Helytelen vagy téves?

Szeretnék neked egy dolgot érthetőbbé tenni, amit ha felismersz, nyugodtabbá teheted a helyzetekkel való szembetalálkozást és ezáltal az életedet.

Ha sikerül megértened azt, amit írásaimban olvasni fogsz vagy egy kicsit is elgondolkodtat, a nyugalom nem lesz többé elérhetetlen számodra sem.

Felismertem, hogy lazábban és nyugodtabban élhetsz, ha félreértésként kezeled a különböző helyzeteket, mint rossznak, hamisnak vagy helytelennek.

Én ezért félreértésként értékelem, mert ezek tények, a helytelen, hamis vagy rossz jelzők pedig ítéletek és a kettő között nagy a különbség. Ha valamit, vagy valakit helytelennek, hazugnak mondok, akkor elítélem őt, mivel az én általam meghatározott helyes és helytelen értékrendembe nem fér bele. Azaz, nekem is, mint bárki másnak, megvan a saját magam értékrendje a dolgok fölött. Ebbe a körbe tartozó, beleillő dolgokat helyeslem, ami ezen kívül esik, azaz én azt mondom, hogy nem tartozhat bele, az helytelennek minősítem. Ám ez az értékrend mindenkinél más. Így ezen a rendszeren keresztül nézzük, értékeljük és viszonyulunk a helyzetekhez, amik érnek minden pillanatban. Ami beletartozik a körbe azzal sokat nem foglalkozunk, ami nem, azt elítéljük. Ám ezek az értékrendek, minősítések, általában félrevezetnek bennünket.
Ezért tartom fontosnak, hogy félreértésről beszéljünk, mert a félreértésből keletkezett dolgokhoz kevésbé viszonyulunk érzelmekkel, mint azokhoz, amiket rossznak, vagy jónak minősítünk. Amikor valamit rossznak ítélünk meg, rendszerint kellemetlen érzelmekkel viszonyulunk hozzá. Ebből keletkezik az ítéletünk, hogy az a valami rám nézve rossz. Amikor valaki félreértés miatt teszi azt, amit tesz és inkább megértéssel viszonyulunk hozzá, mert tudjuk, hogy téved valamiért, kívül tudunk maradni a helyzeten, mert megértjük, hogy ugyan kellemetlennek mondhatót cselekszik, de tudjuk, csak félreértés miatt teszi. Így helyreigazíthatjuk a dolgot azzal, hogy a félreértését felismertetjük vele. Azaz megvilágítjuk, hogy miért cselekszik úgy, ahogy, de nem ítéljük el rossznak, hazugnak, így az életünkre semmilyen hatással nem lesz, függetlenül attól, hogy éppen mit tett az illető.

Például, ha egy kisgyermeket félrevezetsz, hogy mindent elvehet egy boltból és nyugodtan, fizetés nélkül kisétálhat, akkor ezt ő teljes meggyőződéssel fogja tenni, mit sem tudva arról, hogy ez nem így szokás. Tehát őneki nem róható fel az, hogy csaló, és tolvaj, mert félre lett vezetve.

Tehát ezért tartom lényegesnek, hogy a félreértés szemüvegén keresztül kezeljük a helyzeteket, bármi is történik velünk, mert megértjük, hogy félreértés történt.
Az emberek magukat és egymást vezetik félre. De vajon miért? Mi késztet minket embereket arra, hogy egymást akár szándékosan, akár tudatlanul is félrevezessünk?
Kutattam a gondolataim között sokat és csak is egy dologra tudok gondolni. Minden egyéb felvetődött elképzelésem ugyan ide vezetett vissza, mégpedig a félelemhez. Döntéseink és cselekedeteink legjavát félelemből és bizonytalanságból hajtjuk végre.

Az alap indítéka az embernek arra, hogy saját magát és a környezetét félrevezesse, hogy félre értsen bizonyos helyzeteket, a félelem és az ebből fakadó bizonytalanság.

Félelmeink és bizonytalanságunk enyhítésére vagy megszüntetésére nagyon sok eszközt kitalálunk, hogy a saját hasznunkat megkaphassuk, azaz a nyugalmat. Függünk a nyugalom meglététől, hiszen ha nincs, akkor rosszul érezzük magunkat és elkezdünk valami eszköz után nyúlni, hogy enyhítsük ezt a feszültséget. És rendszerint sikerül is. Megnyugszunk és éljük tovább az életünket, aztán ismét jön a félelem érzése, megint keresünk valamit és szépen lassan így tesszük magunkat függővé a külső eszközök iránt. És ez még csak a kezdet. A trükközésünk egyre csak bonyolódik. Mivel rengeteg helyzet elé kerülünk az életben, sokszor találkozunk dolgokkal, amikkel nem tudunk mit kezdeni így bizonytalanná válunk Ezek ismét nyugtalanságot idéznek elő, vagy újból és újból előkerül a régi, amire azt hittük korábban, hogy már megoldottuk.

Nyugalmunk tehát a félreértések és a félrevezetettség okaként válik mulandóvá.

Tisztában vagyok azzal, hogy így tekinteni olyan helyzetekre, amik kellemetlen hatást vált ki belőled, nem olyan egyszerű. De írásaimban igyekszem neked érthetően olyan megvilágításba helyezni az életet, amiben Te magad ismered majd fel a megoldást arra, hogy a tévedések és félreértések kavalkádjából tisztán láthasd a saját életed és, hogy miként változtass, ha arra van szükség, hogy teljes nyugalomban élhess.

http://nyugodtelet.freeblog.hu/

Hozzászólások



Ha Te mondod!? Biztosan úgy

Ha Te mondod!?
Biztosan úgy van :)



Jó Reggelt!

Szia mackó!

Megmondták a költõk régen,
legjobb kis felhõnek lenni az égen,
szemem ezért ragyog,
mert én egy kis felhõ vagyok.

Ragyog az ég rám fényesen,
sétálok rajta kényesen,
hej, kényesen és rangosan,
és énekelem hangosan:

Megmondták a költõk régen... (stb.)

http://www.youtube.com/watch?v=GxUkkQVacQ0



Játszótér!

Na pont ez a lényeg!
Játszótér a világ. Mi meg érezzük benne jól magunkat. Vagy rosszul.
Mondjuk egyik sem, mert ilyen nincs is, csak vagyunk. :) De tökmin1.

Köszönöm hogy ide irkáltatok. Nekem nem gond. És jó mókáztok itt.

Csak lazán az élettel.
És kész!

:D



Jót aludtam.



A kis huncut lemaradt!



Hüpp hüpp hüpp

Én is sárgára gondoltam. :D

Aludj el szépen kis Balázs, mosolyom kísérje álmod. :)))



AQUA ez is...



AQUA



:D:D:D

Oké, fogd rám. :)

Egyébként nem is történt semmi rossz...
Csak a gyerekek ott is játszanak, mókáznak, ahol a felnőttek beszélnek.

http://www.youtube.com/watch?v=3Thvyej2Qx4



:DDD

Elég, ha a kis ujjadat mutatod. .. :DDDDDDDDDDD

http://www.youtube.com/watch?v=RwSFj_GjrL0

Krisztián meg majd jól a seggünkbe rúg.
Majd tök ártatlanul rád fogom a bajságot.



:D:D:D

:D:D:D



:DDD

Már nem vagyok benne olyan biztos, hogy ide akartam.
Késő bánat, gondolja az eb. :)



Oké Krisztíne!



Szia Kalmi!

Erre a zenére akárhol is, bármikor tudok virgonckodni.

Ide éreztem be, bele, el, ellen....



Jó reggelt Krisztíne! :)

Ezt másik blogba akartad tenni? :D:D:D:D
Tetszik a zene...



Jó Reggelt! :)



Enti! Én dolgom, hogy

Enti!

