Az Égben köttetett

Itt olvasható ennek a történetnek az előzménye, amely részben kapcsolódik a mostanihoz:
http://www.thesecret.hu/blogok/ariana/hozzalancolva

...avagy az én sikertörténetem - ez is lehetne az alcíme a most következő írásomnak, ami valljuk be éppen időszerű volt már, így két hónap elteltével.
Folytatom onnan, ahol az előző történet abbamaradt. Január elején vártam kb. két hetet, míg semmit nem csináltam, azaz nem kerestem őt semmilyen módon. Többször előfordult, hogy beléptem msn-re, láttam, hogy ott van, de nem írtam rá. Aztán eltelt két hét, és a második hét vége felé rám köszönt.

Beszélgettünk, megállapodtunk egy mindkettőnknek megfelelő napban, majd kb. rá egy hétre találkoztunk. Kicsit beszélgettünk (a hogyan tovább-ról egyáltalán nem esett szó, hiszen előtte megbeszéltük, hogy lesz, ahogyan lesz), és ott is aludtam.

Aztán teltek a napok, megint érdektelenség a részéről. Ennek semmiféle jele nem volt ama bizonyos napon. Beláttam, hogy hagynom kell ezt a kapcsolatot, mert semmire nem vezet. De még most sem tudta kimondani, hogy nem akar semmit (mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezt megtenné valaki!), hanem a hallgatás kényelmébe vonult vissza.

Aztán teltek a napok, és egy kisebb, de annál kellemetlenebb január végi kudarc után teljesen elkönyveltem magamban, hogy nekem ugyan - így közeledve a harminc felé -, jó ideig nem lesz kapcsolatom. Jó néhány hónap, netán év elteltével talán szembejön az a bizonyos nagy Ő, aztán nagyjából harmincöt éves korom körül lesz egy gyerekem is. Majd talán még egy. Ezen meggyőződésem teljes nyugalmával, egyik este újból elkezdtem beszélgetni pasikkal. Négyen jutottak tovább a "második fordulóba" (=msn), közülük egy volt, aki normálisnak tűnt. Elbeszélgettünk (ez nagyjából mindenkivel megy), majd abban maradtunk, hogy másnap folytatjuk. Folytattuk másnap, majd egy héten keresztül minden nap, órákon keresztül, minden este. Hétvégén találkozni szeretett volna. Nekem szimpatikus volt, de korainak tartottam még a januári afférok után, így kértem még egy hetet. Ez is ugyanúgy ment, mint az előző hét. Közben küldtünk egymásnak több képet is. Továbbra is szimpatikus volt, de hát a kép nem minden, nyilvánvalóan élőben más lehet az ember. Szándékosan nem mondtunk semmit a másik külsejéről.

Aztán eljött a találkozó szombatja. Ugye az első öt percben eldől minden, ha bevalljuk ezt, ha nem. Hát, eldőlt. Mosolyogtunk egyfolytában, mint a tejbe tök. Majd elindultunk, és kb. 10 perc után megfogtam a kezét. :) Nem ellenkezett. Majd következett az, ami azóta szakadatlan közöttünk: a beszéd. Be nem állt a szánk, és a délután úgy elröppent, hogy a vonatomat hazafelé majdhogynem lekéstem. (Van köztünk kb. 250 km.)
A következő hétvégén újból mentem hozzá, majd ott töltöttem egy teljes hetet, majd megint hétvége, majd márciusi hosszú hétvége újból együtt.

Másfél hónapja tart a kapcsolatunk, de (ezt egyébként Ő mondta), annyira mély már, és olyan sok mindent csináltunk együtt, mint amit más párok egy év alatt szoktak.
Nem hittem, de tényleg létezik olyan valaki, akivel minden jó, akivel nem kell megjátszania magát az embernek, akivel mintha már ezer éve ismernénk egymást! Akivel fél szavakból megértjük egymást, annyira rá vagyunk hangolódva a másikra. Akivel elég egy összenézés és mosoly, vagy egy érintés és tudjuk, mire gondol a másik.
Szoktunk is viccelődni, hogy most már lassan 10 éve vagyunk együtt.

Szóval, Kedves Lányok nem szabad feladni a nagy Ő keresését és megtalálását, mert igenis létezik! Türelemmel kell keresni! Illetve még egy nagyon fontos dolog: konkrét elképzelésnek kell lenni róla, ha úgy tetszik egy kívánságlistának, hogy milyen ő külsőleg és belsőleg.

Ilyen szerintem mindenkinek van. Nekem kamasz korom óta volt egy "sémám", hogy milyen az ideális férfi számomra, mind külsőleg, mind belsőleg.

Az előző történetben szereplő "úriember" már nagyjából passzolt eme lista elemeivel, de olyan vak voltam, hogy szemet hunytam a nem meglévő tulajdonságokkal. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy cetlivel rohangálok mindig, és ha valami nem stimmel, mehet tovább azonnal az illető. Sőt! Direkt le sem írtam ezeket a dolgokat, mert nem így szerettem volna párt találni magamnak. De mikor jött a fent említett férfiú, és minden passzolt, és ahogy egyre jobban ismertem meg, még mindig csak pipáltam a képzeletbeli listán, aztán mikor elfogytak a tulajdonságok, akkor tudtam, hogy igen, Ő az, megtaláltam a másik felem!

