gondolkodik el rajta, akkor magával szúr ki, ha megsértődik, de elgondolkodik, akkor kibillen. Már nem cirógatok körbe senkit ilyen állapotban, mert nem hozza ki belőle, csak még lejjebb nyomja benne.
Amikor a sárban fekvőre rakod még a sarat, kéjesen élvezkedik, hogy jaj, de jó meleg, maradok még... Tudom, mert velem is ez volt.

Ja és itt válaszolok Neked egy másik topikban feltett kérdésedre. Azért nem ott, mert nem vitaindítás volt a célom. Mondtad, hogy nem értetted a véleményem egy írásnál, csak az jött le, hogy nem tetszett. Igen, nagyon nem tetszett és az meg még inkább nem, hogy azért, mert az író okosnak tűnően tálalta, azért mindenki elájult tőle. A csordaszellem egy érdekes dolog. Hát én nem ájultam el, olyan volt, mint egy párizsi, mindent beledarálnak, amit találnak a húsüzemben, aztán egyétek, mert finom! Hát nekem nem finom a párizsi, mert tudatosan táplálkozom és tudom mi van benne és hiába van rajta a címke, hogy pulykából, az a sok felesleges egészségtelen anyag, ami benne van... Hát köszönöm, de nem. :)

Puszillak sokszor!



Hűűűűűűűű...:)

Ez olyan szigorúra sikerült, hogy már én ijedtem meg...:)



Kedves Edit!

Ne haragudj, de ez a mondat... Mit próbáltál sokszor? Ajánlottam egy könyvet pl. sokszor elolvastad már? Meg még sok könyvet a Titok című művön kívül? Elfáradtál az önvizsgálatban... Meg akkor ezek szerint az olvasásban is.
Hát akkor sajnos nem tud Neked segíteni a világon senki. Szerinted az önvizsgálat egy olyan dolog, amit egyszer elvégzel és már rendben? A valóság az, hogy az életed TE TEREMTED. Ha az életed nem olyan, amilyennek szeretnéd, TE szúrod el folyamatosan. Nem a párod, nem a szomszéd, nem mások.
Lehet nyűglődni, nyafogni, panaszkodni, meg sírdogálni és lehet cselekedni. Tiéd a döntés. Azt pedig senki sem ígérte, hogy könnyű lesz. Vagy, ha nem könnyű, akkor nem is kell?



Szia Ritocska! Hidd el

Szia Ritocska!
Hidd el sokszor próbáltam .... de valami miatt ez nem is annyira könnyű ..... az önvizsgálatba már nagyon bele fáradtam, lehet valamit nem jól csinálok!:((



Kedves Gedit!

Zsűl arra utalt, hogy az "akarom" és a "szeretném" kifejezés használata a kérésekben (no meg a fejekben) a vágyódás állapotában tart. Avagy az, hogy ezt az állapotot akarod, az már létrejött, ám maga a valójában kívánt/célzott állapot sohasem fog mindaddig, amíg ebben az állapotban vagy. Hiszen a kettő nagyjából ellentétes. Ez eléggé ilyen alaptan, Zsűlnek természetes, azért nem fejtette ki pontosan szerintem.
A legjobbakat!



Köszönöm

Kedves Zsul!

Köszönöm szépen a válaszod, nem akarom birtokolni ó dehogy ....... csak azt érzem hogy valamit nem találok, és ha egyértelműen mondom az univerzumnak mit szeretnék (másban bejött:)), akkor így lesz, persze akkor ha ő is ezt akarja és az univerzum is!
Még kicsit zavart vagyok hogy hogyan közelítsek dolgokhoz, illetve ehhez az egy témához, másban tökéletessé tettem az életem mint írtam, de néha azt érzem hogy a folyón nem lefelé haladok hanem az árral szemben életem ezen dolgában!

puszi



Kedves gedit!

