Kedves Én...!

Levél Magadnak...
A jelenben írod-e levelet, de igazából a múlt fogalmazta meg teljes terjedelmében, és mindketten tudjuk, a jövőről szól.
Kedves Én!
Hogy érzed magad, hogy vagy, például ma, hogy vagy?
Volt ma már valamilyen konfliktusod valakivel?
Voltál-e dühös, okkal, vagy minden ok nélkül?
Hogy állsz a mai nap, az elégedetlenségeddel, hibáztattál-e valakit, reggel óta valamelyik problémádért?
Futottak-e ma már, át a fejeden, olyan vágyak, amik a pillanatnyi hangulatod szüleményei voltak?
Bántottál-e meg valakit, az egód diktálta okkal, vagy ok nélkül?
A mai hazugságadagodon túl vagy már?
Loptál-e ma már, bárminemű gondolatot, baráttól, vagy egy ismeretlen ismerőstől?
Ha már itt tartunk, hány életre szóló barátra tettél ma szert, és hány "igazi"barátot üldöztél el lelkifúrdalás nélkül?
Ugyeeee?
Én jó, és igaz ember vagyok, hiszen ezekből csak 1-2re nem merek, vagy nem tudok felelni...
...ezért nincs jogotok bántani engem! Majd én megmondom, hogy te hogyan élj, hallgass rám, csak én rám!!
Hiszen minden szavam Igaz, és most te, hajolj meg előttem!
Hmmm....;-(
Kedves Te!
Köszönöm érdeklődésedet, jól vagyok! Remélem már te is...
Képzeld, ma senkivel nem vesztem össze, mert már nem táplálom semmivel sem, a saját haragom, és ezért azt a jól megszokott Dühöt sem érzem egyáltalàn.
Mikor ma reggel kinyitottam a szememet, képzeld mit éreztem?
Elégedettséget, hálát, örömöt. Miért?
Nagyon egyszerű.
Ahogy feküdtem az ágyamban, eszembe jutottak azok az emberek, kiknek nem lehet meg ez az érzése. Kiknek nincs hová lefeküdniük.
Majd kinézve az ablakon, megpillantottam a világom, a te világod, gyönyörű tavasz köszönt vissza rám. Aztán egy kutya ugatni kezdett nem messze, ès az eddigiekkel ellentétben, most nem zavart. Mert nem csak ezt hallottam. Hallottam a madarak énekét is, egy hegedű is megszólalt a szomszédos házban. Szèp reggel volt. Hisz éjjel volt hol aludnom, reggel láthattam a színeket, és hallhattam minden éneket, ami körülvett engem.
Látod, nem volt okom rá?
Vagy inkább ezer okom volt rá!
Mert éreztem. Mindent.
Az egész világot...
...és elégedettséget, a hálát, az örömöt.
Valahogy ma sem lesz kedvem okolni, az elvesztegetett idő miatt mást, hiszen olyan, mint elvesztett idő nem is létezik. Próbáld ki. Ülj le egy fa tövébe, és próbálj meg nem csinálni semmit, próbáld meg nem kihasználni az időt. Lehetetlen. Miközben te épp "nem csinálsz semmit", miközben te épp elvesztegeted az idődet, a tested, a lelked nagyon is csinál valamit. Pihen, töltődik, tapasztal, de legfőképp Él. Ha úgy érzed, hogy tölthetted volna "hasznosabban", vagy mással is az időt ehelyett, akkor gyanítom, te sehol nem lennél boldog, vagy elégedett. Hisz minden percednek a földön, komoly jelentősége van, tudod te, hisz ha egy mámorítót szeretnél síelni, akkor előtte bizony mászni kell érte, méghozzá sokat, és sokszor. Sok-sok jónak tűnő, és sok-sok kevésbé jó lépés kell ahhoz, mikoris végre megtanulod az életed működését.
Vágyni, és vágyakozni. Tedd, kell is, de közben ne felejtsd el, hogy épp hol vagy, hogy épp mit teszel, mert a legszebb érzéseket, mindig a jelen tartogatja, és az a különleges benne, hogy az ami most van, az már biztosan a tiéd. Azt a sors már tutira neked szánta. Hát figyelj erre is...:-)
Ma úgy érzed, nincs szükséged hazugságra? Nem akarod más tulajdonát? Pfhhhhh.....
Unalmas vagy....gyáva...~
Nem hiszem.
Teljes vagy. Önmagad vagy. A legnagyobb bátorság, hidd el, ez az igazi!
De jól vigyázz, egyre kevesebb "igaz" barátod lesz, csak az marad, aki nem kíváncsi az álcádra, a mellébeszélésedre.
Aki viszont téged lát. Ahogy vagy.
Neki. Neked. Egymásnak.
Kedves Jövő!
Köszönönöm a múltat.
Hatásos volt. Megtanított. Rámkényszerített. Fejembe verte...
...és ezzel, megmentette az életem.
Várlak téged, hogyne várnálak,
De ráérsz még, mert én jól vagyok. Itt. Ahol vagyok. Amit csinálok. Akivel vagyok.
Lehetnék szebb helyen? Igen.
Csinálhatnék hasznosabb, jobb dolgot? Igen.
Lehetnék mással. Aki jobb, aki helyesebb. Aki más. Igen.
De nem akarok. Hiszen most is jól vagyok. Most itt vagyok jól, azt csinálom, ami most jó, és ezt azzal teszem, aki most itt van velem. Aki most fogja a kezem.
Szeretlek, vagy nem szeretlek MÚLT, nem számít, megtartom egy részed, és bocsáss meg érte, de a többit elengedem, örökre.
Ami már nem szolgál engem, menjen tovább, aki, ami engem akar, maradjon, szívesen látom...
Drága jövő! Majd találkozunk, addig vigyázz magadra!
Szeretettel:
Én, Te, Bárki

utóirat:
köszönöm
L.I.

Címkék:

Hozzászólások



:-) Neked is szép napot!!!

:-) Neked is szép napot!!!



Kedves Burguca!

Ezeket a sorokat jó volt olvasni!
Köszönöm:)
Szép napot!



:-). <3

:-). <3



:)

én is köszönöm. ♥