Ráadásul az a szép az egészben, hogy Ő is így van ezzel. Igen, mert megbeszéltük ezt is, mint minden mást.
Most azon dolgozunk, hogy együtt éljünk mihamarabb, mert ez annyira magától értetődő köztünk, hogy csakis egymással tudjuk elképzelni a hátralévő életünket!

Kívánom, hogy mindenki találja meg a lelki társát, mert ennél nagyobb boldogság nincs, és ez a boldogság mindenkinek jár!

Hozzászólások



Kitéptem a lapokat

Több mint másfél órát aludtam.
Igen, aludtam, mert menekült a lelkem a valóságból.

Azután felébredtem, s kitéptem az ikerlángos, csillagvőlegényes, lélektársas lapokat az ábrándos fényű Vágykönyvemből.



"Téged rajzoltalak a tenyerembe"

Ne engedj elmenni
a fák között elsötétülő nappal.
A porlepte úton se engedj, ahol
töklámpásaim sejtelmes fénye dereng.
Ne engedj a rosszkedvű tájba, ha
sétára indulnék keserű vizek mentén.
Ne engedj, ha bizonytalanul libbenne
fölöttem az ég.
Ne engedj a zöld fénnyel lobogó
sövények közé, a
szeretteim által megjárt útra,
ne engedj el, mert térkép helyett
téged rajzoltalak a tenyerembe.

(Verasztó Antal verse)

A karmikus szerelmesek - lelki vonatkozásban - akkor sem tudják elengedni egymást, ha a párkapcsolatuk csúfosan megbukik az élet száraz mindennapjaiban. Elválhatnak, .... elköltözhetnek, ... felégethetnek minden, ... de az a lelki kapocs, ami lényegében egy csillagenergia, sohasem szűnik meg közöttük!

Hogy a fenti vers költői szándéka valójában mi volt, az számomra teljesen lényegtelen, :) mert én a karmikus szerelmesek örök összetartozásának gondolatát olvastam ki belőle!



A lélektestére csillagporral rajzoltam egy jelet

Kizárt dolog, hogy egy olyan javíthatatlanul romantikus csaj, mint amilyen én vagyok, ne fogadott volna valakinek örök LELKI hűséget ott fent, a csillagok között, ... ragyogó lélekruhában, ... még jóval a leszületésem, illetve a leszületésünk előtt.

Valahol lennie kell egy olyan férfinak, akivel a csillagok között táncoltam, ... és akinek a lélektestére csillagporral rajzoltam egy jelet.

Azt a jelet: a földi évek le nem moshatták, ... és más nők mosolyai meg nem fakíthatták!
Vagy mégis?



Hol van az én Égi jegyesem?

Kinek az ujján van az én láthatatlan csillagfénygyűrűm másik párja? Hol van az Égi jegyesem, aki azt fogadta meg esküvőszóval, hogy engem, ... csak engem szeret?



Csillagok, segítsetek!

Ma éjszaka arra kérem a csillagokat, segítsenek nekem emlékezni!

- Égi lámpások, akik már akkor is ismertetek, amikor a csillagösvényeiteken bolyongtam, ... mondjátok meg nekem, hogy az én "lélektestem" akkor kiével fonódott össze? Látjátok, leszülettem, és elfelejtettem az ő nevét, mert túl sokat kortyoltam a feledés vizéből.

Ismertem, ismerek férfiakat, akikről biztosan tudom, hogy ők nem azonosak az én Égi Társammal, ... egy pedig, akiről erősen feltételeztem, ... azt mondta, hogy számára idegen vagyok.

Hol van ő? Merre sodorta a Sors? Él valahol, ... vagy a ti hűséges társatok maradt? Kérlek benneteket, hogy csillagfényetekkel rajzoljatok nekem jelet, ... ha pedig veletek maradt, ... vigyetek hírt felőlem!



:(

Ha nekem Égi Társ sem rendeltetett, akkor semmi értelme sincs semminek. Vegetálás.



Köszönöm

Igen, ez egy nagyon érdekes cikk!
Köszi, még egyszer.
Hamarosan jön egy újabb történet, mert bonyolódtak a dolgok közben...



:)

Ezt kinek szántad, kedves Pipacsvirág? :)



Égi Társ

Érdekes információkat tartalmazott ez a cikk. Érdemes elolvasni!

http://www.ezoterikus.hu/hir?id=4762



Égi tanúk

Csillagfény-gyűrűt húzott az ujjadra?
Olyan szép lélekvőlegényt még nem látott az egész Univerzum, mint amilyen ő volt?

Ki / kik voltak tanúk?
Mert csak akkor hiszem el. :))



Az Égben köttetett

és csillagfény-gyűrűt húzott az ujjamra.
Olyan szép lélekvőlegényt még nem látott az egész Univerzum, mint amilyen ő volt.



Köszönöm

... a kedves szavakat, drága Eszter! Változatlanul jól érezzük magunkat együtt! És igyekszünk tenni érte folyamatosan, hogy ez ne is változzon!



Az égben köttetett

Kedves Ariana! Csodálatos a történeted! Kívánom Nektek legyetek Nagyon Boldogok! Hiszen, az Igaz Szerelem ritka virág vagy kinyílik vagy nem, ha nem félünk a másiktól. Csodásan Szép Napokat éljetek át így együtt! Szeretettel: Eszter