Én dolgom, hogy megszemélyesítem a felsőbb tudatot vagy nem. Esetleg át akarsz formálni a Te a gondolkodásodra? Ne már!

Engedd, hogy haladjak arra, amerre akarok. Mi emberek (ezt kijelenthetem?) egymástól tanulunk, és hamis az, hogy nem tudunk semmit, legfeljebb nem eleget. Én örülök az ilyen információ megosztó írásnak, főleg, hogy saját élményekre épít. Aztán, hogy mit teszek el magamnak belőle, és azt hogyan "érzékeltetem" esetleg kifelé, ha egyáltalán akarom, az is az én dolgom.

Krisztián!
"Azzal vétik el sokan rengeteg félreértés miatt, amikor a félelem vezérli a cselekedetet ahelyett, hogy akkor leállna és semmit nem tenne. De ezt nem tudják megtenni, hanem folyamatosan ki akarnak javítani mindent, meg akarnak javítani mindent."

Hát igen!
Nehéz átlépni saját árnyékunkon. Viszont mikor benne vagyunk a szituban, nehéz észrevenni, hogy ez egy gyakran ismétlődő, újra előjövő történet. Nehéz egy lépéssel hátrébb állni.
Másrészt pont ez a lényeg. Újrateremteni önmagunkat. Egyel magasabb lépcsőfokon, a fölösleges mókuskerék egy új skáláján. Kezdetben nem tűnik annak! Saját valóságomat teremtem újra, hiszen a cselekvésnek (értsd ezalatt munkának magamon, környezetemen, életemen) van mellékhatása, mégpedig az, hogy konfrontálódom. Ezalatt megfigyelhetem, újra rajzolhatom, és újra teremthetem az egészet. És ráébredhetek, hogy csúnyaságom egyben a szépségem, és szépségem egyben a csúnyaságom. Ezek csak jelzők! És mindig tudjam, a kiinduló pont nem biztos, lehet tévedés is. És akkor visszafordulok.

Én így gondolom.



...ha szeretnél megismerni,

...ha szeretnél megismerni, kérdéseket tégy fel, ne véleményezd az olvasottakat, hiszen a vélemény a saját nézetből fakad. Ha nem tetszik a válasz, kérdezz ismét, vagy lépj tovább.

Így én sem keverem magam vitákba és bizonygatásokba, mert igazából semmit nem kell bizonyítanom ahhoz, hogy felismerd azt, ami akadályoz a békédben. Itt szimplán ismeretszerzésről van szó.

Köszönöm mindenki hozzászólását és segítségét a megértésben: Krisztián www.nyugodtelet.freeblog.hu



Ahogy érzékeled. Ahogy

Ahogy érzékeled. Ahogy értékeled. Ha így látod, akkor legyen.
Ha ebben a látásmódban jól érzed magad, akkor előrébb vagy.
De a bűn képzete is félelem. Mert olyan, hogy bűn nem létezhet és nem is létezik.
Senki nem bűnös. Soha nem is volt. A bűn érzete a félelem hamis képzetéből fakad, egy eszköz valamire. Gondolom senkinek nem kell mondani, hogy kinek és mire?
És ha Te a szavaimból félelemkeltést olvasol ki, akkor... erre tudod mi a válaszom.

Az a nem mindegy, hogy míg én azt mondom, hogy a félelem egy belénk nevelt sorozatos tévedések alapjaira épülő érzés és ebből bárkinek lehetősége és hatalma van itt és most kilépni mindenféle erőfeszítésektől mentesen és nyugodtan, boldogan élni, szabadságban, ahogyan teszem ezt én is, addig vannak, akik azt sulykolják a másikba még mindig, hogy bűnös vagy és itt a fizikai életben az is maradsz, nem tehetsz ellene semmit, mert elszakadtál istentől, miközben nem veszi észre, hogy benne él mindezt úgy, hogy ő maga sem veszi észre, hogy össze vissza írogat mindent valami keleti filozófiából, amit maga sem ért. Egyszer ezt mondja, másszor azt. Anyagról meg beleragadásról meg ilyenekről ír, miközben fogalma sincs az egészről, csak egy vallás vagy tanítás leírt szavait bemásolja ide. Miközben saját tapasztalatnak mondja. De tökéletesen megértem az ilyen embereket és nem ítélem el, hiszen mindannyian össze lettünk zavarva és nem csoda, hogy kapaszkodunk mindenfélébe, próbálunk hinni, bízni, de NEM MEGY. Ezt kell belátni, hogy nem megy. De ennek nem kell így folytatódnia azoknak, aki másként szeretnék.

