A jelenlét, az EGO, az ÉN és az ENYÉM!

Mindenkor, minden pillanatban, s mindenkitől azt halljuk, látjuk, olvassuk, hogy mit hogyan kellene tennünk, hogy sikeresek, vidámak, boldogok legyünk. De többnyire ez nem sikerül, s ekkor csodálkozva állunk, mert nem értjük, hogy mit rontottunk el. Hölgyeim és Uraim, jelentem: Semmit! Az ég világon semmit sem rontottunk el. Csak egyetlen dolgot. Mégpedig azt, hogy megfogadtuk a tanácsokat, s elkezdtünk pozitívan gondolkodni.
Látjuk, vagy látni véljük azokat akik sikeresek (itt most a valós sikert értem s nem a piszkos módszerekkel elértet), s igyekszünk megfogadni és alkalmazni a tanácsaikat.

Könyveket olvasunk, tanfolyamokon veszünk részt, s olykor megtapasztaljuk a siker édes ízét. De valahogy mégsem akar az a bizonyos áttörés bekövetkezni. Nem sikerül bevonzani azokat a dolgokat, személyeket, melyek miatt az egész dologba belefogtunk. Keressük, kutatjuk, hogy mit rontottunk el, de valami okból kifolyólag semmi sem változik. Az apróbb sikerek után következik egy stagnáló, majd egy visszaesési folyamat, esetleg egyből visszazuhanunk a kiindulási ponthoz. Újabb tanácsok, könyvek, tréningek következnek, s néha egy rövidebb-hosszabb felemelkedési szakaszt következik, de jön a visszaesés. Vannak akik küzdenek, erőlködnek, vannak akik feladják.
Lássuk a dolgokat a saját példámon keresztül:

