A gyors ítélkezés csapdája

Sosem lehet tudni, hogy a rossz, milyen jót, illetve egy látszólag jó milyen rosszat takar. Mielőtt bármiről ítéletet mondanál, gondolj az öreg kínai paraszt történetére...
Címkék: ítélkezés, csapda, barát, szeretet, háború, jó, rossz
Egy öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.
– Nem, nem. Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.
Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok máris ítélkeztek:

– Látod, milyen bolond vagy!? Sejthetted, hogy el fogják lopni tőled ezt a csodás állatot. Ha eladtad volna, most legalább a pénzed meglenne.
A paraszt megint a fejét rázta.
– Ne túlozzunk! Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Honnan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak a töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?
Az emberek kinevették. Jó ideje már bolondnak tartották.
Meghálálta a szeretetet
Két hét múlva visszajött a fehér ló. Nem lopták el, csak kiszabadult, és tizenkét vadlóval együtt tért vissza szabad portyázásáról. A falusiak újra összegyűltek:
– Igazad volt, nem szerencsétlenség történt, hanem áldás!
– Én azért ezt nem mondanám még. Elégedjünk meg annyival, hogy a ló visszajött. Honnan tudhatnánk, hogy ez szerencse-e vagy baj? Ez csak egy mondat. És vajon meg lehet-e ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?
A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az öreg összevissza beszél. Kap tizenkét gyönyörű lovat, szinte ajándékba, és nem örül neki.

A paraszt fia elkezdte betörni a vadlovakat. De az egyik ledobta a hátáról és összetaposta.
A falubeliek megint összegyűltek, hogy elmondják véleményüket:
– Szegény öreg, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám, az egyetlen fiad nyomorékká lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatra méltó vagy.
– Ne szaladjatok ennyire előre – válaszolta nekik a paraszt. A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani egy cserép láttán, milyen is a váza maga…

Nemsokára kitört a háború, és a falu összes fiatal emberét besorozták, kivéve az öreg nyomorék fiát.
– Nahát, öreg, megint igazad volt. A fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad. A mi fiaink pedig mennek a halálba.
– Kérlek benneteket – válaszolta a paraszt –, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon maradt. Ennyit tudunk csupán. Isten tudja csak, hogy ez jó-e vagy rossz….

Címkék:

Hozzászólások



Mosolygok

Örülök, hogy így látod....tudod Csernus egy-két mondata még megmaradt...hidd el, ha kiegyensúlyozott és boldog leszel, akkor fogod magadhoz vonzani ugyanezt a férfit....aki hasonló mint te, akire neked van szükséged és akinek meg rád....mindez csak attól függ milyen ügyesen és gyorsan értjük meg...én tudom, hogy nekem sem lesz könnyű, de nehéz sem, mert boldog szeretnék lenni....ahogy szerintem Te is és mindenki más....
Zord a tenger? :-) A tenger szóról egy fogalom jut eszembe...a nő...viharos, csendes, lágy hullámokkal és kiszámíthatatlan csapásokkal...légy te magad a tenger....
Kívánom, hogy légy nagyon boldog...és ne hátrálj meg soha..én mindig szívesen adok egy kis erőt...hisz ha kell segítünk egymásnak....

Szép álmokat majd neked...

Zsófi :-)



Kedves Zsófi!

Még tavaly olvastam Csernusnak azt a könyvét, miután meg megismertem akkor meg a Férfit is előszedtem. De igazad van, első dühömben írtam amit írtam oldalakon keresztül magyarázatot keresve a történtekre lassan eltelik 4 nap a végzetes beszélgetésünk óta, sőt tegnap véletlenül találkoztunk. Érdekes egész történetünk a véletleneken alakult nem kellett megbeszélni szinte semmit mindig találkoztunk.

Ezt én a sors kezének tudtam be, nem pedig annak ami lett, az hogy inkább csak az én részemről volt teljes az odaadás. Nem tudom lehet én képzeltem többet, mondjuk ki én hibáztam mert az üresjáratokat kitöltötte az agyam tartalommal??? Nem tudom, de az elmúlt 5 hónapban voltak szép napok és kevésbé szépek. Az agyam még mindig azt hiszi egy rossz álom csupán és lassan felébredek és minden tökéletes lesz. De tudom az eszem tudja, hogy nem igaz. Már nem haragszom rá, elengedtem, ha menni akar menjen és legyen boldog. Úgy látszik ebbe a kapcsolatba én ragadtam bele. S a túlzott ragaszkodás sem vezet jóra az az érzésem. Szeretetet és fényt küldök felé és azt kívánom menjen el. Olyan jól sikerült a dolog, hogy tegnap megmondta 2 hét múlva költözik a városból. Akkor ez a hír megrendített de meg is örültem így valóban nem lesznek már véletlenek. Ő elmegy igaz szomorúnak tűnt mert Dunántúlon nincs senkije és egy egész életet kell kialakítania elkezdenie. A szívem sajog de tudom, hogy helyes a döntése és támogattam, mondtam neki minden rendben lesz ő egy egészséges személyiség fel találja magát és boldog lesz. S teljes szívemből ezt kívánom neki.

S hogy ketten hibáztunk igen ez is igaz. Mert nem rezegtünk egymás frekvenciáján, de érzem sőt tudom, hogy ez az ember mindig is különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Főleg, ha elcsitul bennem minden most még úgy érzem zord tenger az életem, de már látom a partot.



Kedves Lujzicat! Mindig két

Kedves Lujzicat!

Mindig két ember hibázik....olvasd el Dr. Csernus Imre A nő című könyvét... nagyon sokáig én is így láttam, bár láttam a hibáimat is...de például a nővéremmel kapcsolatban csak őt láttam hibásnak...de a könyv által rádöbbentem, hogy én is hibáztam....
Egy kapcsolatban akkor is hibázol, ha úgy érzed te vagy a jó...mert te vagy az aki hagyta magát a földbe tiporni, azért mert szeretett valakit...nem ő kötött magához...te kötötted magad hozzá....mindketten hibásak vagytok, de a saját életéért mindenki maga a felelős ha rosszra fordul....sajnos nem sajnos, de ha fáj is (nekem is fáj) de ez a nagy igazság...nem szerelem, nem egy férj, nem egy barát, nem egy testvér és nem egy szülő....csak Te mert odajutottál (jutottunk) ahol vagyunk...
De mosolyogj..és állj fel a szarból Te is..még én is benne ülök, de fel fogok állni...
Sok sikert neked is....

Zsófi



Istent, bármelyiket belekeverni a véghén csúnya dolog

Ez egy taoista tanmese, tanítás lehet és ott nem nagyon van Isten. Semmiféle Isten.



köszönöm

Köszönöm, nagyon tanulságos történetnek látszik...remélem az én sorsom fordulópontjai s jóra fordulnak, de most minden nagyon rossz és nem látom, hogy jóvá válhatna. Vagy meg kell járnunk a poklot, hogy a mennyországba juthassunk??

Nagyon jó lenne tudni a választ, mert most úgy érzem vége mindennek. Megaláztak, elhagytak, kihasználtak...pedig én mindenem odaadtam és nem kértem cserébe semmit....