Én átlátom és értem miről beszélek, mert így élek és ezt tapasztalom, sokan pedig csak mondanak dolgokat, amiket egyáltalán nem is értenek, csak hisznek vagy hinni akarnak benne.

Hinni és tapasztalni két külön dolog.
A hitről már lentebb elmondtam én is és Enti is hogy mire használják az emberek.

Erről szól a téma is: Tévedésekben élünk. Félrevezettük saját magunkat, mert nem emléxünk a lényegre. Ezért bizonytalanná váltunk, majd kialakult a félelem érzése. Ez nem félelemkeltés, hanem pusztán információ, hogy a félelem semmi egyéb, mint ahogyan lentebb is írtam, egy testi biokémiai reakció. Anyagi reakció semmi egyéb. Figyelmeztető jelzés. Ha veszed az adást érted, ha nem, akkor nem érted és rossznak ítéled meg. De nem rossz, vagy jó, hanem érzés. Csak kellemetlennek érzed és menekülni akarsz belőle, mert van összehasonlítási alapod azzal, mikor jól érzed magad.

Így azoknak még egyszer, akik olvassák és ezután fogják olvasni ezt a bejegyzést röviden elmondom, ne maradjon off a topik, hogy:

Mindenkinek hatalmában áll, mondhatnám úgy is, hogy szabad akaratában áll és istenadta képessége van hozzá, hogy megtanuljon hallgatni a saját isteni forrására, intuíciójára, megérzésére, és még lehetne sorolni azt, amit én tudatosságnak és emlékeknek hívok. Mindezt úgy, hogy nincs szükséged semmire, csak magadra. A tudatosság nem keverendő az elmével.
És ne nekem higgy, ne rám hallgass, hanem saját magadra.
Próbáld ki! Puding próbája az evés.
Annyit tudok csak segíteni, ha szükséges, hogy megmutatom, hogyan ismertem fel az azt amivel akadályozzuk önmagunkat. Aztán mindenki kifejleszti a saját verzióját.
Én nem azt mutatom meg, mit tegyél, hanem elmondom, mivel akadályozod azt, hogy nyugodt békés és laza lehess, hogy boldog lehess itt és most, hogy igen is képes vagy arra, hogy mindezt megélhesd. Azt tudom csak megmutatni, hogy negatívan, nyugtalannak érezni magad, nem bűn, nem rossz, nem fog semmilyen gondot és olyat eredményezni, amit nem szeretnél, hogy megtörténjen, hanem miként kell ezekkel bánni, hogyan kell kezelni, miként kell hatások nélkül feldolgozni, mert pont az erőlködés, a feszült állapot, az erőfeszítés, ellenállás, menekülés az, ami megakadályoz abban, hogy nyugodt és laza lehess, hogy bármit elérhess könnyen, amit csak szeretnél. Arra neveltek, hogy igyekezz, érjél el minél több mindent, hogy légy sikeres, légy jó, szeressenek. Ez mind mind építi a félelem érzését, mert ha nem éred el akkor rosszul érzed magad és szenvedsz. Küszködés az élet így. De ennek nem kell így lennie. Sőt úgy sem, hogy azok után menj, akik azt mondják, hogy a szenvedés kell és épít. A szenvedés nem szükségszerű. Taníthat, építhet, de jelenleg csak rombol, mert az emberek a zavarodottságukban nem értik mindezt, csak sodródnak és tovább szenvednek.
Azt értetem meg bárkivel, aki megérett arra, hogy merjen szembenézni azzal a hamissággal, ami jelenleg megakadályozza őt abban, hogy szabad lehessen, hogy képes a jelenlegi életét erőlködés nélkül lazán és élvezettel megváltoztatni, azt értetem meg, hogy nem kell semmit sem magára erőltetni, vagy bármit is begyakorolni, hiszen minden ehhez szükséges, már jól begyakorolt képessége megvan, csak fel kell ISMERNI!!!!
Egyszerűen annyit kell bevállalni, hogy megengedi, hogy megkérdőjelezzek néhány olyan meggyőződést, amire én azt mondom, hogy akadályoz és csak félreértés. Ezután pedig mindenki eldönti, hogy valóban az e vagy sem.

