Riport DJ BEAR-rel

Kérdező: Nem tegnap kezdted a szakmát...
DjBear: Hát nem, néha engem is megdöbbent az eltelt idő, 1981-ben kevertem az első műsoromat. Akkoriban kazettás magnókon és mono keverőkön játszottunk.

K: A múltkoriban hallottam valahol a "laptopos DJ" kifejezést, ez mit takar pontosan?
DJB: Igen, ezt elég pejoratívan használják, mivel a DJ-k egy ideig két tábort alkottak. Az egyik fele analóg vagy digitális lemezjátszókon kever, a korong vagy a tárcsa forgatásával szinkronizálja a zenéket, a másik felének szoftver intézi ugyanezt, emiatt az első tábor szakmailag lenézi a másodikat. De egyre többen a nagyobb nevek közül is kezdenek átállni egy harmadik megoldásra, a hatalmas lemeztáskákat felváltják a kis laptopok, de a szinkronizálás timecode vagy MIDI vezérlő segítségével az ún. jog-tárcsákon zajlik, vagyis nem a szoftver dolgozik helyetted, neked kell összehúznod a számokat egymáshoz. Én is ilyen pulton dolgozom, a laptop a zenéket hordozza, a többit sokkal élvezetesebb a két kezeddel csinálni...

K: Úgy tudom, nem csak DJ-ként dolgozol a zenei szakmában.
DJB: Valóban, állandó hangmérnöke vagyok egy szimfonikus világzenei produkciónak, ami számomra egy csodálatos szakmai élmény.

K: Hogyan jött a trance klub ötlete?
DJB: Magyarországon már kísérleteztek ezzel, de mindig elsorvadt a dolog. Nyugaton hatalmas tábora van a trance-nek, de Kelet-Európa más. Az itteni szórakozási formák az itteni átlag életérzést tükrözik. Emiatt a két végletet látni legtöbbször, az egyik a széksoros, "ülős" koncert, a másik a "küzdőteres" koncert, meg a diszkó klub. Az utóbbiakba egyrészt "csajozni" meg "pasizni" mennek - ilyenkor a zene igazából mellékes -, másrészt kitombolni magukat - erre a rock koncertek és a techno bulik egyaránt tökéletesek, pláne, sajnos, ha elegendő alkohol és party-drog is rendelkezésre áll. Beszéltem két nyugati producerrel, akik trance bulikat szerveznek, ők így látták, Kelet-Európában a szórakozás nem a könnyed műfaj, itt a legtöbbször egy jó adag agresszió, keserűség is van a levegőben, egyfajta feszültség-levezetés. A saját három évtizedes tapasztalatom alapján ezt sajnos nem tudom cáfolni. Persze ez a jelenség ugyanúgy megvan nyugaton is, de itthon ez a dominánsabb, és ez a külföldieknek nagyon feltűnik.

K: Amikor nemzetközileg ismert trance DJ-k jönnek hazánkba, mindig hatalmas a tömeg.
DJB: Ez valóban a "tömeg" jelensége. A tömegnek sztár kell, akinek a nevére bemehet. Biztos nem fog tetszeni sokaknak, amit most mondok - legföljebb hagyd ki - de ha hallanák is a zenét, amit ezek a DJ-k játszanak, szeretnék is valóban ezt a műfajt, ami ott elhangzik, akkor lenne rá természetes kereslet, akkor is, ha nem egy "nemzetközileg ismert" DJ játszaná. A legtöbb ember a ritmust, a dobot hallja. A trance műfajt viszont éppen a hosszú, néha komolyzenei értékű kiállások jellemzik. Ezért nyilván nem alkalmas műfaj egy kesergő-tomboló, vagy egy "tudat-módosult" embernek. Ugyanakkor a trance ritmusai nagyon kemények, lendületesek, szóval itt is van tombolás rendesen, csak ez valahogy más. A trance zene szerintem egy nagyon pozitív életérzést közvetít, ami itthon sajnos nem nagyon jellemző. Jelenleg, tudomásom szerint csak két helyen van Magyarországon trance esemény.

K: Mi az a "kiállás", amit említettél?
DJB: Amikor a számban egyszer csak leáll a dob és elindul valami gyönyörű instrumentális dallam, vagy ének. Az uplifting trance kifejezés is ezért született, mivel hihetetlenül feldobja az embert ez a zene. Már ha tényleg hallod is...

K: Hallottam többször is a "DJ koncert" kifejezést a témával kapcsolatban. Ez mit jelent?
DJB: Ilyenkor egyetlen DJ játszik egy komolyan felépített műsort, akár bő 3 órán keresztül. Nem spontán, vagy kívánságra rakosgatja a zenéket, hanem íve van a műsornak, zenei élményt is nyújt. Ezért is nevezték DJ koncertnek.

K: Úgy hallottam, a legutóbbi koncerteden 4 és fél órát nyomtál le szünet nélkül...
DJB: Hát igen, nagyon inspiratív volt a közönség. Bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a fül és az idegrendszer 3 óra zenét képes jól befogadni, utána hirtelen telítődik és elfárad, de aznap este belénk bújt valami, és nem akartuk abbahagyni. Így volt jó...

K: Kikhez szól végül is ez a zene. meg ez a klub, amit létrehoztatok?
DJB: Hazai viszonyokat nézve, az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltam, hogy sokan vannak, akik azért nem járnak sehova "bulizni", mert nem éjjel 1-re akarnak menni valahova, nem "mulatozni", "dühöngeni" akarnak, esetleg feszélyezi őket, hogy nem tudnak vagy nem akarnak táncolni, hanem a zenét keresik. A trance koncert szerintem egy optimális átmenet az "ülős" és a "küzdőteres" verziók közt, mert a közönség általában felszabadultan végig ugrálja a koncertet, nem "párosozik", nem kell figurázni, a dolog nem a rajtad lévő ruha áráról szól, itt nem kell senkinek megjátszania magát, mert ide a trance zenéért jönnek be az emberek. Érdekes tapasztalat, hogy aki nem ezért jön, 5 perc múlva el is megy.

K: Akkor ti nem éjjel játszotok...
DJB: Este 8 és 9 közt kezdjük a koncertet, és éjfélre nagyjából vége. Ez a közönség igénye is volt. Nem attól "nagy arc" valaki, hogy éjjel 2-kor csinál valamit. Ma már nem sokan emlékeznek rá, de ez egy régi csendrendelet miatt alakult ki - este 10 után nem lehet zajongani - így éjfélkor kezdték a bulikat, mert az ugye már másnap nulla óra, az este 10 még messze van. Természetesen mindenkinek más a jó időpont, mi azt láttuk, hogy azoknak, akik nem éjszakázós típusok, nem nagyon van lehetőségük sehova menni. Ezt a klubot az ilyen emberek igényei szerint hoztuk létre.

http://www.djbear.hu/
http://www.facebook.com/classictranceevening