Az utóbbi időben kissé megtorpantam a fejlődésben, s egyre másra tettem olyan dolgokat, melyekre egyáltalán nem vagyok büszke. Nem értettem mi történik, hiszen nem ez vagyok. Az agresszivitás valamikor a mindennapok részét képezte az életemben, de ez régen volt. S most nemrég újra felbukkant. Csak éppen nem tudtam mit kezdeni vele. Értetlenül álltam a dolgok előtt, hiszen olyanokat bántottam, akiket szeretek, vagy legalább is kedvelek. Erre jött hirtelen egy könyv, melynek a címe: Új föld.
Ebben igen nagy alapossággal, s közérthető nyelven van megfogalmazva mindaz, amiről a Titok szól. Ki mire használja képességeit, a szerint alakul az élete, azt teremti meg magának, de mindenkinél eljő egyszer az a pillanat, amikor valami visszarántja a rég "elfeledett" világba.
Ez a valami az EGO.
Mi is az ego tulajdonképpen? Egy olyan tudat, mely kettéhasadt ÉN-re és ENYÉM-re. Ez a tudat az amely bennünket mint testi megnyilvánulást ide köt a materiális, racionális világba. Ezen állapot az melynek fajunk köszönheti, hogy az állatvilággal vívott napi harcokban életben maradt, hogy a mindenhol megbúvó veszélyektől képesek voltunk életünket meg óvni. Csakhogy ennek az ego-nak ma már nem ezt kellene tennie. De a környezetünk fenntartja bennünk, hogy aztán az irányítása alá vonhasson.
Érti a viccet? Értem én csak nem szeretem.
Na így vagyok ezzel az irányítással én is. Értem, hogy miért, de köszi nem kérek belőle. Az életemet had én irányítsam. Ne mások mondják meg nekem -olykor "jó"indulatból-, hogy mit tegyek, hanem had essek pofára én, a saját erőmből, s én had másszak ki a gödörből! Az én életemet had én irányítsam. Jól vagy rosszul, de mindenképpen én.
Nem véletlen, hogy ennyiszer leírtam, hogy: én. Ugyanis ezt az én-t, melyet most emlegettem, nem szabad összekeverni azzal az ÉN-nel, mely ott mélyen megbúvik bennünk, s csak arra vár, hogy felfedezzük végre.
Testünknek van egy saját tudata, mellyel önmaga felett rendelkezik. Minden szervünk, minden sejtünk önálló életet ÉL! S mivel él, ezért rendelkeznie kell, valamely önálló tudattal, még ha az mégoly primitív is. Ugyanígy testünk is rendelkezik egy tudattal, mely képes önmagát megvédeni, a helyzetnek megfelelő reakciókkal. S ezután következik csak a mi tudatunk. Ez még mindig nem a sor vége, hiszen mindezek felett áll, igaz megbújva a bensőnkben, a valódi Isteni ÉN-tudatunk. A testünk feletti tudatunkat nevezzük egó-nak. Ez az, mely képessé tesz bennünket, hogy túléljünk olyan helyzeteket is, melyekről hallva képtelenek lennénk elhinni, hogy ez túlélhető lenne. Az EGO az, amely a mi földi létünk teljes időtartama alatt vigyáz ránk. Szeretnünk és becsülnünk kell épp ezért.
De most jön a fekete leves. Ez a tudat az, mely nem engedi meg, hogy sikeresek legyünk, hogy bevonzunk személyeket, dolgokat, stb., az életünkbe. Hogy miért? Mert védi a testünket, s ugyanakkor védi önmagát is. Hiszen tudja, ha ő megsemmisül, akkor már többé nem lesz semmi ami megvédhetne bennünket. Hogyan is működik az ego?
Járt utat járatlanért el ne hagyj. Ez az ego egyik alapszabálya. Kerüld az újat, hiszen az önmagában már veszélyt rejt. Az erdei kitaposott ösvényről ne térj le, mert nem tudhatod a sűrűben meglapulva mi vár rád. S mikor te az új dolgok irányába fordulsz, akkor az ego önmaga s a te védelmedben, igyekszik bármilyen módszert felhasználni, hogy az általa biztonságosnak, vagy legalábbis biztonságosabbnak vélt útra vissza tereljen. Ez az alap ok, amiért nem igazán változik meg az életünk. A túlélés másik alapszabálya, a birtoklás. Hiszen ha neked meleg vackod van, meleg ruhád, sok élelmed, kényelmed, stb., akkor a túlélési esélyed sokszorosára növekszik. Tehát mit tesz az ego? Arra biztat, hogy amit megszereztél, azt foggal körömmel védd, tartsd meg magadnak. Abba idegent ne engedj, hiszen az elveheti tőled a keservesen megszerzett biztonságodat. Minden amit eddig elértél biztosítja számodra a túlélést, de megakadályoz abban, hogy kiszakadj ezen ördögi körből.
Egod nem fogja könnyen adni magát. Ő véd minket, s ezt minden körülmények között elsődleges céljának tekinti. Épp ezért nem sikerül mindazt végrehajtanunk, amit szeretnénk. Ezért nem sikerül sikeressé válni, ezért nem jönnek a bevonzott dolgok. S ha küzdesz ez ellen, új gondolkodásmód, tanfolyamok, stb., felhasználásával, az ego rögtön védekező állásba helyezkedik, s mindenben igyekszik ellened tenni. Hiszen ekkor már ő maga van veszélyben. S nélküle mi sem létezhetünk.
Vele viszont csak vegetálunk. Lassan ráeszmélünk, hogy mindaz amit felhalmoztunk, elértünk semmit sem ér, ha nem oszthatjuk azt meg másokkal is. A szeretet (értem ez alatt a Tiszta, Valódi, Isteni szeretetet), nem képezheti mindaddig életünk részét, amíg az ego irányítása alatt állunk. Az én és az enyém ebben az esetben inkább nyűg, mintsem életünk azon része, mely boldogságot hozna mindennapjainkba. Az önzés, (az én esetemben sajnos)az erőszak, az italozás, drogozás, stb., mind az ego egy védekező mechanizmusának része. Ezek a dolgok akadályoznak bennünket. Az alkoholista kényszerítheti magát, hogy ne igyon, de ha egyszer valamikor mégis csak italt vesz a szájába, nagy valószínűséggel újra visszaesik. Sajnos mindennel így van ez. A szegény ha újra szegény környezetbe kerül, a sikertelen ha sikertelenek közé, a magányos, ha magányosok közé, garantáltan visszaesik újra. Mert az ego védelme alatt, ez az állapot valamelyes biztonságot sugallt. Lehet, hogy a valóságban ez nem így volt, de az ego ezt így ítélte meg, s ezért az ő irányítása alatt állók, szinte mindig visszakerülnek a régi helyzetükbe. S amint valamilyen módon tenni akarunk ez ellen, jön az önvédelem, s vége is az új életünknek.
Akkor mégis mit tehetünk? Egyszerű! Először is el kell fogadnunk, hogy mindig a pillanatban élünk. Ezt úgy tehetjük meg, hogy figyelünk arra, hogy milyen érzések indukálódnak bennünk az adott helyzetben. Ezt testünk tudata indukálja. Stressz esetén, gyomorgörcs, izzadás, stb. (kinek hogyan jelentkezik), a különböző fájdalmak, könnyek, és vég nélkül sorolhatnám. Ha ezekben az esetekben nem azonosulunk a keletkező gondolatokkal, akkor ego-nk kénytelen azokat elhagyni, hiszen mint megfigyelőként résztvevő magasabb énünk, ellenünk tenni nem tud semmit. Hogyan is tudna tenni az ellen, ami ellene sem tesz semmit. Éljük meg a pillanatot, s a keletkező gondolatokra, már csak mint megfigyelők tekintsünk. Ha ezt képesek vagyunk elsajátítani, akkor az egonk lassan visszavonulót lesz kénytelen fújni. Hiszen a semmi ellen tenni nem lehet semmit.
Elengedés: A múltunk gondolatai határozzák meg a jelenünket. Ez teljesen igaz. Ennyi és kész. De miért is húzzuk továbbra is magunkkal a múlt sötét árnyait? Na persze, hogy megint egonk keze van a dologban. Hiszen ha folyton emlékeztet a régmúltra, akár tudat alatt is, azzal megakadályozza azoknak megismétlődését. Na persze ez nem igaz, de itt jön a képbe megint a biztonság, hiszen ha egy helyzet megismétlődik, arra egonk már kész forgatókönyvvel tud reagálni. Hogyan engedjük el ezt a dolgot? Ismét csak megfigyelőként. Akár felidézhetjük a dolgot, akár annak ismétlődésekor, érzelmi reakcióink figyelmeztetnek, hogy egonk ismét akciózni fog, s ekkor mint megfigyelő, a keletkező gondolatokat hagyjuk tovaszállni. Ne vegyünk részt a gondolatokba, ne tápláljuk azokat, csak figyeljünk, s hagyjuk szétoszlani őket. A múlt része az életünknek. De nem kell a múltban élnünk.

Ha egonk helyett valódi ÉN-ünk veszi át az irányítást, életünk oly magas pályán fog mozogni, melyet fel sem vagyunk képesek fogni.

Mindaz amit itt leírok, az én értelmezésem szerint van. Épp ezért előfordulhat, hogy valami nem teljesen úgy kerek, ahogy itt szerepel.
Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de még csak az elején tartok mindannak, amit szeretnék veletek megosztani.
Épp ezért:
Folyt. Köv.
Majd egyszer :)

Címkék:

Hozzászólások



Örülök

Örülök, ha segített ez az írás! Ez is a célom, hogy másoknak is és önmagamnak is segítsek megérteni, hogy nem baj az ha nem úgy működnek a dolgok, ahogyan kellenének. Az én visszaesésem pont ezt a részt értette meg velem. Most azon a ponton vagyok, hogy nem akarok semmit sem teremteni, egyszerűen csak önmagam valódi énjét felszínre hozni. Amint ezt sikerül, a teremtés már magától érthetődővé válik.
Köszönöm a biztatást, s ígérem lesz folytatás.



Gondoltam

írok egy rövid kis blogot, mert azon tűnödtem igen erőteljesen, hogy miért van az, hogy kapok egy felismerést, tiszta gondolatot önmagammal kapcsolatban. Vagyis, hogy merre induljak, mire figyeljek, hogy cselekedjek stb. Határozottan érzem és tudom, hogy ez a jó irány, meg kell fejlődnöm, itt az ideje az új korszaknak, hogy önmagamat átlépve, saját határaimat feszegetve más módon működjek egy adott szituációban, mint eddig. szeretném és fontos lenne nekem! Ám valamiért a megvalósítás nehéz, ha el is kezdem jól, jönnek a régi, rossz beidegződések, amiktől már úgy de úgy megválnék, letérít valami. Gondoltam tanácsot kérek, hogy mitől térek le. Hát ez az, az EGO! Köszönöm az írást!



Húúúú Dezoxi, leírtál

Húúúú Dezoxi, leírtál valamit, amin éppen ma törtem a fejem, de nem tudtam ilyen jól megfogalmazni. Annyira jutottam, hogy valami nem ok köztem és az egóm közt. Rendben van minden körülöttem, minden jól alakul, de valami belül motoszkál. Egész eddigi életemet úgy éltem, mintha egy üvegbúra vett volna körül. Szemléltem másokat, mint egy jó moziban, de nem akartam "keveredni" az emberekkel. Egy ideje mintha sikerült volna összetörnöm a búrát és ÉLEK, de a belsőm mintha ettől meg lenne ijedve. Fél a következményektöl. Én érzem és tudom, hogy most van jól, de belül azt súgja az "egó", hogy nem félsz, hogy megsérülhetsz, biztos ez a legjobb neked? Szóval kösz a tanácsot, a megfigyelésről. Megpróbálom. És kösz az írásod, várom a folytatást. :))))))