És még valamit:
Ez az egész téma nem arra keletkezett, hogy bármit is bebizonyítsak azoknak, akik másban hiszenk és azon keresztül akarják hogy meggyőzzem őket. Nincs szükségem az egyetértésre. Elég ha én egyetértek magammal. Aki csak a kételkedésének akar hangot adni, azt megkérem, hogy tegye meg a topikon kívül egy újabb bejegyzés formájában, hogy ott vitassák és bizonygassák a saját elképzeléseiket, hogy azok, akik komolyan érdeklődnek, a megfelelő kérdéseket fel tudják tenni.
Tehát a véleménykinyilvánításhoz indítson egy hasonló témájú blogot, ahol kitárgyalhatják. Köszönöm

Szeretettel mindenkinek: www.nyugodtelet.freeblog.hu



Szia Maci :)

A vallások azt szajkózzák, hogy bűnösök vagyunk.
Te meg azt, hogy félelemben élünk.

Köszönöm, de nem kérem egyiket sem.

Szabad vagyok a vallásoktól és a félelemkeltőktől is.



Szép:)

"Ha hiszünk Istenben, amit én egy mindent átölelő tudatban definiálok, aminek helye az egész Univerzum, akkor nincs olyan megnyilvánulás, materializált hely, élet, forma ahol ne lenne ott, ami nem tartalmazná teljes egészében Őt. Vagyis fordítva igazán: minden ez a tudat, vagy Univerzum, én is teljes egészében, és környezetem is. Ergo nincs olyan megjelenés, forma, ami nem ő lenne. Nincs nélküle, és nincs ellentéte."

Ha a megszemélyesítést (Ő) elhagynánk még szebb lenne.

Ha kijelentenénk, az agyalás helyett, hogy nem tudunk semmi biztosat, akkor az a legszebb lenne.

Aki kész végleges igazságokkal, törvényekkel jön, azt nem tudom elfogadni. Nincs ítélkezés, csak félreértés van közöttünk. Én merem vállalni, hogy tudatlan vagyok.

Örömteli napot :)



Zsuzsától "Mi azért élünk itt

Zsuzsától "Mi azért élünk itt a földön, mert elhagytuk anno Istent, nem akartuk Őt szolgálni, és ki a akrtuk próbálni a teremtő képességeinket, és ki akartuk élni a vágyainkat, tehát elhagytuk a lelki világot, hogy szerencsét próbáljunk Nélküle.

Mivel a szabad akarat szent és sérthetetlen, Isten azt mondta- oké gyerekeim, menjetek-, és lám csinál nekünk homokozót, játszóteret, most meg nem tetszik..:))

Mivel az ember durva anyagi testet kapott, és hozzá elmét, egot, anyagi tudatot, ami kettősséggel jár, ( jó és rossz), Isten azzal tudott segíteni, hogy törvényeket hozott a félelemmel teli embernek, hogy ha ezeket betartja csökkenek a félelmei. De ez csak illúzió..A félelem megmarad, de ha hisznek benne, ám legyen úgy.."

