Fiókba zárt ismeretkép

Buddha beszélt híveinek arról, hogy az átlag ember a tudását kivetíti a világra és abban tájékozódik és nem az eredeti világban! Ha egy erdőt lát azt előző élményeiből való erdőnek azonosítja be és úgy viszonyul hozzá ahogyan az előző erdőhöz viszonyulna: gondolataiban jár. Ha mi is így gondolkodunk akkor a következőt kell tennünk: El kell merészkednünk az erdő olyan pontjaira ahonnan az másnak tűnik és törlődik az előző kép. Hogyan is tájékozódhatnánk egy erdőben egy másik erdő térképe alapján! Van egy másik probléma is: a világ unott hellyé válik előzőleg megismert emlékképekkel azonosítva azt mindig! Engem untat az elmém: Csak ismert helyeken járok, csak ismert ételeket eszek, csak ismert madár dalt hallok és csak ismert emberekkel találkozok. Ha fel akarom fedezni a világ változatosságát akkor mit is kell tennem? Múltkoriban felmerült bennem a válasz. Ha a világ emlék, el kell hagynom azt. Mint az erdő ismert helyeit, vélt ismert helyeit. Mondván: Amiről nem tudok az nem létezik! A lakásom jutott eszembe amit annyira unok, hogy nem tudom kiverni a fejemből. Ha örökre elhagynám akkor nem tudnám mi van benne, nem tudnám mi történik benne. Lehet igazán nem tudnám, hogy létezik! Minden ismert dolgot a tudat egy olyan szegletébe kell rejteni ami információ szegény holtsávban tartja azokat! Megunt képregény elégetése például. Hol van, hol értesülhetek unalmas ugyanazon lapjairól? Világképünkké kell tennünk az ismeretlent. Mennyi dolog van amiről nem tudunk! Egyiket csak jó lenne magunkévá tenni! Az egyik ismeretlen világot a légtérből. Régen csináltam úgy, hogy Eger városában addig sétáltam míg számomra teljesen ismeretlen helyen lyukadhattam ki. Történetesen nem is a városban hanem azon kívül a hegyek lábánál. Majdnem eltévedtem de a határtalan mint elérhető világkép beszökött a tudatomba. Olyan volt mintha unott emlékeket égettem volna fel mögöttem. Négy év ott élés megrögzöttségeit készültem végleg elhagyni úgy éreztem. Ha akkor meghódítom a tájat, mögöttem megszűnt volna az unott világ. Örökre bezárni a fiókot a sok megunt írással is magam mögött, eldobni a kulcsot és nem tudni róluk. Elégetni a 98-as képregényeket! Ezt kell tennem. Persze ezt csak szimbolikusan írom, Visszakutathatatlan unalmas lehúzó beteg világ ami csak egy térkép a fejben. A világ más. Olyan mint a táj Eger szélén. Csak megjegyeztük és tudatunkat, emlékeinket látjuk már helyette. Van egy ilyen sejtésem. Hogy a várost elhagyván nem egy szörnyű várost hagytam magam mögött. Csak pár kilométert tettem meg és azonnal megváltva érzem magam? Sokan azt mondanák a bűzös zajos, bonyolult közlekedéssel megáldott, elátkozott várost sikerült magam mögött hagyni és ezért lettem jobban. Pedig az is lehet ugyanolyan szép mint a táj. A megjegyzett útvonalak, az ismerős helyzet: ezer ember törekszik előre, én akkoriban sokat bolyongtam abban a városban és egyszerűen meguntam. Mindig a dolgom után járni és megszokott utaimon elérni a célt. Megrögzöttséggé vált. Egy napsütötte változó életű városban. Ami tökéletes helyen fekszik. Egyértelmű, hogy csak ráuntam. Emlékezetes térkép Eger a fejemben nem más de nem a valóság. A galambcsapat ma is más útvonalon járt a belvárosban. Ezer másik arc, mert sok ott a turista. Az "egri" gondoltam én! :D A biblia, a vallás szerint is előítéleteinket magunk mögött hagyva előre kell menni egy ember megismerésében. Minden csak elkönyvelt, kikerüljük megyünk tovább! Cél az erdő megismerése tehát. A hely ahol élünk jó hely! Csak már túlságosan ismerjük ahhoz hogy tiszteljük. Hogyan lehet az ismeretet elvetni? Buddha ezt is megoszthatta volna velem. Illetve a kínai buddhizmusban meg is osztotta velem. De nem sikerül kikerülni az unott információt a tudatomat (az előítéletemet) a világról. Megfeneklettem. Kidobtam az összes buddhista könyvemet mert megunt ismeretté vált, saját tudássá (előző világképpé). Új buddhista könyv úgyis ismerten csengene ezért nem is veszek egyet se. Csak az ismert világot kell alázatosan újnak, különlegesnek remélni! Ha az van! (Ha csak az ismert világ maradt.) Ahogyan a biblia szólít fel az emberek megismerésére. Új infót mindenről és mindenkiről! Frissíteni kell a programot az elménkben! Mert ez megint egy másik erdő és félő hogy sohasem lyukadunk ki belőle az előző térkép alapján!

Hozzászólások



hmm

A világ egy álom.



kieg

Azért leírnám hogy az írás azt a megoldást kínálja fel a megunt világban való bolyongásra hogy fedezzük fel ismét! Alázatosan mennyünk utána a benne lévő dolgoknak és lássuk meg új valamint különleges arcukat. Legyünk türelmesek a világgal szemben míg egyszer csak háttérbe tolva a róla szóló ismeretet előbukkannak az új információk a dolgokról amikben felfrissíthetjük tudatunkat, szívünket. Elvégre okos emberek ismeretvilága lehet pont a világ. Hogyan is felejthetné el azt, hisz olyan praktikus. De azért csiszolni rajta lehet.