Anyai ösztönök

A családom szerint úgyis szeszélyes, pörgős és kicsit fekete bárány vagyok...aki mindig kilóg a sorból...most megismerik azt a Zsófit is, aki csak a maga feje után megy, ahogy régen is....:-D szeressenek feltétel nélkül...aztán majd meglátjuk mennyire vannak anyámnak anyai érzései...egy hét után őt is felhívtam..és az volt a válasza, hogy már hiányoltalak...ezen már csak mosolyogni tudok... :-D nah ilyen anya nem szeretnék lenni soha...megkérdezte, hogy sikerült az állásinterjúm egy hét után...mi ez? Család? Ki ő anya? Mi vagyok én? A kislánya, ha annak akar? :-D Halál vicces...és ilyen embereket sajnálgattam, hogy szar az életük...maguknak teremtették, vagy javítsanak rajta, ha akarnak...vagy éljenek benne...de én ne legyek benne egy bábú....és soha többet nem lesz miattuk bánatom... :-D
Mennyire vak voltam...
És igen kilógok a családból, mert nekem van szívem és van eszem....ismerem azt a szót, hogy szeretet, megértés és segítségnyújtás....

Hozzászólások



Sosem könnyű! :)

Csak légy türelmes! "Szeress vigyázva,ne szeress bántva"
Nem kell mindig szó nélkül hagyni ,ha úgy érzed bántanak... de maradj higgadt, és adj időt
nekik is,hogy elcsituljanak.
Éld az életed!
Vigyázz magadra!
Puszi:Julcsi



:-)

Köszönöm a hozzászólásodat..tanulságos....csak nem a legegyszerűbb kivitelezni...de azt mindenképpen meg fogom tenni, hogy megbékélek velük...elfogadom az ő gondolkodásmódjukat, az ő véleményüket, de ennyi élem a saját életemet...amiből ők nem lesznek kizárva...én szeretem őket..ezért annyira lehetnek életem részei amennyire ők szeretnének azok lenni...nem leszek velük elutasító...de az én életem az én életem...ha gondjuk volt, lesz én mindig mellettük álltam egyetlenegy rossz szó nélkül még ha hibáztam is...talán ez fordítva is jó lenne...de már nem elvárásom...

De elmenekülni nem fogok....

Köszönettel,

Zsófi :-)



Kedves Zsófi! :)

Nem biztos,hogy most még szép... nem biztos,hogy jó....
A menekülés pedig messzire,csak elodázása a megoldandó feladatoknak.
Nem könnyű szembenézni saját hibáinkkal. Nem könnyű megbocsátani sem magunknak,sem másoknak.
Egyszerűbb hibáink miatt a sanyarú gyerekkort okolni...de ha ezt nem teszed helyre magadban,hiába mész a világ másik végére, hiába építesz ott fel egy értékes életet,valami mindig hiányozni fog. Mikor pedig visszatérsz,ugyanaz fogad amit itt hagytál,hiszen az itt maradottak nem látták a változásodat,ők abban élnek,amiben itt hagytad őket.
Minden dolgot a helyén kell megoldani,különben csak önámítás.
A dolgok nagy részét pedig csak akkor érted meg a szüleidről,ha magad is azzá leszel.
Nem könnyű megítélni,mi a jó vagy rossz a gyermekünknek,mikor a felelősség az életükért ott van a szívünkben.
A legjobbat akarni, közben látni,hogy lépései nem arra viszik... a féltés szorongatásában próbálni eldönteni,szóljak vagy ne szóljak...
Szólni,miközben tudom,hogy ezzel csak még messzebbre lököm magamtól... remélni,hogy egyszer mégis megérti az érzéseimet.
Az aggódásból hallgatásba menekülni,hogy kicsit elcsendesedjenek a dolgok... megkockáztatva,hogy most meg azt gondolja,már nem is érdekel... pedig csak nem akartam,hogy vitának érezze a féltésemet.
Kérdezni,és megelégedni fél válaszokkal,mert ő sem akar elmondani mindent,vagy azért,mert tudja kiakadnék... vagy azért mert maga sem tudja még a választ.
Eldönteni,mikor mi a segítség... vajon ha adok,azt érem el,hogy maradhat még egy darabig ott ahol most van,ami látjuk nem vált be,mert megint bajba hozta magát.... vagy nem adni,és hagyni vergődni,hogy megtalálja az utat,miközben a vergődései nekem jobban fájnak,és ő nem is érti,csak haragszik,mert úgy érzi magára hagytam.
Hirtelen jött nagyon mély szakadékot kell áthidalni,és ez mindkét oldalról nehéz.Az elszakadás,az önálló út keresésének időszaka.
Megbántottság,szenvedés,féltés,féltékenység.
A megértés akarása nélkül reménytelen vállalkozás azt hinni,hogy egyedül könnyebb lesz!
Senkinek nem lesz az.
Érts! Bocsáss meg! Szeress!
Kívánok neked teljes,boldog életet!
Egy gyermek,aki megélte mindazt az indulatot,amit most Te, és egy anyuka,aki most megéli mindazt amit egy anya megélhet,azaz: Julcsi

-Nem tudtam eldönteni,melyik beírásodhoz is válaszoljak,így beraktam mindkettőbe!
Minden jót Neked! Ügyes légy!



Titok

Köszönöm kedves Ragyogás,

...pár dolgot rosszul csináltam..erre csak lassan jön rá az ember...elolvastam az ajánlott blogos bejegyzést is...és ma megnéztem megint a Titok cimű filmet is..soha nem lehet elégszer megnézni..holnap megnézem mégegyszer és jegyzetelek is holnap majd...
És igazad van, a családomnak hálásnak kell lennem bármilyenek is...és nem a rosszról kell írnom hanem a jóról, nem róluk, ha úgy érzem fájdalmat okoznak, hanem arról ami boldog az életemben, amire vágyom...hisz nem egy rossz anyára és egy roszz testvérre vágyom....
Igy most mindjárt felteszek egy képet...amiért hálás lehetek...

Köszönöm...

Zsófi



Olvass bele.... megéri.



Igen Zsófi, és most az együttérzés hiánya miatt

a gőg árad soraidból.
A család, bármilyen is, a te családod. Gyökereid erre az életedre. És a leckét megtanulni, segítenek, és azért ilyenek. Na mi a te leckéd?