Csatlakoznék Ritocskához! Igaz, hogy ezzel pont, hogy sokat lendítenél a titok-projecteden is, hiszen ott is nagyon fontosak az alapgondolatok. De elsősorban önmagadért, a saját lelki békédért, tisztánlátásodért érdemes megtenni, amit Ritocska írt. S itt elsősorban az önvizsgálatra gondolok.
Azért szeretnék "titok szemmel" is kiindulópontot adni neked, nehogy szó érje a ház elejét.:)
Írod:
"Egy dolgot tudok, vele akarom leélni az életem boldogságban, egészségben jólétben harmonikus házasságban" - Ha valóban így fogalmazod meg azt a mondatodat, amelyet oly sokszor átérzel és elmondasz, akkor lehet módosítanod kéne rajta, mert jó az, ha NEM az akaráson van a hangsúly.
A másik: Engedd el a vágyat, a ragaszkodást aziránt, hogy birtokold Őt!
Ő ugyanis NEM a tied, sőt senkié se! Ő csakis önmagáé, ha úgy tetszik a mindent átható Univerzumé, mert abból készült.:) Nem szükséges birtokolnod ahhoz, hogy megoszd az életedet vele, és persze lényed minden kincsét.

puszi és sok sikert



Kedves gedit!

Azt javaslom, tedd egy kicsit félre most a Titok című könyvet. Nyugi megvár! :) És vedd a kezedbe ezt: Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz. Ezt a könyvet egy nagyon sikeres párkapcsolati terapeuta írta és olyan helyzetekben különösen hasznos lehet, amikor a felek (vagy legalábbis az egyik) őszintén tesz a kapcsolatért. Ebből megláthatod azt, hogy sok esetben nem a párod a konfliktus forrása, hanem a saját esetenként téves vélekedéseid és gondolataid.
Ha egy krízishelyzet után együtt vagytok, akkor az azért azt jelenti, hogy Veled szeretne lenni. Ezért talán ideális lenne a vonzás működési mechanizmusának kutatása helyett önvizsgálatot tartanod és kicsit rendezni a saját gondolataidat ezzel a kapcsolattal és talán általánosságban a vélekedéseidet a kapcsolatokkal kapcsolatban is. :) Ez a könyv például ebben nagy segítség.
Sok sikert és a legeslegjobbakat mindehhez!



új út:-)

Sziasztok!
Én most léptem erre az útra, melyet valamiért érzem hogy járnom kell. Ismerkedem önmagammal, és próbálok nem vissza nézni ami nem könnyű (ezt nem akartam gondolni, de még tanuló fázisban vagyok!:-() óriási csalódás után vagyok, ami rendeződött és újra éljük gyönyörű, boldog életünket, de a múlt az én lelkemből nem tud távozni, nem akar elengedni! Amikor megismerkedtem a Titokkal sokat segített és a gondolataim nem csak körötte járnak, mit csinál amikor nem vagyok vele? megteszi-e újra? .... stb., Egy dolgot tudok, vele akarom leélni az életem boldogságban, egészségben jólétben harmonikus házasságban. Ez a mondat amit naponra 100x elmondok, de valami hiányzik ami meggátolná hogy nyomozzak utána, hogy elhidjem valóban az enyém!
Segítsetek, mi az amit rosszul csinálok, hogyan csináljam? az élet többi részében nagyon működik a titok, a munkámban, az éjszakai alvásomban (20 évig altatókkal aludtam az új életem előtt), ebben miért nem??
A titok hanganyagát kerestem de nem találtam, esetleg ha valakinek meg van, megköszönöm ha elküldi!
Nagyon jó hogy vagytok!:-))



Kedves Ritocska!

Nagyon köszönöm a megerősítést! Szükségem van rá!



Szia Drága Lolli!

