Mindennel egységben

Ha meg akarom érteni az egységet a világomban, amelyben élek, akkor az egyik legkisebb működő egységtől, például az atomtól érdemes elindulnom. Azt tudjuk róla, hogy örökforgó, tehát a kibocsátott energiát folyamatosan pótolnia kell valahonnan. Ezt a végtelen energiaforrást nevezem én Istennek, illetve mindenki a saját hitrendszere alapján Univerzumnak, végtelen tudatnak, magasabb intelligenciának vagy bármi másnak. Ha bármelyik atommal azonosulok, akkor meggyőződésemmé válik az, hogy csak az általam tapasztalt atom az igazi, és minden mást, amelyik több/kevesebb elektronnal vagy más atommaggal rendelkezik, hamisnak fogom nevezni, és igazam lesz. Tudatlanságomon felülemelkedve felismerem azt, hogy mindegyik atom létfontosságú és nélkülözhetetlen a fejlődéshez, de folyamatosan ellentmondásokba fogok ütközni, mert amikor az arany atomjához közeledek, mégis a hidrogénéhez kerülök, mert valamiért nagyobb a vonzereje. Azt fogom állítani, hogy átláthatatlan a helyzetem, és igazam lesz. Azonosulásomat kinőve rádöbbenek arra, hogy minden atom valójában egy hatalmasabb egységet szolgál, amely működtet és védelmez, amit sejtnek fogok nevezni. Rájövök arra, hogy minden kudarc csupán az én szemszögemből rossz, és ezért megengedem az engem egységben tartó erőknek, hogy irányítsanak. Azt fogom feltételezni, hogy minden jó okkal történik, és ismét igazam lesz. Egy magasabb szintet elérve a fejlődés első fázisában a sejthez azonosítom magam. Tudatára ébredek képességeimnek, és ezzel hadba szállok minden olyan sejttel, ami tőlem eltérő képességeket birtokol, hogy bebizonyíthassam azt, hogy az én képességem az igazi, és hogy csak a hozzám hasonló sejtek méltóak az életre. Azt fogom mondani, hogy a legtöbb sejt idegen számomra, hogy tartanom kell tőlük, és igazam lesz. Kishitűségemet legyőzve világossá válik számomra, hogy minden sejtcsoportnak megvan a maga feladata, és hogy külön-külön a közös fejlődésünkért dolgozunk, de saját feladatomban kételkedni fogok, amikor egy másik sejt feladata sikeresebbnek és erőteljesebbnek fog bizonyulni. Azt fogom hangoztatni, hogy az élet igazságtalan, mert amíg nekem agysejtként az információt a lábujjtól az agyig kell szállítanom, addig a szív sejtjeinek csupán az érkező impulzusokat kell feldolgozniuk ugyanazért a tápanyagért cserébe, és igazam lesz. Azonosulásom illúziójából megszökve alaposabban megvizsgálom a többi sejtet, és ez alapján feltérképezem azt a testet, amely gondoz, és létezésemet lehetővé teszi. Belátom, hogy az önző hozzáállásom valójában önmagam meg nem értett természetében rejlik, és tudomásul veszem azt, hogy önmagam jóléte attól a testtől függ, amelyet szolgálok. Felelősséget fogok érezni a többi sejt iránt, ezért minden erőmmel és tudásommal a test gyógyítására és jobbítására adok példát. Kibékülve önmagammal arra fogom tanítani az álmodozókat, hogy miként szolgálja mindenki önmaga adottságaival azt a testet, amelyhez mind tartozunk, mert ezáltal fokozódik egyszerre a biztonságunk és az egészségünk, és ismét igazam lesz. Egy magasabb dimenzióban gyerekként megszületve az őstudást fogom birtokolni, ezért mindenki felé szeretettel fogok fordulni és kedves leszek embertársaimhoz. Önmagam szabadsága független lesz a párkapcsolati viszonyomtól és a világ gondjaitól. Azt fogom hinni, hogy a világ csodálatos, és igazam lesz. Saját környezetemben felnőve megörökítem a fejlődésemre hatást gyakorló emberek gondolkodási és viselkedési mintáit. Megértem azt, hogy az embereket az önérdek és a félelem hajtja, hogy korruptak és gonoszak egymással szemben. Megrémülten azt fogom magamban gondolni, hogy meg kell felelnem a környezetemnek ha azt akarom, hogy el legyek ismerve vagy azt, hogy ne zaklassanak, és igazam lesz. Meglátásom valósnak bizonyul, de ennek ellenére a nap végén nem tudok önmagamhoz méltóan a tükörbe nézni azzal a tudattal, hogy ma a tőlem telhető legjobbat cselekedtem. Ha a gyerekkori őstudásomat nem fojtom el, akkor fellendül bennem az egyéniségem kifejeződése iránti vágy, és kiválasztok magamnak egy utat, amelyet megismervén reményem szerint közelebb kerülhetek önmagamhoz. El kezdek hinni a mindenségben, a tudatban, az Istenben, az anyagban, a semmiségben vagy bármi másban, és életem eszerint fog alakulni is. Ahhoz a kézhez fogok hasonlítani, amely az alkarcsonton keresztül próbálja megérteni a testet, és azt a fejet, amely a koponyán keresztül próbálja ugyanazt megérteni, Istenkáromlónak, Antikrisztusnak fogom nevezni. Önazonosulásomtól megszabadulva felfedezem magamban azt az isteni lelket, amely élteti és mozgósítja testemet. Észreveszem azt, hogy alapból minden ember jó, hiszen az adott pillanatban mindenki azt cselekszi, amit a legjobbnak tart és, hogy mindenki a lelki békéjére, nyugalmára vágyik. Ezért már nem az emberek, hanem a félrevezető gondolatok ellen fogok harcolni. Gondolataimban körvonalazódik az, hogy minden ember ugyanazon törvények alapján "működik", és ugyanoda törekszik, ahova én is. Azt fogom állítani, hogy léteznie kell egy végső egységnek, amely mindezt fenntartja és irányítja, és ismét igazam lesz. Ezen az úton eljutok az Istentől az atomig, és az atomtól az Istenig. Ha egy nagyobb körben keresem az Istent, akkor azt fogom mondani hogy a kvarkok működtetnek egy végtelen világmindenséget, és ugyanakkor egy végtelen világmindenség működteti a kvarkokat.

„Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, és aki vala, és aki eljövendő, a Mindenható”
(Jel. 1,8).

"Vagyok, aki vagyok"
(2Mózes 3,11-18)

A teljes bejegyzés itt olvasható: http://users.ininet.hu/agyideg/?oldal=egysegben

Címkék:

Hozzászólások



Link javítva!

Köszönöm a visszajelzéseteket!

Sokat ösztönöztök abban, hogy ne hagyjam abba azt, amit már elkezdtem, és ebben sokat segít az is, hogy egy hozzám hasonló beállítottságú közösségben lehetek a ti oldalatokon, amiért hálás vagyok. :)
Az oldal képeket nem enged feltölteni, "0-s HTTP hibakód" hibaüzenetet dob ki, ami nem tudom, hogy mit jelent, de utána fogok nézni. Szerintem is nagyban hozzájárulna a gondolatok elmélyítésében, de majd legközelebb...

Legyen egy gyönyörű hétvégétek!
Egyre jobban!



Kedves Agyideg!

Jó írás,tetszik,van mondanivalója!
Ha raktál volna fel egy képet még jobb lenne.....de amit mondani akartál szerintem így is el jutott akihez kellett,akikhez kellett....
Szép napot neked!