Aranyosi Ervin: Séta a hóban

Halványszürke égből apró hószilánkok,
el akarják fedni az egész világot.
Az út szélén álló, óriásra nőtt lámpa
sárga fényét önti, a hószínű világra.
Hófehér szőnyegen szürke óriások
sétálnak előttem, amerre csak járok.
Le-le maradoznak, majd előre futnak,
megtörve magányát az unalmas útnak.
Fehér kucsmás házon, zord kémény pipázgat,
sötétebbre festve a hópettyes vásznat.
Halvány arcú ablak, villogó szemekkel,
színes lámpáitól felvidul az ember.
Hó száll a szemembe, szinte alig látok.
Üvegen viruló kecses jég virágok
a hideg hevében kinyílva virulnak.
Hajlott eresz alatt jégcsapcsúcsok nyúlnak.
Hosszú utam végén, végre hazaérek,
s hallom pattogását, kandallóm tüzének.
Szívem véle vidul, testem átmelegszik.
Hűséges, jó kutyám lábaimhoz fekszik.
Hintaszékben ülök, rám talál az álom.
Legjobb helyen vagyok ezen a világon.

http://versek.opencreative.hu/allatok-termeszet/aranyosi-ervin-seta-a-hoban

Hozzászólások



Tetszik ez a költemény.

Tetszik ez a költemény. Élethűen érzékelteti az idilli tél hangulatát. Hazafelé az úton én is gyönyörködtem az éjszakai tájban, fehéren kéklő hótakaró mindenütt, melyeken kristályosan tükröződik csillagoknak fénye... csodás.