Teljesen érthető voltál az első mondatban is, meg amúgy is és, ha megengedsz ilyen parányi részleteket ismerve egy apró kis megjegyzést, ne aggódj jól csináltad. Elég sokat magyarázom az embereknek, hogy magukra hallgassanak, ne mások véleményére. Tisztelted a Szabad Akaratot, ő döntött, te pedig elfogadtad a döntést. Szerintem ez a legnagyobb tisztelet a világon és a legtisztább szeretet is. Amikor van erőnk elfogadni a másik döntését és megálljuk, hogy az egonkra hallgassunk, aki görcsösen csapkodja az asztalt, hogy "nem mehetsz el", "nem hagyhatsz itt". Múljon is a bizonytalanságod, mert minden rendben! Amikor megteszi a maga felfedezéseit, rá fog jönni, hidd el!
A legeslegjobbakat kívánom Neked!



Na igen!

Klassz az írásod! És csak örülök, ha többre viszed az írásaiddal, mert szuper fejlett kommunkiációd van, és szinte tanítod az embereket.
Jó érzés rád hallgatni... :D Na ez egy kifacsart mondat, de csak így tudom szemlélteti veled kapcsolatban az érzéseimet...
Felkészülni...semmire sem lehet előre felkészülni, max. a matek vizsgára.
Én csak magamban bizonytalanodtam el. Egy hirtelen, és értelmetlen búcsú következtében. Egyszerűen már nem tudok vele mit kezdeni, mintha egyik pillanatról a másikra meghalt volna valaki. Erre nem lehetett felkészülni. És még azt mondta, hogy nem szerettem...talán nem úgy ahogy ő gondolta. És nem akaszkodtam a nyakába, és nem könyörögtem, mert menni akart, akkor miért tartóztattam volna? Olyan váratlanul trörtént, hogy lehet csak összevissza beszéltem...miért is nincs idő a szeretetre? És ... és megkockáztattam, hogy elveszíthetem a szeretetét...és elment...
De végül is undorítónak tartottam volna, ha sírva könyörgök. És ezt nem is tudom megtenni.
Bár bánt ami történt, mégis tiszteletben tartom a döntését.
Az ő szemszögéből mindent rosszul csináltam...
Én viszont senki rabja nem leszek!
Már múlik a bizonytalanságom...



Drága Zsűl!

Én ezt erőszakmentes kommunikációként (zsiráfnyelv) ismertem és, ahogy tudom a módszer maga Marshall Rosenbergtől, egy amerikai pszichológustól származik.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91szakmentes_kommunik%C3%A1ci%C3%B3
Az EMK lényege meg pont az, h nem kell, hogy a másik partner legyen benne, mert egyszerűen beviszed a módszerrel az erdőbe és, ha tetszik, ha nem, partner lesz benne. :D Békiítésre például a legjobban alkalmazható módszer.
A kérdésedre még nem válaszolnék, de nem újságról van szó. Azokkal eddig csak baj volt. :)
Szeretettel puszillak! :)



Kedves Ritocska!

