Önismereti mese3

A hercegkisasszony útja során, mindig fájó szívvel nézte a párokat, legyenek azok akár emberek, akár állatok. Ő magányos volt, már nagyon régóta, a szerelemről csak halovány emlékei voltak, azt pedig el sem tudta képzelni, milyen lehet, amikor valakit igazán szeret, és viszontszeretik. Valahol legbelül tudta, hogy ez is az átok része, és nem talál párt, amíg lelkét össze nem rakja, de reménykedett, hátha egyszer mégis jön valaki, akivel így is szeretni tudják egymást. Vágyott a békére, nyugalomra, saját családra, legfőképpen egy gyermekre.
A hercegkisasszony nem volt szép, és okos sem annyira, hogy legalább az eszéért lehessen szeretni, ha már egyszer a természet kibabrált vele. Míg a föld összes többi lányánál sorban álltak a kérők, hogy alig győztek válogatni, nála szinte soha nem próbálkozott senki, aki mégis, az sem akart soha többet egy kis kalandnál. Ráadásul ő maga sem volt tisztában az érzéseivel. Amennyire vágyott társra, annyira félt is ettől.
Tisztában volt vele, hogy az életében kitűzött célok nagy részét sokkal könnyebb megvalósítani, ha egyedül van, mégis fájó tüske szúrt szívébe, ha szerelmes párocskákat látott. Tudta azt is, hogy ez sok esetben csak látszat, de ő már annak is örült volna. Azt is tudta, hogy lelke darabjainak megtalálásáig hosszú az út, amit nagyrészt akkor is egyedül kéne megtennie, ha volna párja. De az egyedüllét nem jelent feltétlenül magányt, mint ahogy a magány sem jelent mindig egyedüllétet. Magányos akkor is lehet az ember, ha több ezren vannak körülötte!
Az utazáshoz csak támogatót találhatna, segítőt nem. Semmi nem oldódna meg. Biztos több lélekdarabot megtalálna, hitte, hogy sok szilánk más emberekben van elrejtve, de magánya visszahúzódóvá tette. Próbált ő sokszor nyitottabb lenni, de ez mindig megbukott. Vagy azért mert rájött, hogy ez nem ő, vagy azért mert a nyitásra se változott semmi. Talán az arcára van írva, hogy ne közeledj? Vagy ennyire látszik a tengermély fájdalom a szemében?
Volt azonban a hercegkisasszonynak még egy titkolt félelme a szerelemmel kapcsolatban. Önfejű és akaratos volt világ életében, szeretett ő irányítani, azonban egy férfi játszi könnyedséggel ki tudta venni a kezéből a gyeplőt. Ez kettős veszélyt rejtett. Egyrészt tapasztalata szerint mindig a férfi irányít. Onnantól ő nem létezne, csak a mi, nem tehetne, mondhatna, gondolhatna semmit a párja beleegyezése nélkül. A kompromisszum pedig... „gyere drágám, beszéljük meg, hogy úgy lesz ahogy én mondom!” Ezek erős gátként éltek benne, mert nem látott még olyan kapcsolatot, ahol ne így lett volna. Legtöbb helyen persze tagadták, de ő látta ennek a jeleit. Másrészt rettegett attól is, hogy ha végre párt találna, behódolna, beállna a sorba, megvakulna mint mindenki más, és ezért akkor is benne maradna a kapcsolatban, ha az neki pokolian rossz volna. Már volt hasonló helyzetben, és tudta, nem történhet ez meg még egyszer. Sokáig hitte azt is, hogy ő nem tud szeretni, de erről kiderült, hogy nem igaz, bár ő lepődött meg rajta a legjobban. Így csak a gátakat kéne legyőznie. De nem tudta, hogyan kezdjen neki. Rettegett a kudarctól, az elutasítástól, a becsapástól, kötelező szerepjátszásoktól. Nagyon sok mindentől. Viszont ezzel olyannyira tanácstalan volt, hogy inkább nem is tett semmit. Egyedül ezzel úgysem megy semmire. Vagy jön valaki, akinek sikerül feloldani a gátakat, vagy magányos marad. Majd idővel eldől...

(Amikor ezt írtam, még nem tudtam, hogy a Titok a világon van. Mégis, ez a rész, olyan nekem mint az origo, újra és újra visszatérek, akármilyen pozitív is próbálok lenni. Most is újra itt tartok... :( Ki kell kecmeregnem.
A következő részben, már ígérem, történik is valami!)

Címkék:

Hozzászólások



hasonló

hasonló helyzetben vagyok sajnos, szinte mintha a magamat olvastam volna vissza...várom a folytatást, remélem happy end lesz mindkettőnknek ;)
puszik



Szia kedves Cathsy! :)

Szerintem ne méregesd magad másokkal. Ha ezt tennénk, mindig lenne okosabb, szebb és jobb. :) Ami ugye relatív. Ezért legyünk "csak" önmagunk. Amúgy csodálatos élethelyzetben vagy. :) Ismét feltérképezheted az, aki vagy! :)) A leomlott várat nem kell sajnálni. Szilárdabb alapot adhatsz magadnak, életednek, hitednek. Szerintem ez fantasztikus! :) Ismét felfedezheted A világot! :)
Az erősségeidet erősítsd, hogy gyengeségeid eltűnjenek! :) Mint a ruháknál: "olyat vegyél, ami azt a testrészeidet emeli ki, amit/ amiket szeretsz, ne azt rejtsd, amit nem." :)
Szép Napokat! :)