Karmikus szerelem

(2006.09.05.- Ordódy Eszter)

Megismerkedünk valakivel. Nem tudjuk miért, de mágnesként vonzódunk hozzá. A szemébe nézünk és elbizonytalanodunk. Találkoztunk már valahol? Zavartan kutatunk emlékeink között, de sehogy sem tudjuk hova tenni az ismeretlen ismerőst, mégis érezzük, valami összeköt minket.

A felejtés óceánja

A halál és az újjászületés körforgása által minden feledésbe merül. A nevek, arcok, helyek, élmények, érzések homályba vesznek. Valójában nem vesznek el, csak egy kis időre - egy emberöltőnyire -háttérbe szorulnak. Hogy miért? Mert túl sok, túl nehéz lenne a múlt, nem bírnánk el a súlyát. A születés által új dimenziók tárulnak elénk, életünk új értelmet nyer, lelkünk új testet ölt. Bár korábban meghatároztuk, mégsem tudjuk pontosan merre visz az utunk, milyen emberekkel találkozunk majd. Mindannyiunknak megvan a helye és a dolga a világban, s őrangyalaink (felettes énünk) segítenek abban, hogy a helyes ösvényen maradjunk.

Szerelem a halálon túl

A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy ők ketten összetartoznak, s láthatatlan köldökzsinórjaik erősebbek mindennél. Túlságosan könnyű feladat lenne emlékezni arra, hogy kétszáz évvel ezelőtt megbántottuk a másikat. Könnyű lenne azt mondani: sajnálom. A megoldás egyetlen útja, hogy a jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot minden fájdalmával együtt. Ezáltal felismerjük tettünk következményeit és - jó esetben - soha többé nem teszünk már ilyet. Ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is rúgkapálunk, nem térhetünk ki.

Az (újra) találkozás

Már az első pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt. Az esetek többségében nem ismerjük fel találkozásaink karmikus jelentőségét, de ha jobban megismerjük egymás személyiségét, érzéseit, múltját sok-sok emlék felderenghet. Deja vu. Ki ne ismerné azt a pillanatot, amikor tudja, érzi: "ez már megtörtént egyszer". Senki sem tudja a magyarázatot. Egyes feltételezések szerint a deja vu-k nem mások, mint közös múltunkból feltörő emlékképeink, amelyek sötétben világító lámpásokként szolgálnak minket életünk bonyolult labirintusában.

Honnan tudhatjuk, hogy karmikus kapcsolatunk van valakivel?

Elsősorban a vonzódás erejéből. Amennyiben a múltban szépen éltünk együtt, számíthatunk arra, hogy a jelenben is kiegyensúlyozott kapcsolatot alakíthatunk ki társunkkal. Ha viharos szerelmi életünk volt, hasonló nehézségekre számíthatunk azért, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyeket korábban nem tettünk meg. Minél nagyobb nézeteltérések voltak közöttünk a múltban, a jelenben annál nagyobb lesz a vonzódás.

A karma törvénye

Tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk később. Nem büntetésként, sokkal inkább egyfajta lehetőségként, leckeként kell felfognunk az eseményeket. Életeken át egymást tanítjuk, és karmikus adósságaink koloncként csüngenek nyakunkon, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket. A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik. Ezzel egyidejűleg látásunk kitisztul és ha valóban megoldottuk feladatunkat, karmánk magától feloldódik, szellemünk magasabb szintre emelkedik.

"A szeretet, amely véget ér, csak a szeretet árnyéka. Az igazi szeretet kezdet és vég nélküli." (Hazrat Inayat Khan)

Címkék:

Hozzászólások



Így már érthető!

"arra, aki a legtökéletesebb = egymásra"
Köszönöm a kiegészítésed! Szép álmokat! Aztán gyere máskor is!



:)

mindkettőnk számára a másik a tökéletes, ha így érthető :)

arra, aki a legtökéletesebb = egymásra



Biztos, hogy ezt akartad írni?

".... most az van, hogy együtt akarják leélni az életüket, mert rátaláltak arra, aki a legtökéletesebb a számukra". Vagy csak az én logikám furi? ( ... most az van, hogy NEM együtt akarják leélni az életüket, mert rátaláltak arra, aki a legtökéletesebb a számukra)

Örülök, hogy boldog vagy... egész vagy... és megtaláltad az Egyetlent!



Boldog vagyok

Boldog vagyok.

:)

adva van A és B akik mindig nagyon tetszettek egymásnak. mióta világ a világ. A is élte a kis életét, B is. egyszer csak fény derült az igazságra. A nagyon óvatosan hátrált, de hinni kezdett. B szándékosan óvatlanabbul ejtett el egyre sűrűbben olyasmiket, amikből A számára kiderült, nem valószínű, hogy mindez játék. most az van, hogy együtt akarják leélni az életüket, mert rátaláltak arra, aki a legtökéletesebb a számukra.

az összes régi sztorinak leáldozott. megvan az Egyetlen.

s hogy mikor történt? amikor felálltam, kiegyenesedtem és körbenéztem a világban. amikor egész lettem.



Oké, kinyílok, de előtte meséld el...

hogy mostanában mi újság veled!? Oly hosszú ideig voltál távol, hogy na csak, de én minden korábbi sztoridra emlékszem!



O_o

ne legyél Ophélia...

nyílj ki



"talán csak egy varázslat volt, mint minden találkozás..."

Meglehet, de más találkozások után nem akartam élettelenül lebegni a vízen. http://24.p3k.hu/app/uploads/2015/07/vizben-lebeg-no.jpg



talán csak egy varázslat

talán csak egy varázslat volt, mint minden találkozás...



Szép álmokat mindenkinek!

Nem beszélek én már semmiről, mert mások furcsán néznek rám. Lehet, hogy karmikus volt a találkozásom Ádámmal – persze mínusz előjellel - de az is lehet, hogy egy szimpla semmi volt. Igazából tényleg lényegtelen….

Szép álmokat mindenkinek!



Kedves Burguca!

A szerelmesek nem felejtik el egymást?-Ezt én is így érzem és gondolom...........
Nagyon jó,és hasznos írás!



válasz

Sziasztok!
Szívesen, engem is megérintett. Igen, igen, majd a következő életünkben, de én már (figyeljetek!) 14ezer éve nem tudok megoldani egy karmikus szerelmi történetet. És úgy néz ki, most sem fogom tudni. Közbeszól a tisztesség, az erény, a szeretet, (házas) ráadásul boldog jelenlegi párjával. Van ilyen. Majd legközelebb, de a szív nem felejt, a szív mindig ugyanúgy sajog tovább! De élnünk kell, szeretnünk, és jobbá tennünk a világot!
Szép hétvégét nektek!!!

Azért még egy szép idézet nektek:-)))

"Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk." (Paulo Coelho)



Kedves burguca!

Köszönöm, hogy feltetted....:))))