Áramszünet

Az előbb volt egy 15-20 perces áramszünet.
Mindig azt mondják, csendesítsük le a környezetünket, hogy jobban el tudjunk mélyedni a gondolatainkban.
Az én gondolatomban most csak a rettegés volt. Még sikoltozni se mertem. Pedig csak sötét lett és csend. Nem tudom elviselni a csendet. Nálam éjjel is megy a TV, csöndben nem tudok jól aludni. Sejtem honnan ered ez a rettegés, vagyis inkább már fóbia: csecsemőként gyorsan leszoktattak a felsleges éjszakai felkelésekről, ha sírtam és nem volt etetésidő, nem jöttek oda hozzám. (A második otthoni éjszakát már végig is aludtam állítólag.) Sosem szerettem a csendet. Kell valami zaj. TV, rádió, mindegy, csak szóljon. A csend megbénít. Meditálni is úgy tanultam meg, hogy közben halkan szólhat a TV... Tanulni se tudok csendben. Rögtön olyan gondolatok törnek rám, hogy mi van ha most megint betörnek, ha valaki beugrik a kerítésen és megtámad... a macska nem tud megvédeni, a kutya meg összehaverkodna a támadóval. (Ki is mentem közölni vele, mikor végre lett fény, hogy te sosem leszel igazi kutya.)

Jó volt most kiírni magamból a feszültséget. És hálás vagyok az akkumlátor feltalálójának, hogy a szünet alatt is velem lehetett a laptopom, és az internet, és segített elterelni a gondolataimat. A sok gondolkoznivalóhoz meg hozzácsapom, miért ilyen erős a rettegés, és mit tehetek ellne. Kell egyáltalán tenni? Vagy jó nekem az örök zaj?

Hozzászólások



.

Áh, hamarosan kipróbálhatom a csendet! :)



Kedves Cathsy, a zaj elnyomja

Kedves Cathsy, a zaj elnyomja a saját gondolataidat, eltereli a figyelmedet róla. Amikor csend van, akkor csak te vagy, önmagad, és a gondolataid. Lehet hogy félsz szembenézni Önmagaddal? Lehet hogy nem szereted a saját gondolataidat, ezért kell mindig valami ami eltereli őket? Vannak céljaid? Vannak vágyaid? Olyan igazi, belső vágyak, amire te magad vágysz?