Ha hiszünk Istenben, amit én egy mindent átölelő tudatban definiálok, aminek helye az egész Univerzum, akkor nincs olyan megnyilvánulás, materializált hely, élet, forma ahol ne lenne ott, ami nem tartalmazná teljes egészében Őt. Vagyis fordítva igazán: minden ez a tudat, vagy Univerzum, én is teljes egészében, és környezetem is. Ergo nincs olyan megjelenés, forma, ami nem ő lenne. Nincs nélküle, és nincs ellentéte. Vagyis szándékában Krisztiánnal egyetértek, mert olyan hogy bűn nem létezik, csak félreértés. Ha a szeretet minden, akkor az általunk definiált bűn is a szeretet egy motívuma, úgymond félreértése. "Nem tudják mit cselekednek"
A félelem is a szeretet félreértése. Én információ hiánynak hívom.
Az ember legfőbb ismérve a megismerésre törekvés. Egészében látni a valóságot csak koncentrált figyelemmel, tanulással lehet. Így az információ hiányt is csak így lehet megszüntetni. Vagyis szeretni is meg kell tanulni, teljes koncentráltsággal, figyelemmel a jelenben. Ez egy nehéz feladat.
Valahol mindenki szeretetre van teremtve, csak mást ért alatta.



Rendben :)

Magánlevélben leírom a spiri élményeimet, ha Te is érdemlegesnek tartasz, akkor Te is megírod nekem.

Ok?

Örömteli napot :)



vicc?

"Mert az igaz, hogy el lehet érni egy ilyen tudatállapotot..Eckhart Tolle elérte. Bár nem csinált semmit. Ki lett választva..."

Szia Maci,
Te gondolkodsz mielőtt írsz?
Eckhart Tolle elérte? De Eckhart Tolle nem csinált semmit?
Ez eléggé vicces. :)))
Ki a fene választotta ki?



Igen

"Viszont ha már tudjuk a tényeket, az ittlétünk okát, akkor már tudunk tenni valamit azért, hogy javítsunk az életünkön. "

Szia Zsuzsa,
Szerintem azt kellene először tudni, hogy kik, mik, vagyunk, és utána az ittlétünk okát.
Nem csak az én véleményem szerint: Egyek vagyunk, mi vagyunk az Élet, a Természet. Ez nem mese, hanem tények.
Tény, hogy ugyanannyi lány és fiú születik, tehát egy intelligens módon szabályzott populáció az emberiség.
Hogy mi, ki, szabályoz, az rejtély.
Tény, hogy a Föld "szülöttei" "gyermekei" vagyunk.
Szerintem akkor tudnánk javítani az életünkön, ha elismernénk az egységünket egymással, a Természettel, az Élettel.
Amiről nincs bizonyítékod azt illetlenség hangoztatni.

Szia: Enti



Szia Maci :)

"Tehát ezért tartom lényegesnek, hogy a félreértés szemüvegén keresztül kezeljük a helyzeteket, bármi is történik velünk, mert megértjük, hogy félreértés történt.
Az emberek magukat és egymást vezetik félre. De vajon miért? Mi késztet minket embereket arra, hogy egymást akár szándékosan, akár tudatlanul is félrevezessünk?
Kutattam a gondolataim között sokat és csak is egy dologra tudok gondolni. Minden egyéb felvetődött elképzelésem ugyan ide vezetett vissza, mégpedig a félelemhez. Döntéseink és cselekedeteink legjavát félelemből és bizonytalanságból hajtjuk végre."

Egyetértek veled. Szerintem is szebb félreértésnek, és tudatlanságnak felfogni a számunkra nem tetsző dolgokat.
Azt is érdemes beismeri, hogy mi is lehetünk tudatlanok.
Miért vezetjük egymást félre?
Szerintem azért mert vezetni szeretnénk. De a helyzet az, hogy vakok akarnak vezetni világtalanokat.
Kik akarnak vezetni?
Szerintem a felsőbbrendűség képzetében élő emberek.
A félelmet nem fogadom el. Döntéseimet és cselekedeteimet nem a félelem vezérli, hanem egyszerű életösztöneim.



