Soha ne feledd!/önkritika/

" Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz. Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet. Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van. Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre. Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez. Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől. Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson. Énrólam szólj minden szavaddal. Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben."

Hozzászólások



Magamban beszélek hozzád

legszívesebben hihetetlen beszélgetésben vagyok ilyenkor veled, mily mélységeket járunk be ilyenkor tej-testvérekként, ami életünkben a fizikaiban is így lesz, hisz minden törekvésünk erről szól, beszédben veled, te drága szivárvány világom.



Szia

Köszönöm a szavaid, te már feljebb vagy érzelmi szinten, így hálával köszönöm meg a tanításaid. Még hibázok, még időnként bizonytalankodok, de nagyon igyekszek, tanulok, érzek. Alapvető dolgokban néha már némi határozottság is megcsillan. Haladok az úton, és örülök a társaságnak!
Szép napot, tortát sütök!!!:-)



Kedves Burguca!:))

Mivel az emberiség a tudatosság szintjén csakis akkor léphet feljebb, ha mind emelkedünk kicsit, én valójában nem másokon segítek, hanem magamon:)

Értem, amit mondasz, de hadd hívjam fel valamire a figyelmed, ami fontos. Nem győzködlek, csak rávilágítok:)

Amikor kimondod, vagy leírod, vagy gondolod azt a szót, ÉN, akkor mindig az egod beszél, ugyanis az örökkévaló én nem tud beszélni, írni, és gondolkodni sem. Ő "CSAK" színtiszta tudatosság. Mindig tudja,. mit érez, mi történik, de sosem mondja ki.

Így, akinek elvárásai vannak Veled szemben, bármilyen szépnek és jónak tűnnek is, az MINDIG AZ EGO. Az ego egyetlen célja megakadályozni a tudatos tudat felbukkanását, és térhódítását Benned, mert amint a tudatos tudat felbukkan, az ego elkezdi elveszíteni a Feletted való kontrollt, ettől pedig retteg.

A megengedés, elfogadás, azért sarkallatos dolog, mert csakis ezáltal képes a tudatos tudat, az örökkévaló én a tudatodba, s ezáltal a villágba jutni, áradni. Képzelj el egy csővezetéket. Ezen áramlik a tudatosság. Egocska azonban azt mondja, nem engedem meg magamnak ezt...A csővezetékben dugulás támad. Egocska azt mondja: Nem engedem meg magamnak ezt sem...A dugulás tovább nő. Egocska minden tiltásával, azaz meg nem engedésével, el nem fogadásával a dugulás egyre nő, a tudatosság egyre szűkebb résen szivárog. Teljesen mindegy, mit nem fogasz el, és engedsz meg - jelen esetben épp ÖNMAGADNAK TILTASZ MEG DOLGOKAT -, ugyanazt acsővezetéket dugítod el, és a tudatosság beáramlását akadályozod. :)

Az ego nagyon ravasz.
Képes önmagát tudatosságnak álcázni, és észre sem veszed.
Szóval tudd: AMIT ÍRSZ, MONDASZ, GONDOLSZ, AZ LEGTÖBBSZÖR Ő.

Egyetlen kivétel, amikor azt érzed, hogy valaki diktál, hogy amit írsz, mondasz, azok nem is saját gondolataid, egyfajta csatornán érkeznek. Ám ilyenkor rendszerint nem használsz egyes szám első személyt. :)



Hűha:-)

Nagyon szépen köszönöm, ezektől a szépségektől gazdagodik a lelkem, és ragyog a szívem.
Ez tanítás, és hálás vagyok érte!
:-)



Ha eképpen...

... cselekszünk, már pedig én így teszek, akkor már csak a másikon múlik befogadja e az ajándékot, a szeretet, az iránta érzett tiszteletemet. Ha nem, nem ellenem lázad, de szeretem továbbra is. Ez az egy, amivel mindig segíthetem.

Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol.
Mikor nem gondolsz rám...
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon.
Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem,
és azt a filmet nézem, ami az életünk...
Kimondott és kimondatlan mondatok.
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt...
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki.
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj.
Ha néha előbúj rejtekéből a magány,
a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély,
mert akkor húsodba marnám a jelet,
mely üzenet hordoz: még minden lehet.
Szeress, mert adni kell, hogy kapj.
Higgy imáidban, s ne védkezz önmagad ellen!
Légy költő és légy színész!
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt,
játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod!
S játssz nekem is boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod,
szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat
szeress kicsit jobban!
Szőkén és feketén szeretlek,
mint a villám szeret a fülledt nyárban,
mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba.
Szeretlek akkor is mikor alszol...
Szeretlek, félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal...
Szeretlek...
Szeretlek...

/Koltay Gergely/



Szia drága!

Aranyos vagy nagyon, ha így törődünk másokkal, mint ahogy te teszed, akkor igenis a világ képes a fejlődésre. Ugyanis a pozitív cselekedetek egy láncreakciót tudnak elindítani, és ha már pár embernek sikerült belopni egy kis fényt a szívébe, akkor megérte a próbálkozás.
Olyan értelemben nem akarok én megfelelni senkinek, hogy bárki kommentje befolyásolja, akár jó, vagy rossz irányba is az aktivitásomat. De a saját mércémnek meg kell, hogy feleljek, nem eshetek olyan hibákba, amikbe sajnos tegnap beleestem. Igen, képes vagyok az önkritikára, képes vagyok belátni, hogy bizonyos dolgokban hibáztam, és nem lehet igazi mentségem, és magyarázatom rá. Nem ítélkezhetek senki felett, kivéve saját magam, nincs hozzá jogom, és hozzáférésem más véleményéhez, életfelfogásához, bármekkora zagyvaságnak tartom is. Minden relatív, mindent lehet jó, és rossz értelemben is feltüntetni, és a jó nem mindenkinek jelent jót, és a rossz nem mindenkinek lehet rossz. Igazán azt bánom, hogy néhány embernek teljesen más kép jött le rólam, a szándékomról, mint amilyen vagyok, mint ami vezérelt. És ebben az esetben nem érdekes, hogy ezeknek az embereknek milyen a szellemi képessége, mert ha igazán jó emberré szeretnék válni, meg kell tudnom találni velük a hangot, bárkivel is,vagy felismerni, hogy mikor pihentessem velük szemben a tanítási szándékom. Mert igen, nem titkolt szándékom, hogy valamilyen szinten nem direkt módon taníthassak, TANULHASSAK, és segíthessek, ugyanis ez a hely erre kiválóan alkalmas. És ha most bárki is azt gondolná, hogy az "egó", vagy a "beképzeltség" szól belőlem, akkor nagyon téved, ugyanis én ugyanannyit tanulok mindenkitől, és piszkosul élvezem is, és én beismerem ezt a folyamatot. Sokat tudunk okulni egymástól, a spontán beszélgetésekből, a mosolyra fakasztó érvelésekből, a szellemi szárnyalásokból. Úgyhogy mindenkinek köszönöm, akár a negatív, akár a pozitív kritikát, ugyanis számomra hasznos dolog. És mindenkitől szívemből kérek elnézést, aki bármiért is úgy érzi, hogy általam sérelem ért. Tényleg mindenki azt gondol, amit akar, és amit jónak lát, de én tényleg szeretném, ha ez az oldal a "szeretetről" szólna. És a véleményéért senkit nem kell kizárni, keresztre feszíteni/juj ilyen is elhangzott/, csak elfogadni. És én kezdem ennek a beismerésével.
Mindenkinek szép napot!!:-)



Vagy az lesz a lgjobb talán...

...ha nem is szólsz senkihez, mert ha megszólalsz, valaki úgyis megsértődik!:)))

Hej, de sokáig csináltam én ezt! Azt is, amiről írsz, meg azt is, amit én írtam. Tudod, mi volt? Akérmennyire igyekeztem is, valaki mindig hőbörgött. Tudod, aki hőbörögni akar, az hőbörögni is fog, tehetsz Te, amit csak akarsz. Szóval ne törődj már azzal, hogy ki mit mond, ki mit gondol, satöbbi. Persze! Ne légy durva, sértő, készakarva kötekedő, de hidd el, annál rosszabb, mint amikor mindenkinek meg akarsz felelni, és folyton attól rettegsz, hogy valakinek nem fog tetszeni a megnyilvánulásod - na, annál rosszabb nincs.:)