burguca blogja

A mosolygó magány

A magány furcsa dolog. Egyrészről elszigetel minket, mindentől, és mindenkitől, alattomosan kúszik be az életünkbe napról-napra, másrészről viszont utat mutat nekünk egy új lehetőség felé, egy letisztult, őszinte életet kínálva.
A magány mindenhol jelen van, a magány mindenkinél jelen van, de persze ezt kevesen merik bevallani maguknak.
Talán mert félnek. Talán csak mert még nem éltek. Talán csak még nem hittek. Talán csak már nem hisznek. Tovább »

Címkék:

Nem lehetsz, és én nem lehetek...

Nem lehetsz, és én nem lehetek,
Társad ebben a végtelen hosszú táncban
Szellő szárnyán vándorolni, napfény által tündökölni,
Ez az én igazi vágyam

Nem mehetsz, és én nem mehetek,
Nincs többé már egy irány velünk
Hiába is kapaszkodtunk oly erősen,
A szabadság, már más utat mutat nekünk

Nem szeretsz, és én nem szeretlek,
Némaságunk csak úgy üvölt a csendben, Tovább »

Angyalokkal táncoló...:(

Bár sem tisztem, sem tudásom nincs meg ahhoz, hogy kétségbevonjam a világ működését, mégis napok óta egyetlen egy kérdés visszhangzik a fejemben. Miért kellett elmennie?
Igen, napok óta ezen morfondírozok, hiszen a lelkem most sehogy sem tud megelégedni, sem a racionális, sem a többi felvilágosult "válasszal".
Sőt, jön a következő, és a következő kérdés is...Miért most? És mért ő? Tovább »

Címkék:

Hiszen/m még élek...

...Nem èrtem az embereket, ahogy viselkednek egymással, és amit, ahogy tesznek egymás ellen. Mindkét féle tett, piszkosul sok energiával jár, és piszkosul sok negatív energiát termel.
Eddig is eléggé elszomorított, ha szem, vagy fültanúja voltam Az "igazságtalanságnak", de ha ezt családon belül éli át az ember, akkor nemcsak szomorúvá válik, hanem haldoklóvá is idővel. És ami a legnagyobb csavar az egészben, hogy nincs rá igazán jó gyógyír. Leginkább sehogy sem jó utána. Persze idővel tompul a rossz érzés, sőt, évekig eléldegélhetsz ezzel a "csomaggal", vagy akár még egy új életet is elkezdhetsz, ahol még piszkosul boldogan is élhetsz, de mégis megmarad az az aprócska szálka odabent. Tovább »

Álom, vagy emlék...?

Mostanában sokszor elgondolkozok néhány "furcsa" éjjeli álmomon,
vagy azokon a napközbeni "képzelgéseken", amire a lelkem mélyén úgy igazán vágyok, és amik gondolatok, képek, érzések formájában beugranak, hogy ezek honnan is jönnek?
Régebben jókat mosolyogtam némely álmomon. Aztán ott vannak az egyáltalán nem túl kellemes álmok. Azokon ugyan már nem szórakoztam olyan jól, de valamiért mégiscsak megmaradt bennem ezekből is néhány kép. Tovább »

Címkék:

A "majdnem" emberek...

Sajnos tele van a környezeted "majdnem" emberekkel...

Akik majdnem... megcsinálnak valamit,
akik majdnem... ott vannak,
akik majdnem... dolgoznak,
akik majdnem... esznek,
akik majdnem... hisznek,
akik majdnem... haragszanak,
akik majdnem... megbocsájtanak,
akik majdnem... élnek,
akik majdnem... szeretnek...

Segíts nekik...vagy legalább küldj egy mosolyt feléjük :)
L.I.

