15 hét

Kedves Mindenki!

15 hete regisztráltam és most elköszönök.
Köszönöm mindenkinek, aki lélekben mellettem volt, jól esett idejönni tavaly ősszel és megosztani ismeretlen ismerősökkel azt a titkomat, amit a személyes környezetemben nem tudtam.

Sajnálom, hogy ilyen sárdobálássá fajult az itt-létem, s hogy a Hangadó Hölgy kifejezte, jobb ha veszem a kalapom. Mert olyan "közösségnek" tűnt ez, ahol el lehet mondani az ember véleményét, bármiről, bárkiről.

Pipacs, ( Szilva?) az hogy porhintés volt az egész szerelmem, az azért egy kicsit durva. Megkérdőjelezni az ember fájdalmát.
Azért, mer nem nyalogatom a sebeimet?! A Titok nem arról szól, hogy a világ végezetéig nyalogassuk a sebeinket, hanem éppen arról, hogy álljunk fel és menjünk tovább. Akármilyen keserves is. És NEM egy illúzióba tekeredve ábrándozni, mint a kislányok, virtuális szerelmekkel, nem létező férfiakkal körbe-képzelni magunkat.

Ha hirdetek valamit, csak ez: van öröm, derű, sőt, időnként boldogság is a FÖLDÖN, a saját tökéletlen testünkben, de ahhoz bizony szembe kell nézni a dolgokkal főleg saját magunkkal. Nem tudok és nem akarok hinni az álom-világokban, a reménytelen -ügyekben.

És azt sem árt megtanulni, hogyan fogadjuk el a MÁSSÁGOT, azt, hogy emberek másképpen is vélekedhetnek a dolgokról, mint mi. És ha kritika ér bennünket, minimum elgondolkodni, hátha van benne valami, nem zsigerből visszacsapni, jó nagyot, hogy lehetőleg fájjon.
Mert az első szabály: hogy úton vagyunk mindannyian, és mindenkire figyeljünk, mert sosem tudhatjuk kitől tanulhatunk.

Kívánok mindenkinek boldogságot, örömöt, derűt. Azoknak is, akik másképpen gondolják.

Anna

Címkék:

Hozzászólások



Én egy igazi vezéregyéniség vagyok, de ez...

egy szemenszedett hazugság! " ... a Hangadó Hölgy kifejezte, jobb ha veszem a kalapom"
Mindig, mindenkit arra biztatok, hogy maradjon és írjon, mert Secret érdekei fontosabbak számomra, mint a "főszerep".

Én arról nem tehetek, hogy "hangadónak" tűnök, mert ez a valóságban is így van, amióta csak az eszemet tudom, ugyanis aránylag jól el tudom, illetve jó elő tudom adni magamat. No, ez a magánéletemre már egyáltalán nem vonatkozik, de más közegekben - a fene se tudja, hogy miképpen, miért- de valahogyan működik.

Talán jók az álarcaim, amikkel lényegében csak önmagamat védem.



Igaz.... bizony minden üt!

"pipacs - pipacs - mindenűt pipacs¸"

De hogyan lehet az, hogy Te is ott vagy mindenütt!?

Honnan tudod, hol jár folyton Pipacs?
Csak nem utána járkálsz?
Miért írogatsz úgy, mint egy ripacs?

:-))

Megint rossz napod van? Ne légy grumpy!

Visszaüt.
Mindenütt!

Szép estét!
:-)



*

Anna ha még olvasod

....."Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A.Schoffstall/



Kedves Anna! De hisz ... Te

Kedves Anna! De hisz ...

Te miben vagy MÁS? Ugyanazt teszed, mint BÁRKI. Az első kritikára megfutamodsz?

Hátha mégis csak igaz, amit mondasz, magadra is:

"És azt sem árt megtanulni, hogyan fogadjuk el a MÁSSÁGOT, azt, hogy emberek másképpen is vélekedhetnek a dolgokról, mint mi. És ha kritika ér bennünket, minimum elgondolkodni, hátha van benne valami, nem zsigerből visszacsapni, jó nagyot, hogy lehetőleg fájjon.
Mert az első szabály: hogy úton vagyunk mindannyian, és mindenkire figyeljünk, mert sosem tudhatjuk kitől tanulhatunk. "

Lazíts!

Tanulj!