Cathsy blogja

Társaságban - egyedül

Idén először életemben vártam a Karácsonyt. Hiba volt.
Minden úgy volt mint tavaly, mégis más. Nem csak azért, mert anyám úgy viselkedett, mint aki be van drogozva, vihogott mindenen. Nem csak azért mert hármunk közül csak én nem vettem még részt azon a bizonyos személyiségfejlesztő kurzuson. Nem csak azért, mert szóba került az a téma, ami jelenleg a legfájdalmasabb nekem. Tovább »

Ha ló nincs... ???

Tegnap, elmentem egy beszélgetésre, amitől azt vártam volna, hogy álmaim munkahelyére kerühetek. Elutasítottak, a jelenlegi szabályozás miatt teljesen esélytelen vagyok, és esélytelen leszek akkor is, ha elvégzem az egyetemet, akkor is, ha lerakom a Phd-t, ami elsősorban oda való lenne. Tovább »

Megint lent

Elegem van. Idióta hullámvasút, idióta ambivelancia, idióta prédikációk a megbocsátásról.
Újra lent, olyan mélyen, mint még soha. Az időszakosan feltörő halálvágy nem új, de most erősebb. Tovább »

Áramszünet

Az előbb volt egy 15-20 perces áramszünet.
Mindig azt mondják, csendesítsük le a környezetünket, hogy jobban el tudjunk mélyedni a gondolatainkban. Tovább »

Segítség kérés

Nos, az Univerzum meghallgatta a kérésemet: elhagyom a pszichiátriát. Csak a kérésbe azt felejtettem el bele fogalmazni, hogy csak akkor, ha van már másik hely, ahova mehetek. Tovább »

Címkék:

Furcsa szerepváltás - karma?

Érdekes nap volt a mai. Tovább »

Címkék:

Önismereti mese6

A hercegkisasszony és a sárkány másnap reggelre a színek birodalmába ért.
- Te is látod ezt Zephyr?
- Mit, Moira?
- Hisz itt minden csupa fekete és fehér! Még te is! Én is!
- Nem, én nem látom. Nézd, gyönyörű kék az ég, színes minden ház. És látom, hogy ugyanúgy zöld, narancs, és fekete vagyok. Neked is szép világos bőröd, vörös hajad van, mint eddig. Tovább »

Évértékelés

December 31. Szilveszter. Bulizás, az év átgondolása, elmélkedés.
Volt jó is, rossz is, vegyesen. Tovább »

Furcsa karácsony

Az idei karácsony érdekesre sikeredett. Furcsa volt, még nem tudtam feldolgozni, még nem tudom, mi történt velem. Életem első jó karácsonya volt.
Már jól is indult, hisz előtte nap vizsgáztam a szórótárgyból, és elsőre átmentem. Átcsúsztam. Volt, aki kilencedszerre volt ott.
A reggel is jó volt, mert a legjobb haverom itt aludt, nem egyedül ébredtem, ami mostanában sokat jelent. Tovább »

Önismereti mese5

Estére egy lakatlan erődhöz értek. A hercegkisasszony bement, de Zephyr úgy döntött kint marad.
Reggel, mikor Moira kereste a kijáratot egy hatalmas terembe tévedt. A szoba minden négyzetcentiméterén tükrök álltak. Tovább »

Önismereti mese4

Egy nap a hercegkisasszony bandukolt az erdőben, mikor megpillantott egy sárkányt. A sárkány nem volt túl nagy, alig magasabb nála. Olajzöld pikkelyek voltak a hátán, a hasa narancssárga, szárnyai feketék. Egy feje volt, és óarany színű szemeivel rá pislogott.
- Szia! Zephyr vagyok.
- Szia Zephyr. Én Moira vagyok, az elátkozott hercegkisasszony. Tovább »

Jel, vagy hiszti?

Megpróbálom érthetően leírni.
Van nekem egy Királylány nevezetű autóm, akit "jobb" napokon hisztis ribancnak hívok. Ugyanis olyan hibákat tud produkálni, hogy a szerelők csak pislognak. A hibák csak nálam jelentkeznek, hozzáértő személy jelenlétére azonnal elmúlnak. Szóval hisztis a szentem, nem kicsit. Tovább »

Címkék:

Önismereti mese3

A hercegkisasszony útja során, mindig fájó szívvel nézte a párokat, legyenek azok akár emberek, akár állatok. Ő magányos volt, már nagyon régóta, a szerelemről csak halovány emlékei voltak, azt pedig el sem tudta képzelni, milyen lehet, amikor valakit igazán szeret, és viszontszeretik. Tovább »

Címkék:

Önismereti mese2

A hercegkisasszony egyszer egy nagyon furcsa álmot látott, és mivel szeretett verset írni, ébredés után rögtön leírta gondolatait.

Egyszer van, hol nem lesz
Egy elvarázsolt erdő,
Melyben a fák kőből vannak,
S a sziklák fából.
Hol nappal süt a Hold,
Éjjel ragyog a Nap.
A kis vakond az égben szárnyal,
A lepke az avarban vadászik,
S a farkas félősen bújik
Le, a föld alá. Tovább »

Címkék:

Önismereti mese1

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy elátkozott hercegnő. A hercegnő kiskorában cserfes volt, vidám, és sokat nevetett. Ám ez szúrta a gonosz varázsló szemét, ezért elátkozta. Lelkét üveggolyóvá változtatta, összetörte, és a darabokat szétszórta a világban. Onnantól a hercegkisasszony nem nevetett többé, csendes lett, szomorúan kutatta az élet értelmét. Tovább »