Harc a végtelenért

"Mint szív a rengetegben, kóborolva, jár, s kel
Megnyugvásért remegve, ölre megy a hittel
Elhagyták őt, kisemmizték, megcsalták az árnyak
Néma sikolyait nem hallani, elnyomják a vágyak
A szeretet fojtotta meg, a világ csapta be végleg
Magány lett a végső állomás, búcsúznak a fények
Nem lesz nyári zivatar, szivárvány az égen,
nem lesz több naplemente, elhalványult már régen
Utolsó utamra kísérjen egy szál rózsa
Az óceán fogadjon magához, ott nem leszek rossz szolga
Vigyázom majd a hajókat, és a dühösen mérgelődő habokat
Békéssé teszem neked ott, a vad, ijesztő hullámzásokat
Érezni fogom a felhőt, hátamon a napsugarat
A lelkemben az érintésed, szívemben a hangodat..."

Hozzászólások



Kedves Burguca !

Az irásodat a kedvenceimhez adtam:) Köszönöm hogy olvashatlak...Szép estét neked ! szia



Kedves Burguca!

Csodaszép az írásod!



Álmot adsz...

Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyekben futunk sikongva,
zizzenő buzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.

Dsida Jenő