Hatos Márta : SORSOM

Hatos Márta :
SORSOM

Kezedre hulltam kis levélként,
Melyet letéptek zord viharok,
Engedd, hogy megpihenjek nálad!
Pihenni, pihenni akarok.

De jó érezni kezed melegét...
Ne küldj el még a futó széllel,
Egy szót sem szólok, csendes leszek,
Mint a csillagtalan éjjel.

Panasz, sóhaj nem száll ajkamról,
Halk szavakkal sem zavarlak én;
Könny, bánat már elmaradt tőlem
Éjbevesző rónák peremén.

Minden megfakult, színtelen lett.
Régi hangot sehol sem lelek,
De most jó megpihenni nálad,
Mielőtt újra útra kelek.

Mert az a sorsom, hogy menni kell.
De most még pihenni akarok.
Aztán... küldj a száguldó széllel...
És engedd, tépjenek a viharok.

..........................................................................................
"Figyeljetek vándorok, mi így is megleljük a boldogságot,
ne csüggedjetek tovább, a magány nem létezik már igazán,
a szívünket hűen követve, hamarosan megleljük, a kincset,
valahol már ránk is vár, elgyötörten, megpihenve,
ott lapul a fák tövébe, a madarak bús énekébe,
gyenge szellő erejébe...,gyors patakok kék vízébe,
pici szívünk rejtekébe, dúló lelkünk bal felébe,
a természetnek szépsége, a vágyainknak tükörképe,
ahogy nyílik tavasszal a hóvirág, úgy talál ránk is a boldogság....

Szeretettel tőlem, neked...
2012.05.18.