Címkék:

Nekem ez jutott, én ezzel élek..:)))

Ebben a világban, ezen a földön, ahol negatívan/pizitívan éldegéled a gondokkal teli/gondtalan életed,
mostanság azt hiszem, egyre többünkben aktiválódott az a bizonyos spirituális "élet feladat", amiről vagy tudtunk már, vagy csak sejtettük valahol egész mélyen odabent... Tovább »

Köszönettel, hálával tartozok

Egy átlagos kedd délután lépett be az üzletbe, mozdulatait minden másodpercben a fájdalom járta át. A botjára támaszkodva közeledett a pult felé, lassan, komótosan megfontolva minden lépését. Haja már teljesen őszre váltott, bőrén az elmúlt 75 év összes megpróbáltatása pontosan látszódott. Ekkor még "csak" egy átlagos bácsinak tűnt, valószínűsíthetően, komoly történelemmel a háta mögött.
Mikor odaért hozzám, végre felemelte, az addig földre szegezett tekintetét, és abban a pillanatban, valami végérvényesen megváltozott bennem. Tovább »

Címkék:

Kötelező köröket futni...?

Én azt hiszem, sem maradi, sem túl modernül gondolkozó nem vagyok, mégsem értem, a "kötelező köröket futtató" nőket. Persze, sokan vagyunk, sokféle gondolkozással, más-más elképzeléssel, sok-sok különböző érzéssel, de mégiscsak hasonlítunk egy dologban, mind szeretetre vágyunk. Ahogy erősen vágyunk talán mind, egy jól működő, kiegyensúlyozott párkapcsolatra is. De hogyan működhetne jól egy kapcsolat, ha már a legeslegelején hamis tettekre "kényszerítjük" a kiszemeltünket...?
Valljuk be őszintén, a férfiak nagy része, egyáltalán nem "szívesen udvarol", egy bizonyos idő eltelte után, meg pláne nem. Tovább »

Szeretet, szerelem...

Mi a különbség a szeretet, és a szerelem között?
Talán csak a résztvevők száma...
A szeretetet egyedül is érezhetjük, de a szerelemben ott van az a másik...ott van ő is...kell hozzá ő is, hiszen egyedül mit is kezdenénk...nélküle csak lennénk...

Címkék:

A sors, mint egy patak...

Néha lassú, néha gyors, de a mindig szelíd folyású patak, ahogy halad az útján, folyamatosan simogat meg mindent, ami az útjába kerül.
Köveket, faágat, inni készülő állatmancsokat, fürdőző madarakat, szomjazó kirándulókat.
Megsimogatja mindet, életre kelti őket, utat mutat nekik, s közben nem kér érte semmit. Tovább »

Címkék:

Segíts, de okosan!

Hoztál már áldozatot valakiért?
Biztosan. Segített? Megérte?
Az esetek többségében sajnos nem.
Ugyanis az áldozat hozatal, általában nem a megfelelő üzenettel bír.
Segíteni akarsz valakin?
Mutass inkább példát neki! Tovább »

Címkék:

A lélek visszatükröződése...

"Ha egy zene, igazán szíven talál, engedd meg, hogy magával ragadjon, hisz nem véletlen, hogy rád talált. Nagyon is hasonló érzésekkel, tünetekkel jár a szerelem, a szeretet is,
amikor felbukkan, eláraszt, és a szívedbe költözik..."
L.I. <3

Címkék:

Hullámvasúton...

...mert időnként felülsz arra a hülye hullámvasútra...bár tudod, hogy a második kanyar után már hányingered lesz, de te mégis felülsz, újra, és újra. És az a frànya hullámvasút, persze, ilyenkor egyre gyorsabban megy, egyre jobban kanyarog, és ekkor elkezdesz kapálózni, és kiabálsz azokkal akik eközben odalent vattacukrot eszegetnek... Tovább »

Címkék:

Pillanat...

Túl az óceánon, egy messzi földön,
Ott vársz rám kedvesem, jól tudom
Most talán alszol, épp az álmodat járod
Egy ellentétes világban, mégis egyformát játszunk
Ott éjszaka, itt nappal
Neked a hold, rám a nap
Mégis ugyanazt a pillanatot éljük,
Mégis ugyanazt a szívet féltjük
Nem a magunkét, nem a sajátot,
Hanem egymás lelkében a világot...
L.I.

Címkék: