Önismereti mese6

A hercegkisasszony és a sárkány másnap reggelre a színek birodalmába ért.
- Te is látod ezt Zephyr?
- Mit, Moira?
- Hisz itt minden csupa fekete és fehér! Még te is! Én is!
- Nem, én nem látom. Nézd, gyönyörű kék az ég, színes minden ház. És látom, hogy ugyanúgy zöld, narancs, és fekete vagyok. Neked is szép világos bőröd, vörös hajad van, mint eddig.
- Nem értem. Én miért nem ezt látom? Fekete és fehér. Még szürke sincs itt!
- Ez a színek birodalma.
- És? Ha ez a színek birodalma, akkor miért nincsenek színek?
- Csak számodra nincsenek.
- Miért nem látom őket?
- Mondd csak Moira... Nem, nem is, inkább máshogy kezdem. Mondj magadról egy rossz tulajdonságot. Az az érzésem, ez könnyebb lesz neked, mintha jót kérnék.
- Rossz tulajdonságot? Ez könnyű. Például az, hogy önző vagyok.
- És ez a az önzés... miért rossz?
- Mert... mindig csak magamra gondolok.
- És ez mindig rossz?
- Igen, ez nagyon csúnya dolog!
- Én nem így vélem. Létezik egészséges, jó önzés is.
- Ez igaz, de...
- Nem érted még? Rendben, mondj egy másik rossz tulajdonságot.
- Makacs vagyok.
- Ez miért rossz? Ez egy nagyon jó tulajdonság!
- Mert amit a fejembe veszek, azt véghez viszem, minden áron. Nem nézve se istent, se embert.
- Igen, és ez jó dolog, egy bizonyos mértékig.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy nem minden csak jó, vagy rossz?
- Pontosan. A világ nem fekete vagy fehér.
- De ha a jó, nem biztos, hogy mindig jó, és a rossz sem biztos, hogy mindig rossz... Akkor mi alapján tudjuk, mi helyes, mi helytelen? Ez teljesen romba dönti a világomat!
- Na, mi alapján tudjuk? Gondolkozz Moira!
- Nem tudom!
- Lopni bűn. Igaz?
- Igen.
- Tegyük fel, nagyon éhes vagy, napok óta nem ettél. Pénzed nincs. És nincs senki, aki megszánna, és adna pár falatot. A pékség ablakában frissen sült kenyér illatozik. Összefut a nyál a szádban. Senki nem lát, elemelsz egyet, hogy ne halj éhen. Bűnöző vagy?
- Ez más! Az életem a tét.
- Szerinted lopni bűn. Mindig, minden körülmények között.
- Oké, igazad van. Helyzettől is függ.
- Ismered a Yin-Yang jelét?
- Igen. Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz. De mi jó van abban, hogy elvesztettem a lelkemet?
- Na, mi?
- Nos... mondjuk az jó, hogy megismertelek. Meg, hogy ráébredtem pár fontos dologra.
- Na látod! Nézz szét. Még minden fekete és fehér?
- Már nem. Nem színes, de már sok árnyalatát látom a szürkének. Köszönöm. - sóhajtotta a hercegkisasszony, mert érezte, hogy visszakapta a lelke egy újabb darabját.
- Nincs mit. És valamit elárulok, bár nem lenne szabad... Ez a nap is kapcsolatban van a tükrökkel.