Én is köszönöm ezt a fantasztikus írást! Egyszerűen briliáns, és magas szintű! Ez az, amit hirtelen, az eseményektől frissen nem biztos, hogy mindenki meg tud érteni, de kétségtelenül józanítóan tud hatni. Később, lehiggadva pedig egyenesen üdvözítő az elmének és a szívnek elolvasnia!
Ami az elejtett félmondatodat illeti az írásról:
Kicsit - bevallom - az én álmomat is megvalósítod azzal, ha tényleg az fog történni, amire gondolok... de ugye nem vagyunk gondolatolvasók, csak sejtéseim vannak. Jaaaj most elbizonytalanodtam.:D Nem baj, az írásban olvastam, hogy tessék kérdezni: szóval lehet h egy lapban fogsz publikálni? Vagy valami hasonló nyalánkság?:)
Egy kicsit bele szeretnék menni a kommunikáció részébe: Sokszor volt már olyan érzésem, hogy van egy megélésem, átélésem, érzésem, de nem fogalmazom meg. Magunknak nagyon sok mindent nem szükséges megfogalmazni. Persze, ha jön egy szituáció, ami megköveteli, akkor kénytelenek vagyunk szavakba önteni. Nekem most nem kell, mert megtették helyettem mások: járok egy jó kis helyre, ahol beszéltek/írtak a szinergikus kommunikációs technikákról. Amikor felfogtam, hogy miről is van szó tulajdonképpen, ledöbbentem, hiszen én ezt már csináltam, és kifejezetten élveztem is művelni. A fene se tudta, hogy így hívják.:) Nagyon röviden címszavakba le tudom írni, s azért teszem, mert ez megkönnyítheti a kommunikációt - persze nem csak szerelmi ügyekben.:
- mit érzek (Hagyd ki az egóját!)
- mit szeretnék (Beszélj a vágyaidról)
- mire vagyok hajlandó (Adj lehetőségeket)
Hogy mit jelent a "hagyd ki az egóját"? Nos probléma, konfliktus, vagy akár bizonytalanság esetén a saját érzéseinkről beszéljünk, hogy ez vagy az hogyan érintett minket. Persze csak őszintén! Innen el lehet rugaszkodni a vágy kategóriájába is, hiszen egyikből következik a másik. A lényeg, hogy miközben ez történik, ne legyen benne a másik. Mert ha így van, az ego egyből védekező üzemmódba kapcsól (hisz úgy értelmezi őt most támadják), és vége a figyelemnek. Mondok egy példát: élénken beszélsz arról, hogy zavar téged, ha a szobában étkeznek, mert a szőnyeg porszívózása ilyen és ilyen érzéseket kelt benned, stb. Mindenről beszélhetsz, csak arról nem, hogy "Te ne egyél a szobában."
Ennek a fordítottja, amikor Te határozod el, hogy mivel nem teljesen értesz valamit, most jó alaposan átéled azt, amit a másik mond. Hagyod, hogy a másik lénye, hangja, gesztusai elkezdjenek "benned élni", s az érzelemvilága, amit kifejez megjelenik benned. Ekkor nagy az esély arra, hogy együttérzés keletkezzen, és ez hozzásegít, hogy ne szóljunk a témához, vagy az elmondottakhoz sután, bénán. Ehhez azonban le kell állítani a saját "érzelem-vetítőgépünket", no nem azért, mert mi meghátrálunk, vagy feladjuk az álláspontunkat, nézetünket, ó, koránt sem! Csupán helyet adunk a másik lényének, nézőpontjának létezésének, s annak átérzésenek is, így a sajátunkból és az övéből keletkezik egy újabb lehetőség. Egyébként a szinergia a komplett párkapcsolatot is így írja le:
1 + 1 = végtelen. Bizony, nem kettő, hanem végtelen. Mert a Te Egészedből és a Másik Egészéből egy kiszámíthatatlan, de mindenképpen csodálatos sokszoros, végtelen többlet jön létre kettő helyett. Ettől is csodás a szerelem. Az előbb bemutatott beszédmód valóban erőszakmentes kommunikáció, és aki egyszer ráérez az ízére az kifejezetten élvezni fogja. Ok, erre szokták mondani, hogy ehhez partner is kell.:) Ez azért jó, mert ekkor elkezdhetjük a szeretet mellett tisztelni is a másikat, akivel ilyen élményeket átélhetünk....



Ritocska, köszönöm az

Ritocska, köszönöm az őszinteséged! Sokat tanultam belőle.



Köszönöm Drága Mindőtöknek!

Mindenkinek külön-külön köszönet és puszi azért, hogy olvastok és örülök, ha hasznosnak találjátok, amit írok. :) Elképzelhető, hogy a közeljövőben lesz olyan hely, ahova naponta írok majd. :)

Kedves Szellő!
Igen, azt gondolom, pontosan erről van szó. :) ELFOGADÁS. Még mindig. Neked is nagyon szépséges napokat kívánok, mindet!

Kedves Kálmi!
Úgyis tudod. :)

Kedves Ági!
Néha kívülről többet látni. Néha nekem is felnyitják mások. Néha szükségünk van erre. Örülök, ha segítettem. Ölelés Neked is!

Kedves Neytiri!
:D Tapasztalatom szerint mindig minden pont jókor van, de azért külön öröm, hogy részem lehetett benne! Puszi!

Hogy Ti milyen csodálatosak vagytok! Köszönöm a hozzászólásaitokat, el sem tudjátok képzelni mennyi pozitív energiát kaptam és kapok mindig belőlük! :) Én köszönöm Nektek, hogy vagytok.



Ez nagyon jó volt!

Köszönöm, pont jókor olvastam! :) Köszönöm Ritocska!!!!!!!!!!!



Kedves Ritocska!

Imádom az írásaidat, erre nekem is szükségem volt már egy ideje, erre hopp feljövök és mit találok!:) Örökké hálás leszek neked azért is amiért felnyitottad a szemem a "bevonzom a szerelmem" topikban! Ölelés:)))



Kedves Ritocska!

Ismét hasznos írással rukkoltál elő. :)
Köszi!



Drága Ritocska!

Köszönöm Ritocska!
Az írásod ismét nagyon tetszett.
Amit szeretnék hozzáfűzni:
Nem azt kell célul kitűznünk magunk elé, hogy biztonságban érezzük magunkat,
hanem azt,hogy képesek legyünk elviselni a bizonytalanságot.
Szépséges napot Neked! :)



Kedves Nadin!

:) Azt gondolom az összeszólalkozáshoz 2 ember kell, én szeretettel írtam Neked, amikor nem igazán hittél nekem akkor is, mert jártam hasonló úton, mint Te és tudtam, hogy tagadásban vagy. Egy állapot nem egyenlő az emberrel és én ezt mindig igyekszem szem előtt tartani. Ugyanakkor nekem sem egyformán szimpatikus mindenki és ezzel is tisztában vagyok és elfogadom, ahogy azt is, hogy nem is kell annak lennie. Azt is tudom, hogy nem minden elfogadható mindenki számára. Ezt is szem előtt tartom. A kritikán is mindig elgondolkodok és, ha csak egy pillanatra is találónak érzem, akkor igyekszem változtatni. Szóval részemről akkor sem volt gond, most sincs.
Örülök, hogy tetszett az írás és annak is, hogy még adtál esélyt az írásaimnak annak ellenére, hogy kezdetben nem feltétlen tetszett. Köszönöm, hogy olvasol.
Ez az út, nevezzük így a tudatos teremtés útja, nem egyszerű, bármi is vezet ide. De magamról tudom, hogy mennyire kifizetődő és mennyire megváltoztat kívül, belül. Megéri hidd el, kitartás! Van, hogy észre sem veszed, hogy az úton jársz már és mégis rajta vagy. Csak tudd, hogy minden rendben, minden azért van, hogy Neked jó legyen. Annyi dologra jövök rá utólag, hogy na ez ezért volt, az azért történt! Ha az okokat épp nem látod, attól vannak és meg is tudod őket a kellő időben. Ha megtanulsz elfogadni és megtanulsz a jelenben tartózkodni, lassan meglátod, hogy az életedben folyamatosan csodák történnek, komolyan. Önmagad is meglesz és még egyszer minden rendben van, ha másnak nem is, nekem hidd el.
Szeretettel kívánom Neked a legjobbakat! (Úgyis jönnek. ;)



Kedves Ritocska!

Köszönöm az írásodat. Nem gondoltam volna, hogy azok után, amilyen volt az első beszélgetésünk, pont Te leszel az, akinek várom az írásait, és akinek az írásai meghatnak. Azt hiszem viszont hogy abból az összeszólalkozásból mindketten sokat tanultunk. Észrevettem, hogy segítőkész vagy,ugyanakkor tiszteletben tartod más hitét, vagy meggyőződését. Egy ideje nem írtam már ide, mert úgy éreztem nincs miért, nem találom magam, gondolom azért nem is találtam a megfelelő írást, ami úgy igazán meghatna. Most azt érzem, hogy erre az írásra vártam hetek óta. Még egyszer köszönöm.