Bünös vagy!

"Mivel elhagytuk Istent, lebuktunk ide ahol vagyunk.. 7 Isteni szféra van..Isten van felül. Mi a 6.-ban vagyunk. Jó messze tőle. Ez a mulandóság szigete, itt nincs tartós boldogság, senki se keresse."

Tudomásul kell venni, hogy bűnösek vagyunk. Bűnben születtünk.
A templomokba ma is recitálják - én vétkem - én vétkem - én igen nagy vétkem.

Ha valaki nem képzeli magát bűnösnek, akkor jön az inkvizíció, máglya stb.

Vigyázat! A hívők életveszélyes emberek. Erről a történelem tanúskodik.



Na erről beszéltem, ami be

Na erről beszéltem, ami be lett másolva Krishnamurtitól.

"Legalább megszabadulok az őrültek társadalmától. "
Na ugye hogy benned is ott a félelem. Ugyan úgy mint bennem és mindenki másban. Te magad is félsz sajár magadtól.
Csak erről rossz hallani. Az elme igen gázosnak véli így ilyenkor támad.



Félelem?

"Kutattam a gondolataim között sokat és csak is egy dologra tudok gondolni. Minden egyéb felvetődött elképzelésem ugyan ide vezetett vissza, mégpedig a félelemhez. Döntéseink és cselekedeteink legjavát félelemből és bizonytalanságból hajtjuk végre."

Szia Maci:) Légy szíves ne beszélj többesszámban.
Ha Te félsz, ne hidd, hogy mindenki fél.
Pl. én, nem félek semmitől. Haláltól főképp nem. Legalább megszabadulok az őrültek társadalmától.

Üdv. Enti



Szia Maci :)

Nem tudom miről van szó, mert túl hosszú szövegeket nem olvasok el. :)
De beillesztek Krishnamurtitól egy szövegrészt, hátha valaki elolvassa.

Isten

Aki hisz Istenben, sosem találhat rá.

Ha nyitottak vagyunk a valóságra, abban nincs helye hitnek.

Ha nyitottak vagyunk az ismeretlenre, abban hitnek szintén nincs semmi keresnivalója.

Végső soron a hit az önvédelem egyik formája, és csak a kicsinyes elme hihet Istenben.

Miért keressük olyan szenvedélyesen Istent, és vajon valóságos-e ez a kutatás?

Ha azért keressük Istent, mert belefáradtunk a világ minden nyomorúságába, akkor ez nem más, mint menekülés.

Ilyenkor megteremtjük a magunk Istenét, éppen ezért ez nem lehet igazi.

A templomok és könyvek Istene nem Isten, hanem nyilvánvalóan csupán egy menekülési forma.

A mi Istenünk tehát nem Isten, hanem általunk készített kép, saját elégedettségünk leképzése.

Hiszünk Istenben, és közben gátlástalanul harácsolunk, támogatjuk a hadsereget, azt hangoztatjuk, hogy hiszünk a könyörületességben, megbocsátásban és jóindulatban...

Ameddig hit létezi, nem gondolhatunk az ismeretlenre, mivel a gondolat képtelen azt felmérni.

Mi történik a világban?

Vannak keresztény, hindu Istenek, mohamedánok sajátos Istenképpel - mindegyik szektának megvan a maga részigazsága.

Ezek az "igazságok" a világba elterjedt betegséghez hasonlóan elválasztják egymástól az embereket.

Néhány kiváltságos kezében a kizsákmányolás eszközévé válnak.

Ha szabaddá teszitek azt az életet, ami isteni, és beteljesítitek ezt az életet, akkor magatok váltok istenné.

Most isten alatt nem a hagyomány Istenét értem, hanem azt az istent, aki mindenkiben benne van; ezt az istent egyedül az élet beteljesedésével lehet megvalósítani.

Más szóval: nincs más Isten azon kívül, aki a megtisztult, tökéletessé vált emberben megnyilvánul.